A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 32. szám - Adalék a kisérlet fogalommeghatározásához

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 32. számához. Budapest, 1889. augusztus 11-én. Köztörvényi ügyekben. ígéret kötelező voltához megkívántatik, hogy a kötelezett vagyoni szolgáltatás számszerint megállapítható legyen. A budapesti kir. törvényszék (18M». július 3. 16,321. sz.): Perlakv Kálmán ügyvéd által képviselt L. István felperesnek Gál (>szkár ügyvéd által képviselt gr. A. Manó alperes ellen 2,265 frt 42 kr. évi nyugdíj és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott : Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Mert felperes saját előadásából kitünőleg alperes nyilatkozatában, melvlyel az állitó'agos nyugdíjt biztosította felperesnek, határozottan abban sem a nyugdíj mennyiségére, sem az időre nézve nyílt kijelentés nem foglaltatik, de ha előadása igazolva volna is, felperesnek ki kellett volna mutatni, mennyi azon összeg, mely az ö közbenjárása folytán, mint adóapadás alperes javára leíratott s felperest nyugdíj címén illethetné ; ezen összeg mennyiséget azonban felperes nem igazolta s így, ha az Ígéret kötelezőnek volna is tekinthető, vagy bizonyitási eljárás, illetve eskü által ilyennek megállapítható, felperest keresetével mégis elutasítani kellett stb. A budapesti kir. itélö tábla (1888. nov. 14. 43,500. sz.) az első bíróság Ítéletét megváltoztatja akként, hogy felperest csak az esetben utasítja el keresetével, ha alperes föeskűt tesz arra, hogy : »az 1884. év szeptember közepe táján nem ígérte felperesnek, hogy azon összeget, melvlyel felperesnek alperes kemencéi uradalmának adóját apasztani sikerülend, felperesnek nyugdíjul adja« stb., ellen esetben felperes nyugdíj-igényét a kir. ítélő tábla évi 593 frt 51 krban megállapítja stb. Indokok: Felperes keresetét az állítólag alperes által 1884. évi szept. közepe táján tett, s felperes által elfogadott Ígéretre alapítja, mely szerint alperes a catasteri munkálatok eredménveként felperes közreműködése folytán a nagy kemencéi uradalomban elérendő adóapadást neki nyugdíjul adja. Alperes ezen ígéret valóságát tagadván, miután felperes őt más bizonyíték hiányában föesküvel kínálta meg s alperes azt elfogadta : ezen kérdés eldöntését az 1868. évi LIV. t.-c. 230 s köv. §-aihoz képest a föeskü le vagy nem tételétől kellett függővé tenni. Nem lehet alaposnak elfogadni alperes amaz ellenvetését, hogy felperes az alperes állítólagos ígéretén alapuló nyugdíj-igényre magát a hivatalában elkövetett visszaélések által érdemetlenné tette, illetve azt elvesztette, mert alperes egyrészt oly visszaélést, mely őt alperesnek a szolgálatból való elbocsátására feljogosította, illetve erre törvényes indokul szolgált volna; melynél fogva tehát felperes szerződésszerű nyugdíj-igényét is elvesztette volna, nem bizonyított, másrészt arra sem nyújtott adatot, hogy az általa panaszolt tények csakis az állítólagos nyugdíj-ígéret tétele után jöttek tudomására, már pedig a mennyiben alperes az állítólagos visszaélésektói a nyugdíj-ígéret tételekor tudomással bírt, azokat a nyugdíj-igény elvesztése indokaiul többé fel nem hozhatja. A mi már most felperes által igényelhető nyugdíj mennyiségét illeti, ez az állítólagos Ígéret szerint azon összegből áll, melylyel felperesnek a catasteri munkálatok folyamán alperes nagy kemencéi uradalmának adóját apasztani sikerülend. A'peres tagadásba vévén felperes azon állítását, hogy az A. kimutatásban felsorolt községek közül Jesszenö, Helmecko, T.