A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 30. szám - A magyar bűnvádi eljárás tervezete. 17. [r.]

a JOG. 257 helyezés által, egy közbeeső láncszemet fűz be, a mely a per folyamát, kétségtelenül ugyan, a terhelt javára elnyújtja — a szóbeli, contradictorius eljárás nagy gépezetének igénybe vétele által feltűnik azon igazság, hogy számos esetben ezen kerülő út nélkülözhető, sőt mi több, a terheltre nézve káros is. Csekély fontosságú bűntényeknél pld. a tettesnek bizonyára nincs sürgősebb kívánsága, mint hogy a hosszadalmasság mellőzésével minél előbb a bíróság elé kerüljön és bűnössége esetén büntetésének minőségét és mennyiségét megtudja. Hiszen ezen gondolat még az anyagi büntetőjogban is, legalább a kihágásokra nézve (mint pld. a németalföldi büntetőtörvényben és a legújabb olasz törvénykönyvben) bizonyos kifejezést nyert. Pénzbirsággal büntetendő kihágás esetén menekülhetünk a bűnvádi eljárástól, ha az illető cselekményre kiszabott pénzbüntetés maximumát önként leteszszük. Az alaki büntetőjog terén ezen gondolatnak annál nagyobb jogosultsága van, mivel a polgári társaság érdeke az, hogy minden törvényszegés ne csak megfelelő büntetését elnyerje, hanem hogy azt lehető leggyorsabban találja meg. Gyors vagy épen sommás elbírálás okáért természetesen fel nem ; áldozhatok a büntető per becses biztosítékai, mellőzhetők azonban az oly intézmények, melyek biztosítékot nem nyújthatnak. Ezen alapelven, melyet az indokok tanulságosan • világítanak meg, alapul a javaslat röviden megemlítendő i intézkedése, mely követelményeiben és határozataiban előnyösen különbözik a francia peres eljárás hason intézményétől, : sőt a legújabb javaslatok reformjától is és a rögtöni elbírálás alá eső ügyekre vonatkozó angol eljárásnak irányát követi. Egy peres eljárás sem testesiti meg annyira, mint a javaslat a valóban közvetlen idézés gondolatát és azt, a mi ez által elérhető, t. i. valamely bűnügy minél gyorsabb elbírálását, a nélkül, hogy ez utóbbi alaposságában szenvedne és mégis szabad legyen minden fölösleges elemektől. Ilynemű intézmény hiánya az osztrák bűnvádi eljárásban már régóta észlelhető és sokszorosan sajnálják, hogy ezen intézményt, mely sok esetben gyorsitólag hatna a joggyakorlat folyamára, nélkülöznünk kell. A büntető per jellegével természetesen ellenkezik — a kisebb kihágásokra szorítkozó egyedüli úgynevezett i meghagyási eljárás kivételével — a sommás eljárás. Ennek 1 behozatalát ezen javaslat sem tervezi. I hetién a füstje, annak az árát ne a pipáló, hanem a közönség fizesse meg. Az a pipa, a miről itt szólunk, többféle. Van egyszerű, dupla, tripla pipa, sőt némelyek ötfélét is ismernek. Ugyanazon munka folyama alatt szokásban van egy, két, három, sőt számtalan pipát is használatba venni, de a minőket kereskedésekben csak azért nem lehet találni, mert azok használatára főleg a különböző rendű és rangú hivatalnokok nyertek szabadalmat s igy néznek ki: stb. stb. Furcsán néz ki e^y ilyen pipás vagy pipált végzés és Ítélet, de még furcsább aztán annak a tartalma, mert tudnivaló dolog, hogy van okos és oktalan, szerencsés és szerencsétlen pipáló hivatalnok. Egyszerű, okos, tehát tűrhető pipázás pl. ez: <CKis János kérvénye kereskedői iparigazolvány iránt >, mert az erre hozott végzés »a törvény rendeleteinek folyamodó eleget tévén, kérelme teljesittetik« — rövid ugyan, de érthető . De ez már se nem okos, se nem szerencsés pipálás a tárgyalási jegyzőkönyvből: »N. N. hagyatékára vonatkozó iratok azon megkereséssel tétetnek át, hogy az ezen hagyatékban érdekelt J. Karolina s ennek törvénytelen ágyból született okmányai alapján a hagyatékot végleg letárgyalni szíveskedjék. (7,591/1887. sz. a. nálam olvasható eredetben a végzés.) Nagy szemeket meresztettek a tárgyaláson a felek a »törvénytelen ágyból született okmányokra«, de megnyugodtak benne, mikor látták, hogy ez a végzés meg törvényes hivatali közegtől származik ugyan, de a törvényes gyakorlatba vett pipálás eredménye s nem az írnok leírási hibájából keletkezett. Ezen rövidebb