A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 24. szám - Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e ujból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégitési végrehajtás szándékoltatik vezettetni? - A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben

íi JOG. 96 fizetési meghagyás ily értelemben bocsáttatott ki, megváltoztatik és a \ égzés emez intézkedése mellőztetik, felperes ama kérelmének azonban, hogy a felfolyamodás költségei alperesek ellen állapíttassanak meg, hely nem adatik, ellenben ezúttal 6 frt 15 krban R. János kir. tszéki biró és F. Márk keresk. ülnök, mint a sérelmes határozatot hozó bíróság tagjai ellenében megállapíttatik. Kötelez vén a most nevezett bíróság tagjait, hogy ezen megállapított felebbezési díjat és költséget felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizessék, stb. Indokok: Az alperesekül beperesitett felek a keresethez eredetiben csatolt váltón külön minőségben szerepelnek, ugyanis 15. Nándor, mint a váltó elfogadója, K. Andor pedig mint annak kibocsátója s felperes őket mint ilyeneket kérte a fizetésre kötelezni ; az 1876. évi XXV11. t.-c. 91. S-a szerint pedig a váltón előforduló váltókötelezettségben álló személyek, ü. m.: a váltó kibocsátó, elfogadó és kezes a váltó minden birtokosa irányában egyetemlegesen vannak csak kötelezve ; egyetemleges kötelezettség kiterjedvén ezen §. szerint mindenre, mit a váltóbirtokos a váltó kötelezettségek nem teljesítése miatt követelni jogosítva van; a váltótörvény ezen rendelkezésével szemben tehát az eljáró királyi törvényszék nem járt el helyesen akkor, mikor alpereseket ettől cltérőleg a fizetésre csak fele arányban kötelezte; mert nem szolgálhatott indokul erre az a körülmény sem, hogy felperes az egyetemlegesen való kötelezés iránti kérelmet keresetében elő nem terjesztette; mert erre az egyetemlegességet megállapító törvény mellett szükséges sem volt és mert másrészt felperes az aránylagos marasztalást nem is kérte. Ezek alapján az első bíróság végzését neheztelt részében megváltoztaini és a végzésnek azt a részét mellőzni kellett. Tekintettel arra, hogy alperesek a felfolyamodásra okot nem szolgáltattak, mert a sérelmes végzés meghallgatások nélkül hozatott, őket a felfolyamodás költségeiben marasztalni nem lehetett; azonban minthogy az első bíróság határozatát a fentebbiek szerint a törvény világos rendelete, de a fél kérelme ellenére is hozta, az ezen határozat hozatalában részt vett birói tagok az 1871. évi VIII. t.-c. 68. §-a alapján a felfolyamodás költségeinek megfizetésére kötelezendők voltakA magy. kir. Curia (1889. április 9-én, 1,347/v. sz. alatt): A másodbirösági végzésnek nem felebbezett része érintetlenül marad, annak felfolyamodással megtámadott része pedig megváltoztattatik és tekintve, hogy valamely törvénynek téves értelmezése egymagában az 1871. évi VIII. t.-c. 66. §. alá fogható nyilvánvaló vétséget meg nem állapit: felperes azon kérelmének, hogy az első bírósági végzés ellen beadott felebbezés helyesebben felfolyamodás költségeinek megtérítésére az eljáró első fokú bíróság tanácsának illető tagjai köteleztessenek, hely nem adatik. Bűnügyekben. Habár vádlott akkor, midőn a panaszolt bűncselekményt elkövette, a jogos védelem határait túllépte, azonban az eset körülményeiből kitűnvén, hogy a jogos védelem határainak túllépését megzavarodásban követte el, cselekedete nem büntethető. (B. T. K. 79. §.) A beregszászi kir: törvényszék (1888. aug. 10. 11,014. sz. a.): Z. András a btk. 279. §-a szerint minősülő s a btk. 281. £• '•>. bekezdése szerint büntetendő szándékos emberö'és bűntettének vádja és következményei terhe alól felmentetik, ellenben a btk. 306. §-a szerint minősülő halált okozott testi sértés bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért l1/., évi börtönbüntetésre Ítéltetik stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint vádlott, a mióta megnősült, szüleivel közös háztartásban élt; e miatt ugy vádlottat, mint ennek feleségét a részeges és veszekedő természetű K. Háfa anyjuk folyton szidalmazta és űzte el a háztól, a nélkül, hogy valaha komolyabb tettlegességre került volna a dolog. Azonban 1888. évi április 26 án reggel, a mint vádlott atyja és bátyja a mezőre mentek, vádlott és felesége, valamint anyjuk és Jerka testvére otthon maradtak, mely alkalommal vádlott anyja, néhai K. Háfa pálinkát hozatott s abból Jerka leányát is megkínálta s a többit megitta, melytől megittasodva, V. Anna menyét megtámadta és szidalmazni kezdte ; majd később öklével több ízben meg is ütötte, mit András fia, a vádlott meglátván, anyját kérdőre vonta, hogy miért bántja a teherben lévő feleségét; erre azonban vádlottnak anyja azt mondta: »adok én neked is !