A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 30. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

A JOG. 261 elzett indokból: bútorságot veszek magamnak én is a javaslatba hozott és eszközölt toldozást és foldozást illetőleg némelyeket elmondani. Mellőzve minden, különben is általánosan ismert és külön­féle variatiókban elmondottakat és az azzal járó recriminátiót, rátérek a dolog lényegére. Közvetlen az igazságügyi költségvetés után ugyanis világgá bocsáttatott illetékes helyről, hogy miként céloztatik a járásbíró­ságok illetékessége alá tartozó ügyekben egynémely kir. törvény­székeknél felállított tanács felebbviteli bírósággá alakíttatni, s mindkettőnél, t. i. az alsó és felsőbb bíróságnál a közvetlenség és szóbeliség behozatni. Ez lesz tehát hivatva a kir. tábla decentralisatióját pótolni. A most emiitett, célba vett reform egyébként csak közvetve tartozván jelen közleményem keretébe, a vidéki judicaturáról óhajtok némelyeket elmondani, hogy abból aztán levonhassuk azon következtetést, hogy mennyiben ígérkezik életképesnek akár a kir. Ítélőtáblának a most jelzett módoni decentralisatiója, akár a most megalkotott törvény, mely a kir. táblánál felgyülemlett restantiák feldolgozására kisegítő birák behívását rendeli el. Mint még eleven emlékezetünkben van, igazságügyérünk kérkedve emlité fel, hogy a statistikai adatok milyen nagymérvű apadást tüntetnek fel a hátralékokban az elsőbiróságoknál, s valószínűleg ez érlelte meg benne azt a gondolatot, hogy onnan rendeljen fel kisegítő bírákat a táblához. Pedig ez szerintem hibás. Nincs ugyan jogom kétkedni a felhozott adatok alaposságában, de hogy nem kevés benne a szem­fényvesztés, — merem állítani. Vagy ha teljes hitelt érdemelnek is a bemutatott számadatok, akkor kell hogy azon következtetésre jussunk, miként az alsóbiróságok még ma sem fejtik ki azt a munkásságot, a mit kifejthetnének. Mely esetben ott az igazság­szolgáltatás lassúsága miatt nem lenne okunk panaszkodni, vagy ha azt teljes mértékében kifejtik, nemcsak hogy nem tartom oportunusnak, miként azok száma a kisegítő birák alkalmazása által apasztassék, hanem ellenkezőleg óhajtandó lenne, hogy a behivottak is helyükön maradjanak és a hátralékok teljes elenyész­tetése céljából számuk megfelelőleg szaporittassék. Mert ha a kérkedve hirdetett számadatok helyesek, miután a hátralékok teljesen feldolgozva nincsenek, a most megalkotott törvény által el fogjuk érni azt, hogy azok ismét és sokkal nagyobb mérvben felszaporodnak, mint voltak eddig. És ez igen természetes. Mert az alsóbiróságok tói bizonyosan nem a munka képtelen, elaggott, vagy hanyag munkaerők fognak behívatni, hanem ellenkezőleg. Ennek következménye aztán az lesz, hogy a kir. táblánál nem örvendhetünk ugyan az annyira óhajtott egyensúly helyreállításának, mert ahhoz a felrendeltek száma a feldolgozásra váró anyaggal szemben csekély, — az alsó birósá goknál azonban az elaggott munkaképtelen, vagy egyébként nem alkalmas birák maradván meg, a restantiák itt is fel fognak szaporodni. Már pedig én nemcsak hiszem, de tiszta meggyőződésem, hogy ily állapotot teremteni igazságügyünk kormányzója semmi esetre sem óhajt. A mi igazságszolgáltatásunk jelenlegi állapotát illeti, né­melyek a rendszerben, mások az eljárásban, másik ismét a kellő munkaerő hiányában véli a bajt felfedezni. Nem lévén célom ezúttal az egyik rendszernek a másik feletti előnyét bírálat alá venni, sem pedig azt taglalni, váljon a munkaerő elégtelenségében gyökerezik-e a baj, — hanem meg­elégszem annak constatálásával, hogy a legrosszabb törvény is jó, ha az kellő jóakarat, szorgalom és szakértelemmel hajtatik végre és megfordítva. En láttam már jelen perrendünk mellett is olyan bíróságot, melynél a tegnap beérkezett darabok ma már nemcsak elintézést nyertek, de expediáltattak is. Viszont ugyanazt, mikor a restantiák tömkelegében ugyanazon számú munkaerő, csaknem belefulladt. Itt aztán önkénytelenül veti fel magát a kérdés, hogy hol a hiba, a rendszerben vagy emberben? Kétségtelen, hogy az utóbbiban. Nem kell nagyon messze mennünk a fővárostól, itt van a szolnoki kir. törvény­szék, hol 10 biró és megfelelő számú jegyző és gyakornok áll egy elnök vezetése alatt az igazságügy szolgálatában. A ki azonban ezek működését egyenkint figyelemmel kiséri, ugyan mit tapasztal ? Azt, hogy a birák számának fele is alig tölti be kötelmeit. Egyik mert már képtelen, másik mert ugy is jó. Ki