A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 29. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Huszonharmadik közlemény)

A JOG. 251 tétében azonban mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatik és figyelemmel az azokban felhozott enyhitö körülményekre, ugy arra, hogv vádlott a gabona árának oly szerfelett nagymérvű hullámzását előre nem láthatta, vádlottnak fogházbüntetése hat h a v i tartamban határoztatik meg.« Arról értesülök, hogy vádlott védője ezen bűnügyben a pert legújabban megújította azon az alapon, hogy kimutassa, miszerint védence egy időben gabonakereskedő, meg borkereskedő is volt és hogy annálfogva a gabonaügyletek is vádlott rendes üzletköréhez tartoztak. • Az elidegenítési és terhelési tilalom.* Irta : LÁNYI BERTALAN kir. táblai kisegítő biró Budapesten. f (Huszonharmadik közlemény.) Áttérünk a tervezet ama dispositióira, melyeknek az a rendeltetésük, hogy a tulajdonképeni értelemben vett elidegenítési és terhelési tilalom fogalmának kifejtésénél kiindulási pontul szolgáljanak. Szerintünk a tervezet helyes útra lé ), midőn az e tekintetbeni alapvető intézkedéseketa Dologi jognak a tulajdon jogról szóló részébe tartja felveendőnek, csakhogy az ezen iráuyban maga elé tűzött feladatot teljesen megoldás nélkül hagyja. Mellőzve a törvényszerkesztés technikája szempontjából fenforgó kifogásokat, melyekkel az alább következő konkrét javaslatainkban számot vetni igyekszünk, egészben véve helyesnek találjuk a dologi jogról szóló tervezet 35. §-át, mely a tulajdonjog fogalmát és a tulajdonjogban rejlő jogosítványok terjedelmét, s ekként a tulajdonjog tartalmának lényegét állapítja meg. 255 A 36. §-b m a tulajdonjoggal kapcsolatos elidegenítési jogosultság körvonalozásával találkozunk: »E 1 i d e g e n i t é s n e k tekintetik: a tulajdonnal való felhagyás, másokra való átruházással vagy a nélkül; és egyes jogosultságoknak dologi jogként átengedés e«. Ezt az intézkedést mi nem tartjuk feleslegesnek, mert határozott útmutatást tartalmaz arra névc, mily értelemben kell a törvénykönyv több helyén előforduló »e 1 i d e g e n i t é s« kitételt alkalmazni. Hasonló általános szabály nélkül kikerülhetlenné válnék mindazon esetekben, a melyekben a törvény ugy az alienatio translativát, mint az alienatio kons'itutivát tartja szem előtt, az elidegenítés kifejezés helyett: a tulajdonjog átruházását és annak dologi terhelését külön felemlíteni, a mi szükségtelen ismétlésekre vezet.256 A 36. §. többi része, valamint a 37. §. is, mely a tulajdonjog tartalmát az egyes jogosultságok felsorolása által kimeríteni igyekszik, kihagyandó, mert a dolog feletti uralom általánossága mellett az ezen uralmat jelző egyes jogosítványok részletezése céltalanná válik s csakis félreértésekre szolgáltat alkalmat.257 Arra * Előző közlemények a >Jog« 1887. évi 16., 25 , 28., 30., 33., 37., 42, 45., 47., a m. évi 7., 14., 21., 33, 45., a f. évi 5., 11., 14, 16., 17., 16., 21 és 26. számaiban. 255 Nem osztjuk dr. Haller Károlynak nézetét (Észrevételek az • Általános magánjogi törvénykönyv* tervezetének a »Dologi jogot« tárgyazó részére. Jogt. Közlöny 18^2. évi évfolyam 99. 1.), a ki a tulajdonjog fogalmi ismérveinek megállapítását tartalmazó § t elhagyandónak tartja ; mert habár igaz, hogy a fogalomnak teljes kifejtése a tudományos elmélet körébe tartozik ; a tulajdonjog constitutiv elemeinek, illetve a tulajdonost megillető jogok ényeges tartalmának fixirozáia még sem mellőzhető. Ezt tartja szemelött a német birodalmi tervezet 848. §-a is : >Der Eigenthümer einer Sache hat das Recht, mit Ausschliessung Arderer nach Willkür mit der Sache zu verfahren und über dieselbe zu verfügen, soweit nicht Beschránkungen dieses Rechtes durch Gesetz oder durch Rechte Dritter begründtt sind«. (V. ö. M o t i v e III. k. 262.) Ily szerkezetben a törvény nem tudományos definitiot, hanem határozott dispositiót tartalmaz. Ellenben kevésbé felel meg a helyes törvényszövegezés imént jelzett követelményének: a szász polgári törvénykönyv 217 §-a (Das Eigenthum gewahrt das Recht der vollstándigen au-schliesslichen Herr<chaft über eine Sache), az osztrák polg. törvénykönyv 354. §-a (Eigenthum ist das Befugniss, mit der Substanz und den Nutzungen einer Sache nach Willkür zn schalten, und jeden Anderen davon auszuschliessen), a code civil 544. art. (La proprieté est le droit de jouir et disposer des choses de la maniére la plus absolue), a porosz Landrecht 1. §. 8. (Eig. ist das Recht über die Substanz einer Sache oder eines Rechtes (?) mit Ausschliessung Anderer aus eigener Macht zu verfügen.) stb. a68 így jár el a német birodalmi tervezet (Motive I. k. 128. 