A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 24. szám - Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e ujból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégitési végrehajtás szándékoltatik vezettetni? - A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest. 1889. június 16-án. Melléklet a »Jog« 24. számához Köztörvényi ügyekben. Szerzeményi vagyont képez azon dolog, melyet valaki Tétel ntján szerez és annak vételárát kifizeti. A/on körülmény, hogy kitől kapott pénzen vétetett az nieg. a dolog szerzeményi vagy ági voltának megítélésénél nem döntő; mert habár n Tétel a szülőktől kapott pénzen és a szülök közbenjárása mellett történt volna is, a megtett dolog még sem a szülőkről szállt a vevőre. A házastárs szerzeményi vagyonára a tiilélö házastársat illeti meg a törvényes öröklés, habár az a szerző házastárs halála folytán a gyermekekre örökösödés utján már átszállott. Ha ily esetben a gyermekek meghalnak, a törvényes örökösödés a túlélő szülőt illeti. (Ideiglenes torvényk. szabályok 10. §.) A nagykikinriai kir. törvényszék (1887. nov. 18. 1,981. szám): Dr. Gránie Ranko ügyvéd által kúpviselt M. Józsa és M. Anna felpereseknek Trifunácz Mladen ügyvéd által képviselt T. Kristóf alperes ellen a mokrini 1,098. sz. tjkben felvett (529. hr. sz. a. ingatlan felére lulajdonjoguk elismerése és elvont haszon iránti perében következő Ítéletet hozott : Felperesek keresetükkel elutasittatnak stb. Indokok: A jelen per eldöntésénél a •/• alatti szerződésből folyólag azon perdöntő körülmény bírálandó el, hogy a kereseti ingatlan vételárát felperesek vagy alperes és elhalt neje Sz. M. Anasztázia saját pénzükből fizették-e ki ? Igaz ugyan, hogy az /. a. szerződés a pts. 167. §. értelmében bizonyítékul szolgál, a szerződés szerint pedig az ingatlan vételára alperes és elhalt neje által állíttatik kifizetettnek ; ezzel szemben azonban annak bizonyítása, hogp a kifizetett vételár alperes és neje vagy felperesek pénze volt-e, külön bizonyítás tárgyát képezheti, mert ennek bizonyítása a szerződés hivatkozott kitétele ellenére sem tekinthető kizártnak, a mennyiben annak igazolása esetében, hogy a vételár felperesek pénzéből fizettetett ki, a kereseti ingatlan öröklött minőségét s igy felperesek öröklési jogát az id. törv. szab. 10. §. értelmében kétségtelenné teszi. Arra nézve, hogy a vételár felperesek pénzéből fizettetett-e ki, S. Sándor tanú vallomása a felperesek pótesküje által teljessé kiegészíthető bizonyítékul nem fogadható el, mert a pénz eredetére nézve határozottan nem nyilatkozik s nem nyilatkozhatik. Ily körülmények közt a felperesek által válasziratilag kínált s alperes által elfogadott főeskü alapján döntetnék el e részben a kérdés. Tekintve azonban, hogy a főeskü szövegében épen ezen perdöntő körülmény, hogy felperesek saját pénzeiken vették-e a kereseti ingatlant alperes és nejének, hiányzik, mert ez az sörökrész* részében szavakban nem nyer elég szabatos és a perdöntő) körülmény igazolásához kellő tiszta és határozott kifejezést, ugyanazért az ezen főeskü általi bizonyítás mellőzendő volt. Miután pedig a már hivatolt perdöntő körülmény igazolásának terhe alperes tagadása ellenében felperesekre hárul : ugyanazért az alperes által viszonválaszilag kínált főeskü általi bizonyítás is mellőzendő volt, eltekintve ezúttal attól, hogy II. r. felperes ezen esküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta. Ezek alapján felpereseket, a 6\000 frtnyi hozományra nézve előadottak, mint e per keretébe nem tartozók mellőzésévél, keresetükkel elutasítani stb. A budapesti kir. itélö tábla (1888. november 19. 4,280. sz, a.) a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja és az esetre, ha felperesek bármelyike leteszi a főesküt arra, hogy az általuk keresetükben követelt ingatlan vételára az ő saját pénzükkel lett kifizetve felperesek részére a tulajdonjogot a mokrini 1,698. sz. tjkben. A 1. 