A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 28. szám - Ki jogosult a megtámadási pert megszüntetni?

ft JOG. 111 Bűnügyekben. A hivatali titok közlésének vétsége fenforog az esetben is, ha a hivatali titok valakinek hivatali minőségében jutott tudomására és ha ez a tudva hivatali titkot képező tényt vagy körülményt, habár hivatali minőségének megszűnte után teszi közé. (M. kir. Curia 1889. évi május 9. 10,923. sz.) A vasúti állomási főnök, bár a btk. Kid. §-a szerint hatósági közegnek tekintendő, de a btk. 262. §-ában emiitett -törvény által alkotott testületek, hatóságok, vagy azok küldöttségének tagját nem képezi" és igy a vele szemben még hivatalos eljárása közben elkövetett becsületsértés nem a btk. 262. §., hanem 261. Salá esik. A m. kir. Curia (1889. április 9. 10,949. sz. a.): Mindkét alsóbb fokú bírósági Ítélet részben megváltoztattatik és vádlott a btk. 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségében mondatik ki vétkesnek és ezért ugyanezen szakasz alapján az 1887. évi VIII. törvénycikkben előirt célokra fordítandó s behajthatlanság esetén 30 napi fogházra átváltoztatandó 300 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. Egyéb részeiben azonban a kir. itélö táblának Ítélete az abban elfogadott vonatkozó indokokból helybenhagyatik. Indokok: Habár a btk. 166. §-a 2. pontja szerint hatósági közegeknek tekintendő a közforgalomban levő vasúti pályák felügyelő és kezelő személyzete és igy a panaszos, mint vasúti állomási főnök is ilyennek veendő, mégis, mivel a btk. 262. §-a szerint ugyané sértett fél a törvény által alkotott testületek, hatóságok, vagy azok küldöttsége tagjainak nem tekinthető, ennélfogva vele szemben még a hivatalos eljárása közben elkövetett becsületsértés vétsége sem vonható a btk. 262. §., hanem csak azok 261. §. súlya alá és minthogy azok a kifejezések, melyekkel vádlott a panaszost illette, kétségkívül meggyalázó természetűek, vádlott e miatt a becsületsértés vétségében vétkesnek volt kimondandó és tekintettel a cselekmény durván sértő voltára és arra, hogy vádlott e sértő kifejezéseket panaszos ellenében hivatalos kötelességének teljesítése közben, többek jelenlétében nyilvános helyen használta; hogy erre a panaszos legkisebb okot sem szolgáltatott : a cselekménynek súlyosabb beszámítás alá eső minőségénél fogva a fentebbi összegű pénzbüntetéssel volt fenyítendő. Az, ki mérlegére annak serpenyője alá titkon súlyokat megerősít, azon célból, hogy a neki gabonát eladó a gabona súlya iránt tévedésbe ejtessék: csalást követ el. Azonban a csalás kísérlete forog fenn, ha a sértett felek ezeu tízeimet a gabona árának kifizetése előtt észrevevén, azonnal feljelentést tettek, és e szerint a csalás a károsítás be nem következése folytán be nem fejeztetett. (M kir. Curia 18S9. máj. 22-én. 10,218/888. sz.) Közhivatalnok bűnvádi uton akkor is felelősségre vonható, ha a hivatali titkot hivataloskodásának megszűnte után teszi közzé. (M. kir. Curia 1889. máj. 9-én. 10,923/888. sz.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. A kamara elnöke és titkára felelősek a kamara fegyelmi bírósága határozatainak végrehajtásáért. A kamara tisztviselőinek ezeu minőségükben elkövetett mulasztásaikért, tekintve, hogy kamarai tisztségük teendői is ügyvédi kötelességeikből folynak, fegyelmi nton felelősségre vonhatók ép ugy, mint bármely más ügyvédi mulasztásért. A brassói ügyvédi kamara (1889. márc. 25. 18. f. sz. a. : Mayer József brassói ügyvédi kamarai elnök és H. Lajos brassói ügyvédi kamarai titkár az 1874 : XXXIV t.-c. 68. §-ának a) pontja alapján minősülő fegyelmi vétség vádja alól felmentetnek, a kir. ügyész panaszával elutasittatik. Indokok: Előrebocsátva, hogy a m. kir. Curiának 883/88. f. számú határozata vádhatározatnak tekintendő, minthogy az ügy panaszlottak beismerése s az iratok által annyira tisztázva lett, hogy részletesebb vizsgálatra szükség fenn nem forgott, megjegyeztetik, hogy a vádlottaknak hibául tulajdonított mulasztások nem vonatkoznak ügyvédi hivatásuk hatáskörére, midőn F. Albertféle fegyelmi ügyekben nem mint ügyvédek, hanem mint tisztviselők jártak el, ezen hatáskörük keretében azonban az 1874. évi XXXIV. t.