1. Lásd fentebb a 148. jegyz.) Az elidegenítés fogalmára vonatkozólag elfoglalt álláspontunkat a jelen dolgozat 3 §-ában körvonaloztuk. "7 V. ö. a jelen munka 2. §-át. ] nézve pedig, hogy a tulajdonos a tulajdonához tartozó dolog birtokát követelheti, a tulajdonjog birói érvényesítéséről szóló V. fejezet intézkedik. Nem tartjuk korrektnek a 38. §-t, mert a jelenlegi szövei gezésében a korlátolt tulajdonjognak a törvénybe nem illő fogalom meghatározását nyújtja. Nézetünk szerint azt a jogszabályt, mely a tulajdonjog korlátozásának lehetőségét állapítja meg, dispositiv | alakban kell kimondani. Mindezek azonban csak mellékes megjegyzések. Főkifogásunk az, hogy a tervezet abban a pillanatban, a midőn azzal a kényszerűséggel látja magát szembeállítva, hogy az elidegenítési tilalom lényegének és hatályának elvi alapjait megvesse, a tulajdonjogi korlátozás eszméjét elejti s oly szabály felvételével éri be, a mely egész általánosságban a jogügyletek érvényének kérdésére vonatkozván, mint ilyen a törvénykönyv általános részébe tartozik. Szükségesnek tartjuk a javasolt szakasz és az arra vonatkozó indokolás szószerinti idézését Dologi Jog terv. 39. szakasz: »Semmis oly elidegenítés, melyet a törvény közérdekből t i 11«. Indokolás 126. 1. 39. g.: »A mint fent jeleztük, a tulajdonos a dolgot szabadon elidegenitheti. Kérdés támad, hogy az elidegenítési tilalom őt ezen jogának gyakorlatában mennyiben akadályozza ? E tekintetben régi magyar törvényeink a tulajdonost nagy mérvben megszorították; igy az ősi javak elidegenítést; csak némely esetben engedtetett meg, az ily javak a család, a nemzetség tulajdonának tekintettek és mind az eladó maradékai, mind annak oldalrokonai a vevőt többrendű perrel megtámadhatták, ugy, hogy a vevő mindenféle kellemetlenségnek volt kitéve, miért is ősi ingatlanok eladása sok nehézségekbe ütközött; azonban az ősiség eltörültetvén, a tulajdon is szabadabbá tétetett. Az elidegenítési tilalmak jogi hatálya felett az osztr. polg. törvénykönyv határozott útmutatást nem nyújt, miért is e kérdés az osztrák jogászok közt is nagyon vitás. A jogtudomány négy rendbeli elidegenítési tilalmat különböztet meg: 1. törvényes tilalom, és pedig vagy közérdekben: p. o. az államjavak, vagy a községek jószágainak elidegenitésére nézve: az ily tilalom ellenére tett eladás törvénynél fogva semmis és visszakövetelhető ; vagy ha a törvény ezen tilalmat magánosok érdekében mondja ki, igy p. o. a hitbizományi javakra nézve, ez esetben az eladás nem semmis, hanem csak megtámadható és az érdekelt felek által az eladás érvénye megtámadható, ha pedig jóváhagyják, már elejétől kezdve jogosan létrejöttnek tekintetik; 2. birói tilalom, ilyenek: ha pazarló gondnokság alá helyeztetik, vagy ha a kiskorúság meghosszabbittatik (1877. évi XX. t.-c. 8., 9., 28. és 33. §-ai), csödnyitás esetében; 3. végrendeleti tilalom és 4. szerződéses elidegenítési tilalom. A javaslat csakis a közérdekből tett törvényes tilalomról rendelkezik: miután a többiekről részint jelen törvénykönyvnek a kötelmi és örökösödési jogra vonatkozó részei részint egyéb külön törvények rendelkeznek.« Nem bocsátkozunk annak behatóbb vitatásába: mennyiben közelíti meg a most idézett indokolás gondolatmenete azt a szinvonalt, a melyen egy a tudományban annyira controvers kérdés tárgyalásának mozognia kell; azt azonban határozottan kijelentjük, hogy minket a fentebbi indokolásnak sem tartalma, sem annak conclusiója egyáltalán ki nem elégit. Téves az a felfogás, hogy az államjavak s a községek jószágai közérdekből folyó törvényes elidegenítési tilalom alatt állanak ; mert oly esetben, midőn az elidegenités az állam vagy község vagyonjogi személyiségét törvényszerűen képviselő közegek együttes cselekményének kifolyása: a célba vett elidegenítésnek megfelelő dologi jogátszállás törvényes akadályba nem ütközik. (L. fentebb 4. §. 15. kik.) Hasonlóan a gondnokság alá helyezett pazarló vagy a kiskorú által eszközölt elidegenités érvénytelenségét nem a most emiitett személyek vagyonára vonatkozólag fennálló birói elidegenítési tilalom hatálya, hanem a tulajdonosként rendelkező személy jogcselekvési képességének hiánya eredményezi. (U. o. 10. kikezdés.) Azonban eltekintve attól, hogy az imént felhozott adatok egyáltalán nem alkalmasak arra, miszerint a kérdés tisztázásához bármilyen kis mértékben hozzájáruljanak, még sokkal nagyobb fogalomzavart képes előidézni a felsorolt adatokból levont végkövetkeztetés, mely a 39. §. szövegében concrét alakot ölt. Az erre vonatkozó eszmemenet legelsőben is a következetlenség hibájában szenved.