A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 27. szám - Súlyos testi sértés bűntette, mely magzatelvetélést idézett elő

R. JOG. 107 alaptalan ; mert ama tagadása is, hogy a levelet meg nem kapta, az erre nézve alperes által kinált, de felperes által el nem fogadott föeskü által vau megcáfolva, mert ugyanezen föeskü további, felperes által szintén el nem fogadott része által be van bizonyítva az is, hogy alperes 1833. évi január hó 23-án kelt, felpereshez intézett levélben a 4. •/. alatt csatolt levélben az első és második mozdony ellen tett kifogásait az időközben szállított harmadik és negyedik mozdonyra is kiterjesztette. Mert továbbá 4y. a. levélben alperes felperest arról értesítette, hogy a miatt, hogy martini acél helyett más anyagot használt, az érték-különbözet (Minderwerth) megtérítését, tehát árleengedést követel, mely jog érvényesithetése céljából a rendelkezésre bocsátásnak szüksége fenn nem forgott és mert az árú minősége ellen kellő időben emelt kifogás a keresk. törvényben megszabott 6 hónapi elévülés alá többé nem esik, tehát az az árú vételára iránt indított perben bármikor és feltétlenül érvényesíthető. A mennyiben tehát felperesnek e részben is tett tagadásával szemben igazolja, hogy a mozdonyok ára egyenkint 500 frttal csakugyan csupán azon okból lett magasabban megállapítva, mert alperes a gőzkazánok anyagául a martini acélt kikötötte, az esetre alperesnek a 2,000 frt beszámítására előterjesztett kérelme is jogosnak bizonyuland; miért is az elsőbiróság helyesen itélt, midőn a döntő körülmény bebizonyítása végett, egyéb bizonyíték hiányában, a föeskü általi bizonyítást alkalmazta, az alperes által kinált és felperes által elfogadott főesküt felperesnek megítélte és a 2,000 frt tőkére nézve a per kimenetelét a föeskü letételétől függővé tette. Viszont követelést támasztott, illetve beszámíttatni kért továbbá alperes 3,943 frtot az alapon, mer: felperes 3 mozdony küllős kerekeit nem kovácsolt, hanem öntött vasból készítette, mert ily kerekek használata mellett a forgalmat csak ugv tarthatja fenn, ha egy mozdonyra szükséges kereket készletben tart és mert ily készlet 3,943 frtba kerül; és beszámíttatni kért továbbá 6,046 frtot az alapon, mert a négy mozdony az elleniratban 1 — 17, pont alatt felsorolt szerkezeti hibával birt és ezek helyrehozása a fenti öszszegbe kerül. Az elsőbiróság a beszámítási kérelemnek 3,300 frt és 6,046 frt erejéig helyt adott. Az elsőbiróság Ítéletének e részben megváltoztatása mellett azenban a beszámítási kérelmet elutasítani s ebből folyólag a 9,346 frt töke megfizetésében elmarasztalni kellett. Mert a csatolt szerződésekben mi kikötés sem foglaltatik arra nézve, hogy a mozdonyok küllős kerekei mily anyagból legyenek készítve ; mert a kerekek küllőihez használt anyag miatt alperes kellő időben kifogást nem emelt, mi ellen pedig azonnal felszólalni volt volna kötelessége, mivel a küllős kerekek anyaga könnyen és azonnal felismerhető és mert az azonnali kifogásolás elmulasztása folytán a küllős kerekekhez használt anyag alperes által jóváhagyottnak tekintendő. A mi pedig a mozdonyok vitatott szerkezeti hibái miatt követelt 6.046 frtnyi összeget illeti, az a mozdonyok vételárába betudható nem volt, mert eltekintve attól, hogy a mozdonyok tényleg és folyvást használatban voltak s igy azok használhatóságát kizáró hiányok nem is léteztek, a szerkezeti hibákra vonatkozólag felperes által vállalt felelősség iránt a szerződések 9. pontja rendelkezik ; ennek értelmében pedig felperes magát csak arra kötelezte, hogy a szerkezeti hibákat 6 hónapon, illetve 2 éven belül saját költségén eltávolítja, mihez képest alperes a kikötött időn belül felperestől csak azt követelhette volna, hogy a szerkezeti hibákat távolítsa el, de nem követelheti azt, hogy felperes az állítólagos szerkezeti hibák fenforgása miatt a vételárból engedjen, vagy oly szerkezeti hibák eltávolítására alperes által netán fordított költséget neki megtérítse, mely hibák eltávolítására a szerződésben kikötött idő alatt felhiva nem lett. A m. kir. Curia (1889. február 20-án ],092/p. 1888.): A másodbiróság Ítéletének nem felebbezett része érintetlenül marad, felebbezéssel megtámadott része pedig részben megváltoztatik; alperes viszonkereseti követelésének azon tételéből, melyet a kérdésben forgó szállítási késedelem által támadt kár megtérítése címén igényel, a felperes által keresetében elismert és levonásba hozott 1,855 frt összegen felül még további 1,575 forint alperes részére megítéltetik s ezen 1,575 frt a felperesi követelésben hozzászámittatni rendeltetik; ehhez képest az első bíróság által felperes részére feltétlenül megítélt 6,986 frt 45 kr.