A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 32. szám - Adalék a kisérlet fogalommeghatározásához

A JOG. 127 létnek egész terjedelmében újabb érdemleges felülvizsgálatára utasittatik stb. Indokok: A másodbiróság azért semmisite te meg az elsőfokú bíróság ítéletének elsőrendű alperesre vonatkozó intézkedését, mivel ezen alperes csöd alatt állván, nem saját, hanem a csödtömeggondnok személvében lett volna perbe idézendő és ezen alaki indok folyományaként változtatta meg ugyanazon Ítéletnek másod- és harmadrendű alperesekre vonatkozó rendelkezését is. Tekintve, hogy az 1881. évi XVII. t.-c. (csődtörvény) 3. §-a szerint közadós a csődnyitás hatályának vagyon feletti kezelési és rendelkezési jogot veszti el, miután ezt a jogot a törvénynél fogva a tömeggondnok gyakorolja Tekintve továbbá, hogy az Idézett törvény 8. §-ának rendelkezésénél fogva közadós ellen csak az oly perek nem indíthatók meg, melyeknek tárgyát a csődtömeghez tartozó javak, vagy jogok képezik; a törvénynek eme határozott rendelkezéseiből önként következik, hogy az olyan perekben, melyek által a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok nem érintetnek, maga a közadós állhat: magától értetődvén, hogy az ily a közadós személye ellen indított perben hozott ítélet a csődtömeghez tartozó vagyon tekintetében hatálylyal nem bir. Minthogy pedig a jelen pernek tárgyát elsőrendű alperesnek olyan vagyona, mely a csődtömeghez tartozik, az elsőfokú bírósági ítélet e részben helyes indokolása szerint nem képezi; nem forog fenn törvényes ok, mely miatt a csőd alatt álló elsőrendű alperes a perben saját személvében idézhető nem volna, az elsőbirósági ítélet megsemmisítésének tehát törvényes alapja nincs. Miről a kir. ítélőtábla oly figyelmeztetéssel értesíttetik, hogy ugy ezen már meghozott első, mint a hozandó másod bírósági ítélet elsőrendű alperesnek is kézbesítendő. Bün-ügyekben. A cansalitas tanához. — Ha a bántalmazott személy halálát ^ZCIMÍ betegség idézte elö közvetlenül, de vádlott bántalmazó cselekménye által a hetessé!* lefolyását és isry a halál bekövetkezését siettette, halált okozó súlyos testi sértés büntette forog fenn. A szatmárnémeti kir. törvényszék, mint fenyítő bíróság (18S8. jun. 11-én, 111/b. sz. a.) a gondatlanság által elkövetett emberölés vétsége miatt vádolt K. Péter elleni bűnügyben a következőleg ítélt: K. Péter a btk. 290. §-a értelmében gondatlauság által származott emberölés vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentelik. Indokok: A jelen ügy elbírálásáról az orvosi vélemény szolgálhatna alapul; minthogy azonban az országos közegészségügyi tanács által kiállított s az iratokhoz 32. szám alatt csatolt ielülvélemény vádlottra rjézve a tényálladék megállapítására alapot nem nyújt; az egészségügyi vélemény szerint K. Tógyer halálát a régibb fülfolyás okozta a bekövetkezett agylob folytán; vádlott határozottan tagadta, hogy ő az elhaltat fején ütötte volna, vádlott csak azt ismeri be, hogy elhaltat vállon ütötte, F. Tógyer • Jüan, ki vallomásában azt adja elő, hogy vádlott K. Tógyert csak vállon ütötte meg; mindezek szerint vádlott ellen sem a szándékosság, sem a gondatlanság bebizonyítva nem lévén, a nevezett vádlottat a btk. 290. §-a alá eső emberölés vádja s következményeinek terhe alól fel kellett menteni stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1888. jun. 26-án, 11,562/b. sz. a.) : A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék Ítéletét annyiban, a mennyiben a vádlottat felmenti, helybenhagyja. Indoko k. A vádlott maga beismeri, hogy az elhalálozott ifj. K. Tógyert pár héttel a halál bekövetkezte előtt tenyerével kétszer vállon ütötte, az N. 21. sz. a. fekvő orvosi vélemény pedig az ifj. K. Tógyernál halállal végződött agylobnak keletkezését a küle őszakkal hozza kapcsolatba. Ehhez képest, a mennyiben a halál bekövetkezése oki összefüggésben lenne az ütésekkel, ugy a büntetendő cselekményt nem a gondatlanság idézte volna elő, hanem az a szándékos cselekmény kifolyása lenne s ugy teljesen kizártnak kell tekinteni a btk. 290. § nak alkalmazhatását. Minthogy azonban a közegészségügyi tanácsnak a N. 26. és 32. sz. a. fekvő felülvéleményei szerint a halálos kimenetelű agylob az ütést megelőző keletű s ugy a halál okát a vádlott cselekményével oki összefüggésbe hozni nem lehet, a kir. ítélőtábla ez okból nem látta megállapíthatónak sem a mulasztást, sem pedig a cselekménynek szándékosságához képest a btk. 301. §-ába ütköző és a 306. §-a szerint büntetendő halált okozott testi sértés bűntettének tényálladékát. A