A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 32. szám - Az örökösödési eljárás hiánya

A JOG. 273 kainak részleteit kénytelen felfedezni! Mily kevéssé felel meg ez az accusatorius per alapelvének, hogy a vádlott mint peres fél védelmét saját jószánta szerint intézheti. És mily szűkkeblű álláspontot foglalnak el a biróságok gyakran e kérdés tekintetében! Mily gyakran áll be kicsinyes kifogásolás, a védelem alkalmatlan megszorítása! Ennek az osztrák joggyakorlat tanúsága szerint következménye, hogy számos, a védelmi bizonyíték megtagadásán, gyakran csak egy mentőtanu elvetésén alapuló semmiségi panasz alkalmatlan módon nehezíti meg a semmitőszék működését és azt akarata ellenére is kényszeríti a ténykérdés tömegét vonni be a vitákba és ítélethozatalba. Mindezen hátrányok elmaradnak, ha a javaslat szabadelvű szellemében kezeltetnek az erre vonatkozó határozmányok. A javaslat lehetetlenné teszi, hogy a kir. ügyész a terhelő bizonyítási anyag tekintetében kiváltságosabb állást foglaljon el, mint a melyet vádlott a mentő bizonyítási anyag tekintetében elfoglal. A felek egyenjogúsítása az irányadó alapelv, melynek segélyével, ha nem is alakilag, de lényegileg közeledni lehet az angol bűnvádi eljárás intézményeihez és rés törhető a franczia törvényhozás elavult nyomozó elvein, melyek e téren még csaknem az összes újabb bűnvádi törvényekben uralkodnak. Tisztelet a javaslatnak, hogy az államhatalmi érdekek által el nem vakittatik a vádlott érdekeinek tekintetében! Az idézési joggal való visszaéléstől a védelem részéről félni nem kell. Azon mértékben, a mint a védelem magát a váddal egyenjogúsítva találandja, át fogja őt hatni saját becsének érzete és bizonyára nem fogja javaslatainak tételénél a körültekintést és tapintatot nélkülözni. A védelem is fejlődni fog Magyarországon céljainak fejlesztésével. Ha nem látja magát a bíróság féltékeny gyámkodása alatt, ha látja, hogy a kir. ügyészség nem befolyásolhatja védelmi bizonyítékának terjedelmét akadályozó javaslatok tétele által, sokkal nagyobb őrömmel és odaadással fogja betölteni magas hivatását, ereje növekedni fog és az erővel legszebb tulajdonai: a bölcsesség és mérséklet sem fognak elmaradni. Számos, a főtárgyaláson egyrészt a felek kőzött, másrészt a biróság és védelem között felmerülő összeütközés, mely az igazságszolgáltatásnak díszére ugyan nem válik, a védelmi bizonyítás megszorítására vezethető vissza. I Meg fognak szűnni mindezek, ha a védelem észreveendi, hogy I neki teljesen egyenlő mértékkel mérnek. Megtisztul és helyesebb felfogáshoz jut majd a bűnper folyama tekintetében a közvélemény is, mely érthető emberies tekintetekből oly gyakran rokonszenvez a vádlottal, ha ezen épen nem örvendetes rokonszenvének alkalma vétetik. Ha, és ezen nem kételkedünk, a magyar bróságok a törvény határozmányait ép oly szabadelvű szellemben fogják alkalmazni, a mint ezt a javaslat elvárja, úgy bizonyára ezen tekintetben is emelkedni fog a magyar igazságszolgáltatás jó hírneve és általánossá leszen a meggyőződés, hogy sehol sem találkozik ! a védelem szabadsága oly jóakaratú számbavétellel, mint Magyarországban! , / Az örökösödési eljárás hiányai. A Irta: CSANÁDY ISTVÁN kir. járásbiró Szent-Endrén. Örökösödési eljárásunkat, az 1868 : LIX. t.-c. VH-ik fejezete és az 1877 : XX. t.-cikkben foglalt gyámi törvények szabályozváu, I hogy ezen jogszabályok az igazságszolgáltatás végcéljának nemcsak nem felelnek meg, de a jogélet mindennapi szükségleteit sem elégítik ki, hanem a jogbiztonság helyett inkább zilált és rendezetlen állapotokat hoznak létre, azt mindenki belátja, tudja és érzi, ki azzal foglalkozik. Minélfogva ugy a kincstár, közhitel, jogrend, mint a magán felek érdekei egyiránt és pedig elodázhatatlanul követelik, hogy az örökösödési jog törvénynyé váltával a mai kor és jogigényeknek teljesen megfelelőleg, az örökösödési eljárás is rendeztessék. A hatályban levő örökösödési eljárásnak igen sok hiányai mellett, egyik érzékenyen érezhető nagy hiánya az, hogy nem kötelező, hanem vagy egészen az örökösök tetszésére van bízva, hogy azt akkor indíthassák meg, a mikor akarják, vagy egyes fontosabb esetekben rendeli meg a hivatalos beavatkozást a törvény, mely esetek az 1868: L1V t.