A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 25. szám - Biztosításilag lefoglalt ingókat kell-e újból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégítési végrehajtás szándékoltatik vezettetni?

JOG. <.)'.< gyalást kitűző -4,062/1884- számú végzésnek 1884. augusztus 23-án történt kibocsátása után az annak újbóli felelevenítése iránt felperes^ által 1888. április 20-án 2,073. szám alatt beadott kérés beadása idejéig, tehát három évet meghaladó időn át szünetelt, letelt a nélkül, hogy ezen idő alatt felperes jogelődje vagy felperes által bármely oly joglépés foganatosíttatott volna, a mely a/, utolsó birói cselekmény bekövetkezte óta alperes javára újra folyó elévülési időt megszakította volna; ennélfogva az Ítélet megváltoztatásával a sommás végzés felebbcző alperes irányában is hatályon, kivül helyezendő s felperes keresetével elutasítandó volt. (1838. évi nov. 6-án, 63. váltószám.) A ni. kir. Curia: Tekintve, hogy feleknek az 1884. évi szeptember 15-ére kitűzött tárgyalásról elmaradása folytán a váltóeljárás 23. §-a és a perrendtartás 113. §-a érteimébén a per a mondott tárgyalás napjával megszűntnek tekintendő s a kereset által megszakított elévülés újból megkezdődött és tekintve, hogy új tárgyalási határnap kitűzése iránti kérvényét felperes csupán 1888. évi április 20-án, tehát a váltótörvény 84. §-ában meghatározott elévülést három évi határidőn túl nyújtotta be : a másodbiróság ítélete ezen és az abbar. foglalt indokoknál fogva helybenhagyatik. (1889. évi április hó 24-én, •63. váltószám.) Az elévülés megszakítása csak azon jogosított javára szolgál, a ki megindította a keresetet. Hogy ha tehát az utolsó Táltóbirtokos valamennyi kötelezettet perelte is, e körülmény az elévülés kérdésének megbirálásánál nem jön figyelembe azon perben, melyet a forgató, a ki a váltót magához váltotta, saját, előbb vele egyenesen perelve volt, előzői ellen indít. A szolnoki kir. tszék: Alperes D. Ferenc által 1,891/86. szám alatt előterjesztett kifogások elvettetnek, a 386/86. számú sommás végzés hatálya továbbra is fentartatik. Indokok: A kereset mellett A. alatt felmutatott eredeti váltóra vezetett nyilatkozat által igazoltatik, hogy felperes, mint •ezen váltó forgatója azt beváltotta, mint ilyen tehát a váltótörvény 51. §-a szerint a váltótöke és járulékainak kifizetését alperestől, mint a kereseti váltó kibocsátójától követelni jogosítva van ; ezen igazolt tényállással szemben alperes kifogása annyival kevésbé jöhet birói figyelembe, minthogy a kifogásokban felhozott azon eshetőség, hogy alperes ellen az előző váltóbirtokos javára is végrehajtás lenne foganatosítható, a kereseti váltónak felperes birtokában léte által teljesen kizártnak tekintendő , ezek alapján tehát alperes kifogásait elvetni s a kifogásokkal megtámadott sommás végzést érvénvében fentartani kellett. (1887. évi május hó 28-án, 1886. évi lí,957. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A váltótörvény 86. §-a szerint a forgatónak visszkereseti joga a kibocsátó és a többi előzők irányában három hónap alatt évül el, ha a visszkereső Európában lakik, Izlandot és a farői szigeteket kivéve. A visszkereső forgató irányában az elévülés, ha előbb fizetett, mintsem ellene a kereset indíttatott, a fizetés napjától, minden más esetben pedig a keresetlevél kézbesítésének napjától kezdődik. M. Kálmán felperes akkor, midőn ellene és társai ellen a jászkerületi népbank és takarékpénztár a kereseti váltó alapján a pert 1883. szeptember 27-én 3,026. szám alatt megindította, Jászberényben lakott. D. Ferenc kibocsátó iránti visszkereseti jogának elévülésére tehát a vt. 86- § ának 1. pontja irányadó s tekintve, hogy a kereseti váltóra vezetett nyugtatvány és a 3,026/188.5. számú keresetlevél igazolása szerint is felperes M. Kálmán az ellene is indított keresetlevél beadási (1885. szeptember 27.) után fizetett; azt pedig, hogy D. Ferenc irányában perbejelentéssel (vt. 87. §.) élt volna, nem is állítja: a vt. 86. §-ának 1. pontjában említett három hónap elévülési idő az ellene 3,026/1883. szám alatt indított keresetlevélnek részére történt kézbesítésének napjától. kezdődik (vt. 86. §-ának utolsó bekezdése.) Minthogy pedig a 3,026/83. számú keresetlevél felperes M. Kálmánnak 1883. október hó 2-ik napján kézbesittetett, felperes pedig jelen keresetét 1885. évi november hó 8-án, tehát az elévülési határidő lejárta után indította: alperes elévülési kifogásának helyt adni s felperest keresetével elutasítani kellett. (1888. október 22-éu, 5,023. