A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 33. szám - A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben

282 A jo a. után (lásd btk. 365, 367, 368. §-ait), mivel reá semmi elfogadható érv, alapos indok, hogy ezen bűncselekményből kifejlett orgazdaság vétsége miért is tartoznék a kir. törvényszékek, tehát társas bíróságok hatáskörébe ? Pedig dacára ezen körülményeknek, nem igy áll a dolog ! Mert az 1880 : XXXVII. t.-cz. 39 és 40. §-ait interpretálva, azon eredményre jutunk, miként a jogtalan elsajátítással kapcsolatos orgazdaság vétségében a kir. törvényszékek hivatottak Ítélni. Ugyanis az életbeléptetési törvény 39. §-ának 2. pontja szerint a kir. törvényszékek hatáskörébe csak azon vétségek tartoznak, melyek nincsenek utalva a kir. járásbíróságok hatásköréhez ; maga érintettem törvényczikk 40-ik §-a pedig egyenest felsorolja azon vétségeket, melyek a kir. járásbíróságok által birálandók el, s ezek között a jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétségéről nem emlékezik meg. De menjünk tovább ! Ugyanezen §. 4. pontja szerint, kir. járásbíróságok hatáskörébe tartoznak még »a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv 302-ik §-ának első bekezdése szerint büntetendő súlyos testi sértés vétsége; továbbá a 339. §. szerint bürtetendő lopás vétsége és a btk. 359. §-a szerint büntetendő sikkasztás vétsége, ugy e két utóbbi vétséggel kapcsolatos orgazdaság vétsége (370 §.); mindezek azonban csak annyiban, a mennyiben hat hónapi időtartamot meghaladó fogházbüntetés alkalmazásának esete fenn nem forog«. Hát a jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétsége hol maradt? A sorok között láthatlan alakban s az egész törvény határában észre nem vehető. Minélfogva tekintettel az életbeléptetési törvény 39. §-ának 2. pontjában foglalt azon rendelkezésre, miként a 40. §. szerint kir. járásbírósághoz nem utalt vétségek, törvényszéki hatáskörbe tartoznak: a jogtalan elsajátítás vétségével kapcsolatos orgazdaság vétségében — az a kir. járásbíróságok hatáskörébe utalt vétségek közzé (valószínűleg a törvény szövegezésénél véletlenül maradt ki) fel nem vétetvén, a tőrvény szerinti illetékes bíráskodás a kir. törvényszékeket illeti. A »tőzsdejáték« jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben.* Irta: dr. GRUBER LAJOS, budapesti ügyvéd. (Befejező közlemény.) A magyar kir. Curia: A kir. itélő tábla Ítéletének alapját az képezte, hogy a btkv. 416. §. 1. pontjában érintett tőzsdejáték, a rendes üzletkörén kivül eső merész üzlettel azonos fogalomnak, a személyi jog pedig a bizományos minősége által korlátozottnak tekintetett. Minthogy azonban a tőzsdejátélv és merész üzlet büntetőjogi szempontból két egymástól külön álló minősítési körülményt képez s vádlott ellen csak tőzsdejáték van bizonyítva, e személyi jogának gyakorlásában pedig bizományosi minősége által annál kevésbé volt korlátozva, minthogy a börzén felvétetett s elfogadtatott. Minthogy továbbá a tőzsdejáték következtében beállott fizetési képtelenség büntetőjogi beszámítás alá csak az esetben tartozik, ha az által oly játékon kivül szerzett vagyon játszatott el, mely a nyert hitel alapjául szolgált; de minthogy vádlottnak ily vagyona nem volt s ugy cselekvő, mint szenvedő állapotának legnagyobb része csak tőzsdei nyeremény s vesztességre alapitott számításban összpontosul: ennélfogva a kir. itélő tábla Ítélete megváltoztatik s ezen, valamint saját indokainál fogva a budapesti kir. törvényszéknek felmentő Ítélete hagyatik helyben.« (1888. december 13-án 5,883, sz.) (L. »J o gesetek Tára«, melléklet a »Jog« 3. számához, Budapest, 1889. január 20-án.) Ha mindazt, a mit eddigelé előadtam, beható vizsgálódás tárgyává teszszük, akkor igazságszolgáltatásunknak a jelenlegi hazai bírósági határozatomban visszatükröződő törvény-felfogása tekintetében a következő részleteket tehetjük : A tőzsdejáték — mi alatt ugy az árúkkal, valamint a tőzsdepapirokkal űzött különbözeti kereskedelem értendő — lényegesen különbözik az u. n. merész üzletektől, a mennyiben mindkét kategória teljesen különnemű fogalmak megjelölésére szolgál. A kereskedők közül csakis azok jogositvák különbözeti kereskedelmet űzni, kik nagyban folytatják