eljárás csupán oly bűncselekedetekre vonatkozik, melyekre legfeljebb öt évi szabadságvesztés büntetése van szabva és ezekre is csak akkor, ha tettenk a p a t á s (delit ííagrant) esete, vagy pedig ha a vizsgálati adatokkal egybehangzó beismerés forog fenn. Ezen szorosan meghatározott, de a joggyakorlat szükségleteinek megfelelő feltételezések esetében a közvetlen idézés a főtárgyalásra a vád alá helyezési határozat hatályát pótolja, — az eddigi joggyakorlatnak megfelelőleg. Két irányban azonban ezen jelleme szerint kivételes intézménynek hátrányos alkalmazását meg kellett gátolni. Csak a királyi ügyészség tehet ilyen indítványt, csak az ő tárgyilagos bírálatára, lelkiismeretességére és a célszerűséget szem előtt tartó meggondolására bizható ezen indítvány, mely a terheltet egy bírósági határozattól fosztja meg; ha e jog a magánpanaszost is megilletné, az elhamarkodott ítélethozatal fenyegető veszélyénél fogva könynyen válhatna az üldözési vágy eszközévé. De még az sem elegendő, ha a kir. ügyészség a fenforgó törvényes feltételek alapján ily eljárást célszerűnek tart. A javaslat számol azon komoly veszélyekkel, melyeket a francia jogban a közvetlen idézés, az u. ri. correctionalis esetekben maga után von, mert e szerint a kir. ügyészség a terheltet esetleg teljesen elégtelen előjelek alapján a főtárgyalásra közvetlenül megidézheti. A javaslat értelmében a kir. ügyész ily indítványt tesz a vádiratban, de az elhatározás a felett a törvényszéket illeti. Nem a kir. ügyész tetszése, hanem csak a bíróság kötelességszerííleg bíráló nézete foszthatja meg a terheltet a legbecsesebb biztosítékok egyikétől. A biróság itt hivatalb ó 1 köteles a terhelt érdekeit óvni és védeni; a bizonyítékok elégtelensége esetén a vád alá helyezési eljárást rendelheti el, de elrendelheti az elővizsgálat kiegészítését és hézagainak pótlását, sőt az eljárás beszüntetését is, mely utolsó határozat ellen természetesen a kir. ügyészségnek biztosítva van a felfolyamodás joga, mig az előbbi esetekben természetesen csupán a főtárgyaláson, illetve az ítélet elleni felebbezés alkalmával használható jogorvoslat. De magára a főtárgyalásra is kiterjed a törvényszék vizsgálati joga. Lehet, hogy a főtárgyalás gyorsan váltakozó részletei arról győzik meg a törvényszéket, hogy bírói tisztét Az a pipa se tartozik az utolsók közé, midőn a feleknek a jegyzőkönyvből való gondtalan pipázás eredményeként ez a végzés adatott ki: »néh. N. N. hagyatéka iránt, mely áll: az árvaszéknek 1883. dec. 7-én 13,822. sz. a. kelt határozata folytán tartott tárgyalás alkalmával létrejött a következő egyezség : a leltárban összeirt ingatlanok hagyatékot nem képeznek. Ezen egyezség a kiskorúak érdekében gyámhatóságilag jóváhagyatik.« Ez szórul-szóra igy van megírva. Ezt a végzést is birjuk eredetben s ha majd akad valaki, a ki a mai szám-kimutatási rendszer hiányait tanulmányozza s az elintézett ügy érdemét fogná zsinórmértékül venni a gyakorlati jogász tehetségének megbirálásánál a jelenkor jogtörténetének irója a jövő században nagy szemeket fogna mereszteni a pipáló jogszolgáltatásra s arra a gyöngéd gondoskodásra is, melylyel a gyámhatóság a kiskorúak érdekeit védi! Ez a hivatali pipázás annyira elharapózott már a hivatalok némelyikében, hogy tárgyalási jegyzőkönyvek ezentúl csak akkor szolgálhatnak a végzés hozatalánál alapul, ha a jegyzőkönyvek kipipázható alakban szerkesztetnek; mert mi mást jelenthet az ilyen végzés: »az ügyiratok visszaküldése mellett felhivatik kir. közjegyző ur a tárgyalási jegyzökönyvet ugy formulázza, hogy a hagyaték annak alapján átadható is legyen«, — értsd az örökségátadási végzést! Ha jól tudom, jelenlegi ministereink valamennyien szeretik a jó szivart és dohányt, de tudjuk azt is, hogy ha maguk volnának kénytelenek az ily pipázás füstjét élvezni: rögtön betiltanák minden bureauban a pipálást, vagy legalább is adót vetnének ki a rossz pipásokra, akkor aztán nem lehetne se a közönséget, se a hivatali tekintélyt olyan könnyen — fumigálni. Pipám delendam esse censeo.