A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 25. szám - Biztosításilag lefoglalt ingókat kell-e újból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégítési végrehajtás szándékoltatik vezettetni?

98 R j o a. alatti kincstári illetéktől tehermentesittetik. A mi alpereseknek azon állítását illeti, hogy az adásvevési szerződés értelmében csak akkor tartoznak a vételárt fizetni, ha az általuk megvett birtok teljesen tehermentesítve lesz ; ezen szerződéstől alperesek maguk eltértek, mert a kialkudott vételárból most már csak 100 frt áll fenn, és ha a vételár-hátralék megperelését megelőzni akarták volna: jogukban állott az összes vételárt bírói letétbe helyezni; s minthogy ezt nem tették, a következményt csakis maguknak tulajdonithatják, stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1889. okt. 8. 37,745. sz. a.) az I. r. alperesnek felebbezése következtében az 1881 : LIX. t.-c. 35. §. 2. bekezdése alapján az első biróság Ítéletét a II. r. alperes részéről is felebbezettnek veszi, az első biróság Ítéletét megváltoztatja s a felperest keresetével ez alkalommal elutasítja, stb. Indokolás: Az alperes részéről 1. alatt csatolt és valódiságára nézve nem kifogásolt adásvételi szerződés szerint az alperesek a felperestől egy ingatlant megvettek és arra kötelezték magukat, hogy a 160 frt vételár-hátralékot az adásvétel tárgyát tevő ingatlannak az ő nevükre történt tehermentes átirása után azonnal és kamat nélkül a felperesnek megfizetik. A felperes nem tagadta azt, hogy kereseti követelése a fentjelölt 160 frt vételárnak hátraléka. Az alperesek részéről 2. •/. alatt hiteles másolatban csatolt telekjegyzökönyvvel bizonyítva van az, hogy a kérdéses adásvétel tárgyát tevő ingatlan az alperes nevére nem tehermentesen Íratott át, és Cl. 2. alatt zálogjogilag még terhelve van. A felperes tehát az 1. alatti adásvételi szerződéssel szemben jelenleg még nem követelheti azt, hogy az e perrel érvényesített vételár-hátralékot alpereseknek kifizessék ; épen azért az első biróság Ítéletét megváltoztatni s a felperest idő előtti keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1889. április 12. 2,039/v. sz. a.): A kir. ítélő tábla ítélete megváltoztattatik és az első biróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik, stb. Ha a biróság a német nyelven beadott keresetet elfogadta és a pert letárgyalta, utóbb azon körülmény az eljárás megsemmisítésére okot nem képez. A m. kir. Curia (1889. ápril 4. 114/v. sz. a.): Tekintve, hogy a felperes által ügyvédi ellenjegyzés nélkül saját személyében Csehországban Aussegban lakó alperes ellen beadott keresetlevelet az eljáró kir. járásbíróság elfogadta és a pert letárgyalta, s tekintve, hogy az 1881 évi LIX. t.-c. 39. § o) pontja, mely arról az esetről intézkedik, midőn a felebbezett Ítéletet megelőző birói eljárásnál vagy az Ítélet hozatalánál lényeges eljárási szabályok mellőztettek vagy sértettek meg és e miatt a peres ügy alapos eldöntése lehetetlenné vált, a jelen ügyre egyedül azért, mivel a keresetlevél német nyelven nyújtatott be, alkalmazást nem találhat, a mennyiben azon már elfogadott keresetlevélnek netalán szükséges lefordittatása nehézségbe nem ütközik: a másodbiróságnak végzése megváltoztattatik és a budapesti kir. itélö tábla a per érdemleges felülvizsgálatára utasittatik stb. Vételárhátralék perlése birói kezekbe való letétel végett a megvett ingatlannak kikötött tehermentesítése előtt. A budapesti kir. Ítélőtábla 1888. évi december 21. 54,028. sz. a.): Az első biróság ítéletét megváltoztatja, alperest a kereset időelőttiségére alapított kifogásával elutasítja és jelen pert érdemileg elbirálandónak kimondja; utasítja ennélfogva az első bíróságot, hogy a per érdemében hozzon Ítéletet. Indokok: Alperes beismeri a keresetlevélhez a) alatt csatolt és 1888. évi szept. 27-én kiállított elismervény valódiságát, melynek tartalma szerint kötelezte magát szőlőbirtok-vételár fejében fennálló 250 frt tartozásért 1887. évi okt. 25-ig fizetni, vagy a megyei árvaszékhez beküldeni; azzal védekezik azonban alperes, hogy addig, a mig felperes az általa eladott szőlő tehermentesítése iráut elvállalt kötelezettséget nem teljesiti, addig alperes sem tartozik a vételárt lefizetni. Tekintettel azonban arra, hogy alperes annak dacára, hogy a megvett ingatlanon fekvő jelzálogos adósságról tudomással birt, mégis vételár-tartozásának záros határidő alatt leendő kifizetésére magát külön adóssági okmányban kötelezte; tekintettel továbbá arra, hogy a kereset nem az adásvevési szerződés teljesítésére, hanem az a) alatti adóssági okmányon alapuló követelésnek a tehermentesítés eszközléséig birói letétbe helyezésére irányul; az a kérdés pedig, vájjon a tehermentesítés bekövetkezte előtt felperes a kereseti összeg birói letétbe helyezését követelheti-e, a per jelen állapotában is érdemileg elbírálható; mindezeknél fogva stb. A m. kir. Curia (1889. május 21. 