A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 30. szám - Halasztó hatályú-e a felfolyamodás a végrehajtási törvény 220. §-ának alkalmazása esetén?

258 1\ J O Q. csak a vád alaposabb előkészítése mellett teljesítheti. A törvényszék tehát saját végzését a terhelt érdekében mellőzheti és a főtárgyalás fejleményeinek alapján elállhat a közvetlen idézéstől és elrendelheti az elővizsgálatot, vagy a vád alá helyezési eljárást. Ekként biztosítva van a terhelt az ügyész elhamarkodott indítványai, valamint a törvényszék elhamarkodott határozatai ellen és a tárgyilagos igazság kikutatása túlsúlyra emelkedik a formalismussal szemben. Ezen gondolat világosabban nem is léphet előtérbe, mint a 268. §. utolsó bekezdésében, mely szerint a felsőbb bíróságok a törvényben említetteknél súlyosabb cselekmények miatt közvetlen főtárgyalással befejezett eljárást, a mennyiben az ítélet egyáltalában perorvoslattal megtámadtatott, hivatalból is kötelesek megsemmisíteni. Valóban a törvényhozó előrelátása föltétlen elismerést érdemel. Természetesen a közvetlen idézésre következő és ahoz szorosan csatlakozó főtárgyai ásnak nem szabad nélkülöznie azon biztosítékoknak egyikét sem, melyek a közönséges főtárgyalást környezik; a per ezen szakában nincs többé rövides eljárás és az itélő biró minden bűnügynek egyaránt lelkiismeretes megbirálására van kötelezve. Mielőtt a bűnper forduló pontjához jutnánk, mely a fő tárgyalással játszódik le, még futó pillantást kell vetnünk a per azon szakára, melyet a javaslat a »főtárgyalás előkészítésének« nevez. (XVII. fejezet 270—75. §§.) A continentalis törvényhozások kimerítően vagy kevésbé kimerítően valamennyien intézkednek a per ezen szakáról, melynek inkább alaki és a legkülönfélébb céljai vannak, de valamennyi összpontosul azon egy gondolatban, hogy a főtárgyalás elrendelését és az egyes eset körülményeinek, valamint a törvénynek megfelelő, a külkörülmények által pedig nem gátolt kivitelét biztosítsák. Ebben a törvényszéken kívül, mely lényeges jogait itt az elnök által gyakoroltatja, mindkét fél érdekelt és ép ezért álláspontjának megfelelőleg részesítendő. Az újabb törvényhozásoknak e részben előképül, a mint másként nem is várható, a francia Code d'instruction erimincl intézkedései szolgáltak, melyeket a francia semmitőszék hosszú gyakorlata egységesített. Az elnök kötelessége első sorban meggyőződni arról — mely kötelességről már a javaslat 11. §-a is intézkedik — hogy az anyagi védelem követelményeinek elég tétessék. E tekintetben első sorban a vádlottat kell megkérdeznie, azután pedig a törvény szerint szükséges vagy megengedett alaki védelem tekintetében kell a szükséges lépéseket megtennie Azután gondoskodnia kell mindenek előtt a tanuk és szakértők, valamint a vádlottnak a főtárgyalásra való megidézéséről; ezek mind többé-kevésbé alakszerű cselekmények, melyek azonban a per ezen szakában már feltételezik, hogy az elnök, a kinek a javaslat méltóságos, ámde felelősségteljes állást juttat, a tárgyalandó kérdést teljesen átpillanthassa. A javaslatnak a részletekre is kiterjedő gyakorlati és gondos figyelmét a 271. §. világosan bizonyítja. E szerint sértett fél és károsított (hacsak mint magán vádlók fel nem léptek, mert hisz ez utóbbi esetben a panasztól való elállás praejudiciuma alatt kell meghivatniok a tárgyalásra), »személyes megjelenésre csak akkor kötelezendők, ha kihallgatásuk valamely lényeges körülmény kiderítésére szükséges.