A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 33. szám - A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben

R. JOG. 283 Az esetek különbözőségétől függ, helyes-e a cikkíró ur által közétett megoldás. Hogy ebbeli felfogásom helyességét beigazolhassam, szükségesnek tartom röviden reflectálni örökösödési jogunk, különösen az országbírói értekezlet által életbeléptetett — tán jobban mondanók — a korszellemhez képest módositottan visszaállított törvényes öröklési rend szellemére s céljára. Ugy hiszem, kartársaim legnagyobb része egyet fog érteni velem, ha hazai jogunk egyik legspeciálisabb, de egyúttal legkiválóbb fényoldalának nyilvánítom a jelenleg hatályban levő törvényes öröklési rendünket. Alig képzelek méltányosabb, jogosabb öröklési rendszabályt, mint az ági és szerzeményi javakbani öröklés eltérő szabályozását, ha lemenő örökös nincs. Elve öröklési jogunknak e részben igen helyes: Legyen az ágé az, a mi az ágról szállt az örökhagyóra, de legyen a túlélő házastársé a szerzemény, melynek megszerzésében az örökhagyó felmenői nem fáradoztak, a házastárs azonban — legalább a legtöbb esetben — közreműködött. Igen szép megvalósítása ezen megoldás azon rég! elvnek : »Suum cuique«. Áttérve már most a Kuna kartárs ur által felhozott példára, miilőn teljesen egyetértek vele abban, hogy a felmenő ágoni oldalrokonok ad infinitum öröklésre hivatva nem lehetnek, határozottan állást kell foglalnom azon megszorító magyarázattalszemben, melyet ő az országbírói értekezlet 10. és ll-ik §-ainál alkalmaz. Bármennyire helyes is az elv, hogy az öröklés természete; mikép az lefelé és ne felfelé haladjon, még sem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy a vagyon eredete határoz az öröklési rendre nézve s hogy e részben az országbírói értekezlet 10. §-a 1-s ő kikezdéséből a szükséges következményeket, figyelemmel a ll. és 12. § r a, le kell vonnunk, ha öröklési jogunk fennemlitett méltányossági elvével összeütközni nem akarunk s a felmenő ágoni oldalrokonok öröklésére nézve a kellő korlátot meg akarjuk állapítani. Összeütközünk pedig igen gyakran hazai öröklési jogunk méltányossági, jogossági elvével, ha az országbírói értekezlet 10. és 11. §.ának oly értelmet tulajdonítunk, mintha az apai ági vagyon mindig csak az örökhagyó atyjára, az anyai ági mindig csak annak anyjára nézve képezne ági vagyont. Összeütközünk ez elvvel mindannyiszor, valahányszor a kérdéses vagyon örökhagyó atyjának vagy anyjának nem szerzeményét képezte, hanem az illető szülőre már saját ágától szállt »akár végrendelet folytán, akár a nélkül.« Mert ugyan hol marad a méltányosság, ha a Kuna kartárs ur által felhozott példában Nina a kérdéses 10,000 frtot nem szerezte, hanem Cyrillától örökölte? Nem sérti-e mélyen jogi érzékünket, ha a cikkíró ur által felhozott megoldás szerint e vagyont nem Pista, tehát közvetlen leszármazója annak, kitől a vagyont, bár Nina által közvetítve, örökhagyó Pál nyerte, hanem Péter örökli, ki semminemű vérségi kapcsolatban azzal nem áll, kitől a vagyon eredt? Ellenben teljesen kielégítő Kuna kartárs ur megoldása, ha a 10,000 frtot Nina nem saját felmenőinek valamely ágától Örökölte, hanem éltében szerezte, teljesenjogos és méltányos, hogy ez esetben házastársa a vele együtt — legalább vélelmezhetőleg — a vagyon szerzésében részt vett Ottó, tekintőleg annak Péter nevíí fi a örököljön. Ugy hiszem, ezzel beigazoltam cikkem kezdetén foglalt az állitásom helyességét, hogy a Kuna kartárs ur által saját kérdésére adott felelet lehet igen helyes, de lehet igen helytelen is. Ha pedig ezek után az elvet formulázni akarjuk, mely hasonló esetekben irányadóul szolgáljon, ugy ezt következőkben kísérlem meg : Az egyik szülő ágáról örökhagyóra szállt vagyonban a másik ág mindaddig örökléshez nem juthat, mig léteznek oly egyének, kik a vagyon szerzőjének egyenes leszármazó i. Dr. Gerhauser József, ügyvéd Kőszegen. II. A végrehajtási törvény 84. §-a. (Felelet a »Jog< ez évi 30. számában feltett kérdésre.) Miután minden egyes biróság, csak a saját területén végzett jogcselekményekből eredő és csak általa letétbe