A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 31. szám - Bagatel

264 A j o a. másik expediens nem felel meg igazság és méltányosság követelményeinek, nem felel meg az állam és társadalom szükségének sem. Ellenvethetik talán azt az átmeneti korszakot, midőn az állam 1872. évben az elsőfokú bíróságokat szervezte s akkor a bíráskodást a törvényhatóságoktól átvette. Csakhogy akkor a viszonyok egészen mások voltak. Azon birák, kiket az állam akkoron átvett, addig is jólrosszul bíráskodtak, ismerték a perrendtartást, ismerték a bírósági, a peres és perenkivüli ügyekben követendő eljárási szabályokat, de mit csináljon a járásbiró ilyen árvaszéki rendekből kínevezett bíróval, ha az egyik albirája szabadságra megy; signálhat-e ilyen új biróra kereskedelmi pereket ? Vagy lehet-e a bíróságoknak a bíráknak két nemét rendszeresíteni; az egyik, a ki tud, a másik, a ki nem tud bíráskodni ? Hiszen az valóságos lucus a non lucendo lenne. Azok, kik az árvásügyeket bíróságokra kívánják ruházni, valószínűleg a szomszéd Ausztriára gondoltak, hol az árvásügyet szintén a bíróságok kezelik. Csakhogy épen nálunk mindig az volt a hiba, hogy alaposan tanultuk a német, francia, angol s tudja az isten, még miféle rendszert, azon rendszert lemásoltuk, eltekintve attól, illik-e az a mi viszonyainkra vagy sem. Mondom, otthonosak voltunk a continensnek összes intézményeiben, csak a hazai sajátságos viszonyokat, a népnél évszázados gyakorlat folytán megállapodott szokásokat és nézeteket hagytuk figyelmen kivül. így például, hogy tovább ne menjek, vagyunk a bagatelltörvénynyel és békebirói intézménynyel, még sok mással is. Ausztriában soha sem létezett önkormányzat, ott nem lehetett Bezirks- vagy Kreishauptmann államvizsga nélkül, ott még községi biró sem lehet, ki irni, olvasni nem tud. Ott tehát könnyű dolga volt az államnak, mert ott a közszolgálat minden ágára meg volt a qualificált embere, minthogy továbbá mindig qualificált bírói karral rendelkezett, minthogy a járásbíróságok kivétel nélkül telekkönyvi hatósággal voltak felruházva, rábízhatta a járásbiróra és nem a járásbíróságra az árvásügyet is. Minálunk ellenben évszázadok óta a nép megszokta árvásügyének elintézését az általa választott árvaszékektől, nem látom tehát annak szükségét, a bíróságokat olyan munkával megrakni, mely nem bírói, nem igazságszolgáltatási, annyival is inkább, mert az sokféle intézményeink megrázkódtatása árán volna csak elérhető. Hát még az árvavagyonnak nyilvántartása és biztosítása, kamatoztatása, illetve elhelyezése, ezek mind olyan dolgok melyek a bíróságokra nem tartoznak. Hegy miképen vélem ezen fontos kérdést elintézendőnek, legközelebb mondom el. tőzsdejáték ' jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben. * Irta: dr. GRUBER LAJOS, budapesli ügyvéd. (Öt'jdik közlemény.) A következő esetben, melyet most fel fogok említeni és mely legutóbb gyakorlatomban előfordult, arról van szó, hogy egy gabonakereskedő gabonával űzött különbözeti kereskedelem által lett fizetésképtelenné. Ezen esetben a budapesti büntető bíróság a tőzsdejáték tekintetében felmentette vádlottat és ezen határozatnak indokait, melyek egy elvi jelentőségű enuneiatiót tartalmaznak, a tisztelt olvasók különös figyelmébe ajánlom. Ezek a következőképen hangzanak : A budapesti k i r. törvényszék, mint bünfenyitő biróság a vétkes bukás vétsége miatt vádolt S. S. elleni bűnügyben 1888. évi október hó 26-án 38,456/1888. B. sz. a. kelt ítéletében: — - - — A btk. 416- §-ának 1. pontjába ütköző vétkes bukás vétségének vádja és következményei alól felmentetik. Indokok: Vádlott S. S. d—i bejegyzett terménykereskedő ellen 1884. évi szept. hó 15-én a d—i kir. törvényszék által ciöd rendeltetett el. Maga vádlott vagyonfelfedezése szerint szenvedő vagyoni állapotát 30,202 frt 10 kr., cselekvő vagyonát pedig 3,663 fit 59 krban tüntette fel, fedezetlen tartozása tehát 26,598 frt 51 kimaradt. Ezen tartozás keletkezésének okául vádlott