A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 22. szám - Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e ujból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégitési végrehajtás szándékoltatik vezettetni? - A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben

ü JOG 87 adott a felperes, de ezen C) a. kötvény nem erre vonatkozik s I az nem felperes javára lett kiállítva, elutasítandó a felperes, mert ez keresetét, nem az adott — különben sem kimutatott — ellenérték alapján, hanem tisztán a bon alapján, mely ilykép nem az ö javára szól s melyet engedmény utján meg nem szerzett, támasztotta. E két tényből tehát vagylagosan kellett az Ítéletet függővé tenni s felperest az esetre is elutasítani keresetével, ha azoknak csak egyike is nem volna beigazolva. Ezen tények beigazolására, tekintve, hogy a C) a. bonban felperes vezetékneve benfoglaltatik, i de a mellett keresztnév csak közbenszurás utján, a sor felett s szemmel láthatólag más kézzel s tintával Írottnak látszik s alperes azt, hogy ezen »Ed.« közbenszurás ö tőle származik, megtagadta s tekintve, hogy ezen C) a. bonban a jogcím, vagy az ellenérték szolgáltatása szintén benn nem foglaltatik s tekintve, hogy mindezekre föeskün kívüli egyéb bizonyíték nem nyújtatott: a föesküket megítélni s az ítélet eredményét ezek egyikének, vagy mindkettejtnek — mire alperesnek joga van ugyan — letételétől függővé tenni kellett. Annak további bizonyítása, hogy az alperes testvére által felperesnek kezéhez történt fizetés csakugyan a C) a. bonra s alperes megbízásából eszközöltetett, szükségesnek nem találtatott. Ha ugyanis e fizetés nem a C) a. bonra s nem az alperes megbízásából származott, ugy a tényleges fizetés nem állapithatja meg felperes jogát. Ha pedig e fizetés csakugyan e bonra s alperes megbízásából történt is, egyrészről nem e fizetéstől, hanem attól függ alperes kötelezettsége, vájjon a C) a. bont felperes javára állította ki s attól kapott-e ellenértéket, mert ha nem, ugy a kifizetett összeget, mint tartozatlant, 523 frtra kiállított bonnak csak az alperes által fentjelölt fizetésnek beszámítása után fenmaradó ( (523 frt—192 frt) 331 frtnyi részére támasztotta keresetét. De nem szükséges igazolni azt sem, vájjon a C) bonnak I 1880 június 1-én történt kiállításakor a most kereskedő felperes, [ volt-e kereskedő, vagy sem? Mert ez legföljebb arra bir kihatással, hogy ez esetben s ha a bon felperes javára lett kiállítva, ezen | bonnak felperes javára történt kiállítása — ha a bon recta kötelező- | jegy is — felperesre kereskedelmi ügyet képezne s igy ezen bon érvényesítése kereskedelmi eljárás utján eszközöltethetnék, ellenben nem. Minthogy azonban az illetékesség ellen kifogás nem tétetett s igy ezen per érdemleges elbírálás alá vétetett, ezen körülmény igazolása az érdemre nézve irrelevánsnak jelentkezik. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az e.-b. ítéletét megváltoztatja, alperest feltétlenül kötelezi, hogy felperesnek 331 frt tőkét fizessen. Indokok: Alperes beismeri a C) a. eredetiben becsatolt kötelező-jegy valódiságát és csak azzal a kifogással élt, hogy azt nem állította ki felperes javára és felperes annak ellenértékét meg sem adta ; azon ténynyel szemben tehát, hogy a kötelező-jegy felperes birtokában van, ő tartozott volna bebizonyítani, hogy a kötelező-jegyet nem felperes, hanem egy más F. részére állította ki és annak is adta át, alperes azonban ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, minélfogva igazoltnak veendő, hogy a kötelező-jegy felperes részére állitatott ki és neki is adatott át és miután a kötelező-jegy jogcím megjelölése és ellenérték kikötése, illetőleg az értékadás elismerése nélkül is fizetési kötelezettséget állapit meg és alperes nem is állítja, annál kevésbé bizonyította be, hogy az ellenérték ki volt kötve, de azt felperestől meg nem kapta : alperest ez alapon az e.-b. Ítéletnek megváltoztatásával, a fizetésre feltétlenül kötelezni kellett. A magyar kir. Curia : Mindkét alsófokú biróság ítélete megváltoztatik és alperes a kereseti 331 frt tőkének, stb. megfizetésére az esetre köteleztetik, ha alperes az elsőbiróság ítéletében első helyen szövegezett főesküt le nem teszi. Indokok: Alperes beismeri, hogy az A) alatti kötelezőjegyet ő állította ki. A kötelező-jegy már magában képezvén kötelezettségi jogalapot, ennél a hitelező a követelés jogcímét és az érték leolvasását bizonyítani nem tartozik s ez okból az érték megadására vonatkozólag feleslegből kinált főesküvel való bizonyítás mellőzendő volt. Minthogy azonban alperes tagadta, hogy az A) alatti kötelező-jegyet felperes javára állította ki, maga a kötelező-jegy pedig, mivel abban az »Ed.