A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 2. szám - Az árverésen vevő, a nyilván-könyvben és a birói árverési feltételekben bizva, útszolgalmi jogtól mentesen szerezhet-e földbirtokot?

12 A JOG. A Curia az első biróság Íteletét hagyta lielyben megfelelő indokainál fogva, és még azért, mert azon körülmény, hogy felperes közárverésen szerezte a tulajdonjogot, az osztr. polg. törvénykönyv 1,500. § - á n a k alkalmazása tekintetében változást nem képez. Ez a concrét eset, melyben a kir. Curia azon elvi álláspontra helyezkedett, hogy habár nincs is a szolgalom telekkönyvbe bejegyezve, habár közárverésen szereztetett is a szolgáló telek, habár az árverési feltételek között nem foglaltatott is az útszolgalom tűrési kötelezettsége, elbirtoklás esetében az osztr. polg. törvénykönyv 1,500. §-ára sikerrel hivatkozni nem lehet. Mielőtt ezen nézet helytelenségét kimutatni megkisérleném, sajnálattal kell konstatálnom, hogy a kir. Curia Ítéletei manapság még annyira ellentétes alapokon nyugszanak, hogy azokat a jogászközönségnek irányadóul venni — az 1881 : LIX. t.-c. 4. §. ellenére — nem lehet. Igazolja ezt a Curia egy teljesen analóg esetben, 1883. május 30, 1,233. sz. a. (Döntvénytár u. f. V. köt., 136. sz.) kimondott határozata, mely szerint: az alperesileg vitatott elbirtoklás azért nem vétethetett figyelembe, mert alperes maga beismerte, hogy felperesek épület jüket árverésen és telekk könyvileg szolgalommentesen vásárolták meg, ily helyzetben pedig irányukban a korábban megkezdett szolgalom gyakorlatasikerrel ellen nem vethető. Fentartotta a Curia ezt az álláspontot még a jelen kritikai fejtegetés alapjául vett Ítélet meghozatala után 2 hóval is, midőn 1888. január 4-én 4,612. sz. a. (Döntvénytár u. f. XVIII. kötet, 92. sz.) kelt ítéletben akként határozott, hogy: a korlátlan tulajdonosi minőségből merített érvelés azért nem volt figyelembe vehető, mert az útszolgalom megszüntetését kereső felperesek gyermekei és örökösei a szolgalmat tűrt elődjüknek, tehát mint ezen szempont alá eső személyeknek alkalmuk volt meggyőződni — a családi kapcsolatnál fogva — az út szolgalmának gyakorlatáról. Ezek szerint a meggyőződés lehetőségét itt is csak a birtokelőd és felperesek közti családi viszonyból származtatta. Ezek után nézzük, hogy ha már feladnók is az osztr. polg. törvénykönyv 481. és 1,500. §-aiba lefektetett azon alapelvet, hogy szolgalmi jog csak telekkönyvi bejegyzés által szerezhető meg és hogy az elbirtoklás, vagy elévülés által szerzett jog annak, ki a nyilvánkönyvekbe biztában valamely dolgot, vagy jogot annak bekebelezése előtt szerzett meg, kárára nem válhatik, — ha már elfogadnók is azt a nézetet, hogy ha az új szerzőnek alkalma volt a telekkönyvön kívüli szolgalmi jog gyakorlásáról meggyőződést szerezni, de ezt elmulasztotta, elbirtoklás esetén a szolgalmi jog ellene hatályossá válik : mégis helyes-e, bir-e törvényes alappal a kir. Curiának 4,407/87. sz. Ítéletében nyilvánuló azon nézete, mely szerint a bírói árverésen vevő is ép úgy alá van vetve az útszolgalmi jog megfigyelése elmulasztása következményeinek, mint a ki szerződés utján szerzett valamely birtokot? Ezen nézet nem lehet helyes, nem lehet törvényes ; merően ellenkezik a tulajdon fogalmából származó kizárólagos szabad használati jo ggal és megingatja a tulajdonjog-szerzésnek legbiztosabb módja' a birói árverések iránti bizalmat. A birói árveréseket illetőleg alapelvként lehet felállítani, hogy á bíróilag megállapított és kibocsátott árverési feltételek a biróság mint eladó, s a legtöbbet igérő, mint vevő közti adásvevési jogviszonyt állapítják meg ; nemcsak a vevő kötelezettségeit szabják meg, hanem biztosítják annak jogait is, melyek szerint a biróság valamely dolgot minden tehertől mentesen, tehát a tulajdon szabad használati jogával árverezhet el; miből következik, hogy ha az elárverezett ingatlanra útszolgalmi jog sem kebelezve, sem az árverési feltételekbe felvéve nem volt, annak harmadik személy által gyakorlását, bármely jogcímen állott is fenn addig, az új szerző tűrni nem tartozik. Nem akarok ezúttal annak fejtegetésébe bocsájtkozni, hogy consequentiáiban hova vezethetne az, ha a tényleges állapot, melynek csak jogcíme áll fenn, több jogot biztosíthatna, mint a nyilvánkönyv. Szorosan a tulajdonjog-szerzés kérdésénél kívánok maradni, midőn annak egyik legbiztosabb módját hiszem megingatva, ha a Curia azon nézete fogna érvényesülni, mely szerint az elbirtoklás által szerzett szolgalmi jog még birói árverés esetén is kárára válhat az új szerzőnek, ha ezen jog a telekkönyvbe nem volt is bejegyezve, ha a vevő ssupán a nyilvánkönyvbe és az