előadja, hogy ő üzletének 1880-ban tortént megnyitása után több kereskedő rábeszélése folytán tőzsdei különbözeti ügyletekbe bocsátkozott s eleintén eladásra, majd vételre kötött határidő üzleteket, melyekéi eleintén változó szerencsével bonyolított le, t881. évi július cs augusztus havában azonban a gabona árakban történt jelentékeny hanyatlások vagyonát teljesen felemésztették, sőt az általa feltüntetett passiva a különbözeti tőzsdei ügyletek eredményeként tekinthető. Vádlott ezen beismerése alapján vád alá helyeztetett a btk. 416. §-ának 1. pontjába ütköző vétkes bukás vétsége miatt. Tekintve azonban, hogy a terménykereskedők által a tőzsdén kötött differentiális ügyletek azok* Előző közlemények a »Jog« 22., 24,. 26 és 29. számaiban. TÁRCA. A halálbüntetés végrehajtásának módjai a különböző államokban. — A »J o g« eredeti tárcája. — Ez év január 1-én New-York észak-amerikai államban behozatott a halálbüntetés villamosság által való végrehajtásának módja és immár január 9-én egy Reitsch József nevezetű németet, ki egy asszonyt meggyilkolt, ezen módon végeztek, ki. A villamos gépezet szabályosan működött és a bűnös oly gyorsan mult ki, mintha villámcsapás érte volna. Mindazonáltal még amerikai szakértők is kiemelték, hogy az eljárás még nagyon reászorul a javításra és egyelőre nem biztosítja kellőleg a halál bekövetkezését. Az előlegesen szükséges kísérletezésekkel a new-yorki tötvényszéki orvostani társulat bízatott meg; ezeket Brown Edison orange-i (New-Jerseyben) laboratóriumában végezte. 1888. december 5-én történt az első kísérlet egy 50 kilogramm súlyú borjúval. Egy érclapot szőrtől megkopaszitott homlokára, egy másikat pedig hátára helyeztek és a két érclap közé 50 voltamértékű villanyáramot vezettek. Az állat összeesett, de kilenc perc múlva ismét lábra állott. Ekkor 77<> mértékű áramot vezettek be és azt nyolc másodpercig működni hagyták és ekkor az állat — a mint látszott, egy pillanat alatt — megszűnt élni. A boncolásnál kitűnt, hogy az agy véredényei vérrel telve voltak, azonban vérömlés nem állott be, a sziv és tüdő szabályos állapotban voltak. A második próbát egy 66 kilogramm súlyú borjún ejtettek; 750 voltamértékű áramot öt másodpercig alkalmaztak. A halál rögtön beállott és azt a szivverés rögtöni elál'ása jelezte. Ezután egy 558 kilogramm súlyú lóval tettek próbát, 700 voltafokú áramot előbb öt, aztán tizenöt másodpercig alkalmazván. Eleinte ugy látszott, hogy az állat mit sem érez belőle; igaz, hogy ekkor az áramot is másként vezették, mint az előbbi kísérletezéseknél : a húzal alá vizes rongyokat tettek s azt a lábak köré csavarták; a vezetés rossz volt, mert a főn és lábakon gőzök mutatkoztak. De azért kimúlt a ló, miután az áram huszonöt másodpercig működött. Világos, hogy ezen meglehetősen kezdetleges kísérletezéseknél csaknem minden a vezetés jó vagy rossz voltától függött. Hogy megbizonyosodjanak, vájjon az áramnak megvan-e a kívánt ereje, azt néhány villamos lámpán is átvezették és a mig ez utóbbiak egyenlő fényt vetettek, az áram ereje a kívánatos mértékben megvolt. Ezen kísérletek befejezése után a törvényszéki orvostani társulat oly véleményt adott, hogy a halálbüntetés végrehajtására csak 1,000—1,500 voltamértékű villanyváltóáramok alkalmazhatók. ! A húzalnak, melyen át az áram közlekedik, legalább tiz centiméter átmérőjűnek és miután sós vizzel telitették, vékony szivacscsal vagy zergebőrrel befedettnek kell lennie. Végül fontos az, hogy az áramot az agyon rézsútosan kell átvezetni. E célból a kivégzendőt a talajhoz erősített faszékre kell ültetni. Ehez kötéllel erősen hozzákötik és arcát lefátyolozzák. Ezután nyakára egy a székhez hátul hozzáerősített ércnyakköteléket fűznek, melyet kinyitni és bezárni lehet, mig fejének legfelsőbb része egy rézgömbhöz támaszkodik. Adott jelre megindítják az áramot, mely ekként a nyakkötőröl az agyon keresztül hatol a gömbig és legtöbb esetben bizonyára az első pillanatban halált okozand, bárha