A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 34. szám - A telekkönyvi előjegyzés igazolásának határideje

JOG. 289 ment s nagy halmazra hizott iratcsomóit tisztára hozatalánál egyegy ügyvédi vizsgát tesznek, hol a közigazgatási törvényt is alkalmazásba véve, ki kell jelölni a teendőket még a jövő számára is, egy szóval oly sok bábakézen fordul meg minden csekély ügy, hogy az árvaszék ezen stádiumában s a mostani hatáskörrel fé] nem tartható. '~ , bzcp Gedeon, ügyvéd Bodrog-Szerdahelyen. y A magyar bűnvádi eljárás tervezete. * Irta : dr. MAYER SALAMON jogtanár a bécsi egyetemen és a keleti akadémián. (Tizenkilencedik közlemény.) A fő tárgyalásba — melynek a javaslat természet szerűleg jelentékeny teret szán (276—314. §§.) — való belépésnél életteljes valóságban lépnek fel a bűnvádi per nagy elvei: a vádelv, nyilvánosság, szóbeliség, közvetlenség és végül a bizonyítékok szabad mérlegelése. Külalakjára nézve a főtárgyalást a javaslat is — mint az összes continentalis törvényhozások — nagyjából a francia »Code d'instrution criminelle« mintájára szabályozza. A francia mintakép, valamint az összes jogtörvényhozás technikájára nézve, úgy ezen téren is a bűnvádi eljárás terén, mely főképen a francia forradalom vívmánya, irányadónak tekinthető. A mai főtárgyalás ép ezért némileg drámai jellegű, a mint azt a franciák szeretik, változatos és lassankint felmerülő életteljes jeleneteivel hasonlatos egy színműhöz, melynek középpontja a vádlott, s mely ünnepélyesség, külső fény és szónoki jelenetek által körülvéve az emberi igazságot érzékitve viszi a közönség elébe. Az igazságszolgáltatás, ha a köznép érzéki életére hatni akar, kénytelen ezen ünnepélyes készületet igénybe venni és a jog kiszolgáltatása mindenkor bizonyos, a kedélyt érintő alakban történt. Nem alap nélkül itélik meg tehát a főtárgyalás értékét azon külső disz szerint, melyben végbenieg>ri a megható ünnepélyesség benyomásának mérve szerint. Ezt még Anglia is, bár ott a tárgyalások néha némileg egyhangú sorban perdülnek le, legalább esküdtszéki bíróságaira nézve fentartá. Ezen méltóságot — a külszintől eltekintve — különösen az alakszerűségek szigorú betartása bizonyítja és bizonyára nem a jogszolgáltatás hasznos irányú fejlődésének jele, ha az alakiságok kérdése, noha azok az eljárás egyik legsarkalatosabb biztositékát képviselik, elhanyagoltatik. Sok tekintetben ugyan a mai főtárgyalás ez irányban sajnálatos hanyatlást tanusit, az alakszerűségek szigorúsága helyébe alaktalanság lép, a minden áron gyors elvégzésre való törekvés megrabolja az eljárást a nyugalomtól és biztosságtól és a feleknek kölcsönös engedményei károsan támogatják a bíróságoknak különben nemes indokokból eredő törekvését az eljárás gyorsítására. Mindez elég ok arra, hogy a javaslat világosan körülirt és szorosan betartandó határozatok által igyekszik ezen iránylatnak lehetőleges egyensúlyozására. A mai continentalis főtárgyalás a franczia törvénykezésnek kipróbált ösvényét csak a külső szabályozás tekintetében követi. Az eljárás a francia code szerint is nyilvános' annak a nyilvánosságon kivül a közvetlenség, szóbeliség és szabad bizonyíték-mérlegelés áldásait is köszönhetjük. Ámde a vádelven nyugvó eljárásban, mely a feleket és jogaikat egyenlősíti, egész más jellegűnek kell lennie a főtárgyaiásnak, mint ha a vád puszta alakjával van övezve, a mely a közvádlónak már előlegesen kiváltságos állást nyújt és őt kifogástalan tekintély dicskörével övezi. Csak a vád elv igazi kifejezésében kölcsönzi a f_ tárgyalásnak a becsületes küzdel-.m jellegét, a mennyiben a peres eszközöket a felek akaratának rendeli alá és a bíróságot kötelezi azok a bűnper szabályai szerinti alkalmazásának biztosítására. Az újkori bűnvádi eljárás főtárgyalása összes elemeit a perrendszerű célszerűségből veszi, s azokat a véletlenre épenséggel nem bízza; a bűnvádi eljárás, melyben az állampolgárok * Előbbi