-on és feltételesen megítélt 2,000 frton s kamatain felül alperes még további 9,346 frt tőkét s jár. köteleztetik felperes részére feltétlenül megfizetni. Egyebekben a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A felperes által szállított négy darab mozdony közül az utolsónak elkésetten történt szállítása miatt alperes által igényelt kártérítési összegből a fentiek szerint megítélt 1,575 frt összeg azért volt alperes részére megítélendő, mert felperes beismerte, hogy ezen mozdony 1882. évi október 9-én lett volna szállítandó, a szállítás pedig A) alatti saját könyvkivonatáI ban csupán 1883. évi január havának harmadik harmadában tör! téntnek s igy az elkésés az alperes részéről vitatott 98 napnál is hosszabb tartamúnak jelentkezik; mert felperes mi a.Iatot sem t hozott fel, melyből okszerűen az lenne következtethető, hogy azon 53 napi késedelmen túl, melyet önmaga beismer, alperesnek naponkinti károsodása kisebb lett volna, mint az 53 napra nézve naponkinti károsodásként önmaga által beismert 35 frt összeg; mert a kérdésben forgó ügylet a ker. törvény 355. §-a alá esőnek nem tekinthető azért, mivel az 1. sz. alatti szerződés ide vonatkozó 10. pontjában nincs kikötve az, hogy a szállításra kitűzött határnapok elmulasztása esetére a pótlólagos szállítás határozottan ki legyen zárva, sőt a szerződés 11. pontjából, melyben szabatosan meghatározxák a szállítás visszautasithatásának egyedüli esetei, épen az ellenkező tűnik ki; s mert e szerint az ügylet a keresk. törvény 353., 354. §-ai alá esik s igy, miután vevő alperes eladó felperestől az elkésetten szállított mozdonyt, vagyis a szerződés teljesítését elfogadta, a késedelemből eredő kár megtérítése a szerződés teljesítésének elfogadása mellett igényelhetésének fentartásához, a ker. törvény 354. §-a szerint nem kívántatott meg felperesnek erről előző értesítése. A másodbirósági Ítéletnek a fentiek szerint helybenhagyott részei az abban foglalt vonatkozó indokoknál fogva és azért hagyattak helyben, mert a felperesi felebbezésben abból merített érvelés, hogy alperes nem nevezte meg azon személyt, ki által társas cég felperes . letegye a neki arra nézve kinált főesküt, hogy 1882. évi novem| ber 29-én kelt 4. sz. alatti és az 1883. évi január 28-án kelt alperesi leveleket megkapta, nem érdemel figyelmet azért, mivel a föeskü elfogadása esetére ezen kérdés a prts. 227. §-a értelmében esetleg póttárgyalás utján hivatalból is lett volna tisztába hozandó és mert az, hogy egyenesen a kikötött azon anyagra való tekintettel, melyből a kazánok a szerződés szerint készítendők lettek volna, követelt felperes és kötelezett alperes kazánonkint, illetőleg mozdonyonkint 500 frttal nagyobb árt, mint a mennyi a kazánoknak más anyagból elkészítése esetére lett volna fizetendő, legtávolabbról sem áll ellentétben az írásbeli szerződés tartalmával s ennélfogva helyesen lett ezen lényeges ténykörülménynek föeskü általi bizonyítása megengedve. Bűnügyekben. A magyar kir. Curia teljes ülési döntvényei. 09. szitm. /. A fennálló gyakorlat szerint a bűnvádi eljárás folyamán a büntetőbíróság hatásköréhez tartozik-e a büntetendő cselekmény által vagyonában károsított fél kártérítési igényeinek biztosítása iráitt intézkedni ?. Ha igen, 2. a biztosítás ki által, mily alakban, minő feltételek mellett és mily joghatálylyal rendelhető el? (2.323., 3,204/86., 122., 1,346., 544.0., 8,3Tj[8j., 3,031. és 6,502/88. számokhoz) Határozat: Tekintve, hogy büntetendő cselekmény által vagyonában károsított fél igényének biztosítása iránt, büntető eljárási gyakorlatunk szerint a büntető bíróságok mindenkor intézkedtek ; tekintve, hogy e törvényerejű gyakorlat az 1886. évi orsz. birói értekezlet által alkotott ideiglenes szabályok II. fejezete szerint visszaállíttatott ; a volt katonai határőrvidékre az 1873. évi XXVII. t.-c. 16. §-ában törvény erejével felruházott, s 1872-ben a bűnvádi eljárás egyöntetűsége tárgyában kibocsátott igazságügyminiszteri rendelettel pedig, valamint a büntető törvények életbeléptetése iránt hozott 1880. évi XXXVII. t.-c. 38. §-ával hatályban | fentartatott; tekintve, hogy a fentidézett ideiglenes szabályok 12. fejezete szerint törvényerejű telekkönyvi rendtartás 152. §-ában megjelelt esetben a biztositássi intézkedés a büntető bíróság hatásköréhez tartozik; tekintve, hogy büntető zárlat a magyar bűnvádi eljárás visszaállítása után kifejlett gyakorlat szerint az esetek különbözéséhez képest majd csupán a terhelt rendelkezési jogának korlátozása, majd biztosítási végrehajtás alakjában zálogjog elnyerése céljából rendeltetett el és ennélfogva ama gyakorlatot az 1881. évi LX. t.-c. rendelkezéseivel összhangzásba kell hozni; ezeknél fogva, vonatkozva a 2,323.. 3,294/86., 122., 1,546., 5,446., 8,577/87., 5,031. és 6,592/88. sz. ellentétes alapokon nyugvó