hinné, hogy ott péld. egy kereskedelmi, vagy kifogá­sokkal megtámadott váltóper sokkal később nyer végbefejezést, mint egy rendes polgári per ? Pedig ugy van. S miért ? Mert mig a polgári ügyek előadói szorgalmas, munkás és kötelességtudó férfiak, amazok birája nagyobb barátja a kényelem és munkát­lanságnak. Óhajtanám, ha igazságügyünk magas őre és kormányzója, egyszer »incognito« meggyőződést szerezne magának azon állapotokról, melyekben ott a fenyítő ügyek sinylenek. Midőn pár évvel ezelőtt a szolnoki törvényszék creáltatott az elnökség a törvényszék egyik legidősebb túrájára bizta a fenyítő osztály vezetését. Alig tartott ez igy néhány hónapon át, a kir. ügyészség a főügyészségnél a tarthatatlan állapotok miatt panaszos felterjesztést tett. Mert a végtárgyalások, melyek d. e. 9 órára voltak kitűzve, rendesen 10 és li órakor kezdődtek, a délután 3 órára halasztottak pedig csak 5 óra felé, ugy hogy a tárgyalások nemcsak a kincstár, de a felek kárára is, a sötét éjbe belenyúltak, vagy néha még akkor sem értek véget. Ugy, hogy az a munka, a mi gyakran 1/2 nap alatt kellő pontosság vagy igyekezet mellett elvégezhető lett volna, rendesen egész napot, sőt néha kettőt is igénybe vett. A kir. ügyész fel­terjesztésének meg lett aztán az a haszna, hogy a különben derék becsületes, de hiába, már munkaképtelen öreg ur, a tárgyalások vezetését a törvényszék elnökének lett kénytelen átadni. A ki azonban azt hiszi, hogy azután az állapotok ez irány ban megváltoztak, nagyon téved. A helyzet nemcsak nem vál­tozott, de sőt annyival rosszabb lett, hogy az elnök fenyítő tárgyalási napokon a feleknek hozzáférhetlen, mert d. e. 10 és 11 órakor jön hivatalába, honnan azonnal a reá váró birák és felekhez az ülésbe siet, d. u. pedig ugy öt óra felé, vagy után. Régi magyar közmondás az, hogy fejétől büdösödik a hal. Ha az elnök a hivatalos órák betartásában ennyi pontosságot tanusit, miért legyen a biró jobb ? Innen van aztán az, hogy a birák némelyike hasonló pontosságot tanusit a hivatalos órák betartásában. Ehhez hozzávéve, hogy, mint jelzém, a birák egyike koránál fogva munkaképtelen, másik szembaja miatt csak az iroda rová­sára mellé adott írnok segélyével tesz egy emberszámot, a har­madik és negyedik pedig nagyobb barátja a kényelem és mun­kátlanságnak : akkor teljes meggyőződést szerezhetünk magunk­nak arról, hogy nem mindig a rendszerben, hanem igen gyakran az emberekben rejlik a baj. Ám győződjék meg igazságügyérünk a birák munkásságáról, de ne a statistikai adatokból, hanem az irattárban talált fogal­mazványok és az azon levő aláírásokról, s akkor fogalma leend arról, hogy melyik biró, vagy az a mellé adott segéd mennyi munkát végzett. Tudnék még más bíróság hasonló működéséről is némelye­ket elmondani. De legyen egyelőre elég ennyi. Meg lévén győ­ződve, hogy ennyi is elég azon állitásom igazolására, hogy nem mindig a rendszerben, hanem igen gyakran az emberekben van a baj gyökere, s hogy első sorban az alsóbb bíróságokat kell olyanokká teremtenünk, hogy azok az irányukban támasztott igényeknek megfeleljenek, s csak aztán menjünk feljebb. Addig azonban, mig ez meg nem történt, sem törvényszé­keinket nem tartom felsőbb bíróságokká alakithatóknak, sem azok tagjainak számát a kisegítő birák behívása által apaszthatónak. De hogy miként segítsünk a létező bajokon, — elmondja jövőre Nemo. Vegyesek. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla folyó évi tevékenysé­géről egy fényes kimutatást vettünk. E zajtalanul — de a leg­odaadóbb buzgalommal — működő kir. tábla haladása az utóbbi években minden tekintetben fölötte örvendetes. Jogszolgáltatá­sunkat — természetesen eltekintve az írásbeliségtől — leginkább felső bíróságaink lassú működése bénítja. Ez a jogkereső közönség folyton hangoztatott panaszainak egyik ki nem apadó forrása. Jól esik tehát olvasóinknak hírt adnunk, hogy felső bíróságaink e nyomatékosan érzett gyöngéje alól van egy ör­vendetes kivétel. Mig pár év előtt — hasonlóképen többi felső bíróságainkhoz — a marosvásárhelyi kir. tábla is ügyforgal­mához mért hátralékban tengett, addig most e kir. tábla, dacára, hogy forgalma évről-évre szaporodik, minden támogató segélycsapat kirendelése, vagy újabb birói állások szaporítása nélkül mégis elérni kezdi gyorsaság tekintetében azt az irigyelt állapotot, melyre a Nyugat felsőbíróságai ügyforgalmi kimutatásainak az áttekintésekor mindig oly sóvárogva

Next

/
Thumbnails
Contents