A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 32. szám - Az örökösödési eljárás hiánya

272 45. JOG Mindig nagy anomáliának tekintettük, most is^ az, hogy I például Uj-Arad, mely maholnap egy hid által lesz Ó-Araddal összekötve a Maroson s csaknem egy várost képez ma is a kettő, nem Arad-, hanem Temesvármegyéhez tartozik, törvényszéke is Temesvárt van s nem Aradon. Ó-Aradon is, Uj-Aradon is van kir. járásbíróság, tehát csaknem egy város­ban kettő, de a hozzá tartozó terület az egyiktől jobbra, a másiktól balra húzódik el jó messze, mivel mindkét kir. járás­bíróság székhelye területének a szélén létezik. Az administratio területének a beosztása pedig még szembetűnőbb anomáliát mutat fel. Elég egy pillantást vetni a térképre annak a beisme­résére, hogy némely nagy megyében, messze a központtól, államosítás mellett se lehet jó administratiót várni. Másik elengedhetlen követelménynek azt tartjuk, hogy a biró nevéhez és hivatásához hiven csak biró legyen, Ítéljen a felek közt felmerült controvers kérdésekben, de meo et tuo, de nem tartjuk sem helyesnek, sem célszerűnek, hogy a perenkivüli összes ügyek is, miként ma, a biró hatásköréhez utaltassanak. Hogy miért kellessen például a kir. törvény­széknél hármas tanácsban a kereskedői cég bejegyzése felett bírói széket ülni? s miért legyen a kir.járásbíróság túlterhelve postamunkával oly hagyatéki ügyekben, a hol a nagykorú örökösök egymás közt kiegyeztek, vagy a kiskorúakat is érdeklő hagyatéki ügyekben létrejött osztály egyezség gyám­hatóságilag jóváhagyatott ? azt egyáltalában fel nem fog­hatom, mivel tulajdonképen sem az egyik, sem a másik igazi birói functiót nem képez. Telekkönyveknél is a bekebelezés, foglalás, árverés, sorrendi tárgyalás, árfelosztás stb. voltaképen ma sem tekin­tetik szoros értelemben vett birói functiónak. Ha tehát hazai bíróságainkat hivatásuk magaslatára kívánjuk emelni s ki ne kívánná ezt? akkor a bírákat a judi­caturához egyáltalában nem tartozó perenkivüli ügyektől, ezektől az éktelen sallangoktól, fel kell szabadítani. így aztán az a feltétel is, mely nem harmadik, hanem első, hogy kellően képzett bíráink legyenek, sokkal hamarább TÁRCA. == Egy angol Pribil-eset. (Gyilkossági kísérlet esete ) — A »Jog« eredeti tárcája. — Az Éjszak-keleti bírósági kerület esküdtszéke előtt, melyen az angolországi főbiró Lord Chief Justice elnökölt, f. évi január havában egy Onigg Mary nevíi 45 éves asszony állt a gyilkossági kísérletnek súlyos vádjával terhelve, azzal vádoltatván, hogy 4 éves gyermekét rnuít évi augusztus 10-én azon szándékkal, hogy vizbe fúlaszsza, a South Schields melletti tóba dobta. Noha ily súlyos váddal terheltetett, mégis vádlottnő védőt nem vett. A vádlottnő, ki igen tisztességes külsejű, de a sors csapásai­nak következtében idő előtt megőszült és a mély lelki fájdalmak eltörülhetetlen barázdákat vontak arcára: egykor köztiszteletben álló nő volt, a ki ha szerény viszonyok közt élt is, becsületes módon tartotta fenn magát. Csak férjének halála után lett nála a bánat és szükség otthonos, az eddig ismeretlen nyomor be­kopogtatott ajtaján. Üzlet- és pénzgondok, melyeket leküzdeni nem birt, meg­zavarták eszét. Keservesen fájlalta a nő, hogy két gyermeke, egyike férjének első házasságából származó 13 éves Péter, másik saját édes gyermeke, egy négy éves fiúcska, bíínkisérletének áldozata, a nyomor és szükség martalékává legyen. Idegen emberek, kiknek nyomorát elpanaszolta és keserves helyzetét feltüntette, vagy semmit, vagy csak pillanatnyilag segí­tettek nyomorán. A jól művelt nő, ki eddig a szeszes italokat meg sem Ízlelte, vigaszt az ivásban keresett és iszákossá lett. Az alkohol hatása alatt — mely utolsó csalékony mentő szere annyi szerencsétlennek — elfeledé a nyomort, mely gyermekeit és őt körülvette. A nagymérvű lázas ingerültség állapotában újra fel­s biztosan be fog következni, mint ma, midőn