A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 30. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

260 A JOG. k é t érdemleges instantia előtti eljárásra vonatkozik, meghatározott tárgyú (összegű) perekben következő összegeket, százalékokat állapit meg: 1. 1,000 frankig : lo% ; 2. 1,000 franktól — 5 O00 frankig: az első ezertől 100 frank, a következőktől 8%; 3. 5,000 franktól — 25,000 frankig: az első öt ezertől 420 frank, a maradéktól 6%; 4. 25,000 franktól — 50,000 frankig: az első 25 ezertől J.620 frank, a maradéktól 4%; végre 5. 50,000 franktól - 100,000 frankig: az első ötven ezertől 2,620 frank, a maradéktól pedig 2%. Hogy ha a kereset összege a per folyamában leszállittalik, ugy az ügyvédi munkadíj a leszállított összeg szerint állapittatik meg. Meg nem határozott tárgyú perekben a jutalomdíj a per fontosságához^ a felek vagyonosságához s az ügyvéd által kifejtett tevékenységéhez képest a bíróság által 50—1,500 frankig terjedhető összegben állapittatik meg a bíróság által, még pedig mind a két fokú eljárásért. Perenkivüli eljárásért az ügyvédnek nem állapítható meg nagyobb munkadíj 6ÖÓ franknál. Csupán egy fokbani eljárásért az ügyvéd felét kapja a fenti scálában megállapított összegnek. (végc következik.) Dr. Sismanov St. Milán, a szófiai felfőruényszék bírája, Nyilt kérdések és feleletek. Kérdés a büntetőjogból. Újra felvett bűnügyben vádlott a vád és követkozményeinek terhe alól felmentetvén s az előbbi véghatározat hatályon kívül helyeztetvén, a már előzőleg behajtott s az adóhivatalba .szállított pénzbüntetést, illetőleg pénzét a felmentett vádlott mily uton-módon kaphatja vissza? Erre nézve sem az eljárási, sem a pénzbüntetést kezelési rendelet nem intézkedik s az adóhivatal az ily természetű pénzt a biróság utalványára vissza nem fizeti. Választ kér D. Az örökösödési jogból. t Felelet. E beesés lapok 29. számában Kuna Jenő verseci ügyvéd ur által az örökösödési jogból fölvetett s példával is illusztrált kérdés szerintem egészen világos. Különösnek tetszik előttem, hogy bár a kérdést feltevő kartárs ur tárgyának megvilágítására egészen helyesen idézi az érvényben levő örökösödési jogunknak erre vonatkozó szabályait, mégis nem ezekből vonja le az egyedül helyes konzekvenciát, nem halad a világosan megjelölt útvonalon, hanem ok nélkül kétely szállja meg s tépelődik ott, a hol homály vagy utves'-tő éppen nincs. A kérdés az, hogy ki hivatott az öröklésre az elhunytnak hagyatékát képező oly vagyonban, mely az elhaltra felmenő ágáról szállott, abban az esetben, ha a leszármazó törvényes jogutódot vagy végrendeletet nem hagyott hátra ? Erre az ellenkező magyarázatot nem tűrő egyenes feleletet megadja a kérdést tevő t. kartárs által is egészen helyesen idézett ideigl. törvény-szabály : az orsz. bir. ért. 10. §-a, mely akkép szól, hogy »az apai ágról származott vagyon az apára, az anyai ágról eredett pedig az anyára száll vissza«. Ha pedig azon szülő, a kiről az elhaltnak hagyatékában talált vagyon erre szállott, már nincs életben, a további kérdésre megadják a szintén világos feleletet a 11. s illetőleg a 12. §-ok, melyek kételyt kizáró módon jelölik meg ezen esetben az öröklésre hivatottak sorrendjét akként, hogy a 10. §-ban letett elvnek következetes szem előtt tartásával, vagyis le nem térve az ági örökösödési vonalról, az apát az apai, az anyát pedig az anyai ágon leszármazott oldalrokonok, ha pedig ilyenek sem lennének életben, ugy az öreg szülőket s illetve az ősszülőket és még tovább felmenve ezen egyenes vonalon, tehát ha ugy tetszik : ad infinitum, a meddig csak a vérségi összeköttetés kimutatható, azokat, illetőleg az azokról leszármazott oldalrokonokat illeti az öröklés. A példával illusztrált kérdésben Pál az ő édes anyjáról (Nina) örökölt 10,000 frtot s ezen vagyonérték az ő hagyatékában megvan, kétséget nem szenved, hogy ezen hagyaték visszaszáll az anyára, ki azonban már korábban elhalt. Ha az anyának lenne I egyenes leszármazója, a ki őt az öröklésben helyettesíti, ez lenne a