A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 32. szám - Adalék a kisérlet fogalommeghatározásához

126 A J O Ci sek első sorban közigazgatási utón érvényesitendők; felperes pedig j nem is állítja, hogy igényeit ez uton érvényesíteni már megkísér- j lette és a rendes perutra utasíttatott volna ; ugyanazért a kir. járás- I biróság ítéletét az azt megelőző egész eljárással együtt bírói hatáskör hiánya miatt az 1881 : LIX. t.-c. 39. §. b) pontja alapján hivatalból megsemmisíteni kellett. A magyar kir. Curia (1889. június 12. 8,422. sz. a.): A másodbiróság végzését helybenhagyja. Mert habár a fenforgó esetre az 1886 : XXII. t.-cz.-nek a másodbiróság által idézett 114. §. alkalmazást nem nyerhet, minthogy e perben nem valamely a község és annak tagjai közt fenforgó magánjogi kérdésről, vagy a jegyzői járandóságnak közigazgatási j útra tartozó behajtásáról van szó ; mindamellett helyben kellett hagyni a másodbiróságnak végzését, mert a fennebb idézett törvény 63. §. értelmében a községi jegyző a községi elöljáróság egyik tagja; mint ilyen pedig ha hivataláról lemond is, míg a felelősség alul felmentve nincs (103. §.) az illető községe ellen hátralékos illetménye megfizetését biróí uton nem érvényesítheti ; mert felperes azt, hogy a hivatali felelősség alól felmentetett volna, nemcsak hogy nem igazolta, de a felebbviteli beadványhoz csatolt alispáni határozatból épen az ellenkező, vagyis az tűnik ki, hogy felperes ellenében a folyamatban lévő fegyelmi eljárás s vagyoni felelősség nyilván fentartva van. Ha az adás-vételi szerződésben a vevők egy részéuek neve nincs is kitéve, ez a tulajdonjog bekebelezését a többi vevő jajára nem gátolja. A nyitrai kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság1 (1887. febr. 7. 324 sz. a.) : B. Teréz és B. Katalin kérvényezőknek B. Mátyás ellen tulajdonjog bekeblezése iránti ügyében következő végzést hozott: Illetékszabás végett állítólag A. 1,589/82. sz. a. bemutatott és 188 i. évi okt. 10-én kelt barátságos egyezség alapján a tulajdonjog a salgói 72. sz. tjkben a 725. hrsz. a. foglalt I. urb. telekből B. Mátyást illetett és B. András János és Évára szállott fele részére, B. szül. L. Teréz javára és erről az 1885. évi okt. 10-én kelt adásvételi szerződés alapján B. Katalin javára a 9,866/1885. sz. feljegyzés elsőbbségével bekebeleztetni rendeltetik, egyszersmind ezen részletre vonatkozólag a C. 24. alatt özv. B. szül. L. Katalin javára bekebelezett kikötményi jog és C. 27., 28. alatt a nyitrai takarékpénztár javára 350 frt és 380 frt erejéig bekebelezett zálogjog kitörlése bekebeleztetni rendeltetik. A budapesti kir. ítélőtábla a kérelmet a jelzálogos hitelezők beleegyezésével teljesíthetőnek mondván ki, miután az érdekelt hitelezők a tárgyaláshoz meg nem jelentek s igy a 6,743/1886. sz. végzés szerint beleegyezőknek veendők: ennélfogva a kért bekebelezést megengedni kellett és ennek következtében az elutasítás feljegyzése után bekebelezett tételek törlendők voltak. A budapesti kir. itélő tábla (1888. június 13. 55,782. sz.): Az első biróság végzését megváltoztatja és kérvényezőket 9,866/1885. számú kérvényükkel elutasítja ; mert az A. alatti szerződéssel B. Mátyás a salgói 72. sz. telekkönyvbe iktatott 725. hrsz. ingatlannak egy részét B. szül. L. Teréznek s gyermekeinek adta el, a nélkül, hogy a vevő gyermekek a szerződésben megnevezve volnának s azok a szerződéshez hozzájárultak volna, avagy hogy a szerződés, ha a gyermekek között esetleg kiskorúak is voltak, gyámhatóságilag jóváhagyatott volna és mert a B. alatti szerződés, a mennyiben azzal B. szül. L. Teréz az A. a. szerződés szerint gyermekei nevében a megvett egész ingatlant adta el, eme gyermekekre vonatkozólag ugyan ama hiányokkal bir, melyet reájuk, mint az A. alattiban szereplő vevőkre nézve fennebb előadvák. A m. kir. Curia (1889. május 29. 8,836. sz. a.): A másodbiróság végzése megváltoztattatik és az első biróság végzése hagyatik helyben az eredetben is becsatolt okiratokra és a jelzálogos hitelezőkre vonatkozó indokolásánál fogva és azért, mert az 1886. évi okt. 10-én kelt egyességet néhai B. János gyermekei, mint szerződő felek nem írták alá, az egyezséghez özv. B Jánosné csak saját személyében járult éí bekebelezési engedély csakis az utóbbi részére adatott; ily körülmények között, tehát az egyezségnek azon kitétele, hogy az átruházó jutalékát az özvegy és a »gyermekek« részére engedte át, a tulajdonjognak az özvegy javára leendő bekeblezését annál kevésbé akadályozhatja, mert ezen »gyermekek« megnevezve sincsenek; ezen felül pedig azok, kikre néhai B. János jutaléka öröklés címén utóbb bekebeleztetett, az egyezségre vezetett nyilatkozat szerint a tulajdonjog I bekebelezésében megnyugodtak ; továbbá, mert a lejegyzés a kér' vény benyújtása szerinti rangsorozatban lévén eszközlendő : az az előző jelzálogos hitelezők érdekeibe nem ütközik és végre mert az eredeti átruházó örököseinek azon kifogása, hogy az egyezségileg kikötött összeg lefizetve nincs, a feltétlen bekebelezési engeciélylyel szemben tekintetbe nem vehető. