A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 33. szám - A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben

A JOG. 131 megállapittatott s egyúttal igazoltatott, hogy a hiány a feladás és kiszolgáltatás ideje között történt; tekintve, hogy felperes az átvételkor azonnal a hiányt raegállapittatni elmulasztotta és a fuvardíj kifizetése mellett a szállítmányt kifogás nélkül átvéve, csakis a szállítók eltávozása után bontatta fel a küldeményt cselédjei jelenlétében; tekintve, hogy felperes módjában állott az átvétel alkalmával is a szállítók jelenlétében a szállítmányt felbontani és az általa állított hiányt szabályszerüleg megállapittatni, a fuvarozók eltávozása után eszközölt felbontás folytán az, hogy a hiány a feladás és kiadás ideje között történt volna, igazolható nem lévén, s alperesnek a ker. törv. 410. §. szerint minden igénye megszűnvén, az első biróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia. Tekintve, hogy a tanuk vallomása szerint a kérdésben forgó hiány külsőleg nem volt felismerhető ; tekintve, hogy a hiány a felbontás alkalmával lett felfedezése tanuk által szintén igazolva van; tekintve, hogy a dolog természeténél fogva a hiányfelfedezése egyszersmind annak megállapítása is; tekintve ennélfogva, hogy a ker. törv. 410. §-ban megkívánt külön megállapítás nem vonatkozhatik arra az esetre, midőn valamely küldemény elveszett, tehát egészben hiányzik, hanem ugyanaz csak oly esetben alkalmazható, midőn a küldemény megvan ugyanis, de oly változást szenvedett, mely által értékéből vesztett; tekintve, hogy a kérdéses hiánynak a feladás és kiszolgáltatás ideje közt kellett történni, miután az A. és B. alattiak szerint a két bödönt magában foglalt láda a vasúton feladatott és a megérkezés után alperes saját közegei által szállíttatott felperes lakására, ott pedig rögtön felbontatott és az egyik bödön hiánya" észleltetett; tekintve, hogy mindezekhez képest oly eset forog fenn, melyben a ker. törv. 410. §. értelmében a fuvarozó az árú átvétele és a fuvardíj kifizetése után is felelősségre vonható ; a kir. itélő tábla ítélete megváltoztatik és az első bírósági Ítélet hagyatik helyben ezen és az ott felhozott indokoknál fogva stb. A kereskedelmi ügynök utján megrendelt árúk kifogásolása és rendelkezésére bocsátása csak magánál az eladónál, illetve ennek e részbeli megbízottjánál történhetik. ÍMagy. kir. Curia 1889. évi május hó 21-én, 164. sz. a.) Bűnügyekben. Folmentés hamis eskü vádja alól jóhiszeműség cimén, habár az esküvel megerősített tények egy része nyilván valótlan volt. (B. T. 219. és 221. §.) A nyíregyházai kir. törvényszék : Id. G. József az ellene emelt, a B. T. K. 219. §-ába ütköző hamis eskü bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A vizsgálat és a végtárgyalás adatai szerint igazolva van, hogy vádlott az 1887. évi január hó 26-án a nyíregyházai kir. járásbíróság előtt letette a főesküt arra, hogy L. Gábor tőle az 1885. évi szeptember, október és november hónapokban mészárszék-helyiséget bérelt és annak bérleti összege fejében a kitett időről 62 frt 50 kr. bérösszeggel adós maradt. Beigazoltatott azon körülmény is, hogy L. Gábor az 1884. évi október 1-töl kezdve megszűnt vádlott bérlője lenni, igy neki az esküben kitett időre lakbérrel nem tartozhatott. Vádlott maga is beismeri, hogy L. Gábor az 1885. évben már nem volt bérlője, egyszersmind előadja, hogy a kérdéses eskü szövegét meg nem értette, és azért tette le tévesen az esküt, de csak az időre vonatkozólag, mivel L. Gábor tényleg adós maradt egy negyedévi bérösszeggel. Előadja még vádlott, hogy az időbeni tévedés 74 éves öreg korával járó gyenge emlékező tehetségének a folyománya, a mennyiben a végtárgyalás folyamán beismerte, hogy dr. Ferlicska Kálmán ügyvédjét, ki a polgári perben képviselte, a bérleti követelés idejének meghatározásánál tévesen informálta. L Gábor sértett a végtárgyalás folyamán is megtagadta, hogy ő vádlottnak boltbérrel bármikoráról is adós maradt volna, mely körülmény azonban L. István és V. János tanuknak hit alatt tett vallomásaival ki van zárva, a mennyiben nevezett tanuk vallomásai szerint igazolva van, hogy L. Gábor vádlott részére boltbérrel csakugyan adós maradt. A végtárgyalás adalai szerint tény az, hogy vádlott a kérdéses esküt jóhiszemííleg, tehát a gonosz szándék hiányában tette le, hogy egy lényegtelen körülményre nézve, nevezetesen az időre vonatkozólag tévedésben volt, ez még magában véve a hamis eskü tényálladékát nem alkothatja, mert érdemileg, tehát a lényeges körülményre, vagyis arrra, hogy neki L. Gábor csakugyan adósa maradt boltbér fejében, a bizonyítási eljárás adataiból következtetve teljesen jogosultan esküdött meg; m;ért is vádlottat az ellene emelt vád alól fel kellett menteni. Felmentendő volt vádlott még azért is, mert a kérdéses polgári perben szereplő felek túllépték a törvény rendelkezését akkor, midőn az egyezségileg szövegezett eskü tartalmába oly körülményt, mint a követelés keletkezésének idejét, tehát nem döntő körülményt is felvettek, mert a kérdéses pernél ügydöntő, tehát lényeges körülményt csak az képez, hogy mészárszék-helyiség bérlete jogcímén tartozik-e alperes felperesnek, vagyis sértett L. Gábor id. Gy. József vádlottnak a kereseti összeggel vagy nem. (1887. október 18-án, 5,468. