A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 23. szám - Okirathamisitást állapít meg azon cselekmény, mely szerint törvénytelen gyermek az anyakönyvbe, mint törvényes vezettetett be

202 ü JOG. szabad azon hamis utasítása vagy bemondása miatt, mely szerint a törvénytelen gyermek törvényesnek jegyeztessék be, súlyosabban büntetni, mint magát az anyakönyvvezetőt, ki tudva valótlanul vezet be ily hamis adatot. A btkv 254. § a 1 évig terjedhető börtönnel sújtja a bűnöst, tehát bűntettnek tekinti a cselekményt, mig az anyakönyvvezető, dacára annak, hogy hivatali kötelességét is sérti, csak kihágás miatt büntettetik. Egyébiránt a felvetett kérdés megérdemli, hogy hivatottabbak is hozzászóljanak. Nyilt kérdések és feleletek. A közjegyzői gyakorlatból a 15,595/IX. 1889. sz. belügyminiszteri körrendelet IV. cikke 3. pontja iránt. Az idézett körrendeleti pont igy szól: »Az érdekelt örökösök közt létrejött egyezségnek külön okiratba foglalására a kir. közjegyző csak akkor köteles, ha a kiskorú örökösök érdeke egymásba ütközik, vagy az örökösök között önjogúak is vannak.« Első tekintetre ez intézkedés egészen világosnak és köunyeu követhetőnek látszik. De a mindennapi gyakorlatban legott a követkézö kérdések tolulnak előtérbe : Mi az értelme és célja ezen rendelkezésnek? kinek szolgál előnyére és gyökerezik-e a törvény talajában ? A ki ex professo ismeri a hagyatéki tárgyalások esélyeit, meg fogja engedni, hogy a fenti szabályt követve, a legtöbb, igenis a legtöbb esetben kellene az osztályos egyezséget k ü 1 ö n közokiratba foglalni és hiteles kiadványát a tárgyalási jegyzőkönyvhez csatolni. Rideg üzleti szempontból e szabály a kir. közjegyzőknek előnyére szolgálna és igy ezek részéről örömmel kellene üdvözöltetnie. De én még sem hiszem, hogy azt minden közjegyző kizárólag saját anyagi értlekéből méltassa és rajta meg ne ütköznék. Mert hiszen a külön okirat a feleknek új költséget okoz, mely nem mindig áll a hagyaték tömegével elviselhető arányban. Hogy mi lehet célja a külön okirat fölvételének? egész határozottsággal meg nem mondhatnám. Talán a tárgyalási jegyzőkönyvnek egyszerűsítése és könnyebb á ttekinthetése? De ez csak némely bonyolultabb esetben merülhet fel. Vagy talán a kiskorú érdekében provideált azon óvatosság, hogy ha a tárgyalási jegyzőkönyv netalán elveszne, legyen helyette egy más, még hatályosabb és tűzmentes zár alatt őrzött közokirata ? Ámde ezen érdek más, a kérdéses körrendeletben nem provideált esetben is érdemel hivatalos oltalmat. Figyelembe veendő az is, hogy a kir. közjegyző nem jogot nyer, hanem kifejezetten köteleztetik a külön okirat fölvételére. Itt viszont aggályt kelt a »csak« szó, melynek célja korlátozás, melynél azután egy újabb kérdés merül fel, az : hogy mit korlátoz ? vájjon magát a kötelességet-e, melyet a közjegyző részére joggá alakit át ? vagy korlátozza csupán az esetek számát? avagy talán azon harmadik eshetőségre céloz, hogy a taxatióban nem foglalt esetekben a kir. közjegyző óvakodjék külön okirat fölvétele által a feleknek újabb költséggel való terhelésétől. Végre érdekli a jus strictumhoz ragaszkodni köteles kir. közjegyzőt az, vájjon a kérdéses körrendeleti pont a törvénynek mely szakaszából meriti életelemét? A különben igen jó és célszerű körrendelet majd minden pont és alpontja hivatkozik a törvény valamely szakaszára ; épen csak a kérdéses pont nem, mely talán leginkább szorul indokolásra, annál is inkább, mivel a IV. cim felírásánál idézett 1886. évi VII. t.-c. 37. §-a egészen eltérő tárgyról intézkedik. Azt hiszem, a gyakorlati érdek, de maga a jogászi kar iránt jó indulatot tanúsító körrendelet is megérdemelné, hogy a kérdéses p«nt akár közjegyzői körökből, akár interpretátió authentica utján kellő megvilágításban részesittessék. Dr. Rónai János, közjegyzői helyettes Győrött. Ausztria és külföld. A csődön kívüli kiegyezés törvényes szabályozása Angliában * és Belgiumban. (Belgium.) A belga törvényhozás már az 1883. évi június 20-án kelt törvénynyel kísérletet tett, hogy a jóhiszemű, önhibáján kivül * Előző cikk, mely ez intézményt az angol törvényhozásban ismerteti, a »Jog« 20. számában. fizetésképtelenné vált adósnak lehetővé tegye, miszerint a csőd mellőzésével a hitelezőkkel oly egyezkedést köthessen, mely a kisebbségre is kötelező legyen. Az illető eljárás bíróság által való vezetése, minden viszony pontos vizsgálása és ellenőrzése, valamint az egyezségnek