a kereskedelmet. Ugy a tőszdejáték, valamint a merész üzletek is bukás esetében nem absolute, hanem csak relatíve büntethetők, azaz * Előző közlemények a »Jog« 22., 24., 26 , 29. és 31. számaiban. csakis akkor, a midőn azok nem tartoztak a vagyonbukott rendes üzletköréhez" A vagyonbukott adósok büntethetőségének egyik további természetszerű előfeltételét abban is kell látni, hogy az emiitett ügyleteknek a vagyonbukott fizetési képtelenségét elő kellett idézniök. Ha azonban a fizetésképtelen adós ellen azért nem lett a csőd kimondva, mert csak egy hitelezője van, vagy mert annak vagyona nem elegendő a csődeljárás költségeinek fedezésére, akkor a büntetés lehetősége teljesen ki van zárva, habár az adós az említett ügyleteket még oly túlságos mérvben folytatta volna is. Ha a csődbe került adós az említett ügyletekbe bocsátkozott volna is, ezek azonban a fizetésképtelenség előidézésével nem állanak okozati összefüggésben, ez esetben a közadós ment lesz minden büntetéstől. Ép oly kevéssé lehet majd a tulajdonképeni tőzsdejátékost az u. n. »b ö r s e a n e r«-t, ki csakis a tőzsdejátékon szerzett vagyonával játszik iparszerűen, a tőzsdejáték következtében beállott li/.fti'sképtelenség miatt büntetni. A magyar kir. Curia által legutóbb hozott határozatban tett, ama nem könnyen érthető megkülönböztetés, mely szerint oly játékon kivül szezzett vagyont, mely a nyert hitel alapjául szolgált, nem szabad eljátszani, gyakorlati alkalmazásában nem csekély nehézségeket fog okozni. A budapesti kir. ítélőtábla a közölt ítéletekben különös súlyt fektet azon körülményre, vájjon a szállítható gabonaneműekre történt kötésekre irányuló határidő kereskedelemnél valóságos szállítás tényleg szándékoltatott is és vajon ez valóban meg is történt-e, avagy csak tisztán árkülönbözeti ügyletekről volt-e szó, melyek csak látszólag irányultak valóságos szállításra, tényleg azonban már megkötésük pillanata óta a lejárát napján mutatkozó árkülönbözet fizetésére irányultak. Ugy a terménykereskedők, valamint a termény-bizományosok által a tőzsdén kötött árkülönbözeti ügyletek ezeknek rendes üzletköréhez tartoznak és ha az árak rohamos csökkenéseezeknek fizetésképtelenségét okozza, ez nem képez okot ezeknek megbüntetésére nézve és ezek nem is lesznek gondotlan üzletkezelés miatt büntethetők. A hírlapíró, a pap, az ügyvéd, az orvos, a kir. ügyész, a művész, a bőrkereskedő, a képviselő stb. stb. nem köthetnek árkülönbözeti ügyleteket, mert ez nem tartozik ezek »reudes üzletköréhez« és ha rendkívüli árhullámzások ezeknek fizetésképtelenségét okozza, akkor nem menthetik magukat ezekkel, mert ez nem zárja ki a büntetőjogi beszámítást és mert az csak külön enyhítő körülményt fog képezni, hogy nem voltak képesek az árhullámzásokat előre látni. A magyar codex nem irja elő, hogy csak akkor következik be a vagyonbukott adós büntethetősége, ha túlságos összegekkel lett adóssá. A fizetésképtelenség mérve tekintetében egyáltalában nem tartalmaz törvényünk bővebb intézkedéseket. E tekintetben a hazai jogszolgáltatás azonban azon álláspontot foglalja el, hogy az tekintendő büntethetőnek, ki a már többször emiitett ügyleteket túlságos, erejét messzire túlhaladó mérvben kötötte, vagy kinek ügyletei egyáltalában nem állottak, vagy pedig nem helyes arányban állottak vagyoni erejével. Mind ezekből látható, hogy igen jó törvényünk van és hogy jogszolgáltatásunk, a vizsgálódásom tárgyát képező büntető ügyekben valóban kielégítőnek mondandó. Csak kívánatos volna, hogy a kereskedelem valódi szükségleteiről táplált felfogás minél | szélesebb mérvű elterjedést találjon birói körökben és hogy az életet ne a szédítő madártávlatból és elméleti szempontból ítéljék csak meg. Mindenütt az egész országban, a hol Ítéletet mondanak, ismerjék el ama tétel igazságát, hogy a kereskedelem természetének és feltételeinek helyes megértése egyértelmű a bölcs igazsággal. Nyilt kérdések és feleletek. I. Az örökösödési jogból. (Felelet.) A »Jog« folyó évi 29. számában Kuna kartárs ur tollából megjelent érdekes nyilt kérdésre akarván válaszolni, meg kell jegyeznem, hogy a felvetett kérdésre cikkíró ur részéről adott feleletet sem absolut helyesnek, sem absolut helytelennek nem tarthatom.