m. kir. Curia (1889. június 19-én, ll,356/b. sz. a.) Te• kintve, hogy minden kételyt kizárólag be van bizonyítva az, mii szerint az elhalt K Tógyer 9 éves fiu, még mielőtt vádlott által bántalmaztatott volna, fülbajban és fülfolyásban is szenvedett; ezen alapon elfogadandó az országos közegészségü yi tanács azon j véleménye, hogy a halál legközelebbi okát képező agykb a geny| nyedő füllob következménye volt ; de egyszersmind elfogadandó | a közegészségügyi tanácsnak a bonezoló orvos nézetét megerősitö azon további véleménye is, hogy az elhalt fiúnak még életében a vádlott által történt bántalmaztatása a már meglevő agybántalom lefolyását gyorsította s a halál bekövetkezését siettette, s e szerint vádlott cselekményével a fiu halála okozati összefüggésben áll. Tekintettel továbbá, hogy a vádlott maga is beismerte azt; hogy K. Tógyert a fia bántalmazása miatti felindulásában tenyerével kétster a válla táján megütötte s K. Tógyer atyjának vallomása szerint a sértés után mindjárt panaszkodott a felől, hogy őt vádlott tenyerével kétszer nyakon ütötte, s utóbb nyakát fájlalta is, és az ütést nemcsak F. Tógyer Juon tanú eskü alatt bizonyítja, de a bonezjegyzőkönyv is megerősíti, a mennyiben ama bántalmazás a sértett nyakán és a jobb füle mögött még a sértés után 23 nap múlva is véraláfutás alakjában látható nyomokat hagyott hátra maga után, s igy ama bántalmazás, mint azt a törvényszéki orvos felülvél-menyében kifejtette, már magában véve is súlyos testi sértés minőségével birt ; Tekintve, hogy vádlott nem véletlenségből vagy mulasztásból, hanem sértési szándékkal bántalmazta K. Tógyert, azt azonban kis fia bántalmazása fölötti erős felindulásában követte el ; Tekintve, hogy vádlott irányában súlyosító körülmény nem forog fenn, ellenben mellette azon túlnyomó enyhítő körülmény jön számba, hogy a sértett azon baja, mely a halált közvetlenül előidézte, már a sértés előtt alapjában fennállott, s hogy vádlott cselekménye a sértett agybántahnának kifejlődését csak előmozdította, siettette ; Ezeknél fogva mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával K. Péter vádlott a btk. 306. §-ába ütköző s a 307. §. második bekezdése szerint büntetendő halált okozó súlyos testi sértés bűntettében mondatik ki bűnösnek, s e miatt 91. §. alkalmazásával a jelen jogerejű Ítélet foganatba vétetele napjától számítandó hat (6) havi börtönre s az elhalt atyja által a végtárgyalásou felszámított 19 frt kártérítési, valamint az eljárási és tartási költségeknek szabályszerű megfizetéséte ítéltetik. Ha a Tégrehajtást szenvedő a szoba ajtaja elé állván, az ajtó kilincsét fogja és a végrehajtót a szobába be nem ereszti, oly kijelentéssel, hogy az árverést megtartatni nem engedi, ez által hatóság elleni erőszak bűntettét követi el. A biró szobájábau csupán három személy jelenlétébeu elkövetett rágalmazás nincs nyilvánosan elkövetve. A községi jegyző a hatóságnak nem tagja, hanem csak közege tehát az ellene elkövetett rágalmazás nem esik a btkv. '262. §-a alá. A kaposvári kir. törvényszók (1888. március 26. 1557/b szám alatt) íj. István vádlott a btk. 165. §-ába ütköző hatóság ellene erőszak bűntettében, mely azonban a btk. 92. §-a alapján vétséggé minősíttetik; továbbá a btk. 262. §-ában megjelölt rágalmazás vétségében. B. István a btk. 96. §-a alapján, figyelemmel a btk. 165, 92, 261. §-aira, összbüntetésül a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó hat (6) heti fogházra s a btk. 27. §-ában, illetve az 1887. évi VIII. t.-c. 1. § ában megjelölt célokra husz (20) forint pénzbüntetésre, ennek behajthatlansága esetében még két (2) napi fogházra Ítéltetik. Indokok: 13. Istvánnak ugy a vizsgálat, mint a végtárgyaláson tett határozott és korlátlan beismerése, nemkülönben a végtárgyalás folyamán hit alatt kihallgatott M. Rudolf, F. jános, T. József és K. János tanuknak egybehangzó vallomásai nyomán igazoltan áll, miként 1885. évi ápr. 20-án B. István a házánál árverés czéljából megjelent M. Rudolf birósági végrehajtót ama szavak kíséretében, hogy »ő felsége a király nevében nem enged szemtelenségeket elkövetni«, hivatalos eljárásában erőszakosan és pedig akként akadályozta meg, hogy azon szobába, melynek kilincsét a végrehajtó már megfogta, azt be nem eresztette, sőt a kilincset, ő is megragadván az ajtó kinyitását erővel meggátolta s ennek folytán a végrehajtót távozásra kényszeritette. Ugyancsak beismerte B. István a végtárgyalás során azt is, miként 1887. év december havában nyilvánosan többek előtt azt állította F. Nándor szulaki közjegyzőről, hogy a rablásokat és lopá-