A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889 / 31. szám - Egy büntetendő cselekménynek különböző minősítése mind a három forumon
266 A JOG nem forognak fent, mégis a törvény keretén belül, tniképen vélem lehetőnek a jogorvoslatot érvényesiteni és alapos ítélet meghozatala czéljából útmutatást adni. Az eset, mely például szolgálhat, ez : egy csődtömeghez tartozó aetiv követelések elárvereztetnek, vevő egy elévült és igy közpolgári útra tartozó 25 fitos váltón alapuló követelés behajtása végett az elfogadó kötelezett ellen bagatel uton föllép. A kötelezett fél nem tagadja, hogy a váltót ő irta alá, sőt azt is beismeri, hogy ennek fejében a bukott kereskedőt")! árúkat kapott; de a váltóbeli összeget ö még a bukást megelőző időben kifizette, a váltó azonban elhányódott. Hogy e követelés a csődnyitás ide jében nem állott már fent, igazolja azon körülmény is, miképen e követelés a csődtömegbe nem leltároztatott. Felperes megelégszik az általános tagadással, úgyszintén a a biró is és ítéli: hogy alperes nem bizonyítván a tagadott fizetést, miután a váltóbeli nyilatkozat tartalma valódi, fizessen. Alperes semmiségi panaszában azon meglepetésének ad kifejezést, hogy a prdts. 170. §-ának azon rendelkezését, miképen elévült váltón alapuló követelés fennállása a ;i követelő fél által bizonyítandó, a bagatelbiró nem alkalmazta. 0 azon okból nem bizonyított, mert a bizonyítás terhe nem rajta fekszik; de ha bizonyítani akart volna, nem kínálhatta meg esküvel felperest, ki saját tényében nem forog, de nem hagyhatta fel az esküt a bukott kereskedőnek sem, ki könyveibe a fizetést be nem jegyezte és a ki hamis bukásért időközben elítéltetett. /avarban van azonban alperes, hogy a prdts 170. §-a bagatel ügyben mikép alkalmaztassák és ezen zavar áthárul a bíróra is. Az 1877. évi XXII. t.-c. 57. §-ában foglalt egyik eset sem forogván fenn : kérdem, hogy napirendre térhetünk az eset felett ? Szerintem nem. Az 1877. évi XXII. t.-c. 38. §-a azt rendeli, hogy bagatel ügyben a valódi tényállás nyomozó eljárás utján derítendő fel. Ezen rendelkezéssel nem fér össze scin azon állásfoglalás, hogy a fizetést állító fél bizonyítsa állítását, sem az, hogy a prdts 170. §-a per analógiám alkalmaztassék. Tényleg igen kényelmes, akár egyik, akár másik okból ítéletet hozni, de ezt téve a törvény rendelkezése megsértetik, azzal, hogy az előirt nyomozás elmellöztetett. Törvénysértés pedig az 57. §. esetén kívül is okul kell hogy szolgáljon az Ítélet megsemmisítésére. A törvénynek ily felfogás mellett alkalmazása, nemcsak elvileg helyes, hogy az alsóbb biró a törvény rendelkezésének megtartására szorittassék, de gyakorlati célból az igazság kinyomozására és alapos Ítélet meghozatalára alkalmas eszköznek is bizonyul. Nevezetesen, ha a periratokból kitüuő tényállás iránt a nyomozást megindítjuk, okvetlenül rájövünk a valódi tényállásra. Ennél e'őzetetes kérdést képez a felperességi jog. Ugyanis alperes azt állítja, hogy az ellene érvényesített követelés a csődtörvényben nem leltároztatott és igy eladva sem lehetett, ha ez való, azt felperes meg sem vehette és nincs követelési joga. Nyomozással, mely a csődleltár és árverezési jegyzőkönyv beszerzésében áll, é tekintetben minden kétség eloszlik. Tegyük fel, hogy a csödleltár és árverési jegyzőkönyv nem adnak alperesnek igazat. Kz esetben a nyomozás az iránt vezetendő, hogy kifizette-e alperes még csődnyitás előtt c követelést a kereskedőnek, vagyis fennáll-e a követelés vagy sem ? Ha az iránt nyomozni kell, nyilvánvaló, hogy a fentebb felhozott törvényes elővélemény (prdts. 170. §.) itt helyet nem foghat; de nem mondható az sem, hogy a bizonyitás terhe a fizetést állító félen fekszik. Miképen teljesíthető itt a nyomozás ? Betekinthetők a kereskedelmi könyvek, kihallgatható tanukép a bukott kereskedő, nyomozható, hogy a váltó elhányódás okából nem pereltetett-e előbb s ha a hamis bukás miatt elitélt kereskedő részére a főeskii fenn nem hagyható, az megítélhető a másik félnek, ki saját személyében cselekedte azon tényt, mely esküvel erősíthető. Nyomozható továbbá, hogy alperes mivel teszi valószínűvé állitását, vezet-e ö is könyveket, stb. A jelen eset ismertetésénél főcélom az volt, hogy a nagyközönség előtt láthatóvá tegyem, mikép tarthatatlan a törvényszékek nagyobb részének azon gyakorlata, mely a bagateltörvény 57. §-ában taxatíve felsorolt semmiségi esetek egyikének vagy másikának fenforgását mechanice keresi és ennek hiányában tartózkodik az ügy felülvizsgálásától