A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 22. szám - Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e ujból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégitési végrehajtás szándékoltatik vezettetni? - A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben

8^ A JOG. nyesülő erkölcsi törvény nem engedi, sőt feltétlenül tiltja, hogy a gyermek szülője ellen, még ha ez igazságtalanul cselekszik is, ellene kezét bántalmazására, annál kevésbé súlyos tettlegességre felemelje. Ezen elsőrendű erkölcsi törvény alól kivételt csak azon egy eset képez, ha a gyermeket szülőjének támadó magatartása nemcsak kétségtelen nagy veszélybe hozza, hanem ha egyszersmind a gyermeket fenyegető súlyos veszély ennek megfutamodása által sem volt elkerülhető. A gyermeknek tettleges védelmi jogosultsága szülőjével szemben e szerint sokkal korlátoltabb lévén, mint idegennel szemben, a gyermek kezének sértési szándékkal való felemelése szülője ellen csak akkor fogadható el igazoltnak, ha a futás általi menekülés is lehetetlennek bizonyult. Ha tehát az atya támadásának veszélye a gyermek futása által kikerülhető, ez esetben az atyának megütése vagy bántalmazása a gyermek által ez utóbbinak egy felsőbb, minden törvény mellett fennálló, a törvény által átvett, a jogrendszer egyik alapfeltételét képező erkölcsi kötelességet sérti. Ez esetben az atya elleni tettlegesség nem ismerhető el jogosnak s nem fogadható el jogosultnak. A jelen esetben az alsóbb bíróságok által megállapítottnak tekintett, ugy vádlott, valamint két tanú által elismert tényállás szerint, vádlott előtt nyitva állott az egész udvar, a hol atyja haragja elől, ennek lecsendesültéig menekülhetett, de semmi sem állott vádlott útjában, hogy az ajtón kiszaladva, az utcára juthasson, ekként magát a valódi vagy nem valódi veszély ellen végkép megoltalmazza, vádlott nem használta a menekülés ezen minden bíin nélküli módját, sőt már eleve kezébe véve a két méter hosszú súlyos ütőeszközt, ezzel felfegyverkezve várta be az ellene felháborodott atyát s midőn az gereblyével ellátva vádlott közelébe jött és a gereblyét vádlott ellen felemelte, ez a súlyos sodronyfával atyjához vágott s ezt fején sújtva, halálos csapást intézett ellene. Az ekként meghatározott tényállásra alkalmazva a jogos védelemre vonatkozólag a szülő és gyermek közötti viszonyban fennálló imént kifejtett szabályt, vádlottra, mint az agyonvertnek fiára, a jogos védelem fenforgását a polgári törvényeken átható egfelsőbb erkölcsi elv és szabály megsértése nélkül megállapítani nem lehetett. De nem tagadható el vádlottnak az elsőfokú törvényszék Ítélete indokaiban megállapítottnak tekintett azon állítása sem, hogy ő csak a gereblyét akarta atyja kezéből kiütni és hogy egyáltalán nem volt szándéka a kérdéses fa-sodronynyal atyja fejére ütni. Igaz ugyan, hogy V". J.-né, egyik tanú, eltérőleg a vizsgálat során tett vallomásától, a végtárgyaláson azt mondotta, hogy ő látta, hogy vádlott ütése az atyja által felemelt gereblyére volt irányozva, de eltekintve, hogy ezt a vizsgálatban nem mondotta, hanem ellenkezőleg azt állította, hogy vádlott atyját fejbe ütötte s eltekintve attól, hogy a nevezett tanúnak kissé távolabb állott férje ezen körülményről mit sem szól, V. J.-nénak a végtárgyaláson tett azon állítása phisikai valótlanságot tartalmaz, szemben az orvosi vizsgálat által megállapított, tagadhatlanul valódi tényekkel — nem fogadható el. Vádlott atyjának feje, a koponyája találtatott egy igen súlyos, igen erős ütéstől összezúzva, a mi kétségtelenné teszi, hogy az ütés, mely fejére intéztetett, felülről lefelé sújtott, hogy tehát az ütés nem oldalt, hanem egyenes irányban vezettetett a meghaltnak koponyájára. Ha tehát az elhalt felemelve tartotta a gereblyét, ugy hogy annak egyik része feje fölött függőleges irányban volt és ha vádlott, habár közvetlenül az atyja feje fölött kiállott gereblyére ütött volna is, de minthogy azt egy igen súlyos és hosszú eszközzel tette rendkívül nagy erő kifejtésével, ebből önkénytelenül következik, hogy vádlott nem csupán a gereblyére célzott, hanem maga előtt látván atyját is, kétségtelenül látta s nem látni lehetetlen volt, hogy nehéz ütés a gereblyén túl s a gereblyén kivül atyjának fejét is találja. Azon felfogás, hogy nehéz ütést lehessen a feje fölött levő gereblyére azon tudattal intéznie, hogy az ütés csupán a gereblyét találja, a nélkül, hogy az azt tartónak fejét érintse, mint minden józan ember által ismert és feltétlen lehetetlenséget tartalmazó állítás elfogadásra nem számithat. De V. J.