« szó a sor fölé írottnak jelentkezik, felperes tulajdonosi minőségét egymagában nem bizonyítja, a tulajdonosi minőség bizonyítására felperes által kinált, alperes által elfogadott főesküt az e.-b. Ítéletében foglalt szövegezéssel, melyben alperes megnyugodott az által, hogy az [ e.-b. ítéletét nem felebbezte, alperesnek megítélni és a per kimenetelét attól függővé tenni kellett. (1889. február 8-án 1,185/88. v.) Az alaptöke tizedrészét képriselő részvényesek kérelmére, a kt. 175. §. alapján megindított perenkiviili eljárás az által, hogy a társasági üzletkezelés szakértők által megvizsgáltatott és a vizsgálat eredménye a kérvényezőkkel közöltetett, végbefejezé^t nyi rt s igy azon kérdés, ki viselje az ily vizsgálat alkalmával felmerült költségeket Téglegesen 1 vagy tartozik-e a kérvényező részvényesek által előlegezni kellett eme költségeket nekik valaki megtéríteni .' sem hivatalbői, sem kérelemre újabb perenkivüli eljárás tárgyát nem képezheti. (,1889. márc. 20-án. 208/89. v.) Nem lehet jogtalan kedvezményről sző akkor, midőn a hitelező az egyidejűleg adott kölesönére zálogot köt ki s azt a kikötéshez képest nyomban meg is kapja, mert a közadősnak az a cselekménye, hogy kölcsönt vett fel, habár ez a válságos idöbeu történt is, egymagában a többi hitelezőre nézve károsítást szükségképen még nem képez. (M. kir. Curia 1889. április 15-én 142.) Bűnügyekben. A gyermeknek tettleges védelmi jogosultsága szülőjével szemben sokkal korlátoltabb lévén, mint idegennel szemben, a gyermek kezének sértési szándékkal való felemelése szülője ellen csak akkor fogadható el igazoltnak, ha a fntás általi menekülés is lehetetlennek bizonyult. Ha tehát az atya támadásának veszélye a gyermek fntása által kikerülhető, ez esetben az atyának megütése, vagy bántalmazása a gyermek által, nem ismerhető el jogosnak s nem fogadható el jogosultnak. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbbfokú biróság ítélete megváltoztatik s ifj. G. M. vádlott a btkv 306, §-nak rendelkezésében meghatározott halált okozott súlyos testi sértés bűntettében mondatik ki bűnösnek s ezért ugyanezen §. alapján a jelen Ítélet végrehajtásának foganatba vételétől számítandó 5 évi fegyházra Ítéltetik. Indokok: Az alsóbbfokú bíróságok vádlott cselekményét a jogos védelemben elkövetettnek állapítván meg, vádlottat a btkv 69. §• alapján felmentették. A kir. Curia nem fogadhatta el az alsóbbfokú bíróságok ezen megállapítását, mert ámbár kétségtelen és ugy vádlott, valamint tanuk vallomásával is be van bizonyítva, hogy vádlottat ennek néhai atyja a gereblyével kergette és hogy ez utóbbi vádlottat megütvén, midőn ez az udvarban a fal felé szaladt s a kocsihoz érve, ennek kisafáját kezébe vette, atyja utána ment s azon helyre érve, a hol a kisafával felfegyverkezett vádlott állt, ez ellen a gereblyét ütésre felemelte, vádlott ezzel ismételve kitéve látta magát atyja általi megütésnek, ekkor emelte fel kezét s intézett egy csapást a kisafával atyja ellen, mely ütés ezt fején találva, rövid idő múlva bekövetkezett halálának oka volt. E kerülményben, vádlottnak ezen helyzetében, találták az alsóbbfokú bíróságok vád'ott részén az atyja elleni védelemnek jogosságát megállapítva, mit azonban a kir. Curia nem lát fenforogni. Igaz ugyan, hogy a btkv 79. §-a általában nem zárja ki a jogos védelmet az által, hogy a megtámadott képes volt az öt fenyegetett veszély elöl megfutamodás által menekülni és kétségtelenül helyes a btkv 79. §'-nak megfelelő azon elv, mely szerint a jogos téren levő békés polgárt azon helyzetben védi a törvény, a melyben az van, valamint, hogy a törvény nem kényszeríti a polgárt az erőszak elleni megszaladásra azon célból, hogy ő a büntetés kikerülése mellett oltalmazva legyen az ötet közvetlenül fenyegető tettleges megtámadás veszedelmes következményei ellen. De ezen a törvénynek és a jogos védelem helyes fogalmának megfelelő értelmezés a polgár és polgár között egyenlő viszonyt tételez fel s a megtámadás azonnal megszűnik jogos, a törvénynek megfelelő lenni, mihelyt annak alaptétele, a megtámadó és megtámadott közötti viszony, megváltozván, egy különös magasabb kötelesség áll elő. A jelen esttben nem csupán a megtámadott egyén és az ez ellen magát védelmező polgár állanak szemben egymással, hanem az atya és fiu közt forogván a versengés, az utóbbinak magatartása megítélésénél első helyet foglal a fiúi kölcsönös kötelesség. Ezt véve alapul, az ekként megváltó zott helyzet az általános szempontoktól lényegesen eltérő, esetleg azokat módositó külön szabályt juttat érvényre. Egy magasabb, a polgári törvények alapját képező, a jog egész rendszerén számtalan különböző megállapításokban érvé.