A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 26. szám - A "tőzsdejáték" jelentősége a magyar bűntető törvénykönyvben (Harmadik közlemény)

226 flJOG. következik, hogy annak a jogügyleti megállapodásnak, melynél fogva az ajándékozáson alapuló követelés a megajándékozott által másra át nem ruházható, még akkor is helye van, ha az ajándékozó és a megajándékozott között valamely különleges személyi viszony fenn nem áll, s midőn —készpénzbeli követelés fenforgása esetében — az átruházás által a szolgáltatás tartalma változást nem szenved.253 Látni való tehát, hogy a magánintézkedésnek a követelések elidegenithetésére gyakorolt hatását figyelmen kivül hagyni nem lehet. A gyakorlati szempont legfeljebb a jogügyleti autonómia számára fentartott terület szabatosabb körvonalozását teheti szükségessé, ennek pedig meg lesz felelve az által, ha kimondatik, hogy a követelések elidegenítésének jogügylet utjáni kizárása érvényesnek tekintendő: a) ha az e tekintetbeni megállapodás célját annak megakadályozása képezi, hogy a szolgáltatás tárgyán változás álljon be; b) ha a követelés elidegenithetlenségét az ajándékozó köti ki, vagy c) ha az elidegenítés abbanhagyása felbontó feltét alakjában köteleztetett. 251 A »tőzsdejáték« jelentősége a magyar bűntető törvénykönyvben. * Irta : dr. GRUBER LAJOS, budapesti ügyvéd. (Harmadik közlemény.) Itt még csak azt említem meg, hogy a csődtömeg kiterjed mindazon vagyonra, melyet az adós már a csődnyitáskor bir; melyet megszabadításáig szerez, vagy mely ezen időpontig reá száll; továbbá valamennyi, bármily nemű vagyonjogi jogosítványokra, valamint a peres uton érvényesíthető jogokra is, melyek az adóst a csőd kiütésekor megilletik, vagy melyek annak megszabadításáig létesülnek. (Lásd Adalbert Gertscher: Das englische Concursrecht nach dem Gesetze vom 25. August 1883, 1., 24—27. és 29. 1.) Mielőtt ezen nemzetközi szemlét befejezném, egy utolsó pillantást akarok még Németországra vetni, a hol az adósokat — a mint már előbb megjegyeztem — azon esetben büntetik, ha ezek játék vagy (árúkkal és tőzsdepapirokkal űzött) árkülönbözeti kereskedés folytán túlságos, azaz a vagyonnak meg nem felelő összegekkel tartoznak. Itt is csak akkor válik a bukás büntethetővé (»strafbarer Bankbruch«), ha a könnyelműség cselekményei, u. m. vakmerő speculatiók járulnak ahhoz. (Lásd Berner: Lehrbuch stb. 14. kiad. 552. 1. s köv.) A lipcsei német birodalmi törvényszéknek judicaturája, melynek kitűnő határozatai nagy tekintélynek örvendenek a jogászvilágban, arra tanit bennünket, hogy a különbözeti kereskedelem alatt — mely kifejezés ép ugy egy egyes, valamint ily ügyletek többségének megjelölésére is szolgál — nemcsak tulajdonképeni különbözeti ügyletek, azaz oly ügyletek értendők, melyeknél szerződésszerűen nem reális teljesítésről, hanem csakis a különbözet fizetéséről van szó, hanem oly határidőüzletek is, melyeknél a reális teljesítésre irányuló igény ugyan létezik, melyeknél azonban tényleg mégis csak a különbözetről van szó; ugyanazon bíróság egy más alkalommal is határozatilag kimondta, hogy merész speculatiók a kereskedelmi forgalom tárgyát képező cikkekben nem tartoznak a különbözeti ügyletek közé, ha ezek tovább eladási szándékkal lettek megvéve. (1880. évi márczius 31-diki határozat [Rechtspr. I. 526. 1.] és 1882. évi május 25-iki határozat.) einem Dritten, oder in irgend einer anderen Handlung, in der Verwendung des Geschenks zu einem bestimmten Zvveck, oder einer sonstigen Beschran- I kungen bestehen«. U. o. 33. jegyzet: »Z B. die geschenkte Sache gar nicht oder wenigstens nicht an bestimmte Personen zu veráussern«. V. ö. S t u b e nnuch III. 125. 1. 3. (Donatio sub modo.) 263 Ezen lehetőség fenforoghat a m. köt. jogi terv. 425. az E n tívurf 447. (V. ö. M o t i v e II. 298. 1.), Osztrák, polg. törvény könyv 955. §-ában eontemplált esetekben. 