« és Jerka leányával neki mentek vádlottnak s míg |erka vádlott haját fogta meg és húzta, az alatt anyja saját fiának heregolyóit ragadta meg s annálfogva a házból az udvarra vonszolták vádlottat s kint is ütötték. Vádlott ezután kínos helyzetéből kiszabadulván, a mint anyja Jerka leányát küldte a bírósághoz, hogy vádlottat adná fel, azt felelte: »én vagyok a sértett fél, én megyek a bírósághoz panaszra!« és bement a szobába, hogy felöltözik és megyeu panasztételre a bírósághoz; azonban anyja a szobába rohant s fiának, vádlottnak ismét megfogta heregolyóit s annyira szorította, hogy vádlottról még a gatya is lefutott s ekkor vádlott összegörnyedt helyzetében, iszonyú fájdalma között a közelében lévő rövid nyelű baltát balkezébe ragadva, annak fokával anyja fejére ütött, ki aztán vádlott heregolyóit azonnal eleresztvén, félreült és este a fején ejtett sérelem következtében meghalt. Vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán beismerte, hogy anyját a bűnjelül szolgáló baltával ő ütötte fejen. A boncjegyzököuyv és az erre alapított orvosi vélemény, valamint a törvényszéki orvos felülvéleményével pedig beigazoltatott, hogy K. Háfa a fején ejtett sérelem következtében csonttörést szenvedvén, annak következtében rövid idő alatt meghalt. Ezek szerint tehát kétségtelen, hogy néhai K. Háfát saját fia, Z. András vádlott ölte meg. Minthogy azonban a vizsgálat és a végtárgyalás folyamán vádlott határozottan tagadta azt, hogy ő anyját szándékosan ölte meg, a kihallgatott tanuk vallomásával pedig beigazoltatott, hogy néhai K. Háfa fiának, vádlottnak legérzékenyebb testrészét, heregolyóit megfogta és szorította, sőt másodízben is, mikor Z. Jerkát anyja panaszra küldte s vádlott azt mondta, hogy ő megy panaszra, mert ő a sértett s bement felöltözni, néhai K. Háfa a szobába rohant s fia heregolyóit megfogta s azt olyannyira szorította, hogy vádlott elalélva összegörnyedt s fájdalmában a mellette lévő baltát felragadván, anyja fejére . ütött; ily körülmények között tehát vádlottnak ideje nem lehetett arra gondolni, hogy ha anyját a kezébe ragarit baltával megüti, anyja az ütés folytán keletkezett sérelem következtében meg is halhat; miért is kétségtelennek volt vehető az, hogy vádlottnál tettének elkövetése pillanatában nem volt meg a szándék arra nézve, hogy ő anyját megölje, azon okból sem, mert ha vádlott anyját meg akarta volna ölni, ugy azt elkövethette volna akkor, mikor anyja által első izben támadtatott meg; ugyanazért vádlott az ellene emelt szándékos emberölés bűntettének vádja és következményei terhe alól fel volt mentendő. Minthogy azonban vádlott cselekményének elkövetése alkalmával teljes öntudatánál volt, mit mutat azon körülmény is, hogy tettének elkövetésére a legkisebb részletéig mindenre emlékszik s azt részletesen előadta, azon körülmény tehát ki van zárva, hogy öntudatlan állapotban lett volna, vagy hogy elmetehetsége meg lett volna zavarva s igy ne birt volnai szabad elhatározási képességgel akkor, mikor tettét elkövette. Es épen ezért ki van zárva a jogos önvédelem is, mert vádlott ugyan testének egyik legérzékenyebb részén lett anyja által megtámadva, ae mert vádlott egy agg nővel szemben, kinél semmiféle bántalmazásra alkalmas eszköz nem volt, melylyel fia életét megtámadta volna, vádlott tehát karjának ütlegelése által is megmenekülhetett volna anyja bántalmazása elől; azonban vádlott ennél súlyosabb eszközt, baltát vett igénybe s igy az önvédelem határait túllépte: miért is e tekintetben előterjesztett védelem birói figyelmen kivül volt hagyandó s vádlott közvetlen bizonyítékok hiánya miatt, saját beismerése alapján, a btk. 306. §-a szerint minősülő, halált okozott testi sértés bűntettében bűnösnek kimondani s tekintettel büntetlen előéletére s azon körülményre, hogy anyja részeges, veszekedő természetű volt s mint ilyentől, ugy neki, mint feleségének sokat kellett szenvedni, sőt a tett elkövetésének uapján is maga, néhai K. Háfa kezdte a veszekedést s igy vádlott felesége bántalmazása folytán, később heregolyóinak megtámadása által nagymérvű izgatottságban követte el tettét, mint enyhítő körülményekre, a mennyiben cselekményére a 306. §-ban meghatározott fegyházbüntetés legkisebb mértéke is reá nézve aránytalanul szigorú volna, a 92. §. alkalmazásával az Ítélet rendelkező részében meghatározott büntetéssel fenyíteni kellett stb. A budapesti kir. itélö tábla (1888. szept. 24. 35,261. sz. a.: Azzal a súlyosító körülménynyel szemben, hogy Z. András vádlott a kérdéses halált okozott súlyos testi sértést édes anyján követte el, a fenforgó enyhitő körülményeket nem találja eléggé nyomatékosaknak arra, hogy a nevezett vádlott büntetésének kiszabásánál a btk. 92. §. alkalmaztassák: ehhez képest vádlott büntetését a btk. 91. §-nak alkalmazásával 272 évi fegyházra felemeli. Egyebekben az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva s ezeken kivül a minősítésre nézve még azért is helybenhagyja, mert a vádlott a kérdéses testi bántalmazást csupán egy ütéssel s ezt is a baltá-