bírósági helybenhagyása által elejét akarták venni minden visszaélésnek. Elővigyázatból ezen törvény egyelőre csak harmadfélévi időtartamra lett hozva és 1885. dec. 23-áról kelt törvény által azután 1887. július l-ig meghosszabbíttatott. Miután a tett tapasztalatok a törvény jótékony hatása mellett szóltak, ama ideiglenes intézkedést az új törvény, mely 1887. június 20-áról kelt (loi relatíve au Concordat préventif de la faiilitej véglegesítette. Mélyrehatóbb változásokat az új törvény nem tett; az L883. törvény lényegében fenn lett tartva. Azonban egynémely pótlás és kiegészítés fontosabb természetű. A következőkben ismertetni kívánjuk az új törvény-intézkedéseket, melyeket egy izben röviden ezen lapok 1887. évi folyamában már ismertettünk. Az 1. cikkben az egész törvény uralkodó elve van tételül felállítva, mely szerint a közadós a csődeljárást kikerülheti, ha a törvényesen előirt módon hitelezőivel egyezséget köt. De S a d e 1 e r képviselő indítványára oly kiegészítéssel toldatott meg ezen kijelentés, hogy ezen egyezség a közadós halála után is létesíthető. A 2. cikkben ki van mondva, hogy az egyezséghez, egyelőre kétségkivülinek elismert és tudva levő követelések háromnegyedét bíró hitelezők többségének kell hozzájárulni, hogy az egyezség a bíróság által is elfogadtassák, és hogy az egyezség csak a becsületes és szerencsétlen közadósnak engedhető. Az egyezség elnyerése végett (3. cikk) tartozik a közadós a kereskedelmi bírósághoz fordulni, ott egyúttal bejelentvén összes hitelezőit és szenvedő vagyoni állapotját. Az eljárás valószinű költségeit is előlegezni tartozik, miután a netán szükséglendő szakértői szemle által költségek merülhetnek fel. A 4. cikkbe pótlólag, a netáni viszsaélések kikerülése végett oly intézkedés vétetett fel, hogy az államügyész 24 óra alatt értesítendő, hogy ez az eljárásnál jelen lehessen, az adós könyveibe betekintést vehessen és a közadós helyzetéről tájékozhassa magát. Az 5. cikkben, eltérőleg az előbbi törvénytől ki van mondva, hogy mindjárt az eljárás kezdetén egy biró küldendő ki, ki a közadós vagyoni és üzleti helyzetét megvizsgálni tartozik és kinek jelentése után dönt csak a biróság a felett, vájjon a közadós kérelmének ezen eljárás megindítása iránt hely adandó-e vagy nem. A végréhajtások fölfüggesztése (sursis provisoire) azonban a közadós vagyona ellen már izon időponttal kezdődik, midőn a biró kiküldetik. A régi törvény 6. cikkének azon intézkedése fenn van tartva, mely szerint az egyezkedési eljárás alatt a közadósnak meg van tiltva a kiküldött biró beleegyezése nélkül bármit is vagyonából eladni, elzálogosítani, vagy bármi új kötelezettséget vállalni. Meg vannak tartva a 7—23. cikk intézkedései a régi törvényből, melyek a szakértők kinevezésére, a hitelezők egybehívására, a hitelezői gyűlésekben való eljárásra, az egyezségi jegyzőkönyv alakjára és aláírására, a kiküldött biró jelentésére, a hitelezők szavazására és felebbezési jogaira vonatkoznak. Ujak azonban a 24. cikk intézkedései, melyek azon egyezségekre . vonatkoznak, melyek által az adós átengedi vagyonát hitelezőinek követeléseik törlesztéséül (Concordat par abandon d'actif.) A hitelezők ez esetben egy vagy több felszámolót tartoznak megnevezni, kik a kiküldött biró felügyelete alatt az átengedett vagyon értékesítését lesznek hivatva eszközölni. A biró megállapítja az eladás módját és feltételeit. Ha a hitelezők az illető felszámolók kinevezését nem eszközlik, azokat a bíróság nevezi ki; azonban a felszámolással az adós is megbizathatik. A felszámolók díjazását a biróságállapitja meg. Azoknak díjaik és kész kiadásaik tekintetében elsőbbségük van. A 25. cikkben ki van mondva — mint eddig, hogy az adós tartozik adósságait teljesen utánfizetni, ha később jobb vagyoni viszonyok közé jut. Ugyancsak megmaradt azon intézkedés, mely szerint az egyezség joghatályát veszíti, ha a bukás miatt adós fenyítő uton elítéltetik vagy ha csalásban bűnösnek mondatik (26. cikk) és mert az egyezség nem teljesíttetett (27. cikk). Megjegyzendő azonban, hogy az előbbi esetben a biróság hivatalból és a hitelezők meghallgatása nélkül is hatálytalanithatja az egyezséget és mondhatja ki a csődöt. Bővítést nyert a 28. cikk az által, hogy ki van mondva, miszerint a kiküldött biró — nem mint eddig minden 3 hónapban — hanem legalább minden 3 hónapban vagy annyiszor, a mennyiszer a biróság azt szükségesnek tartja, — tartozik az adós vagyoni