A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889 / 33. szám - A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben
A JOG. 281 S épen azért, mert különös súlyt fektetünk arra, miszerint a két különálló fogalomnak a joghatály kérdését is elhomályosító összetévesztése elkerültessék, elengedhetlennek tartjuk, hogy az általános jogügyleti tilalom és az elidegenítési jogosultságnak mások érdekére szolgáló elvonásában álló rendelkezési korlátozás közötti határvonal a megóvandó jogi érdek előtérbe tolása által minden kétséget kizárólag megvonassék, a minek — fentebb körvonalozott álláspontunk szerint — a törvénykönyvnek a tulajdonjogról szóló részében kell megtörténnie. Ezt a szükségességet a külön törvényekre és a törvénykönyv különös részeire való hivatkozás meg nem szünteti. Mert a kötelmi jogban foglalt dispositiók csak annyiban jöhetnek figyelembe, a mennyiben az elidegenítési jogosultság gyakorlásának abbanhagvásában álló nemleges szolgáltatás (Kötelmi jog terv. 2. §.) kötelezése által létrejött jogviszony obligatorius oldalát érintik, azonban amaz előfeltételeket illetőleg, melyektől az ilyen kötelmi viszonyon alapuló jognak dologi hatályra való emelkedhetése függ, közelebbi útmutatást nem nyújtanak, de nem is nyújthatnak. Az öröklési jog kétségkívül több a kérdéssel szorosan egybefüggő rondelkezést foglal magában. Ott van az öröklési jogról szóló törvényjavaslat 227. §-a, mely az utóörökléssel terhelt vagyontárgyaknak az örökös általi elidegenitését rendszerint tiltja,2"'9 e szerint mindazon eseteket, a melyekben a javaslat szerint utóörökösödésnek van helye (219., 221., 167., 168., 185., 186. §-ai), végintézkedésen alapuló hallgatólagos elidegenítési tilalomnak minősiti (V. ö. fentebb 5. §. C. 1.); a mivel szemben a javaslat 226. §-ában (i. ü. biz. 223. §.) előforduló azt a dispositiót, mely szerint az örökös jogaira és kötelezettségeire nézve tényleg a haszonélvezetre vonatkozólag megállapított szabályok alkalmazandók, a korlátozott tulajdonos jogi állásával bíró örökös 2tí0 és a várományosi minőségben érdekelt utóörökös közti kötelmi viszony szabatosabb körvonalozására irányzott törekvésnek kell tekintenünk.261 Hivatkozás tárgya lehet továbbá a javaslat 221. §-ának második és harmadik bekezdése, mely — felfogásunkkal egyezően — a kifejezetten rendelt elidegenítési tilalom hatályát attól teszi függővé, hogy a tilalom csupán csak az örökséghez tartozó vagyonra szorítkozzék és hogy az azzal járó rendelkezési korlátozás egy harmadik személy közvetlen jogi érdekére szolgáljon s mely az ezen előfeltételnek megfelelő, elidegenítést tiltó 259 A képviselőház igazságügyi bizottsága által megállapított szöveg 224. § a a gyakorlati szükségnek óhajt megfelelni, midőn annak kimondását javasolja : »hogy az örökséghez tartozó házi eszközök, házi és lakfelszerelés kereskedési, ipari és felszerelés és a gazdasági felszerelés, valamint általában az elhaszálható dolgok az örökösnek korlátlan tulajdonába mennek át, de az utóörökösödés esetének beálltakor az utóörökös ugyanazon minőségű és mennyiségű dolgok kiadását követelheti«. Ugyanazon szöveg 228. §-a az eredeti javaslat 227. § ának megfelelő elidegenítési tilalmat csak azon vagyontárgyakra terjeszti ki, a melyek a 224. § szerint az örökös korlátlan tulajdonába át nem mennek. E helyütt megjegyezzük, hogy midőn e sorokat irjuk, az igazságügyi bizottság megállapodásait tartalmazó azon szöveg fekszik előttünk, mely a Jogtudományi Közlöny 1888. évi mellékletként közöltetett. 