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az abban foglalt indokoknál fogva és még azért is helybenhagyatik. mert a váltónak lejáratkor birtokosa által valamennyi váltókötelezett ellen indított kereset nem alkalmas a váltótörvény 86. §-ában meghatározott elévülési időnek megszakítására jelen visszkeresetre nézve, melyet a váltót, mint forgató ama másik kereset folytán kifizetett felperes a váltótörvény 51. §-a értelmében alperes, mínt a váltó kibocsátója ellen indított. (1889. ápr. 17-én, 24. váltószám.) Habár alperes bejegyzett kereskedő, dacára annak őt oly ügylet miatt, mely üzletkörébe tartozik ugyan, de melyet a törvény a kereskedelmi ügyletek köréből kivesz, kereskedelmi bíróság előtt nem perelhetni. Vasútépítés nem kereskedelmi ügylet. A bndapesti kir. keresk. s váltótszék, mint keresk. bíróság: Tyróler Sándor ügyvéd által képviselt Sp. József és B. Gyula várpalotai lakosok, mint felpereseknek Szili Adolf ügyvéd által képviselt FI. Adolf budapesti lakos alperes ellen 1889. évi 5,639. sz. a. 1,753 frt s jár. iránt indított kereskedelmi perében a birói illetőség iránt tett kifogás érdemében az alulírott napon tartott nyilvános ülésében következőleg végzett: A kir. tszék alperesnek a bíróság, mint kereskedelmi bíróság hatásköre ellen tett kifogását elveti. Indokok: Alperes saját beismerése szerint bejegyzett építészeti vállalkozó lévén, a közte s felperes között vasút építése iránt létrejött kereseti ügylet, üzlete folytatásához tartozónak és ennélfogva a kt. 2 i0. és 26l- §-ai értelmében reá nézve kereskedelmi ügyletnek tekintendő; minthogy pedig az ily ügyletből felmerülő keresetek a ker. elj. 5. §-a szerint a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe tartoznak, a birói hatáskör ellen tett kifogást elvetni s alperest az alaptalan kifogások által okozott tárgyalási költségek megfizetésében elmarasztalni kellett. (1889. febr. 25-én, 9,857/889. sz.) A budapesti kir. itélö tábla következő végzést hozott: A kir. itélö tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a jelen keresetre nézve a kir. törvényszéket nem illetékesnek jelenti ki, stb. Indokok: Alperes, mint bejegyzett építési vállalkozó kereskedőnek tekintendő ugyan, de mint ilyennek ügyletei a kt. 26ü és 267. §-ai alapján csak annyiban tekinthetők kereskedelmi ügyleteknek, a mennyiben azok a kereskedelmi ügyletek keretéből a törvény által határozottan ki nem zárattak. Az ingatlanok tekintetében keletkezett szerződéseket azonban a kt. 26 2. §-a a kereskedelmi ügyletek sorából feltétlenül kizárja és minthogy a kereset alapjául szolgáló ügylet vasút építkezés, tehát ingatlan építkezésre vonatkozik, mint ilyen pedig alperest illetőleg a kt. már idézett 262. §-a rendelkezésénél fogva kereskedelmi ügyletnek még a kt. 260. és 231. §-ai alapján sem tekinthető : ennélfogva a jelen keresetre nézve a keresk. bíróság hatásköre a keresk. eljárást tárgyazó miniszteri rendelet ő. §-a alapján meg nem állapitható A birói hatáskör kérdésében felperes vesztessé válván, mint ilyen az 1858. évi LIV. t.-c. 2">1 §-a alapján a tárgyalási és felfolyamodási költség megfizetésére is volt kötelezendő. (Budapesten, 1889. ápr. 25-én, 2,585. sz.) Bűnügyekben. A büntető törvénykönyvnek csalárd és vétkes bukásra vonatkozó rendelkezései csak az esetben alkalmazhatók, ha a csőd a törvényben meghatározott módozatok szerint megnyittatott. A magy. kir. Curia (1889. május 15. 1,027. sz. a.): Mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A büntető törvénykönyvnek csalárd és vétkei bukásra vonatkozó rendelkezései csak az esetben alkalmazhatók, ha a csőd a törvényben meghatározott módozat szerint jogérvényesen megnyittatott. Minthogy pedig a vádlott ellen intézett csődnyitási kérvény beadása idején érvényben volt 1840. évi XXII. t.-c. 11. §-a szerint a csőd megnyitottnak csak az e tárgyban hozott ítélet kihirdetésével volt tekintendő, a vádlott ellen hozott, különben is még felebbezéssel megtámadtatott ítélet azonban ki nem hirdettetett, sem pedig a csődeljárás keresztülvitele iránt intézkedés nem tétetett, ennélfogva hiányzik a törvényes alapja a kir. itélö tábla ítéletében kifejezett ama rendelkezésnek, mely szerint vádlott csalárd bukás bűntette miatt elitéltetett. De nem volt fentartható az első bíróságnak a btk. 387. §-ra alapított ítélete sem, mert a csőd elrendelése tekintetében az ott megjelölt akadályok valamelyike az illető csődbíróság által meg nem állapíttatott s egyáltalában fenn sem forgott, miért is a G.