851 ilyenkor a tilalomellenes cselekmény a követelést megszünteti. Hasonló kikötés példáját 1. az Unger-féle döntvénygyüjteményben 203 sz. j a. (Halmossy: a telekkönyvi rendszer alapelvei 117. és 118 §.) * Elözö közlemény a »Jog« 22. és 24. számában, A törvény büntetéssel fenyegeti az általa felsorolt cselekményeket — úgymond Merkel tanár — legyenek azok vétkesek vagy vétlenek, ha a játék és a különbözeti kereskedelem még oly óvatossággal lett folytatva, vagy ha a saját vagyon nagysága tekintetében tévedés is forgott volna fenn. Tévedések kikerülése végett meg kell jegyeznem, hogy ha a német törvény azt a rendelkezést tartalmazza, hogy azon adóst érje a büntetés, a ki »játék« (vagy különbözeti kereskedelem) által túlságos összegekkel tartozik, akkor ez alatt valamennyi egyéb veszélyes játékokra, nevezetesen a szerencse és nem a tőzsdejátékokra kell gondolni; mert ez utóbbiakat már elkülönítve a »különbözeti kereskedelem« szó alatt érti a törvény. A törvényrek kellett és akart is épen kielégítő módon gondoskodni arról, hogy az, ki könnyelmű módon, pl. szakadatlan kártyajáték által vagyoni tekintetben teljesen tönkrement, ne szabadulhasson a büntetéstől. Vájjon tartozik-e az adós — a vagyonnak meg nem felelő — túlságos összegekkel, ezt mindig tekintettel a vagyonra és tekintettel az adósra eső nyereségre kell megítélni. ("Lásd II o 11 z e n d o r f f: Handbuch d. deutschen Strafrechtes, III. köt. 824. s köv. 1. Merkel értekezését és Berner id. m. 555. 1.) Az eddig felhozottak eléggé bizonyítják, hogy a hivatkozott külföldi törvények mindig s mindenütt csakis azon adósokat akar ják érni, kik túlságos, erejüket messzire túlhaladó mérvben bocsátkoztak színlelt szállítási szerződésekbe (Ausztria); kiknél merész vállalatok (Bern), vagy könnyelmű spekulatiók (Zürich) idézték elő a vagyoni tönköt; kiknek bukását meggondolatlan és merész üzletek okozták (Anglia); vagy pedig kik fictív tőzsde-operatiók által (Franciaország), vagy különbözeti kereskedelem által túlságos összegekkel tartoznak ''német birodalomé A magyar törvény rendkívül előnyösen különbözik ezen törvényektől és egy eddig még el nem ért és utánzásra méltó liberalismust tanúsít, a mennyiben ez csakis azon kérdés vizsgálatával foglalkozik, vájjon a tőzsdejáték a vagyonbukott rendes üzletköréhez tartozik-e, avagy sem ? A törvény azonban legkevésbé sem törődik azzal, vájjon a vagyonbukott adósságai túlságosak-e, vájjon az adós vagyonának megfelelők-e ezek, vagy pedig azzal, vájjon a tőzsdeügyletek esetleg helyes arányban állanak-e ennek vagyonához, avagy sem ? Most csak annak bebizonyításával tartozom még, hogy a tőzsdejáték, vagyis a különbözeti üzlet árúkkal és tőzsdepapirokkal tényleg a kereskedők egy részének rendes üzletköréhez tartozik is. Ez azonban nem jelent mást, mint azt, hogy a különbözeti kereskedelemnek tényleges létjogosultságát a kereskedelmi forgalomban bebizonyítani és azután vizsgálnom kell, vájjon áthatotta-e ezen tételnek igazsága a magyar bírói köröket és vájjon ennek elismerése világosan felismerhető módon jutott-e kifejezésre a bukási esetekben eddig hozott bírói határozatokban? A gabonahatáridőüzlet korlátozása tárgyában a mult év elején a sopronmegyei gazdasági egyesület kérvényt intézett a földmivelési-, ipar- és kereskedelmi miniszterhez. A kérvény utalva arra, hogy a gabonaüzlet nálunk a határidőre szóló tőzsdei kötések befolyása alatt kezd tőzsdejátékká fajulni, szükségesnek tartja, hogy a határidőüzlet jelenleg dívó alakjában legalább beszüntettessék. Ha pedig a határidőüzlet közgazdászati vagy bármely más okból be nem volna szüntethető teljesen, akkor oda kellene hatni, hogy az korlátoztassék és megnehezittessék és ne lehessen szabadalmazott eszköz a börzematadorok kezében. Korlátoztassék annyiban, hogy laicusok abban részt ne vehessenek, hogy csak a tényleges és becsületes gabona, kereskedelem segédeszköze lehessen, korlátoztassék és vezettessék vissza igazságos alapra oly módon, hogy a kötés csak foglaló letétele ellen legyen köthető és pedig több mint azelőtt volt, legalább egy forintot tegyen ki méterraázsája után a foglaló, szabassanak ki az ilyen kötvényekre megfelelő bélyegilletékek s végül szüntettessék be végkép az ezen a társadalom már minden rétegébe behatott üzérkedést közvetítő irodák (Commissionsháuser) kárhozatos működése. Szükséges — úgymond az említett törvény — ezen szédelgő üzérkedésnek ily módon való megrendszabályozása annyival inkább, mert nemcsak a gabonatermelő szenved alatta, hanem a tőzsdei szokásokban járatlan laicusok, kik most vagyonukkal semmi arányban nem álló gabonamennyiségekben spekulálnak, ez erkölcsrontó játék által elragadtatva, rossz fordulat esetén a tözsdebiróság kíméletet nem ismerő törvényeinek lévén alávetve, a tönkrejutásnak vannak kitéve. (Lásd »Nemzet« 1888. évf. február 1. reggeli kiadását.)