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A közadós saját személyében perelhető, ha az ítélet végrehajtása nem a csődtömeghez tartozó vagyonból céloztatik. A beregszászi törvényszék (1887. dec. 27-én 8,4'J4. polg. sz. a.): Csépes Péter ügyvéd által képviselt T. Ferenc felperesnek T. Johanna nem képviselt és Tar János ügyvéd által képviselt N. János és N. Miklós alperesek ellen 600 frt és járulékai iránt a következőleg itélt: Alperesek T. Johanna, N. Györgyné I. r. alperes, mint tőadós, N. János és N. Miklós II. és III. r alperesek mint kezesek és pedig IL és IV. r. alperesek, I. r. alperes igazolt fizetésképtelensége cselében tartoznak ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek 600 frt tőkét megfizetni. Indokok: Előre bocsátásával annak, hogy bár T. Johanna I. r. alperes csőd alatt áll, mindazonáltal, a mennyiben felperes kereseti követelése kielégítését válaszában tett nyilatkozata szerint nem a csődvagyonból a kereseti kérelmi részének tanúsága szerint pedig nem külön kielégítési alapból kívánja, I. r. alperes saját személyében perelhető s ehhez képest marasztalható is. s\ keresethez A •/. alatt csatolt kötelezvény szerint T. Johanna I. r. alperestől 600 frtot kölcsönzött, kölcsönadó tetszésétől függő visszafizetési kötelezettség mellett a B'/. alatt csatolt nyilatkozat szerint II. és III. r. alperes elé ezen kölcsöntőke visszafizetéséért kezességet vállaltak. Tekintve, hogy a megjelent II. és III. r. alperesek a különben is a törvénykezési szabályoknak megfelelő A- . és B7- alatti okmányok valódiságát nem kifogásolták, azokat, mint teljes hitelt érdemlőket, marasztalás alapjául elfogadni kellett. Tekintve, hogy alperesek e keresetbe vett kamatkövetelési jogosultságot nem kifogásolták, de különben is kamatfizetés az A'/- alatti okmányban kifejezetten ki van kötve, mindezeknél fogva alperesek a kereseti követelés megfizetésére, II. és III. r. alperesek azonban, mint kezesek csakis, I. r. alperes fizetés képtelensége esetében kötelezendők voltak. Az I. és II. r. alperesek, valamint felperes által kínált elfogadott s visszakínált eskük mellőzendők voltak, mert teljes hitelt érdemlő s nem kifogásolt okmányokkal alperesek fizetési kötelezettsége beigazolást nyert stb. • A budapesti kir. itélö tábla (1889. jan. 14-én, 7,253. p. sz, a.) : A következő Ítéletet hozta: A kir. ítélőtábla az eljáró biróság Ítéletét I. r. alperesre vonatkozólag megsemmisíti, II és III. r. alperesekre vonatkozólag pedig megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, s kötelezi, hogy II és III. rendű alpereseknek 10 frt perköltséget 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizessen. Indokok: Annak megjegyzése mellett, hogy jelen ügy mindhárom alperesre nézve csak egységesen döntetvén el, az 1881: EIX. t.-c. 35. §-a szerint az ítélet II. és III. r. alperesek által beadott felebbezés alapján elsőrendű alperes által is fellebbezettnek tekintetett, miután a 2-/. sz. a. okirat szerint I rendű alperes csőd alatt áll, a közadózást pedig kötelezettségeire, a csődtömeggondnok képviselő felperes pedig I. r. alperes érdekében a csődtömeggondnokot perbe nem idézte; 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ának f) pontja szerint I. r. alperesre vonatkozólag az Ítéletet megsemmisíteni kellett, ellenben II. és III. r. alperesekre vonatkozólag az eljáró biróság Ítéletét megváltoztatni kellett azért, mert ez az alperesek I. r. alperesnek keresetbeli tartozásáért kezességet vállaltak ; de mert kezes csak az egyenes adós vagyontalansága esetében marasztalható, felperes pedig az egyenes adóst ! szabályszerűen perbe nem idéztette és igy I. r. alperes marasztalható sem volt, minthogy továbbá felperes nem bizonyította, hogy ennek törvényes végrehajtási uton kielégítést nem kaphatott, ezért kellett felperest II és III. r. alperesek ellen keresetével elutasítani stb. A m kir. Curia (1889. június 12-én, 2,540. p. sz. a.): A következő ítéletet hozta : A másodbirósági Ítélet megváltoztatásával a megsemmisítésnek elsőrendű alperes irányában helye nem találtatik és ennek folytán a kir. itélö tábla az 'első bírósági ité-