a biró vajmi keveset teljesíthet igazi birói functiójából. Nem szenved tehát kétséget, hogy a miniszteri programm két sarkalatos elve magában foglalja nemcsak az adminis­trativ és igazságszolgáltatási szervezet gyökeres átváltozta­tását, hanem okszerűleg kell, hogy a velük kapcsolatos többi mellékkérdéseket is, például a bélyeg- és illetéktörvényt s az összes perenkivüli eljárást systematicus következetes módon átölelje. Mi szívesen s béketűréssel várunk. Reméleni akarjuk, hogy az ige testté válik. V A magyar bűnvádi eljárás tervezete. * Irta : dr. MAYER SALAMON jogtanár a bécsi egyetemen és a keleti / akadémián. V (Tizennyolcadik közlemény.) E jog kétségtelenül úgy tűnik fel, mint a vagyonos vádlottnak tett engedmény. De miután ily irányban semmi­féle törvényhozás sem hozhat létre teljes egyenlőséget, nem lehet azt kívánni, hogy a vagyonosokat a jogtól megfoszszuk, hanem hogy a vagyontalan vádlottak kívánságait szabad­elvűbben bíráljuk el, mint az a joggyakorlatban szokásom Különben ezen intézkedés látszólagos szigorát enyhíti az, hogy azon tanuk és szakértők idézésének, illetőleg kárpót­lásának költségei, kiknek vallomása vagy véleménye a dolog felvilágosítására nézve a főtárgyaláson szükségesnek bizonyult, az állampénztárból visszaterittetnek. Itt is előtérbe kell lépnie a bíróságok helyes és a favor defensionisnak megfelelő felfogásának. A javaslat e tekintetben sokkal szabadelvűbb, mint az osztrák bűnv. elj., mely a vádlottól a fenti jogot megtagadja, elannyira, hogy az kénytelen minden, a közbenső eljárásban megnevezett mentőtanura nézve — a kérdőpontok bevallásán kivül — az elnök beleegyezését kikérni, illetőleg a bíróság végzését provokálni. Mily aggasztó az némely esetben, hogy a vádlott még a bizonyítás felvétele előtt védelmi bizonyité­* Előbbi közlemények a »Jog« 3., 5.—10., 12., 14., 15., 18., 20, 22., 24., 25. 28. és 30. számaiban. tünedezett előtte a remény, de csak hogy természetes visszahatása­képen a szeszes italok mértéktelen élvezetének, e csalékony reménysugarak is majd elhalaványodjanak és nyomorúsága igaz valójában tűnjék fel. így lassan-lassan kedélyén folytonos búskomorság és lanyha­ság vett erőt és az egykor oly szép, szellemes és vidor asszony lassankint önmagának árnyékává változott. Csak egy érzelem és még benne, ha józan állapotban volt: az anyaszeretet. Különösen saját négy éves szülöttén csüggött ilyenkor rajongó szeretettel, csókjaival elhalmozta azt és keserves könyeket hullatott. Augusztus 10-én reggel látták, midőn gyermekével karján távozott. 13 éves fia, Péter kérdezte: »Anyám, hová mégy? Ha sétálni mégysz, veled megyek!« Az anya azonban nyersen és visszautasitólag válaszolt: »Te maradj. Vissza nem jövök.« Péter­nek, ki korához képest igen kifejlődött eszű gyermek volt, feltűnt ama nyerseség, melylyel e szavakat anyja mondotta. Ha lehangolt volt is ez utóbbi időben, keményszivünek és szeretetnélkülinek vele szemben nem mutatkozott soha. Megfelelő távolságban anyja után osont tehát, ki körülbelül két mértföldnyire haladott a south­pierrei part mentén. Az anya egy helyen, közvetlenül a háborgó tenger partja mellett, letérdepelt és áhítattal kulcsolva össze kezeit, imádkozott. Azután elhatározottan, gyermekét karjai közé véve, egy kétségbe­esett elszántságával neki ment a háborgó hullámoknak, melyek elborították, noha a viz csak csípőjéig ért. Mindig mélyebben és ! mélyebben hatolt előre, végre gyermekét még mindig görcsösen tartva, beveti magát a tóba. Ezen pillanatban a 13 éves Péter, ki ösztönszerűleg mindez ideig leste a történendőket és végre tudatára jött annak, mit anyja elkövetni akar, a habok közé \ eti magát Alig bir a magasan járó háborgó hullámokkal megküzdeni, mégis útat tör magának a derék fiu, kiszakítja a már félig alélt anya karjaiból a 4 éves, még lélekző fivérét és azt vállaira emelve, másik kezével anyját

Next

/
Thumbnails
Contents