A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 30. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

A JOG. 119 Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Váltómegsemmisitési eljárás folyamatba tételét rendelő végzéssel felperes Táltóbirtokosi minőséire kellöli'fr igazolva van. Elveszett váltón levő aláírás valódiságára az eskü megítélhető. A nyitrai kir. járásbíróság (1837. évi doc. 31. 12,796sz. a.): Radó Gyula ügyvéd F. Zsigmond felperesnek, Kürth Dávid ügyvéd által képviselt F. Adolf alperes ellen 250 frtnak birói kézhez letétele és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes keresetét a 9,446/1887. sz. a megindított megsemmisítési eljárásra s illetve a vt. 78. §-ára fekteti. Igaz ugyan, hogy e §. a váltótulajdonosnak a váltóösszeg letételére való követelhetési jogot megadja; tekintve azonban, hogy a vt. 77. §-a megkívánja, miszerint az elvesztett váltó tulajdonosa a váltó előbbi birtoklását kimutatni köteles, holott felperes ezt ugy a 9,446/1887. sz. a. beadott megsemmisítési kérvényben, valamint e helyütt csakis az A. a. egyszerű másolattal kísérli meg, mely mint ilyen, az előbbi birtoklás kimutatására különösen a jelen esetben, midőn a váltóösszeg letétele követeltetik, bizonyítékként egyáltalán elfogadható nem volt; továbbá mivel alperes elleniratában tagadja, hogy ő egy oly váltót, mint a miiven a keresethez A. a. másolatban csatoltatott, elfogadói minőségben aláirt, felperes pedig ennek ellenkezőjét be nem igazolta, illetve mert az ennek beigazolására alperesnek kinált az irányú föesküt, hogy az elvesztett váltót alá nem irta s hogy a rajta előforduló »F. Adolf«-féle aláírás hamis, e per elbírálásánál mellőzendő volt egy része azért, mert alperes a váltó megszemlélése nélkül az esküre nézve nem nyilatkozott; másrészt pedig azért, mert a bizonyiltatni szándékolt körülmény a vt. 79. §-ának 2. bekezdése nyújtotta, fizetési váltókereset keretébe tartozik; mindezek alapján tehát felperes keresetével elutasítandó volt. A budapesti kir. itélö tábla (1888. okt. 18. 1,035. sz. a.): Az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével csak az esetre utasítja el, ha alperes esküt tesz arra, »hogy 1887. évi márc. 14-én Nyitrán felperes irodájában egy W. Móric által kibocsátott, ugyanaz által forgatott s 1887. aug. 14-én lejárt 250 frtos váltót elfogadói minőségbeli alá nem irt« ; különben kötelezi, hogy a kereseti 2">0 frt váltótökét birói kézhez letegye, stb. Indokok: A B. a. végzéssel igazolva van, hogy a keresetben körülirt váltó megsemmisítése iránti eljárás felperes, mint váltótulajdonos kérelmére, miután a vt. 77. §. kívánalmainak eleget tett, folyamatba vétetett; minthogy pedig a vt. 78. §-a szerint a megsemmisítési eljárás folyamatba tétele után a váltótulajdouos kereseti jogot nyer az iránt, hogy a lejárt váltó elfogadójától a váltóösszeg birói kézhez letételét követelhesse s a már elbírált az a kérdés, hogy felperes a váltó előbbi birtoklását a megsemmisítési kérvényben kellően kimutatta-e vagy sem ? e perben vita tárgyát nem képezheti ; a kereseti jog ellen tett kifogás figyelembe nem vétethetett : tekintve azonban, hogy alperes az elveszett s a megsemmisítési eljárást elrendelő végzésben körülirt váltón előforduló elfogadói aláírásnak tőle származását tagadásba vette s e tagadással szemben felperes alperest a ptkv. 172. §. d) pontjában szabályozott esküvel kínálta meg, melyet alperes letenni késznek is nyilatkozott; tekintve továbbá, hogy az elfogadói aláírás igazolásának a dolog természeténél fogva ezen biztosításra irányzott perben is helye van, stb. A m. kir. Curia (1889. márc. 21. 19,v. sz. a.): Tekintve, hogy a vt. 78. §. értelmében a váltóösszegnek birói kézhez letétele iránt indított perben is alperes tagadása ellenében a követelés valósága bizonyítandó s hogy az ily perben hozott érdemleges határozat végitélet természetével bír ily Ítéletben is, tehát az esküvel való bizonyítás elrendelhető; a másodbiróság ítélete az abban felhozott indokokból helybenhagyatik, stb. A csőd megnyitása, bár a hitelezők az eljárási költségek viselésérc készeknek nyilatkoztak, feltétlenül megtagadandó, ha kitűnik, hogy a közadósnak vagyona nincs, csődkérök pedig még valószínűvé sem tették oly igény létezését, melynek érvényesítése esetén a tömeghez tartozó vagyon előállítható volna. Ellenben elrendelendő a csöd az ellen, a ki vagyonát harmadik személyre oly szerződés mellett ruházta át, mely a csődtörvény III. fejezete értelmében megtámadhntónak