A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 24. szám - Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e ujból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégitési végrehajtás szándékoltatik vezettetni? - A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben

94 A JOG. sommás perében következőleg itélt: A perújításnak hely adatik, a/.onban az 1876. évi 38,932. szám alatt hozott alapperbeli Ítélet és azt kiigazító 1880. évi 14,256. sz. végzés joghatályában fentartatik. Indokok: Perújítással élő alapperbeli alperesek perujitó keresetükben azt állítják, hogy az alapperbeli keresethez csatolt A-/, alatti szerződés, melyre felperes alapperbeli jogigényét alapította, szinlrlt jogügyletet képez, mert az A-/ alattival, nem adásvétel megkötése, hanem mindkét szerződő fél akaratkijelentése szerint kölcsön ügylet létesítése volt a cél. A színlelt ügylet azon szerződés természete szerint lévén megítélendő, melyhez valósággal tartozik, kétségtelen, hogy a midőn alperesek az A-/, alatti szer ződés színlelt voltának s akként lényegileg a per tárgyára vonatkozó ténykörülmények igazolására az alapperben nem használt új bizonyítékokat hoznak fel, akkor ők az 1881 : LIX. t.-c. 69. §. 2-ik pontjában megkívánt feltételeknek meg is feleltek. Ezen okokból tehát a perujitási kérelemnek annál is inkább helyt adni kelletett, mert az e részben nyújtandó bizonyítékok mérlegelése a per érdemére tartozik. — A most kifejtettek folytán allapperbeli felperesnek a perújítás megengedhetése kérdésében felhozott ellenérvelései figyelembe vehetők nem voltak; mert az idézett törvényhely a perújítás megengedhetőségéuél contradictorius eljárás folyamán és a pts 111. §-a alapján hozott ítéletek között különbséget nem tesz ; mert az a kérdés, hogy az alapperbeli felperes ellen lefolytatott bűnügyben hozott határozat res iudicatat állapit-e meg, nem a perújítás keretébe, hanem a per érdemébe tartozik; mert az 188L:LIX. t.-c. többször idézett szakasza a bizonyítékokat, illetőleg a közvetlen és közvetett bizonyíték közt különbséget fel nem állit, de különben a perujitó felek közvetlen bizonyítékot ajánlottak, midőn az A /, alatti szerződésnek színlelt voltát e részben állítólag közvetlen tapasztalattal, tanukkal kívánja igazolni; mert az a kifogás, hogy perujitó keresete lényegileg az előbbi állapotba való visszahelyezést célozza, már pedig ezen cél a változott telekkönyvi viszonyoknál fogva el nem érhető, tehát a perujitók javára hozandó Ítélet végre sem hajtható, helyes jogi érv hiányában van, mert az alapperbeli ítélet hatályon kivül helyezése, ha az előbbi állapotba való visszahelyezés el nem érhető, módot ad alpereseknek, hogy kártérítési igényüket a törvény rendes utján érvényesítsék, holott az alapperbeli Ítélet félretétele nélkül e részbeni igényük érvényesítésére a jogérvényes, tényleg hatályban álló alapperbeli Ítéletbe ütközik; végül mert a perlési jog ellen emelt kifogfls, minthogy a jelen ujitott perben is az alapperbeli perlekedők állanak szemközt, sikerrel már többé nem érvényesíthető. Az ügy érdemében. Alapperbeli felperes azt tartja, hogy perujitott jogigénye a perújítás kérdésében már felhozott a bíróság által ugyanott már mérlegelt jogkérdéseken kivül alakilag főleg hármas akadályba ütközik. Ezek egyike a csatolt bűnügyi iratoknál fekvő határozatokkal előállott »res judicata« ténye; második az, hogy alperesek az alappcrbeli ítélet marasztaló intézkedéseinek mindenben eddig sem tettek eleget; harmadika, hogy alperesek a kereseti A/, alatti szerződés érvénytelenítése iránt előzetes, sikeres eredményü pert lefolytatni tartoznak. — Ez érvelések helyességét a kir. járásbíróság nem osztja, mert a kérdéses büntető határozatok az ügynek csupán criminalisticus oldalát vonták és vonhatták ítélkezésük körébe, de a kérdéses magánjogi mozzanatait joghatályosan el nem bírálhatták; — mert az a körülmény, hogy alperesek az alapperbeli elmarasztaló Ítélettel rájuk rótt kötelezettségüknek teljesen meg nem feleltek, mint a végrehajtási eljárásra tartozó kérdéseket a most támasztott jogi igényektől nem foszthatja meg; mert alpereseknek az A/, alatti szerződés érvénytelenségét az alapperben kifogásként vitatni feltétlen joguk lévén, ettől a joguktól a perújítás folyamán sem üthetők el. — De mindezek dacára az alapperben hozott ítéletet jogi hatályban íentartani kellett, mert ha az alperesek által felhitt tanuk s főleg M. Mihály tanú vallomásával beigazoltnak vétetnék is a per elbírálásánál egyedül döntő ama ténykörülmény, hogy az A-/, alatti szerződéssel nem adásvétel, hanem valójában kölcsönügylet létesíttetett, még ez esetben is alperesek az alapperbeli ítélet félretételét sikeresen már nem kérelmezhették, mert az általuk felhitt M. Mihály tanú határozottan vallotta, hogy alperesek utólagosan az A /, alatti szerződéshez nemcsak hogy hozzájárultak, de sőt felperes által újból eladott ingatlauság vételára felett véglegesen elszámoltak. Ha pedig ezen elszámolásnál vagyoni