utalt bírói letétek, avagy területe körébe tartozó közpénztárnál kezelés alatt levő követelések kiutalványozására illetékes, következéskép az egyik kir. biróság a másik területén levő adóhivataltól semminemű utalványozást nem eszközölhet: önként értendő tehát, hogy az utalványozást csak a végrehajtás foganatosítására illetékes azon biróság teljesítheti, mely a birói letétet beutalta, esetleg melyhez az illető közpénztár tartozik. Mert az ellenkező eljárás a zavarok végtelenségébe vezetne. A végrehajtási törvénynek hivatkozott § a világosan intézkedik az iránt, hogy a mennyiben végrehajtató, végrehajtást szenvedettnek birói letétből járó, vagy közpénztárban levő követelésére kívánja a végrehajtást vezettetni, ez esetben a kiküldött mellőzésével, a foglalásról az illető pénztár és az a felett álló hatóság, a végrehajtást elrendelő végzésbe foglalandó meghág) ás által értesítendő. De szerintem mégis téved az, ki azt hiszi, hogy a törvénynek emiitett szakaszához szó nem fér. Mert hisz ott, hol a kiküldött kirendelésének mellőzésével a végrehajtást elrendelő biróság közvetleuül tiltja le alperes követelését, a tulaj donképeni foglalásról szó sem lehet. Ezen intézkedés, illetve jogszerzés majdnem hasonló minőségű a zálog, alzálog, vagy végrehajtási zálogjognak telekkönyvi bejegyzés által szerzett természetéhez ugy, hogy a letiltás, vagy mondjuk foglalás joghatálya csak azon időpontban áll be, midőn a letiltó végzés az érdekelteknek kézbesittetik s az illetékes adóhivatalnál beiktatva, a vonatkozó birói letét bevételi számánál, vagy követelés tételénél feljegyeztetik. Tehát ily esetben, a szorosabb értelembe vett végrehajtási foglalás nem teljesíttetik és igy ha a perbíróság, a végrehajtást elrendelő végzést azon célból is megkeresés mellett teszi át a végrehajtás foganatosítására illetékes bírósághoz, hogy az utóbbi a letiltást eszközölje : részemről nem tartom helyesnek, sem gyakorlatinak, de törvényszerűnek sem. Hanem igenis a végrehajtást elrendelő végzés közvetlenül küldendő meg az illetékes adóhivatalnak azzal, hogy adós követelését további birói intézkedésig — másoknak időközben netán szerzett jogai épségben tartása mellett — ki ne fizesse, hanem letétben tartsa. Úgyszintén megkeresendő — ha birói letétről van szó — a letétet beutaló biróság, hogy a tömeg utalványozásának bekövetkezése esetén, a megfelelő összeget ne az adósnak, hanem a most már jogosított végrehajtatónak utalványozza ki. A hol pedig közpénztárban kezelt egyéb követelése tiltatik le végrehajtást szenvedettnek, ott az illető pénztár hasonló értesítése mellett a végrehajtás foganatosítására, tehát az utalványozásra is illetékes biróság, csak a letiltó végzés egy példányának közlése mellett oly hozzáadással értesítendő, hogy a letiltás jogerőre emelkedése esetén vett értesítés után az utalványozást, tehát nem a letiltást, vagy foglalást eszközölje. S ezzel kapcsolatban azon hitemnek is kifejezést adok, hogy dr. Imling Konrád kir. táblai biró urnák a végrehajtási törvény magyarázata című müvében, az ide vonatkozó tétel sem érthető máskép. Mert ha a perbírósága, a végrehajtási kérvényeket végzéséellátva, a végrehajtás foganatosítására illetékes bírósághoz a letiltás eszközlése végett teszi át, valóban nem képzelhető el, hogy ez utóbbi bíróságnak minő intézkedést kelljen tenni a megkeresésre ? Egyszerűen áttegye azt az illető pénztárhoz s ez kézbesittesse a feleknek, mi a megkereső biróság kötelessége lett volna; avagy a kérelem értelmében hozzon végrehajtást elrendelő, letiltó végzést? Hisz ezek egyikére sem illetékes. A foglalási eljárás ténye tehát ez esetben nem más, mint a letiltást magába foglaló végrehajtást elrendelő végzésnek az illető pénztárhoz, annak felettes hatóságához való közvetlen megküldése és az érdekeltekkel való közlése és pedig a végrehajtást elrendelő biróság állal azért is, hogy a netáni jogorvoslat is ennél legyen beadható- Bognár Mihály, ikkvi hív. Lengyeltótiban* ni. A kötelmi jogból. Ha a felperessel szemben egyetemleges kötelezettség mellett jogerőre emelkedett Ítélettel elmarasztalt oly alperesek egyike