A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 1. szám - Nyilt kérdések és feleletek. 1. [r.] Mi teendő ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akar? (Kérdés)

fi JOG. nyilvániftáük, annak kapcsán köteles alperes a B) alatti bolti árúcikkeket felperes tömeggondnoknak természetben kiszolgáltatni, vagy ha az árú birtokában nem lenne, annak 2,000 frt 64 krban megállapított becsértékét megfizetni. Indokok: Felperes tömeggondnok keresetét azon alapra fekteti, hogy közadós R. A. és alperes között 1885. évi aug. hó 24-én létrejött B) alatti jogügylet a csődhitelezőkkel szemben a csődtörvény 27. §-nak 3. pontja alapján hatálytalan és hogy annak folytán alperes az átvett és birtokában levő bolti árúcikkeket a csődtömeg részére visszaadni és illetve annak 2,000 frtnyi becsértékét megfizetni köteles, Alperes azon kereseti állítás valódiságát tagadván, a keresetbe vest árúczikkek iránti jogos igényét a 2. •/. alatti közjegyzői okirattal kivánja igazolni, mely szerint közadós neki tényleg 2,000 frttal adósa lévén, a B) alatti árúcikkeket ezen követelés kifizetése címén vette át. A per ezen állásában, tekintettel azon körülményre, hogy a B) alatti jogügylet a csődnyitást megelőző 10. napon létesült, mindenekelőtt azon kérdés bírálandó el: jogosítva volt-e közadós R. A. többi hitelezőivel szemben alperest 2,000 frtnyi követelésére nézve a B) alatt felsorolt árúcikkek átadása által kielégiteni; továbbá birt e tudomással alperes arról, hogy adósa eljárásában a többi hitelezőket károsító szándék nyilvánul. Ennek előrebocsátásával tekintve, hogy az alperesileg beperesitett 2 •/• alatti közjegyzői okiratban a kölcsön vett 2,000 frt visszafizetésére nézve azon határozott feltétel köttetett ki, hogy alperes a kölcsön adott összeg megfizetését 24 órai birói, vagy magánúton történt felmondás után követelheti és tekintve, hogy alperes a per során azt, hogy közadós R. A.-nak a 2 •/• alatti okiratban meghatározott módon felmondott volna, felperes tagadásával szemben nem igazolta és igy követelése lejártnak nem tekinthető és tekintve, hogy a le nem járt követelés erejéig nyert kielégítése, a csődhitelezőkkel szemben hatálylyal bírónak nem tekinthető, annál kevésbé, mivel alperes a 2 •/• alatti közjegyzői okiratban nem fizetés esetére a törvény rendes útját tartotta fenn és végre tekintve, hogy a per adatai szerint alaposan vélelmezhető, hogy alperes adósának eljárásában a hitelezők megkárosítására célzó szándékáról tudomással kellett bírnia, mindezen indokból kellett alperest a per során hivatolt tanúkihallgatás, valamint közadós elleni csőd- és büniratoknak jelen perhez való csatolása iránti kérelem mellőzésével a kereseti kérelemhez képest marasztalni. A budapesti kir. itélő tábla : A kir. itélő tábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét a csődtörvény 27. §. 2. pontjára alapítja s azt állítja, hogy alperes 2,000 frtos állítólagos követelésére nézve a csődnyitást (1885. szept. 2.) megelőző 15 napon belül 1885. aug. 24-én közadóstól kielégítést nyert, pedig ehez alperesnek joga általában, de lejárt követelés hiányában akkor még nem volt. A csődtörvény 27. §. 3. pontja értelmében arra nézve, hogy akkor, midőn alperes beismerése szerint és a csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül kielégítést nyert, alperesnek ehez joga általában, vagy lejárt követelés hiányában akkor még nem volt, a bizonyítás felperest, ki a megtámadási jogát épen erre alapítja, terheli. Jelen perben tehát első sorban eldöntés tárgyát az képezi, hogy bizonyitotta-e tömeggondnok megtámadási keresetének alapjául szolgáló azt a tényt, hogy alperesnek kielégítéshez általában, vagy akkor, midőn a kielégítést nyerte, még joga nem volt? Azt, hogy alperes közadósnak 2,000 frtot kölcsön adott, 2-/. alatt csatolt közjegyzői okirat igazolja, felperes pedig ezen közjegyzői okirat tartalmának valótlanságát bizonyítani meg sem kísérletté. Az a körülmény tehát, hogy alperesnek a kielégítéskor 2,000 frt és járulékai iránt követelése volt közadós ellen, jelen perben bizonyítottnak tekintendő. De nem bizonyította felperes azt sem, hogy alperes követelése a kérdéses időben le nem járt, mert igaz ugyan, hogy a 2"/. alatt csatolt közjegyzői okiratban a kölcsön visszafizetésének időpontja határozott napra kitéve nem lett, hanem a követelés lejáratául a felmondást követő 24 óra lett megállapítva; de minthogy annak bizonyítása, hogy a követelés akkor, midőn kielégítés történt, már lejárt, nem alperest terhelte; kétségtelen, hogy azt, hogy a felmondás meg nem történt, alperes követelése tehát akkor, midőn közadós által kielégittetett, még le nem járt, közadósnak a kielégítésre vonatkozó jogcselekménye tehát épen az alapon megtámadható, bizonyítani felperes, ki a csődtörvény 27. §. 