A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 26. szám - A "tőzsdejáték" jelentősége a magyar bűntető törvénykönyvben (Harmadik közlemény)

A JOG. 103 A magyar kii*. Curia: A raásodbiróság Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagy a tik. (1889. május 23-án, 1578.) Bűnügyekben. A lehetetlen kísérlet tanához. A büntetendő kísérlet fenforgása csupán az esetben fogadható el kizártnak, ha a cél elérésére használt eszköz absolnte alkalmatlan Tolt annak elérésére, nem pedig akkor is, ha ez csupán relatív alkalmatlan eszközt képez.— A causalitás tanához. Ha a büntetendő cselekmény szándékos végrehajtása alkalmasnak vélt eszközzel megkezdetett; de a célzott eredmény a cselekedettől független más okból következett be: azért rendszerint a kísérletet az olyan cselekmény megállapítja. A szakértői vélemény bizonyító ereje egyéb bizonyítékokkal, nérszerint az önbeismeréssel szemben. V nagykikindai kir. törvényszék (1888. június 22-én, 1,865. sz. a.): Terhelt és fogva levő R. Istvánné sz. M. Éva ellen ;i btk. 278. §-ában ütköző saját nyolc gyermekén elkövetett gyilkosság büntette miatt folyamatba tett bünfenyitő eljárás megszüntettetik s fogva levő vádlottnő azonnal szabad lábra helyeztetni rendeltetik, stb. Indokok: Vádlottnő 1887. évi nov. 17-én a török-kanizsai kir. járásbíróság előtt férje R. István és K. Pál kíséretében személyesen megjelenvén, önmaga ellen azon terhelő feljelentést tette, hogy 1874. évi február hóban első férje J. Mártonnal nemzett Viktor neü leángygyermekét s később 1878. évben második férje R. Istvánnal nemzett Péter és Róza nevíí gyermekeit, továbbá 1871—1883. években mindig egy-egy csecsemő gyermekét mákhaj főzet beadásával csecsemő korukban szándékosan életétől megfosztotta. Ezen terhelő feljelentés indoka volt azon körülmény, hogy R. Istvánné a Nazarénus-hitfelekezet tagja lenni óhajtván, ezen hitfelekezet hitelvei szerint minden magát lelvétetni kivánó hívőnek a felvételt megelőzőleg előéletét és bűneit töredelmesen be kell vallania s a bíróság által kiszabandó büntetését elszenvednie. E terhelő önfeljelentés alapján R. Istvánné ellen a bünfenyitő vizsgálat eszközöltetvén, annak folyamán ő tett beismerő vallomását ismételten és egész terjedelmében fentartja s a legnagyobb részletességei elbeszélve családi viszonyait, rémes ténykedését azzal indokolja, hogy első férje ]. Márton után két kis gyermekkel igen kevés vagyonnal özvegységre maradván, midőn közvetlenül férje halála után még harmadik gyermeke is, a Viktornak keresztelt leány megszületett, ez által megélhetése felette megnehezítve lett, hogy tehát magán, illetve helyzetén könnyítsen, határozta el a kis leánynak mintegy 4 hónapos korában ennek mákhaj fözetteli megölését. Utóbb másodízben is férjhez menvén, második férje P. Istvánnal nemzett gyermekei közül hetet 1878. évtől kezdődőleg évente bekövetkezett születésük után néhány nappal ugyancsak raákhaj-főzet beadásával azért ölte meg, mivel részint munkás életében a sok gyermek igen nagy akadályául szolgált és ezektől szabadulni akart; részint pedig férje R. Istvánnal ennek könnyelmű kicsapongó élete folytán, rossz viszonyban élvén, ennek fájdalmat okozni, őt megtrucolni akarta. R. Istvánnénak ezen részletes, önmagát terhelő beismerő vallomása támogatva van a N. 5—12. sz. a. beszerzett keresztelési és anyakönyvi kivonatokkal, melyekkel igazolva van, hogy az általa megjelölt időben csakugyan a megnevezett gyermekek elhaltak. Valamely büntetendő cselekmény tettesének a bíróság előtt önként tett s a tényálladékkal megegyező beismerő vallomása a 1 bizonyítékok sorában első helyet foglalja el s teljes bizonyítéknak tekintendő. Hogy azonban egy ily terhelő önbeismerés teljes bizonyítékul elfogadható legyen, annak kelléke első sorban, hogy a tárgyi tényálladék helyreállítva s a beismerő vallomás annak megfelelő legyen, másodsorban pedig, hogy a beismerő vallomás ép észszel öntudatosan tétessék. A tárgyi tényálladék tekintetében a halotti anyakönyvi kivonatok igazolják, hogy terhelt nőnek csakugyan 8 gyermeke csecsemő korában elhalt; terhelt nő állítja, hogy ezen halál minden esetben az általa a csecsemőknek ölési szándékból beadott raákhaj-főzet által idéztetett elő. Terhelt nő ezen önmagát ily súlyosan terhelő önbeismerő vallomás, sőt a feljelentésre saját akarata és a nazarénus hitfelekezet — melynek tagjává lenni óhajtott — szabályain kivül mi által sem kényszerítve, gyanú ellene sohasem volt. őt sem bíróság előtt, sem bíróságon kivül gyermekeinek megölésével soha senki sem gyanúsította; a