és a határozat megsemmisítésitől még akkor is, ha ezt jobb meggyőződése ellenére teszi és akkor is, ha az ítéletet nem kielégítőnek, sőt határozottan cltévesztettnek találja, abból indulván ki, hogy a gyarló törvény által kezei kötvék és nincs módjában a/ igazságszolgáltatás céljának elérését biztosító határozatot hozni. Az általam kijelölt ut a törvény ken tén belül halad, annak követése e cél elérését biztosítja és szerintem nemcsak követhető, de követendő, mivel a törvény nem azért irja elő az eljárásnak részletes szabályait, hogy a biró azon túltegye magát, hanem hogy ahhoz szorosan alkalmazkodjék, ha pedig ezt nem teszi, eljárása önkényes, sőt törvénybe ütköző, törvénysértés viszont oly tény, mely előtt a semmiségi panaszok elintézésére hivatott bíróság szemet nem hunyhat. Egy büntetendő cselekménynek különböző ^ minősítése mind a három fórumon, (A btk. 227.. 229., 260. §-aihoz.) Irta : Dr. TASSY TÁL, kir. alügyész Kecskeméten. A büntető igazságszolgáltatásban legtöbb nehézséget okoz különösen azon büntetendő cselekmények minősítése, a melyek rokon fajhoz tartozván, constitutiv elemeik nincsenek élesebben s kiszögellöleg elkülönülve. Ezeknél egyrészről a concrét eset mindenoldalú teljes megvilágítása s a minősítésnél alkalmazható támlány és karok nélkül, oldalt egy kis fehér szövettel fedett asztal. Az elitélt vezcklő-ingben fellépeget a nyolc vagy tiz lépcsőn ; oda fent a hóhér összefont karokkal várja, mig a pap a szegény bűnöst megimádkoztatja és a feszületet vele mcgcsókoltatja. Akkor leülteti a székre, hozzáköti öt és a vasat nyaka köré keríti, melyet aztán hátulról összecsavarnak, miután a kivégzendőnek arcát, mely emberi jellegét egészen levetkőzi, elfedték. Az akasztás és megfojtás mindezen különféle módjainál kétségtelenül gyorsan beáll az öntudatlan állapot, mi a nyakerek összeszoritásának eredménye. Hisz öntudatunk szerve: az agy, csak addig működik, mig friss vér táplálja. De ha a nyak ereit összeszorítjuk, rögtön megszűnik a vérnek az agyhoz való vezetése és az öntudat kialszik. Legbiztosabb és egyúttal leggyorsabb az eddig alkalmazásban volt kivégzési módok közül a (a villanyos ütéstől eltekintve) a guillotine. Mihelyt a fő a törzstől elválik, rögtön eláll előbbiben az ütőér vérmozgása. Az agynak friss vérrel való ellátása kevesebb, mint egy félmásodperc alatt megszűnik és ezzel kialszik az öntudat is. Aligha túlhajtott azon állitás, hogy a kivégzett feje nem érkezik rá már a vágás fájdalmas voltát érezni. A később a főn látható mozgások pedig, a mint azt állatokon végrehajtott kísérletezésekkel megállapították, csupán az öntudattól független refiexmozgások, nem pétiig a fájdalom vagy félelém nyilatkozásai. A lefejezés szokásos Német-, Svéd-, Norvég- és Franciaországban. A német büntetőtörvény csak azt állapítja meg, hogy a halálbüntetés lefejezés által hajtatik végre és az egyes államok kormányának tartja fenn az elhatározást arra nézve, vájjon a bárdot, mint Poroszország, vagy a guillotinct akarják-e alkalmazásba venni. Franciaországban a lefejezés kizárólag a guillotine nyaktiló által hajtatik végre, hanem már is tett a senatus egyik tagja, Charton indítványt arra nézve, hogy a villamos áram általi kivégzés Franciaországba is behozassék. Előreláthatólag azonban várni fognak vele, a mig a követendő eljárással jobban tisztába jönnek. A teljesség kedveért meg kell még említenem, hogy katonai büntetési nemként, mely azonban hadi jog esetén magánemberek ellen is alkalmaztatik, az agyonlő vet és büntetése szerepel. A halálbüntetés helyes voltáról magában véve itt nem akarói; Ítéletet mondani; annyi azonban bizonyos, hogy a bűnvádi eljárásban szokásos erőszakos halálnemek kegyetleneknek nem mondhatók, mert azok egyszerűek, valamint lehetőleg gyorsak, biztosak és fájdalom nélküliek. Kétségtelen azonban, hogy e tekintetben a villamos ütés általi kivégzés messze felül fogja múlni valamennyit, ha egyszer sikerülni fog az ezen kivégzési mód behozatalát eddigelé feltartóztató akadályokat mellőzni. Belgiumban többé kivégzés nem történik; noha a halál büntetés ott törvényileg még megszüutetve nincs, mégis tényleg ez az eset, mert az utolsó kivégzés 1865-ben történt. E helyett Itáliában a halálbüntetést rövid idővel ezelőtt mellőzték, miután a senatus az új büntetőtőrvényt 1838. novemberében 101 szóval 33 ellen elfogadta. El van törölve továbbá a halálbüntetés R o m á n i á b a n, Hollandiában, Portugál és S v á j c zb a n, valamint egyes é s z a k-a ra e r i k a i tagállamokban.