698. hrsz. a. ingatlan fele részére megítéli s alperest annak tűrésére, hogy a tulajdonjog ezen ingatlanra felperesek javára bekebeleztessék, kötelezi, ellenkező esetben felpereseket keresetükkel elutasítja stb. Indokok: Felperesek keresetüket arra alapítják, hogy ők a kérdéses ingatlant leányuk számára saját pénzükön megvásárolván, az annak ági vagyonává lett; minthogy pedig leányuk lemenő örökösök hátrahagyása nélkül halt el, ennek tőlük háramlóit ági i vagyonában az öröklés őket az id. törv. szab. 10. §. alapján I megilleti. Alperesnek ezen kereseti állitások ellenében felhozott azon kifogásával szemben, hogy a kérdéses ingatlant ő és neje a felmutatott szerződés szerint saját pénzükön vették s hogy a vételnél felperesek csak közvetítőkként szerepeltek, ezen általuk vásárolt ingatlan e szerint szerzemény s mint ilyen, hitvestársi öröklés utján jutott alperes tulajdonába, felpereseket terheli annak bizonyítása, hogy az ingatlan az 8 pénzükön vásároltatván, az leányuk kezében, megfelelő részében, ági vagyonává vált. Minthogy a per adataival valószínűvé tétetett az, hogy felperesek leányuknak annak kiházasitásakor pénzt adtak, továbbá hogy mint S. Sándor tanú vallja, hogy a kérdéses ingatlant I. r. felperes vette leányának, nem lehet felpereseket elzárni annak bizonyításától, hogy a kérdéses ingatlan csakugyan az ő pénzükön vásároltatván, arra nézve a törvényes öröklés leányuk után őket illeti. Felperesek saját tényükben forogván, nekik az általuk ajánlott főeskü a fentebbiek szerint valószínűvé tett döntő ténykörülményre oda ítélendő s a per kimenetele annak le vagy le nem tételétől feltételezendő volt stb. A m. kir. Curia (1889. ápril 25. 9,720. sz. a.): a kir. itélő tábla Ítélete megváltoztattatik és az első bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Felperesek azon alapon kérték tulajdonjogukat a mokrini 1,698. sz. tjkvben felvett 629. hr. 1,458. sz. össz. sz. alatti háznak néhai M. Anasztázia T. Kristóf nevén állott, erről örökösödési jog címén férjére az alperesre átirt fele részére megítéltetni, mert — ugy mond — azon házat ők (felperesek) vették meg leányuk Anasztázia számára örökrésze fejében, a ház vételárát is ők fizették ki és minthogy nevezett leányuk és annak kiskorú gyermekei T. Deszánka és Auka is elhaltak: azon ház felére mint tőlük származó vagyonra nézve őket, mint a nevezett örökhagyók felmenőit illeti a törvényes öröklési jog. Ezen keresetükkel felpereseket feltétlenül el kellett utasítani : mert az 1870. dec. 7-én kelt •/. alatti adásvételi szerződéssel teljesen bizonyítva van, hogy a fentjelzctt házat nem felperesek, hanem alperes T. Kristóf és neje M. Anasztázia vették meg és annak vételárát is ők fizették ki, s igy a tulajdonjogot ama házra az A. alatti tkv. szerint közvetlenül ők szerezték meg előbbi tulajdonosától. Azon ház állaga tehát, habár azt alperes és neje a felperesektől kapott pénzen vették volna is meg és bár a vétel l. r. felperes közbenjárása mellett történt is, nem felperesekről szólván, felerészben alperes nejére : ugyanaz alperes és neje szerzeményének tekintendő. Minthogy pedig alperes neje M. Anasztázia 1887. március 10-én végrendelet nélkül s utána gyermekei T. Deszánka és Anka is 5 és 7 éves korukban 1877. április 1-én, illetve 10-én elhaltak, a jelzett háznak néhai T. Kristófné Sz. Mirka Anasztázia nevén álló felerészére, mint annak szerzeményi vagyonára nézve nem felpereseket, hanem alperest, mint az utoljára elhalt kiskorú T. Anka atyját illeti a törvényes öröklési jog. (Id. törv. szab. I. r. 10. §.) Az előadottaknál fogva azon körülmény, hogy a ház vételára, kinek a pénzével fizettetett ki, nem lévén döntő; az erre nézve ajánlott eskü általi bizonyítás mellőzendő volt. Habár a fennforgó körülmények és a szerződés feltételei arra engednek következtetni, hogy az ingatlant eladóknak nem volt más cóljok, mint pénzhez jutni, melynek bizonyos idő alatti visszafizetése mellett ingatlanukat megtarthatni remélték, — ezen szándék és remény az ügyletet még színlegessé nem teszi. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság 1888. december 24-én 123,560/1888): Dr. Révai Lajos ügyvéd által képviselt V. László, mint dr. V. Ferenc jogutódja alapperbeli felperesnek L. Mihály és B. Borbála alperesek ellen 12 frt 50 kr. és a visszavásárlási jog megszüntetése és lakkiüresités iránt lefolytatott és Polonyi Géza ügyvéd által képviselt alperesek által megújított