károsodást szenvedtek, ebből folyó jogi igényüket, mely jelen per tárgyává különben nem is tétetett, de nem is tétethetik, a törvény rendes utján érvényesíthetik stb. A budapesti kir. itélő tábla (1889. április 25-én 1,02] p, 1889.): Az első bíróság ítéletét a pernjitásuak helyt adó részében, mint nem felebbezettet érintetlenül, s ujitó alpereseket ujitó keresetükkel elutasító részében helybenhagyja stb. Indokok: Ujitó felek az 1876. október 20-án 38,932. sz. a. hozott és 14,2)')/80. sz. végzéssel kiegészített Ítéletet, mely szerint ők az A. /, alatti szerződés alapján 12 frt 50 kr. bérhátralék megfizetésére és a bérlemény elhagyására köteleztettek, egyszersmind az emiitett szerződésben javukra kikötött visszavásárlási jog elenyészettnek mondatott ki, hatályon kivül helyeztetni kérik azon alapon, mivel az A-/, alatti ad.ís-vételi szerződés csak színlelt s lényegileg burkolt kölcsönügyletet tartalmaz; c szerint ők ingatlanukat el nem adván, azt bérben nem bírták s bérrel hátralékban nem lehettek, ujitó feleknek azonban vonatkozó állításaikat, melyeket bebizonyítani a valódiság tekintetében nem kifogásolt szerződéssel s az alapperbeli ítélettel szemben nekik állott kötelességükben, bizonyitaniok nem sikerült. Mert habár a fen forgó körülmények s a szerződés feltételei arra engednek következtetni, hogy ujitó feleknek nem volt más céljok, miut pénzhez jutni, melynek bizonyos idő alatti visszafizetése mellett ingatlanukat megtarthatni remélték, ujitó felek ezen szándéka és reménye az ügyletet színlegessé nem teszi, sőt a válaszban foglalt azon előadásukban, mely szerint a szerződés akaratukkal ugy keletkezett, mivel felperes jogelőde kötvényre pénzt adni nem akart, benfoglaltatik annak beismerése, hogy felperes jogelőde nem kölcsönügyletet,hanem adásvételi szerződést kivánt kötni,mihez ujitó felek is hozzájárulok. — De a kihallgatott tanuk sem nyújtanak bizonyítékot ujitó felek állítása mellett, mert vallomásuk szerint az ügylet létrejötténél egyik sem volt jelen, s annak szinlegességét csak abból következtetik, hogy ily színleges ügyletek kötése azon időben szokásban volt és hogy felperes és jogelőde is ilyenekkel foglalko zott. A következtetésre alapított ezen vélemények azonban a feuforgó esetre bizonyítékot nem képeznek. De nem nyújt bizonyítékot e részben M. Mihály azon vallomása sem, hogy V László akkor, midőn tulajdonjogát az uradalomnál érvényesíteni kívánta s a tanú ezt, mint az uradalom ügvésze, megtagadta, azt mondotta, hogy voltakép mást nem kiván, mint pénzét visszakapni; mert már az, hogy V. László szerződésbeli jogait kívánta érvényesíteni, arra mutat, hogy az ügyletet nem tekintette színleltnek ; abból pedig, hogy akkor, midőn szerződési jogainak érvényesítése akadályokba ütközött, a pénz visszakapásával is megelégedett volna, az ügylet szinleltségét következtetni szintén nem lehet, s igy ezen tanú vallomása sem nyújt, eltekintve az abban emiitett elszámolástól, alapot az alapperbeli Ítélet hatályon kivül helyezésére. Nem vonható végre következtetés az ügylet szinlegességére, a vételár csekélységéből sem, inert a vétel idején a kérdéses telken csak a felek által 300 frtra értékelt ház létezett, a telekvételárból pedig a 71,095/888. sz. tjkvhez x és x/y alatt csatolt szerződések összevetéséből csakis 60 frt mutatkozik törlesztettnek. Önként értetik azonban, hogy az ujitó felek által jóhiszemüleg tett beruházások s felperes helyett, illetve érdekében netán tett fizetések alapján támasztható igényeik, a raenuyibcn ezek iránt el nem számolták volna, érintetlenül maradnak stb. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Ha a váltókeresetben alperes elfogadó és kibocsátó egyetemleges elmarasztalása nem is kéretik, azok mégis az 1876 : XXVII. t.-c. 91. §-a értelmében egyetemleg marasztalaiidók, ha c^sak felperes az aránylagos marasztalást kifejezetten nem kéri. Ha a sérelmes határozat alperes meghallgatása nélkül hozatott, a felfolyamodás költségeiben alperes nem marasztalható. A szabadkai kir. törvényszék (1887. június 18-án, 8,367. sz. a.;: Varga Károly ügyvéd által képviselt D. K. felperesnek H. Nándor és K. Andor alperesek elleni 110 frt váltóösszeg és jár. iránti ügyében következő sommás végzést hozott: K. Andornak és H. Nándornak az eredetiben felmutatott, Szabadkán, 18S7. évi március 4-én 110 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó és kibocsátónak meghagyatik a kérelem szerint, hogy a kereseti 110 frt tőkét stb. felperesnek két egyenlő részben fizessék | meg, vagy pedig netáni kifogásait meghatalmazott ügyvéd ált 11 ugyanazon idő alatt ezen kir. törvényszékhez adják be, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1888. szept. 17-éu, 4,479. sz. alatt) : Az első bíróság végzésének nem neheztelt részét érintetlenül hagyván, annak fel folyamodással megtámadott azt a részét, mely által alperesek a kereseti váltóösszegnek és járulékainak csak két egyenlő arányban való megfizetésére köteleztettek, illetőleg a