A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 32. szám - Az örökösödési eljárás hiánya

272 45. JOG Mindig nagy anomáliának tekintettük, most is^ az, hogy I például Uj-Arad, mely maholnap egy hid által lesz Ó-Araddal összekötve a Maroson s csaknem egy várost képez ma is a kettő, nem Arad-, hanem Temesvármegyéhez tartozik, törvényszéke is Temesvárt van s nem Aradon. Ó-Aradon is, Uj-Aradon is van kir. járásbíróság, tehát csaknem egy városban kettő, de a hozzá tartozó terület az egyiktől jobbra, a másiktól balra húzódik el jó messze, mivel mindkét kir. járásbíróság székhelye területének a szélén létezik. Az administratio területének a beosztása pedig még szembetűnőbb anomáliát mutat fel. Elég egy pillantást vetni a térképre annak a beismerésére, hogy némely nagy megyében, messze a központtól, államosítás mellett se lehet jó administratiót várni. Másik elengedhetlen követelménynek azt tartjuk, hogy a biró nevéhez és hivatásához hiven csak biró legyen, Ítéljen a felek közt felmerült controvers kérdésekben, de meo et tuo, de nem tartjuk sem helyesnek, sem célszerűnek, hogy a perenkivüli összes ügyek is, miként ma, a biró hatásköréhez utaltassanak. Hogy miért kellessen például a kir. törvényszéknél hármas tanácsban a kereskedői cég bejegyzése felett bírói széket ülni? s miért legyen a kir.járásbíróság túlterhelve postamunkával oly hagyatéki ügyekben, a hol a nagykorú örökösök egymás közt kiegyeztek, vagy a kiskorúakat is érdeklő hagyatéki ügyekben létrejött osztály egyezség gyámhatóságilag jóváhagyatott ? azt egyáltalában fel nem foghatom, mivel tulajdonképen sem az egyik, sem a másik igazi birói functiót nem képez. Telekkönyveknél is a bekebelezés, foglalás, árverés, sorrendi tárgyalás, árfelosztás stb. voltaképen ma sem tekintetik szoros értelemben vett birói functiónak. Ha tehát hazai bíróságainkat hivatásuk magaslatára kívánjuk emelni s ki ne kívánná ezt? akkor a bírákat a judicaturához egyáltalában nem tartozó perenkivüli ügyektől, ezektől az éktelen sallangoktól, fel kell szabadítani. így aztán az a feltétel is, mely nem harmadik, hanem első, hogy kellően képzett bíráink legyenek, sokkal hamarább TÁRCA. == Egy angol Pribil-eset. (Gyilkossági kísérlet esete ) — A »Jog« eredeti tárcája. — Az Éjszak-keleti bírósági kerület esküdtszéke előtt, melyen az angolországi főbiró Lord Chief Justice elnökölt, f. évi január havában egy Onigg Mary nevíi 45 éves asszony állt a gyilkossági kísérletnek súlyos vádjával terhelve, azzal vádoltatván, hogy 4 éves gyermekét rnuít évi augusztus 10-én azon szándékkal, hogy vizbe fúlaszsza, a South Schields melletti tóba dobta. Noha ily súlyos váddal terheltetett, mégis vádlottnő védőt nem vett. A vádlottnő, ki igen tisztességes külsejű, de a sors csapásainak következtében idő előtt megőszült és a mély lelki fájdalmak eltörülhetetlen barázdákat vontak arcára: egykor köztiszteletben álló nő volt, a ki ha szerény viszonyok közt élt is, becsületes módon tartotta fenn magát. Csak férjének halála után lett nála a bánat és szükség otthonos, az eddig ismeretlen nyomor bekopogtatott ajtaján. Üzlet- és pénzgondok, melyeket leküzdeni nem birt, megzavarták eszét. Keservesen fájlalta a nő, hogy két gyermeke, egyike férjének első házasságából származó 13 éves Péter, másik saját édes gyermeke, egy négy éves fiúcska, bíínkisérletének áldozata, a nyomor és szükség martalékává legyen. Idegen emberek, kiknek nyomorát elpanaszolta és keserves helyzetét feltüntette, vagy semmit, vagy csak pillanatnyilag segítettek nyomorán. A jól művelt nő, ki eddig a szeszes italokat meg sem Ízlelte, vigaszt az ivásban keresett és iszákossá lett. Az alkohol hatása alatt — mely utolsó csalékony mentő szere annyi szerencsétlennek — elfeledé a nyomort, mely gyermekeit és őt körülvette. A nagymérvű lázas ingerültség állapotában újra fels biztosan be fog következni, mint