260 V. ö. S t u b e n r a u c h i. m. II. köt. 385. 1. Kohler (a törvényhozás és az öröklési jog alakulása. Jogt. Közlöny 1887. évf. 403. lap) a magyar tervezet jelzett álláspontjával szemben, mely szerint a fiduciarius tulajdonában akként van korlátozva, hogy tényleg a haszonélvezőnek állásával bír, a probléma megfejtésére a korlátolt tulajdon rendszerét tartja alkalmasnak : >Tulajdon, korlátozva még nem harmadiknak joga, de igenis a tulajdonra nehezedő viszony által, melynek erejénél fogva harmadiknak joga képződhetik«. Ez teljesen megfelel az elidegenítési tilalom általunk konstruált fogalmának. (5. §. C. 2. és D.) Pfaff és Hofmann (A magyar öröklési jog javaslata. Jogt. Közlöny 1888. évi folyam 158. és köv. 1.) szerint a magyar tervezet eredeti 223. (törv. javaslat 226. i. ü. biz. 223. §.) valamint az osztrák polg. törvénykönyv 613. §-ában szintén nem az usus fructus, hanem a korlátolt tulajdon jogi ismérvei észlelhetők. 281 Motive V. köt. 94. 1. »Für die Vorschriften obligát or i s c h e r Natúr erscheint es mit Rücksicht auf die hervorgehobene A e h n1 i c h k e i t des Verháltnisses des Vorerben zum Nacherben mit dem Verhaltnisse des Niessbrauchers angemessen, die Vorschriften über den Niessbrauch im Interessé der Kürze des Gesetzes zu verwerthen-. A magyar javaslat indokai (125. 1.) is kiemelik, hogy az örökös csak az utóörökösse szemben tekintendő haszonélvezőnek (javaslat 226. §.), harmadik személyek kel szemben azonban a korlátozott tulajdonos jellegével bir. (227. §.) V. ö Randa i. m. 189. I. Mi abban a véleményben vagyunk, hogy a fenforgó jogviszony helyes rendezése végett nem szükséges az usus fructus analóg szabályaihoz folyamodni; azonban bármiként oldassák is meg a kérdés, annyi kétségtelen, hogy az örökös az örökség elfogadása által az örökséghez tartozó vagyontárgyakra nézve az utóörökös várományosi joga által korlátolt tulajdont szerez, ez pedig merőben kizárja annak a felfogásnak lehetőségét, hogy az örökös joga csupán haszonélvezeti jogot, tehát jus in re alienát képez. rendelkezést utóörökös-nevezésnek tekinti. (L. fentebb 5. §. C. 2. a), b), c) 202 Az erre vonatkozólag megállapított jogszabályokban foglalt elvek azonban az elidegenítési tilalmak csak egy kathegóriájára vonatkoznak s mint ilyenek a tulajdonjog elemi hatásaival dologi korlátozásként szembe állítandó általános szabály construálásánál mindenesetre figyelembe veendők, de a törvényhozót az utóbb jelzett irányban reáháruló feladat alól fel nem mentik. Hasonló módon nem változtat a dolgon az sem, hogy a törvényen és birói intézkedésen alapuló elidegenítési tilalmak forrását jobbára a magánjogi kódexen kivül álló törvények képezik. (5. §. A. és B.) Szerintünk a kérdés megoldása akként eszközölhető legcélirányosabban, ha a tulajdonost megillető jogok lényegének megállapítása után s a tulajdon korlátozásának jogalapját jelző általános rendelkezésből kifolyólag speciális jogszabály alkottatik, mely a tulajdon eminens jogi és gazdászati jelentőségére való tekintettel azt a határvonalat jelöli ki, a melyen belül a tulajdonjog tartalmában rejlő jus alienandi magánintézkedés utjáni elvonásának — harmadik személyekre kiterjedő joghatálylyal — helye van; ha továbbá az elidegenítés