1,080. sz. a.): A budapesti kir. ítélőtábla ítélete megváltoztattatik s felhozott okainál fogva az első biróság Ítélete hagyatik helyben stb. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A váltóelévülést megszakítja a kereset megindítása. Hogy ha azonban a kereset vagy az ellenfél kifogása folytán kitűzött tárgyaláson egyik fél sem jelenvén meg, a per megszűnik, akkor az elévülés az elmulasztott határnapon ismét kezdetét veszi és a váltótörvényben megbatározott elévülési idő (az elfogadóval szemben három év, a kibocsátó cs forgatókkal szemben három hónap stb.) elteltével befejeztetik. A brassói kir. tszék : Alperes kifogásaival clutasitiatik és a sommás végzés hatályban tartásával a Brassóban 1884. évi február 11-én 488 frt 17 krról kiállított váltó alapján, mint elfogadó, köteles a kereseti 488 frt 17 kr. tőkét felperesnek megfizetni. Indokok: Azon kifogás, miszerint a kereseti váltó az eredeti felperes ifj. L. Lipótra át nem ruháztatott, hanem csak színleges az egész eljárás, megcáfoltatik az eredeti váltóra vezetett üres forgatmány által. E szerint a vt, 9. és 10. §-ai értelmében a forgatmány érvényes és következőleg a váltóból eredő összes jog a forgatmányosra, az eredeti felperesre át lett ruházva, mert alperes mint elfogadó nincs jogosítva azon kifogással élni, hogy a forgatmányos a forgatótól értéket nem kapott. Az eredeti felperes kereseti jogosultságának elbírálásánál egészen közönbös, hogy vájjon kapott-e a forgató Á. Károly értéket vagy nem. A keresethez bemellékelt váltó óvással bizonyítva van, hogy a váltó az üres forgatmánynyal az óvás felvételére rendelt határidőn belül már el volt látva és igy a váltóból eredő összes jog a forgatmányosra átruháztatott. Eredeti felperes, forgatmányos, e szerint a vt. 11. §-a értelmében nem a forgatónak jogaiba lépett és következőleg a forgatmányossal szemben a forgató elleni igények nem érvényesíthetők. De ha érvényesíthetők volnának is ezen igények, még akkor is figyelmen kívül volnának hagyandók, mert alperes a kifogásaiban csak egy három havi halasztást kivánt érvényesíttetni, ezen három havi halasztási, idő azonban már 1884. november hó 18-án lejárt. Azonkívül az Á. Károly, mint forgató ellenében érvényesíttetni kivánt igények csak az állitólag átvállalt kötelezettség teljesítésére, azaz a váltók átadására irányzott külön keresettel volnának érvényesíthetők. A váltókövetelés és járulékai a váltó hátára vezetett engedmény által jelen felperesre át lett ruházva. Alperes kifogásával szemben két kifogástalan tanú hittel erősített vallomásai által a perrendt, 190. §-a értelmében be lőn bizonyítva, hogy az eredeti felperes ifj. L. Lipót, mint engedményező két tanú jelenlétében az engedményt aláirta és miután a tanuk is a nevüket az engedmény alá irták, az engedmény érvényes a perrendtartás 167. §-a szerint és alperesnek ezen kifogása nem áll. (1888. évi július hó 10-én 3,473. sz.) A marosvásárbelyi kir. itélő tábla: A kir. törvényszéknek Ítélete megváltoztattatik s a 3,974/84. szám alatti sommás végzés J. Józsefre vonatkozó része hatályon kivül helyeztetik. Indokok: A jelenlegi felperes jogelődje, mint a keresetnek alapul szolgáló váltónak üres forgatmány utján igazolt birtokosa által 1884 évi 3,974. szám alatt folyamatba tett perben, a kibocsátott sommás végzésre a váltókötelezettek által 4,062/84. szám alatt beadott kifogások következtében 4,062/84. szám alatt 1884. szeptember 15-ére kitűzött tárgyalásra felek közül egyik sem jelent meg s a per felelevenítve felperes által, a kereseti váltónak engedmény utján való átruházása után 1888. ápr. 20-án 2,073. szám alatt beadott kérésével lett. Tekintve pedig, hogy az elévülést félbeszakító tények bekövetkeztének hatálya csakis abban nyilvánul, hogy az ezen tények bekövetkeztéig eltelt elévülési idő veszti hatályát, de annak bekövetkezte után az elévülési idő újra kezdetét veszi s tekintve, hogy a váltóból eredő jogok, a mennyiben ítélet által még megállapítva nem lettek, a váltótörvény XV. fejezete által előirt eredeti váltójogi elévülési időtartam alatt érvényesitendők, felperes kereseti joga az alperes által emelt elévülési kifogás folytán elévültnek volt kimondandó azért, mert alperes, mint a váltó elfogadója ellen a váltójogi elévülés a váltótörvény 84. §-a értelmében három év, ezen időtartam pedig, miután a felperes jogelődje által indított per a kifogásokra tár-