-c. 68. §. a) pontja alapján minősülő s a panasz alapjául vett fegyelmi vétséget el nem követhették ; azon körülmény, hogy kamarai tisztviselő csakis egy ügyvéd lehet, az ügyre befolyással nem bír; mert az ügyvédi hivatás szerinti kötelezettségeknek csakis az 1874. évi XXXIV. t.-c. 6. §-a szerinti ügyvédi esküben érintett ügyvédi teendők tekinthetők ugy s igy csupán azok megszegése képezheti a fent idézett t.-c. 68. §-ának d) pontja alapján minősü'ö fegyelmi vétséget; tény azonban, hogy egy kamarai tisztviselő is követhet el mulasztást ebbeli hivatala gyakorlásának keretében, de az is tény, hogy ily esetekről az 1874. évi XXXIV. t.-c. nem intézkedik s még pedig annál is inkább, mivel különben benne foglaltatnék a kérdéses törvényben legalább azon intézkedés, hogy a kamara elnöke s titkára felett hivataluk gyakorlatából felmerülő fegyelmi vétségek tárgyában nem az emiitett tisztviselők hatáskörükben levő kamara fegyelmi bírósága, hanem legrosszabb esetben egy más kamara fegyelmi bírósága legyen hivatva ítélni; mindezekből következik, hogy a sokszor idézett törvény hiányos, azt pedig kiegészíteni, illetőleg annak kiegészítéséül külön fegyelmi vétséget állítani fel, a kamara fegyelmi bíróságának feladata nem lehet, mi okból vádlottak a vád alól felmentendők voltak. Ámde eltekintve mindezektől, fel voltak mentendők vádlottak még azért is, minthogy azou köiülménynél fogva, hogy az iratokból kivehetőleg a F. Albert ellen folyamatban volt két fegyelmi ügynek egymással való elcserélése idézhette elő a kérdésben forgó mulasztást s hogy ebből senkire joghátrány nem származott, jelen esetben egy vétkes mulasztásról szó sem lehet s még pedig annál kevésbé, mivel a kamarai tisztviselők teendőire nézve ügyviteli szabályok nem is léteznek, ezek nélkül azonban nem is állapitható meg az ebbeli teendőkre vonatkozó netaláni mulasztásnak netaláni létezése. A m. kir. Curia (1889. jun. 22. 143. fegy. sz. a.) : A brassói ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának fentebbi számú és keletű ítélete megváltoztatik, M. József és H. Lajos az 1874. évi XXXIV. t.-c. 68. §. a) pontjában körülirt fegyelmi vétségben vétkesnek mondatnak ki s ugyanazon törvény 70. §. 1. pontjához képest Írásbeli feddésre ítéltetnek; mert mint a kir. Curiának kisebb fegyelmi tanácsa 1888. évi július 24-én 321. fegy. sz. a. határozatában már kimondotta, hogy az ügyvéd a dolog természetéből folyólag nemcsak a magánfelektől elvállalt, hanem az ügyvédi hivatással járó egyéb ügyeket is pontosan teljesíteni köteles s ehezképest M. József, mint az ügyvédi kamara elnöke és H. Lajos, mint titkár, a hatáskörükbe utalt ügyekben ép oly felelősség mellett tartoznak eljárni, mint ügyvédi minőségükben elvállalt egyéb ügyekben; minthogy pedig a mellékelt F. Albert kézdi-vásárhelyi ügyvéd ellen folytatott fegyelmi ügyre vonatkozó iratokból, vádlottaknak beadott nyilatkozataiból és a megtartott végtárgyalás adataiból nyilvánvaló, hogy F. Albert elleni fegyelmi ügyben a fegyelmi bíróság által 1885. évi dec. 31-én hozott határozatot a m. kir. igazságügyminiszternek rendelete és többszöri sürgetése dacára nem hajtatott végre és kötelességüknek nem feleltek meg, ennélfogva vádlottakat az 1874. évi XXXIV. t.-c. 68. §. d) pontja szerint minősített fegyelmi vétségben vétkesnek kimondani, ugyanazon törvény 70. §. 1. pontjában meghatározott büntetéssel sújtani kellett. A magy. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. 1,255. Ha a peres fél oly szegénységi bizonyítvány alapján nyert bélyegfeljegyzési kedvezményt, mely később az illetékes hatóság által eredetileg semmisnek és érvénytelennek mondatott ki, a jegyzékbe vett bélyegilletéket utólagosan leróni tartozik. (1888. évi 9,605. sz.) 1,254.. Nyugdíj-hagyomány ok után, ha a hagyományosnak a nyugdíjra különben igénye nem lett volna, örökösödési illeték jár. {1888. évi 8,045. sz.) 1.255. Annak megállapításánál, hogy az 1881. évi LXX. t.-cikk alapján megadott illetékmentesség igényelhttö-e ? csak a kamat- és mellékj'áruiékok címén kikötött százalék irányadó, a tőketörlesztésre esö százalék tehát számításba nem vehető. (1888. évi 9,050. sz.) 1.256. Biztosító-társaságoknak a velük szerződési viszonyban ál/ó gyámhatósághoz intézett oly megkeresései, a melyek kizárólag a szerzóciésből folyó kötelezettségek érvényesítését célozzák, bélyegmentesek. (1888. évi 15,224. sz.)