-Ladiskúcz, Porubka és Hasszina a nagykemencei uradalomhoz tartoznának és felperesnek vonatkozó állítását bebizonyítani nem sikerülvén, felperes nyugdíj-igénye megállapításánál csakis az A. alattiban felsorolt többi községekre vonatkozólag ezen okiratban kitüntetett adókülönbözet vétethetett alapul; s nem volt felperes javára számitható a földadó apadása folytán az által az általános jövedelmi pótadóban s a községi pótadókban mutatkozó különbözet, mert ezen adóapadás nem közvetlenül a catasteri munkálatok eredménye, valamint nem vétethetett figyelembe a keresetlevél C. pontja alatt a gazdasági épületek után házosztályadóapasztás címén felszámított összeg sem, mert ez a catasteri munkálatokkal semmi kapcsolatban nem áll s csakis téves kivetés helyreigazítását képezi; a keresetlevél B. E. pontja alatt kitüntetett tételek ennélfogva az alperesi állítólagos Ígéretben jelzett adóapadás fogalma alá nem vonathatók. Ellenveti még alperes azt, hogy felperes állítása szerint azon összeg igértetvén neki nyugdíjul, melylyel alperes adóját apasztania sikerült, igazolnia kellett volna egyúttal, hogy az adó-apasztásból mennyit eszközölt ö ki ? Ezen ellenvetés sem fogadható el alappal bírónak, mert habár kétségtelen, hogy a kérdéses adóapasztás lényegileg a vonatkozó törvény (1875 : VIII. t.-c.) intézkedései keresztül vitelének eredményéül tekintendő ; másrészt alperes elleniratában 5. lap) elismeri, hogy felperest a kataszteri ügyek vitelével, vagyis érdekeinek ez ügyekben való képviseletével megbízta s a tanuk vallomásaival bizonyítva van, hogy felperes érdekeit az említett munkálatoknál tényleg képviselte és ennélfogva alperesi Ígéretnek más értelem nem tulajdonitható, mint az, hogy felperes nyugdíját azon összeg képezendi, melyet a felperes közreműködése mellett keresztülvitt catasteri munkálatok, mint adó-apadást eredményezni fognak. A in. kir. Curia (1889. márc. 12. 666/v. sz.): A kir. itélő tábla Ítélete megváltoztattatik és az első bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Felperes keresetét alperesnek 1884. szeptember hó közepe táján kemencéi kastélyának ebédlőjében vele szemben tett állítólagos ígéretére állapítja, mely ígéret azonban, habár felperes állítja, hogy azt köszönettel elfogadta, oly megállapodásnak, mely szerződéses kötelezettséget alapitana meg alperes ellenében, már azért sem tekinthető, mivel az állítólagos ígéretben sem az összeg számszerűleg meghatározva, sem az idö, melytől kezdve és meddig lenne ez fizetendő, határozottan kitéve nincsen ; nem tűnik ki belőle továbbá az, hogy a nyugdíjul ígért adóapadás alatt azon összeg, melylyel alperes földadója az új kataszteri felvétel és kivetés folytán az adókulcs törvényes leszállítására való tekintet nélkül egyáltalán kevesbedni fog vagy pedig azon összeg, mely az ő működése folytán eszközöltetik ki, értendő-e ; de végre nem tűnik ki abból az sem, hogy a kataszteri munkálatok körül teljesített mely működése után igértetett volna azon jutalmazás. Mindezeknél fogva a kereset megállapítására felhozott ígéret nem tekinthető oly határozottan és komolyan tett Ígéretnek, mely szerződéses megállapodáshoz megkívántatik. A községi jegyző a községi elöljáróság tagja és mint ilyen, még hivataláról való lemondás után sem érvényesítheti biröi uton illetményei iránti köretelését, a mig a felelősség alól felmentve nincs. A dettai kir. járásbíróság 1888. nov. 22. 3,201. sz. a.): Scháfer Dezső által képviselt Sch. Lajos felperesnek Szűcs István biró által képviselt Gattaja község alperes ellen 135 frt 12 kr. jegyzői járandóság és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles a kereseti 1,187 liter búzát és 1,588 liter tengerit megfizettni stb. Indokok: Alperest beismerése alapján kellett a kereseti kérelemhez képest marasztalni, annál inkább, mivel alperes maga állítja, hogy a községi jegyző járandóságának kifizetése a számadásoknak a számvevőség részéről történt felülvizsgálata függővé nem tétetett. A jegyzői járandóság terményekből áll, alperest ilyennek lefizetésére kötelezni kellett stb. A budapesti kir. itélo tábla (1888. június 7. 2,295. sz. a.): az első bíróság ítéletét az azt megelőző egész eljárással együtt hivatalból megsemmisíti és felperest hivatali járandósága iránti keresetével a közigazgatási hatósághoz utasítja. Indokok: Felperes 712/1887. sz. keresetével községjegyzői állásával járt illetményeiből hátralékos termények iránti követelését kivánja alperes község ellenében érvényesíteni, minthogy azonban az 1886: XXII. t.-c. értelmében, jelesen annak a községi háztartásról rendelkező fejezete szerint (1,145.) ilynemű követeié-