péklábau adott 10,000 frt örököse. Ilyen azonban nincs; az anyai felmenő vonalon kell tehát tovább haladni s itt keresni az életben levő legközelebbi vérségi összeköttetést. A föladott példa illusztrációja azonban e részben már nem [ egészen kielégítő ; mert itt már azon további kérdés jő előtérbe, | hogy az örökhagyó (Pál) anyjára (Nina), ez utóbbinak melyik ! szülőjéről, vagy nem-.e talán épen mindkettőről szállott a vagyon, avagy esetleg nem-e szerzeményi vagyona volt az az anyának (Nina) ? Mert az előbbi esetet véve, ha a vagyon az örökhagyónak mindkét nagyszülőjéről eredett, ugy ezek között — vagy ha már nem élnének — leszármazóik között értékarány szerint lenne az felosztandó. Különben pedig a nagyszülők közül csupán azon egyikre, illetve ennek leszármazóira száll az vissza, a kiről eredtek. Ha pedig a példabeli 10,000 frt érték az anyának (Nina) szerzeményi vagyona volt, ugy ezen esetben az ági öröklésnek már nincs helye; hanem beáll a férj (Ottó) hitvestársi öröklési joga s az orsz. bir. ért. 14. §-a a) pontja szerint ez lesz hivatott az öröklésre. Minthogy pedig ő már nincs életben, fiára (Péter), mint az atyát helyettesítő egyedüli leszármazó jogutódra száll az örökösödés. De mivel a példa a kérdés ezen részével nem foglalkozik, erre inkább csak odavetőleg, a megkülönböztetés kedveért, kívántam kiterjeszkedni; hanem alkalmazkodva az adott esethez, fogadjuk el, hogy az örökhagyó hagyatékában talált ági vagyon anyai nagyanyjáról (Cyrilla) szállott reá. Ezen esetben a kérdés megoldása egészen egyszerű. Az örökhagyónak anyai közvetlen felmenő ágon nincs 8 vele vérségi kötelékben álló élő jogutóda ; tehát ezen ágon nincs is örököse; azonban egy ággal feljebb menve, találjuk az anyai nagyanyát (Cyrilla), ki maga ugyan szintén nincs már életben, de őt helyettesítő s tőle közvetlenül leszármazó jogutód az ö na (Pista) személyében jelentkezik s ez maga életben is van ; ennélfogva az adott példából kiindulva : hogy t. i. az örökhagyó hagyatékában talált 10,000 frt érték anyai részről való felmenő ágról s különösen anyai nagyanyáról szállott az örökhagyóra : kétségei nem szenved, hogy e hagyatéknak egyedüli jogszerű örököse Pista, az örökhagyó anyai részről való nagybátyja. Jakab Géza, budapesti kir. közjegyz'óhelycttes. u. (Felelet a »Jog< f. évi 29. számában megjelent kérdésre.) Ha a 10,000 frt Ninának szerzeményi vagyona volt, ugy az Pál örökhagyó után nem nagyanyjára Cyrillára, hanem atyjára Ottóra volt szállandó, mert Nina szerzeményi vagyonára ennek férjét Ottót, nem pedig anyját Cyrillát illette örökösödési jog, következésképen azt Ottó jogán Péter fogja örökölni, nem pedig Pista, a nagybátya, mivel ennek Cyrilla jogán lett volna csak örökösödési joga, ennek pedig feltétele, hogy Cyrilla birt volna azzal a 10,000 frttal s miután ez sem birt azzal, Pista sem birhat örökösödési joggal. Ha ellenben a 10,000 frtot Nina nem szerezte, hanem anyja Cyrilla után örökölte, ugy azt Pál után anyja, illetve nagyanyja jogán Pista öröklendi. Nézetem szerint tehát az a döntő, hogy a vagyon kire-kire nézve minő vagyon, öröklött-e, vagy szerzemény ? Mert az öröklött vagyon csak azon személyig száll vissza f e 1 (illetve annak lemenőire), a ki azt szerezte, vagyis a kitől ered. Ha ez, illetve lemenői mind kihaltak, ugy annak házastársa, illetve ennek lemenőire száll. Például ha a 10,000 frtot Cyrilla szerezte és Pista, mondjuk első férjétől A.-tói származó fia is, lemenő örökösök nélkül halt volna el, második férje B. azonban még élne, ugy Pál után B. fogja örökölni a 10,000 frtot és pedig neje Cyrilla során, mint utóbbinak szerzett vagyonát, még az esetben is, ha Ninának nem ö, hanem A. volt az atyja. Dr. Kemény Dezső, ügyvéd Gá/szécsen. S é r e 1 e m.* Szemelvények a vidéki judicatura köréből. Most, midőn napirenden látjuk igazságszolgáltatásunk rikácsoló kerekei gyorsabb menetre ösztökélését, s halljuk, hogy mi mindenféle módok és eszközök ajánltatnak és vétetnek célba a * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.