ma, midőn a biró vajmi keveset teljesíthet igazi birói functiójából. Nem szenved tehát kétséget, hogy a miniszteri programm két sarkalatos elve magában foglalja nemcsak az administrativ és igazságszolgáltatási szervezet gyökeres átváltoztatását, hanem okszerűleg kell, hogy a velük kapcsolatos többi mellékkérdéseket is, például a bélyeg- és illetéktörvényt s az összes perenkivüli eljárást systematicus következetes módon átölelje. Mi szívesen s béketűréssel várunk. Reméleni akarjuk, hogy az ige testté válik. V A magyar bűnvádi eljárás tervezete. * Irta : dr. MAYER SALAMON jogtanár a bécsi egyetemen és a keleti / akadémián. V (Tizennyolcadik közlemény.) E jog kétségtelenül úgy tűnik fel, mint a vagyonos vádlottnak tett engedmény. De miután ily irányban semmiféle törvényhozás sem hozhat létre teljes egyenlőséget, nem lehet azt kívánni, hogy a vagyonosokat a jogtól megfoszszuk, hanem hogy a vagyontalan vádlottak kívánságait szabadelvűbben bíráljuk el, mint az a joggyakorlatban szokásom Különben ezen intézkedés látszólagos szigorát enyhíti az, hogy azon tanuk és szakértők idézésének, illetőleg kárpótlásának költségei, kiknek vallomása vagy véleménye a dolog felvilágosítására nézve a főtárgyaláson szükségesnek bizonyult, az állampénztárból visszaterittetnek. Itt is előtérbe kell lépnie a bíróságok helyes és a favor defensionisnak megfelelő felfogásának. A javaslat e tekintetben sokkal szabadelvűbb, mint az osztrák bűnv. elj., mely a vádlottól a fenti jogot megtagadja, elannyira, hogy az kénytelen minden, a közbenső eljárásban megnevezett mentőtanura nézve — a kérdőpontok bevallásán kivül — az elnök beleegyezését kikérni, illetőleg a bíróság végzését provokálni. Mily aggasztó az némely esetben, hogy a vádlott még a bizonyítás felvétele előtt védelmi bizonyité* Előbbi közlemények a »Jog« 3., 5.—10., 12., 14., 15., 18., 20, 22., 24., 25. 28. és 30. számaiban. tünedezett előtte a remény, de csak hogy természetes visszahatásaképen a szeszes italok mértéktelen élvezetének, e csalékony reménysugarak is majd elhalaványodjanak és nyomorúsága igaz valójában tűnjék fel. így lassan-lassan kedélyén folytonos búskomorság és lanyhaság vett erőt és az egykor oly szép, szellemes és vidor asszony lassankint önmagának árnyékává változott. Csak egy érzelem és még benne, ha józan állapotban volt: az anyaszeretet. Különösen saját négy éves szülöttén csüggött ilyenkor rajongó szeretettel, csókjaival elhalmozta azt és keserves könyeket hullatott. Augusztus 10-én reggel látták, midőn gyermekével karján távozott. 13 éves fia, Péter kérdezte: »Anyám, hová mégy? Ha sétálni mégysz, veled megyek!« Az anya azonban nyersen és visszautasitólag válaszolt: »Te maradj. Vissza nem jövök.« Péternek, ki korához képest igen kifejlődött eszű gyermek volt, feltűnt ama nyerseség, melylyel e szavakat anyja mondotta. Ha lehangolt volt is ez utóbbi időben, keményszivünek és szeretetnélkülinek vele szemben nem mutatkozott soha. Megfelelő távolságban anyja után osont tehát, ki körülbelül két mértföldnyire haladott a southpierrei part mentén. Az anya egy helyen, közvetlenül a háborgó tenger partja mellett, letérdepelt és áhítattal kulcsolva össze kezeit, imádkozott. Azután elhatározottan, gyermekét karjai közé véve, egy kétségbeesett elszántságával neki ment a háborgó hullámoknak, melyek elborították, noha a viz csak csípőjéig ért. Mindig mélyebben és ! mélyebben hatolt előre, végre gyermekét még mindig görcsösen tartva, beveti magát a tóba. Ezen pillanatban a 13 éves Péter, ki ösztönszerűleg mindez ideig leste a történendőket és végre tudatára jött annak, mit anyja elkövetni akar, a habok közé \ eti magát Alig bir a magasan járó háborgó hullámokkal megküzdeni, mégis útat tör magának a derék fiu, kiszakítja a már félig alélt anya karjaiból a 4 éves, még lélekző fivérét és azt vállaira emelve, másik kezével anyját