közlemények a »Jog« 3., 5. —10., 12., 14., 15., 18., 20., ±2., 24,25., 28., 30. és 31. számaiban. legszentebb érdekei jönnek kérdésbe, melyben a bűntelen élete, becsülete és szabadsága, a bűnös igazságos büntetése felett hozatik határozat, soha és semmikép sem hordhatja magán a játék jellegét, melyben a kimenetel a véletlennek tudható be. Világos előrelátás, a mennyire ez, tekintve a főtárgyalás változatos folyamát, lehetséges, döntse el annak menetét, kimeneteléhez szükséges az összes felek és 'szerepvivők összejátszása, bármily szenvedélyes ellentétek forogjanak ís fenn azok között egyenkint. Végeredményében biztosítania kell egyrészt a jogérzet diadalát, de másrészt a megtámadott személyekkel való emberies bánásmód által az ethikai érzetet is ki kell elégítenie. Biztosítania kell az ítélet megbízható alapját, a legnagyobb önkorlátozást kell alkalmaznia a mondott cél elérésére, nehogy a tárgyalás elmáló, összefüggés nélküli legyen. És mily fontos, felelősségteljes mindezen tekintetekből az elnök állása, kinek személyében a legkülönfélébb működések összpontosulnak. A törvény által a tárgyalás vezetésére és egyúttal a reá ruházott fegyelmi joggal kapcsolatban a rendnek a tárgyaláson való fentartására hivatva, kihallgatja a vádlottakat, tanukat és szakértőket, előállítja az egész gondolható bizonyítási anyagot. Mind e különféle perbeli cselekvényekben meg kell őriznie nyugalmát, kedélyének egyformaságát, higgadtságát és elfogulatlanságát. És mégis épen peres eljárásunk sokszor hangsúlyozott dualismusának következménye, hogy az elnöknek a tárgyalás kellő keresztülvitelére az elővizsgálati iratokat alaposabban kell ismernie, mint a szavazó bíráknak (a kik azokat különben rendszerint nem is ismerik), sőt akár a királyi ügyésznek és a védőnek. És a mellett mégis képes legyen távoltartan' a veszélyt, mely szerint ezen elővizsgálat szellemi éleslátását elhomályosítani fenyegeti. Nem könnyű feladata a törvényhozónak az sem, mely az elnök sajátszerű állásának a hivatalához szükséges jogosítványoknak körülírásában és egyszersmind az utóbbiaknak a szükségességig való megszorításában áll, mert az elnök állása sokban határozó a főtárgyalás jellegére nézve. Megfelelt-e a javaslat mindezen tekintetekben feladatának ? Azt hiszem, ezt nemcsak nagyban és egészben állithatjuk, de fejtegetéseink folyamán be is bizonyíthatjuk. E célból kisérjük a javaslat főtárgyalásának leglényegesebb szakait és intézményeit. Első sorban — ugy mint a javaslat — a nyilvánosságról szólunk. Nem itt van helye annak, hogy a nyilvánosság, ezen minden törvényhozásban elmellőzhetlennek tartott kellék alapját és célját megvilágítsuk. Létezik az ma több-kevesebb változatossággal az összes ugy alkotmányos, mint absolut államokban. A mai bűnvádi eljárás ez egyik legáldásosabb intézménye levetette azon politikai álcát, melybe a század első felében burkolózott és ma minden felesleges cicomától megszabadulva, ugy tűnik fel, mint a lelkiismeretes bűnvádi eljárás egy alapvető tényezője. A mai bűnper intézményei között kiemelendő állást elfoglaló nyilvánosság újabb időben sok elméleti és gyakorlati kutatásnak lön tárgyává, sőt mi több, a törvényhozások is kezdenek a nyilvánosság szükséges megszorításának kérdésére kellő figyelmet fordítani, noha szemmelláthatólag inkább a külső és esetleges körülményekbe kapaszkodnak és különösen azon irányzatot helyezik előtérbe, hogy ezen intézmény áthágásait, kinövéseit és hibáit, melyek különben inkább a felszínen maradnak, orvosolni kell a nélkül, hogy életképes alapját csorbítani kellene. Itt is jelentkezik azon sajátszerű és nyugtalanító tünemény, azon vonás, mely az összes újabb codificationalis törekvéseken átvonul, hogy leginkább egyes és különszerű esetek vétetnek kiindulási pontul, egyes visszaélések, melyektől a szűkkeblű törvényhozás visszariad s rögtön gyökeres orvosszerekkel áll elő a nélkül, hogy azoknak okait vizsgálná.