-nénak ezen phisikai lehetetlenséget tartalmazó állításán kivül semmiféle bizonyíték sem forogván fenn még arra nézve, hogy vádlott csakugyan közvetlenül a gereblyére és hogy atyjának fejére csakis közvetve sújtott, azon felfogás sem tekinthető alapnélkülinek, hogy az ütés egyenesen vádlott atyjának feje ellen irányoz tátott. Ez utóbbi körülmény mindazonáltal különös nyomatékkal : csak az esetben birna, ha a halál okozásának szándékossága mellett bizonyítékok forognának fenn s azoknak kiegészítése képezné a feladatot. Minthog) azonban az ügy állása a bekövetkezett eredmény szándékolt volta tekintetébeu bizonyítékot nem nyújt, a m. kir. 1 Curia bebizonyítottalak nem csupán az elsőfokú bíróság azon : megállapítását, hogy vádlott csakis a gereblyét akarván leütni, atyjának megölése szándékában nem volt, hanem a fentebb kifejtettek alapján azon tényállást fogadta el, hogy vádlott a hosszú és súlyos kisafával annak világos felismerése mellett sújtott az atyja által felemelt gereblye felé, hogy ütése atyját is szükségszerűség találandja. Ezek szerint ki lévén zárva a jogos védelem esete ; másrészről bebizonyitottnak levén elfogadva, hogy az elhuuyt halálát okozott ütés vádlott által azon tudattal intéztetvén, hogy ez atyját érendi és ezt sértendi meg, ezen hivatalból is felülvizsgálandó ügyben a megbirálás további tárgyát annak kellett képeznie, vájjon vádlott cselekménye a btkv. 279. §-ban meghatározott s 281. §. 3-ik pontja szerint büntetendő szándékos emberölés bűntettét vagy pedig a btkv 306. §. alá eső halált okozott súlyos testi sértés bűntettét képezi-e. A használt dorong oly eszköz ugyan, mely nagy erő használata mellett a fejre mért ütéssel az élet kioltására alkalmatos. A jelen esetben azonban az eszköz minőségéből az élet kioltására irányult szándék meg nem állapitható, mert vádlott ' azzal csak egy ütést mért s igy ezen egyetlen ütéssel az ölési szándékra szükségszerű következtetést vonni nem lehet, mert továbbá az ölési szándék megállapítására vezető más adat fenn nem forog. Ezek szerint tehát a vádbeli cselekmény a btkv 306. §-nak I 1. rendelkezése alá eső halált okozott súlyos testi sértés bűntettének minősülvén, vádlottat ebben a bűntettben kellett bűnösnek kimondani, büntetését, figyelemmel egyrészt büntetlen előéletére, valamint arra is, hogy cselekményét atyjának bántalmazásából származott erős felindulásában követte el, másrészt tekintve, hogy ezzel a tettel atyját sértette meg és ezáltal annak halálát okozta, a jelen Ítélet rendelkező részében meghatározott tétel szerint megállapítani. (1889. április 9-én 5,274.) Büntetendő cselekmények által származott kár biztosítása nem tartozik a büntető bíróság hatásköréhez. A m. kir. Curia: A büntetendő cselekményekből származó kárkövetelések biztosítását célzó intézkedések megtétele s nevezetesen a zárlatnak elrendelése s foganatosítása nem tartozván a | bűnvádi eljárás útjára: mind a két alsóbbfokú bíróság végzéseinek megváltoztatásával a sikkasztás bűntettével terhelt G. N. Márton ellen N. János káros fél javára elrendelt s foganatosított — úgynevezett fenyítő zárlat — ezennel megszüntettetik (1889. február hó 19-én, 1888. évi 6,592. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlönyéből. Csődök : Esztegár Gyula e., maros-vásárhelyi tszék, bej. jul. 15, félsz aug. 14, csb. Birthler Frigyes, tmg. Schönstein Gyula. — Kohn Miksa e., b.-gyarmathi tszék, bej. jul. 6, félsz. aug. 3, csb. dr. Imrik Péter, tmg. Grünbaum Henrik. — Csakathumer Salamon e , nagy-kanizsai tszék, bej. jul. 15, félsz. jul. 27, csb. Erdödy Lajos, tmg. Simon Gábor. — Weisz M. Zsigmond e., budapesti keresked. és váltótszék, bej. jul. 2, félsz. jul. 27, csb. dr. Wetzel Gyula, tmg. Lednitzky Márton. — Kohn Pepi e., dévai tszék, bej. jul. 1, félsz. jul. S, csb. Mihályi Béla, tmg. dr. Hosszú Sándor. — Scheibner János e.. pécsi tszék, bej. aug. 5, félsz. aug. 12, csb. Pilch Antal, tmg. Csigó János. — Berger Adolf e., lőcsei tszék, bej. jul. 25, félsz. aug. 24, csb. Putz Mátyás, tmg. Beér Mór. Pályázatok: A pécsi tszéknél jegyzői áll. jun. 12-ig. A breznóbányai jbságnál b i r ó i áll. jun. 12-ig. — A miskolci tszéknél jegyzői áll. jun. 12-ig. — A kőhalmi jbságnál albirói áll. jun. 12-ig. — A bogsáni jbságnál járásbirói áll. jun. 9-ig. — A budapesti ügyészségnél al ügyészi áll. jun. 10-ig. — A szenici jbságnál albirói áll. jun. 10-ig. A bozovicsi jbságnál birói áll. jun. 10-ig. — A szegedi jbságnál díjas j joggyakornoki áll. jun. 12-ig. — A soproni és ar.-maróthi tszéknél ! II. o s z t. j e gyz ö i áll. jun. 13-ig. — A b.-gyulai tszéknél II. oszt. I jegyzői áll. jun. 15-ig. Nyomatott a ..Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nál. Hold-utcza 7. szám.