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: L. Gábor semmiségi panaszát elveti ugyan, a felebbezett ítéletet azonban megváltoztatja és id Gy. József vádlottat a B. T. K 221. §-ában ütköző, ugyanazon szakasz szerint büntetendő, gondatlanságból elkövetett hamis^eskü vétségben mondja ki bűnösnek s e miatt a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása mellett az 1887. évi VIII. t.-cikkben előirt célokra 15 napon belül s végrehajtás terhe alatt fizetendő s bchajthatlanság esetén 15 napi fogházra átváltoztatandó egyszázötven forint pénzbüntetésre ítéli. Indokok: \. a) k felebbező által felsorolt semmiségi panaszok alaptalanok, mert az a körülmény, hogy a végtárgyalásnál elnökölt birói tag előzőleg előadóként működött, az eljárási szabályokba nem ütközik, b) Dr. Ferlicska Kálmán ügyvéd saját fele kivánatára lett tanuként kihallgatva, Menyhért János ügyvéd pedig megtagadási jogával élt s igy az 1874. évi XXXIV. t.-c. 49. §-ának rendelkezései meg nem sértették, c) Dr. Ferlicska Kálmán megesketése egyik részről sem hozatván javaslatba, megeskettetésének mellőzése tárgyában határozatot hozni szükség nem volt ; ezért azonban vallomását a határozat hozatalánál figyelembe venni nem lehetett, dj A büntető biróság a büntetendő cselekmény által okozott károk tekintetében lévén hivatva bíráskodni, a kir. törvényszék felmentő ítéletében szóba sem hozhatta panaszos kártérítési igényeit; végre c) a tárgyalási jegyzőkönyv nem szolgáltat támpontot ama panasz valóságára nézve, hogy a szóval kihirdetett Ítélet indokainak lénye az Írásba foglaltakéval ellentétes. II. Az ügy érdemét tekintve, kétségen felül áll, hogy L. Gábor vádlott id. Gy. Józseftől a kérdésben forgó helyiségét csakis 1884. októberig birta bérben, 1885. szeptember, október, november hónapokra pedig L.János volt a bérlő. Nyilván valótlan tehát a polgári perben az egyezségi megállapodáshoz képest vádlott által letett ama főeskű, hogy panaszos 1885. évi szeptember, október, november hónapokban tőle bolthelyiséget bérelt s hogy az ezen időre esedékes bérösszeget ki nem fizette. Vádlott azzal védekezik, hogy az időre tévedett, mert — úgymond — panaszos 1884. szent-Mihály napját megelőző negyed év bérösszegével van hátralékban, a védelem pedig folytatólag azt érvényesiti, hogy az időpont, melyből a kereseti követelés származik, a jelen esetben nem lényeges, de különben is a letett eskü a felek egyezsége s nem birói Ítélet folytán keletkezvén, a hamis eskü tényálladékát egyáltalában nem képezheti. A védelem utóbbi érve a törv. rendtartás 228. § ára való tekintettel merően tarthatatlan, az előbbi pedig téves. A bérlet ugyanis az a szerződés, a mely által valaki elhasználhatlan dolog használatához való jogot bizonyos időre meghatározott árért megszerezte, s igy a használati idő lényeges ismérve a bérleti szerződésnek. III. Szándékosságot azonban a kir. itélő tábla sem lát fenforogni, mert vádlott a vizsgálat során habozás nélkül beismerő vallomást tett, az eskü alatt állított tények ellenkezője köztudomású volt, tehát azoknak leplezését nem is remélhette. L. István és V. János tanuk támogatják vádlottnak bérhátralék címén emelt követelésének fennálltát, s végre mert vádlott polgári perbeli képviselőjének dr. ferlicska Kálmánnak határozott vallomása szerint a B. T. K. 225. §-ának kedvezménye az ő tanácsára nem vétetett igénybe. De viszont, midőn a neki felolvasott és megmagyarázott eskü szövegében foglalt ténykörülmények némelyikének valótlanságát felismerte, a helyett, hogy az eljáró birótól bővebb felvilágositást kért volna, magát egyéni felfogásával megnyugtatta. IV. A büntetés kiszabásánál a büntetlen előélet, a büntetés elszenvedésére fokozottab mértékben érzékeny előhaladott kor, a nyert előny jelentéktelen volta s a kártérítési képesség, főleg képviselőjének helytelen tanácsadása, mint nyomatékos enyhítő körülmények vétettek számba. Az eskü hatálytalan voltának kijelentése a bűnösség folyománya. (1888. április 4-én, 1887. évi 41,095. sz.)