árverési feltételekbe bizott s mindezeken kívül meg nem győződött arról is, hogy vájjon nem létezik-e egy harmadik idegen személy, ki a szerzett birtokon elbirtoklás címén gyakorol útszolgalmat. Eltekintve, azon jogelvtől, hogy senki a maga jóhiszemíilcg szerzett tulajdonán idegen személynek semmiféle jog gyakorlásai tűrni nem köteles, ha az a birtok terhéül telekkönyvileg is bejegyezve nincs, a fenforgó concret eset alkalmából azon kérdés merül fel: a) van-e jogilag szükség arra, hogy az emtor debet esse cautus elve kiterjesztessék a bírói árverésen vevőkre is .J b) gyakorlatban érvényesithető-e a curiai Ítélet szerint emez elv fentartása az árverésen vevővel szemben ' c) igazságos, méltányos-e a telekkönyvbe, árverési feltételekbe bizó jóhiszemű vásárlót káros csalódásnak, nyilvános veszteségnek kitenni ? Mind a három kérdésre n e m-mel felelek, mert véleményein szerint azt az óvatosságot, melylyel adásvétel esetén az új szerzőnek az eladóval szemben a birtok szabad használatát is illetőleg értlekében áll szem előtt tartani, a közárverésen vevő az árverező bírósággal szemben gyakorolni nincs utalva , felmenti őt ez alól először az 1881 : T.X. t.-c. 163. §-a, mely azt mondja, hogy ha az elárverezendő ingatlanra szolgalom-jog van bekebelezve, az árverés azon feltétellel rendelendő el, hogy az árverés által a bejegyzett szolgalmi jog nem érintetik ; miből következik, hogy ha a biróság által kibocsájtott árverési feltételek ily megszorítást nem tartalmaznak, az árverező abban a jóhiszemben teheti a legmagasabb ígéretet, hogy minden szolgalomtól mentes ingatlant vásárol, — de felmenti az árverési feltételek megbizhatlansága alól a 165. és 168. §. is, melyek szerint azt kell hinnie, hogy ha volt volna is oly harmadik személy, ki az árverés alá került ingatlanon úthasználati jogot kívánt gyakorolni az árverésen új szerző ellenében is — telekkönyvi bejegyzésen kivül, e jogának érvényesítése végett felhasználta volna akár a 165., akár a 168. §-ban megjelölt törvényes útat. És ha arról győződött meg, hogy ezek egyike sem történt, biztos tudatában lehet annak, miszerint az 1881 : LX. t.-c. 182. §. rendelkezéséhez képest egy minden tekintetben tehermentes ingatlant vásárolt. Azonban nem is lehet mindig módjában az árverezőnek meggyőződést szerezni arról, hogy vájjon egy harmadik személy a telekkönyvön kivül tényleg nem gyakorol-e útszolgalmi jogot, mert az ingatlanok birói árveréséről a közönség 9/io része nem a hivatalos hírlap árverési hirdetményének olvasása, hanem legtöbbször az árverés órájában dobszó után értesül, megjelenik az árverésen, mert ismeri a tájékot, a fekvést, a talajviszonyokat, megnézi a telekkönyvet, meghallgatja a nyilvánosan kihirdetett árverési feltételeket és ezek után árverez, mert nincs is módjában 15 — 20 klmt. távolságra eső ingatlant körülnézni. Ennek ellenében talán azt lehetne felhozni, hogy sem a nyilvános híresztelésről későn szerzett tudomás, - sem az árverés alá került ingatlan gondos megfigyelésének elmulasztása az új szerzőnek jogot egy harmadik személy által gyakorolt jog ellenében nem adhat. De azt sem lehet állítani, hogy kárára szolgálhat, mert az árverési hirdetménynek előzetes kibocsájtása nem egyébért történik, mint a nyilvánosság kedvéért, s azért, hogy a köztudomásra juttatás minél szélesebb körben történjék s ezzel a vételi verseny minél több venni szándékozó jelentkezésével biztosittassék. Ez a híresztelés célja és nem az, hogy a venni szándékozóknak legyen idejök a helyszínén meggyőződést szerezni, vájjon elbirtoklás jogcímén nem gyakorol-e egy harmadik személy útszolgalmi jogot. De tegyük fel, hogy az új szerzőnek az árverést előzőleg is módjában állaua meggyőződést szerezni valamely útszolgalom gyakorlásáról, a tényleges állapot még mindig nem nyújthatna meggyőződést arra nézve is, hogy az út használata törvényes jogcímen alapszik, vagy hogy az elbirtoklás általi szerzési mód megvan és kötelezőleg fennáll. Véleményem szerint az árverező még ez esetben sem lenne kötelezhető arra, hogy egy általa megszemlélt, tényleg gyakorolt szolgalmi út örök időkre való használatát, a veendő birtok jogos terhéül elismerje, már csak azért sem, mert az alapulhat a birtokelőd engedélyén is; már pedig ez következnék a Curia ítélete szerint, ha a szolgalom tényleg gyakorlásáról meggyőződés, egyszersmind kötelező is lenne a közárverésen tulajdonjogszerzőre. Azt mondja a Curia által elfogadott első birói ítélet indokolása, hogy Zlinszky magánjogában e kérdés felett ingadozik. — Nem ingadozik, sőt határozottan azt mondja, hogy: a szolgalmi jog elbirtoklás által való megszerzésénél alkalmazandó az osztr.