vizsgálati iratokból kitűnik, hogy vallomásait 3 izbeni kihallgatása alkalmával mindenkor megegyezőleg a legnagyobb részletességgel tette és sorsábani teljes megnyugvással a véleménye szerint megérdemelt büntetést várja. Mindezekből következtetve kétségtelen, hogy terhelt nő vallomásait egész terjedelmében legjobb tudomása szerint, teljes őszinteséggel tette s hogy e szerint vallomása az ő saját ténykedése tekintetében a valóságnak egészben megfelel; beigazoltnak veendő tehát, hogy ö mind a nyolc gyermekének máldiaj-főzetet téuyleg és pedig ölési szándékkal beadott, de beigazoltnak veendő az is, hogy mindannyiszor csupán 1 — 1 szárított mákhajat tört porrá, ezt megfőzte és leszűrve egy evő kanálnyit, részben pedig magából a porból cukorral keverve egy zsebkéshegynit használt fel a nélkül, hogy ez adagot ismételte volna. Elbírálandó kérdés tehát az, hogy terhelt nő által kétségtelenül a a valóságnak megfelelőleg előadott mód és használt szer alkalmas volt-e az állítólag általa célzott eredmény : gyermekeinek megölése elérésére és a tényleg bekövetkezett halálesetek csakugyan az általa beadott mákhaj-főzet következményei voltak-e i Terhelt nőnek legutolsó gyermekei az 1884. évi május 30-án született Piroska és Péter nevü iker u. az évi június 1 én meghalván, június 2-áu eltemettettek; e legutolsó elhalálozás óta tehát több mint 4 év, a korábbi években elhalt gyermekek eltemetése óta pedig még ennél is hosszabb idő telvén el, a természet törvényei alapján kétségtelen, hogy a csecsemőhullák a lefolyt hosszú idő alatt teljesen elenyésztek s megsemmisültek, hogy tehát a N. 37. sz. a. levő orvosszakértöi vélemény s az orsz. közegészségügyi tanácsnak felülvéleménye szerint is, a hulláknak kiásatása most már eredményre nem vezetne, a mennyiben a mákhajjali mérgezés még megtörténte esetén is megállapítható nem lenne. Annak megállapítására tehát, hogy a terhelt nő által beismert ténykedése alkalmas volt-e gyermekének megölésére, egyedül az orvosi tudománynak a fenforgó körülmények s különösen maga terhelt nőnek hitelt érdemlő vallomása által nyújtott bizonyítékoknak szakszerű észleletére alapított véleménye szolgálhat. Miután azonban a N. 37. sz. a. levő orvosi vélemény s az orsz. közegészségügyi tanácsnak előbbit egész terjedelmében elfogadó és helybenhagyó felülvéleméuye szerint a terhelt nő által a gyermekeknek beadni állított mákhaj-főzet, illetve por meunyisége nem volt képes az életet kioltani és semmi befolyással sem lehetett a gyermekek halálára, kik természetes halállal multak ki, azon a büntető igazságszolgáltatás terén legritkábban előforduló eset forog fenn, hogy egy egészben önkéntesen, a legnagyobb részletességgel tett, ismételten megerősített és a ténykörülményekkel is látszólagosan támogatott (a gyermekek tényleges mígtörtént elhalálozása) önbeismerő vallomás dacára maga a büntetendő cselekmíny tárgyi tényálladéka helyreállítottnak, beigazoltak nem tekinthető. E körülmény magyarázatát találja azonban a szakszerű kimerítő megfigyelés és a vizsgálat adatai által nyújtott cselekményre alapított orvosi vélemény első pontjában foglalt s a közegészségügyi tauács által ugyancsak egész terjedelmében helybenhagyott orvosi szakvéleményben, mely szerint: »terhelt R. Istvánné vallási rajongó, ki magát nagy bűnösnek hiszi, s teljes hévvel ragaszkodik újonnan felvett vallásához, mert itt keresi rég elvesztett nyugalmát, ennek tanaiban véli találhatni egyedül azon eszközöket, melyek segélyével bűneitől megtisztulni remélt, stb. Mindezekből kitünőleg azon végeredménynyel állunk szemben, hogy R. Istvánnénak terhelő önbeismerő vallomása tárgyi alappal nem bír s elhalt gyermekei nem az általa esetleg tényleg, de igen csekély mérvben, tehát az egészségre épen nem ártalmas mennyiségben beadott mákhaj főzet által, de természetes halállal multak ki s terheltnek önbeismerő vallomása csak a gyerm 'keinek gyors egymásutánbani elhunyta, férjéveli hosszas időn át zilált családi életmódja, túlfeszített munkássága, különösen a nazarénus hitfelekezet tanai által megzavart elme-állapotának alappal nem biró, tehát birói figyelembe nem is vehető szüleménye, mi terhelt nő ellenében elfogadható bizonyítékot nem szolgáltatván, a további bünfenyitő eljárás megszüntetése s fogva levő terhelt nő azonnali szabadlábra helyezése volt elrendelendő. A budapesti kir. itélö tábla (1888. szept. 3.29,455. sz. a.) : A kir. törvényszéknek Ítéletét helybeuhag\ja. Indokok: Az elsőbirósági végzésben helyesen előadott tényállást egész terjedelmében a kir. ítélő tábla is elfogadja. De