mutatkozott. A marosvásárbelyi kir. itélö tábla: Az elsőbiróság végzése T. Katalin panaszlottra vonatkozó részében helybenhagyatik, ellenben T. Márkus panaszlottra vonatkozó részében megváltoztatik és utóbb nevezett bárhol található ingó és — Horvát-Szlavonországok kivételével — a magyar állam területén levő ingatlan javaira a csöd megnyitása elrendeltetik, mindazonáltal csakis oly feltétel alatt, ha a csődöt kérő hitelezők az eljárási költségek fedezésére az elsőbiróság által e célra megszabandó záros határidő alatt egyelőre 200 frtot a csődbíróságnál letesznek, az eljáró kir. törvényszék utasittatik, hogy a csődhirdetményt csakis az összegnek letétele után bocsássa ki. Indokok: Th. Katalint illetőleg az elsőbiróság végzése indokolásánál fogva s azonfelül még azért is helyben volt hagyandó, mert csődöt kérő hitelezők valószínűvé sem tették, hogy j reája vonatkozólag oly igény léteznék, mely a csőd elrendelése : folytán érvényesíthető, ez által a tömegbe bevonható és a csőd! hitelezők kielégítésére szolgálandó vagyon előállítható lenne. Eüenben Th. Márkus a tárgyalásnál beismervén azt, hogy ingó és ingatlan vagyonnal bírván, azt nejére ruházta át oly feltétellel, hogy hitelezőinek egy részét, a melyek között kérelmezők nem \ fordulnak elő, kielégítse, panaszlók pedig azt hozván fel, hogy a férj és nő között kötött vagyonátruházási szerződést a csődeljárásban megtámadási keresettel érvényteleníteni kívánják s ez uton a csődtömeg részére a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyont nyerni vélnek ; s minthogy ezen érvelésük alapnélkülinek nem tekinthető, ez oknál fogva arra való tekintettel is, hogy kérelmezők a tárgyalás során a csődeljárási költségek viselésére készeknek nyilat! koztak s hogy adós követeléseik ellen kifogást nem tett és fizetési J képtelenségét beismerte: nevezett Th. Márkus ellen a csődtörvény 84. és 87. §§-ai értelmében a csődeljárás elrendelendő volt. (1889. j évi március hó 6-án 87/111. szám.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik. (18 39. május 14-én 529. váltószám. 1 Bün-ügyekben. Marasztalás az ügyészség által később felszímitandó költségekben. A kolozsvári kir. törvényszék (1888. július 7. 3,7 16. sz. a.): T. Albert az E. ábrahám kárára elkövetett s a btk. 379. §-ába ütköző, 380. §. szerint minősülő és 383. §. szerint büntetendő I csalás vétségéért indított nyomozat a pts. 289. §. d) pontja értel' mében felhagyatik. Magánvádló E. Ábrahámot pedig elmarasztalja a kir. törvényszék a vádlott letartóztatása által felmerült s a kir. ügyész által később felszámítandó rabtartási költségeknek befizetésére. Indokok: Vádlott cselekménye a pts 390. §. értelmében magá nvádra lévén üldözendő, E. Ábrahámot, mint magánvádló, azzal a megjegyzéssel idézte meg a kir. törvényszék a kitűzött végtárgyalásra, hogy indokolatlan elmaradása a vádtól való elállásnak fog tekintetni. Miután a beérkezett vevény szerint a szabályszerűen kiállij tott idézvényt magánvádló a kellő időben kézhez vette s a végtárgyalásra sem meg nem jelent, sem pedig elmaradását elfogadhatólag nem indokolta: meg nem jelenése a vádtól való elállásnak vétetvén, a további eljárás vádlottal szemben felhagyandó s magánvádló a rabtartási költségek megfizetésében a prts 342. §. értelmében elmarasztalandó volt stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1888. aug. 13. 4,824. sz.): Az első birói határozatnak az a része, mely szerint a bűnvádi eljárás felhagyatott, indokainál íogva helybenhagyatik, az a része pedig, melynél fogva magánvádló a kir. ügyészség által később felszámítandó rabtartási költségeknek 15 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetésére köteleztetett, megsemmisíttetik. Mert összeg szerint ki nem mutatott és ennélfogva határozatlan követelésnek záros határidő alatt megfizetésére kötelezhető senki sem lévén, az első birói határozatnak ide vonatkozó része semmiséget foglal magában. A m. kir. Curia (1889. április 11. 8,868. sz. a.): Tekintve, miszerint azon oknál fogva, mert a költségek szám szerint ki hem j mutattattak, az államkincstárra kár nem háramolhat, ugyanazért a •' kir. itélö tábla végzésének a költségekre vonatkozó része meg| változtattatik s e tekintetben az első bíróságnak határozata, illej tőleg végzése hagyatik indokainál fogva helyben stb. A magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. 1,257. Ha a ^/10°/0-os illeték alá eső jogügylet, szóbelileg meg az i88j. évi XLV. t.-c. hatályba lépte'előtt köttetett meg