-c. 360. §-a és az 1877: XX. t.-c. 233. §-ában vannak felsorolva. A nem mindenkit kötelező örökösödési eljárásnak aztán az a következménye, hogy ha a nagykorú örökösök minden birói beragadja meg, ekkor cserben hagyja ereje, segítségért kiált, az emberek jönnek a tett színére és kiszabadítják anyját végzetes helyzetéből. Anya és fivér meg van mentve, bátorsága és férfias elhatározottsága, hü anya- és fivéri szeretete által. Ezen percben, mintha az anya megváltozott volna, mintha hályog esett volna le szemeiről, mintha most jutott volna öntudatára annak, a mit cselekedett, a mit tenni akart. Ujolag térdre borul és áhítattal imát rebeg. Hálaimát rebeg most, aztán leborul a 13 éves fiu előtt és elhalmozza azt, gyermeke megmentőjét, csókjaival és öleléseivel. A jelenlévők és később a rendőri biróság előtt, hol kihallgatták, egy percig sem iparkodott elpalástolni azt, hogy gyermekét és önmagát a vizbe akarta fúlasztani. »Ugy gondoltam, hogy mindkettőnkre nézve legjobb lesz, ha a nyomor és szenvedés ezen világából megszabadulunk! És ugyanazon Isten, ki ellen vétkezni merészkedtem,^máskép határozott bölcseségében és véghetetlen szeretetében. 0 megbocsátott nekem egy angyal, saját gyermekem személyében, a ki anyját a legsúlyosabb bűntett elkövetésében megakadályozta. O megbocsátott Ítélőszéke előtt. Legyen magasztalva az ő neve! Nyugodtan várom földi biráim Ítéletét.* És a földi birák — az angol esküdtszék alakjában —, mely a legnagyobb meghatottságban sem tér el a törvény érvényesítésének szigorú és kiszabott pályájáról, mely sohasem feledi el, —• még akkor sem, ha a sziv felment — hogy komoly és szent kötelessége az ország törvényeinek kérlelhetetlen megtartása és érvényesítése, az esküdtszék, melyet joggal neveznek az angol jogszolgáltatás tántorithatlan oszlopának, melynek tagjai az egész tárgyalás alatt könytelt szemekkel, s valódi részvéttel hallgatták a vádlottnőt, vele érezve, vele szenvedve, az esküdtszék csak egy ítéletet hozhatott, szigorú, borzasztó Ítéletet, mely e rövid szavakban lett kifejezve: »Bűnös, Mylord, öngyermekén elkövetett gyilkosság kisérletében« — s az esküdtszék feje elszorult szivvel, szavakat keresve, dadogva hozzátette : »és mi Lordságod kegyelmébe ajánljuk őt.« Arcizmai legcsekélyebb rándulása nélkül hallgatta meg a vádlottnő az Ítéletet. Gyermeke meg volt mentve, mit törődött ő most azzal, hogy mily büntetés éri őt? Saját gyermekén elkövetett gyilkossági kisérlet, az angol törvények értelmében képzelhető még oly enyhítő körülmények figyelembe vétele mellett is súlyos bűntény, melynek évekig tartó fegyház a büntetése. Az elnöklő biró a vádlottnőhöz fordulva, kérdi: »Vádlottnő mit hozhat fel az ellen, hogy a törvényszerű ítélet ellene kimondassák?* Vádlottnő: »Uram, semmit.» Általános csend és izgatott feszültség a teremben. A főbíró : »Vádlottnő, az esküdtszék önt bűnösnek mondta ki. Lelkiismeretessége mellett más Ítéletet nem hozhatott. Kétségtelenül bebizonyult, hogy ön gyermeke és saját halálát tervezte. Ön isten és a törvény ellen bűntényt bűntényre halmozott. Én hivatva vagyok a törvényt érvényre juttatni. Köszönjük meg a gondviselésnek, hogy bűnös kezeinek saját fia által korlátot szabott. Ha ezen istentelen tett sikerült volna, akkor nem a gyilkosság kisér| létének vádjával, hanem a bevégzett gyilkossággal lenne most vádolva és nekem szomorú kötelességem lenne halálos ítéletének kihirdetése. A gyermek bántatlan maradt s tette kivitelre nem jutott. Ha egyrészt bűnösségének irtóztató voltát tekintem, másrészt be kell vallanom, hogy hosszú birói pályámon ritkán volt ily mélyen megindító esetem. Nem átallom kijelenteni, hogy mélyen vagyok meghatva ama szomorú sorscsapások és körülmények végzetes láncolata által, melyek önt e tett elkövetésére vezettél; Az esküdtek kegyelemre ajánlották. Ök, mint nemesen érző férfiak, máskép nem is cselekedhettek. Én osztom érzelmeiket és meg fogok kegyelmezni, de más alakban, t. i. ezen esetben azon joggal fogok élni, a melyre felhatalmazva vagyok.