« A javaslat széles tért enged a jogos magánérdekek érvényesítésének a bűnvádi eljárásban, de a főtárgyalásból ki akarja zárni mindazon sértett magánérdekeket, melyek a magánvád öltözetétől s ezzel a napvilágtól félnek és a tanúskodás köpenye alatt az igazság hozta érdekeit gyűlölet, üldözési és nyerészkedési vágy által háttérbe szorítanák, a nélkül, hogy a dolog megvilágításához lényegesen járulnának. Azon tekintetben, mennyire van még ezen közbeeső eljárásban joguk a feleknek a vádiratban vagy a vád alá helyezési határozatban megjelölt bizonyítékok kiegészítését avagy új bizonyítékok (mint tanúkihallgatások, szakértői vélemények stb.) beszerzését indítványozni, a javaslat, a mint várható is volt, szabadelvű álláspontot foglal el. Irányadónak tekinté — a favor defensionis elvének megsértése nélkül — a vádper azon alaphatározmányát, hogy mindkét fél, kiknek egyenlő mértékkel kell mérni, kötelezve is van álláspontjának megfelelőleg a főtárgyalás szorgos és alapos kivitelére szükséges bizonyítási alapot előteremteni. Az accusatorius per szigorú követelményeinek, a mint azok az angol bizonyítási eljárásban előtérbe lépnek, legjobban minden esetre azon álláspont felelne meg, hogy a felek kizárólag gondoskodnak bizonyítékaik előteremtéséről, a nélkül, hogy abba a biró beleavatkoznék. Ámde a bíróság ily szenvedőleges állásának megvalósítása a continentalis peres eljárásban, mely át van hatva az anyagi igazság kikutatásának elvétől és egészen másféle viszonyokkal is kénytelen számolni, valóságos torzképét hozná létre az eljárásnak, mert ez első sorban egyrészt egységes célokra törekszik a külső eljárásban és másrészt a felek szenvedélyeinek megfékezésére. Csak azt kell megakadályozni, hogy a felek megokolt előterjesztései a belátás hiányának, vagy az alakiságok uralmának áldozatul ne essenek, meg kell akadályozni bírósági szervezetünk természetének megfelelőleg, hogy a biró ne határozhasson végérvényesen oly előkérdésekről, melyek a dolog lényegét alapjában érintik, hogy a birói határozat a per ezen szakában, legyen annak tartalma bármilyen, végérvényessé ne váljék, szemben a főtárgyalás folyton változó körülményeivel. Ezen elvekkel összhangzók a javaslat intézkedései. Uj bizonyítási javaslatokat meg kell okolni és kérségtelenségük esetén azokat maga az elnök is előveheti. Ha az elnök — kinek magát nem szabad itt félénk vagy kicsinyes tekintetek által vezéreltetnie — valamely javaslatot feleslegesnek vagy törvénytelennek tart, akkor a vádtanácsnak — mely ez esetben ismét felveszi a felügyelő tanács jellegét — véleményét kell meghallgatnia. Ezen határozatok természetesen nem praejudikálnak a visszavetett javaslatok ismétlésének a főtárgyaláson. Uj intézményt hoz be a javaslat oly irányban, hogy az elnököt már a közbenső eljárásban felruházza az u. n. pouvoir diseretionaire-rel, melyet a francia törvény mintájára a törvényhozások túlnyomó része csupán a főtárgyalásra nézve engedélyez. Az elnök fel van jogosítva új tanukat és szakértőket hivatalból meghívni. Ezen pouvoir diserétionaire előrevigyázattal és mértékkel alkalmazva, kétségtelenül elősegítheti az igazság kinyomozását, ha az ügyet és iratokat jól ismerő elnök a felekkel szemben teljes tárgyilagosságát megóvja. Azonkívül a pouvoir discretionaire-rel való visszaélések eddigelé csak a főtárgyaláson léptek előtérbe és pedig első sorban az esküdtszék előtti főtárgyalásokon, melyekre némely ezen rendkívüli hatalmat engedélyező törvény azt kifejezetten szorította. A közbenső eljárásban alkalmazva, az bizonyára alkalmas némi aggályokat kelteni, vájjon nem lesznek-e az elnökök itt-ott a vádlottak ellen elfogulva, mert hisz épen mivel diseretionarus hatalom, nem ellenőrizhető, sem meg nem támadható. Ezen veszélyeket a javaslat szem elől nem téveszti (1. Indokok 368 1.), de elvárja, hogy az elnökök ezen hatalmat bölcsen és oly irányban fogják alkalmazásba venni, miszerint az itélő bírónak minden tekintetben teljes bizonyítási anyag álljon rendelkezésére. Reméljük, hogy a javaslat e várakozásában csalatkozni nem fog. A mi azt illeti, mily mérvben legyen jogosítva a vádlott a főtárgyalásra mentő tanukat idézhetni, e tekintetben a javaslat számba vette egyrészről mindazon tapasztalt '^hátrányokat, melyeket a védelmi jog megnyirbálása maga után von, másrészről elejét veszi az ezen joggal való visszaélésnek. A vádlott joga védelmi tanúinak közvetlen idéztetésére jó hatásúnak mutatkozott a német bűnvádi eljárás (219. §.) szerint, vagy legalább sohasem adott