fogalmi körébe eső cselekmények praecisirozása kapcsán egységes elvi alapra fektetett rendelkezés construáltatik, mely egyrészt az elidegenítési tilalomra vonatkozólag az oltalmazandó érdek viszonylagosságának szem előtt tartása mellett meghatározott fogalom körvonalait kidomborítja, másrészt az elidegenítési jogosultság ily módoni elvonásával kapcsolatos joghatály terjedelmét elhatárolja. JBirói illetékesség jogtalan elsajátítás vét" ségével kapcsolatos orgazdaság vétségének esetében. Irta : Dr. MARKOVICH LAJOS, köz- és váltó-ügyvéd, kir. alügyész Szolnokon. A btk. 370. §-a szerint »a ki olyan dolgot, melyről tudja, hogy lopás, sikkasztás, rablás vagy zsarolás bűntette következtében jutott birtokosa vagy birlalójának kezéhez, vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy annak elidegenítésére közreműködik : az orgazdaság bűntettét követi el, és öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. Ha pedig a dolog lopás, zsarolás, vagy sikkasztás, vagy jogtalan elsajátítás vétsége következtében jutott birtokosa vagy birlalója kezéhez: az orgazdaság vétséget képez és két évig terjedhető fogházzal büntetendő«. A törvény ezen §-ából tehát önkényt és világosan levonható azon tétel, miként az orgazdaság vétségének tényálladéka nemcsak lopás, zsarolás, sikkasztás vétségével, de a jogtalan elsajátítás vétségével is lehet kapcsolatos, így pl. orgazdaság vétségét követi el az is, ki oly idegen ingó dolgot, melyről tudja, hogy ahhoz birtokosa, vagy birlalója találás utján jutott: elfogad. Minélfogva az orgazdaság vétségének — tekintettel arra, hogy mily bűncselekményekből folyhat ki — négy esetét különböztethetni meg. Ezek előre bocsátása után felvetem azon kérdést, mely bíróság illetékes az orgazdaság vétségeinek elbírálására ? A divó gyakorlatot ismerő előtt ezen kérdés feltevése legalább is különösnek tetszhetik, az életbeléptetési törvény szakaszainak futólagos áttekintése mellett is azon felelet várható reá, miként az orgazdaság vétsége egyáltalán a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartozik, a mennyiben hat hónál hosszabb szabadságvesztésbüntetés kimérésének szükségessége nem mutatkozik. És éppen — a többi közt — a jogtalan elsajátítás vétségéből kifolyó orgazdaság vétségére nézve következtethető ez nagyon is természetszerűleg, tartozván a jogtalan elsajátítás esetei a kir. járásbíróságok hatáskörébe a törvény határozott intézkedéseinél fogva, s maguk ezen bűncselekmények 6 hónál hosszabb szabadságvesztés büntetést nem vonhatván maguk 262 Ezt a felfogást az igazságügyi bizottság is magáévá tette. 219. §.: •Ha az örökhagyó azon vagyonra nézve, mely róla örökösére szállott, örökösének az elidegenítést megtiltja: ezen rendelkezés utóörökös-nevezésnek tekintetik*. A szóban forgó szakasz további szövegében azonban ellenmondást látunk fenforogni. Ugyanis a harmadik bekezdésben kimondatik, hogy : »ha azon személy, kinek javára a tilalom szolgál, megnevezve nincsen, a tilalom nem bir hatálylyal* s a második bekezdés mégis azt mondja, hogy : >ha az örökhagyó megjelölte azon személyt, a kinek javára a tilalom szolgál: az utóörökösödési jog ezen személyt, ellenkező esetben pedig (tehát, ha meg sem nevezi a személyt ?) az örökösnek törvényes örököseit illeti*. Legcélszerűbb e tekintetban a miniszteri javaslat 221. §-ának második és harmadik bekezdését változatlanul meghagyni.