3. pontján alapuló megtámadási jogát csak ebben az esetben érvényesítheti, lett volna köteles. Felperes azonban ennek bizonyítását meg sem kísérletté. Ezek szerint felperes sem azt, hogy alperesnek kielégítéshez joga általában nem volt, sem azt, I hogy alperesnek akkor, midőn a kielégítést kapta, nem volt lejárt követelése, alperes tagadása ellenében be nem bizonyítván, felperest a csődtörvény 27. §. 3. pontjára alapított megtámadási keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia : A másodbirósági ítélet megváltoztatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az elsöbirósági ítélet indokaiban kifejtett, a per adatainak megfelelő tényállásból az tűnik ki, miszerint alperes 2,000 frtnyi készpénz követelésére nézve adósa, a közadós által, a csőd kiütése előtt 10 nappal, oly módon elégíttetett ki, hogy ez a B) alattiban felsorolt árúit alperesnek fizezés gyanánt átadta s tartozását ekként törlesztette. A csődtörvény 27. §. 3, pontja értelmében, melyre a jelen kereset is alapítva van, megtámadhatók a közadósnak a csődnyitási kérvény beadását, illetőleg a fizetések megszüntetését megelőzőleg 15 napon belül keletkezett azon jogcselekvényei, melyek által valamelyik hitelezőjének olyan kielégítést ad, melyhez annak általában joga nem volt. Minthogy alperes követelése az ellenirathoz 2*/. alatt csatolt kötelezvény tartalma szerint készpénzben volt visszafizetendő, kétséget nem szenved, hogy a közadósnak a válságos időben keletkezett az a cselekvénye, mely szerint adósságát nem készpénzben, a mire a kötelezvény értelmében egyedül volt kötelezve, hanem árúk átadásával, tehát oly módon törlesztette, a milyenben kötelezve nem volt, az idézett törvényhely alapján megtámadható ; mert a törvényes vélelem az adott esetben ez: hogy közadós részéről árúinak a válságos időt megelőzőleg vállalt ily irányú kötelezettsége nélkül történt emez elidegenítése, a hitelezőket károsító szándékkal történt. Alperesen állott volna tehát ugyanezen törvényhely rendelkezése szerint oly tényeket igazolni, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki a jogcselekvény, vagyis az árúnak fizetés gyanánt történt átvétele idejében, a közadósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomása nem volt. Azonban alperes ily tényeket nemcsak hogy nem igazolt, sőt abból, hogy a vele beismerten rokonsági viszonyban álló adósa a közadós, nyíltan kijelentette, hogy lejárt tartozását fizetni nem képes s ennek folytán ajánlkozott árúkkal fizetni, egyenesen az ellenkezőre, t. i. arra kell következtetni, hogy alperesnek a közadósnak eme törvényellenes szándékáról már az árúk átvétele idejekor tudomással kellett bírnia. Ez indokok alapján a csődtörvény 26. §. értelmében helyesen mondotta ki az elsőbiróság a közadósnak eme jogcselekvényét a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak s a 33. §. értelmében helyesen rendelkezett az eme hatálytalan jogcselekvés által a közadós vagyonából elidegenített árúknak, esetleg értékének a csődtömegnek visszatérítése iránt. (1888. szent. 21. 5,206/888. p.) Ezeii szó »cégvezető« a cégvezető kirendeléséhez feltétlenül szükséges. Jogerős sommás végzés ellen van helye semmiségi keresetnek. 3. Be nem jegyzett közkereseti társaság perelhető-e 1 A szatmár-németi kir. törvényszék: A kir. törvényszék felperes keresete folytán a szatmár-németi önsegélyző népbankrészvénytársaságnak Sp. Henrik örökösei, K. Y. és K. E. alperesek ellen 2,800 frt s járadékai iránt folyamatba tett váltóperében az 1884. évi november hó 5-én 9,786. sz. a. kelt sommás végzésnek azon részét, mely által Sp. Henrik örökösei cég elmarasztaltatott s az ennek alapján nevezett cég ellen foganatosított végrehajtást minden jogkövetkezményeivel együtt megsemmisíti s egyetemlegesen kötelezi alpereseket az okozott perköltség megfizetésére. Indokok: Jóllehet özv. Sp. Henriimé jelen perhez csatolt cégiratok tanúsága szerint, férje halála után lépéseket tett, hogy a Sp. Henrik név alatt bejegyzett céget ennek örökösei neve alatt tovább folytathassa, sőt Sz.-Németi sz. kir. város árvaszéke, mint gyámhatóság, a 2. sz. a. becsatolt végzés tanúsága szerint, néhai Sp. Henrik kiskorú gyermekei érdekében beleegyezett abba, hogy Sp. Henriimé a néhai Sp. Henrik üzletét a keresetben megnevezett kiskorúak érdekében kezelhesse s a 4. sz. a. bemellékelt végzés tartalma szerint őt cégvezetői jogositványnyal is felruházta, miből kifolyólag özv. Sp. Henrikné mint cégvezető váltóilag magát a cég nevében a kt. 38. §-a szerint érvényesen lekötelezhette, a nélkül, hogy erre nézve különös gyámhatósági felhatalmazás lett volna szükséges s jóllehet a jelen keresettel megsemmisíteni kért sommás végzésnek alapul szolgáló váltót, ennek szövege szerint özv. Sp. Henrikné a Sp. Henrik örökösei cég nevében irta alá ;