A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 22. szám - Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e ujból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégitési végrehajtás szándékoltatik vezettetni? - A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben

A JOG. 195 emu k következtében számos fizetésbeszüntetés bekövetkezik és hogy a büntetőbiró minden bukási esetet hivatalból megvizsgálni és ennek folytán a tőzsdejátéknak büntethetősége vagy büntet hetlensége felett is Ítélni kénytelen: mindez arra bir engem, hogy megvizsgáljam azon kérdést, vájjon egyáltalában kárhoztatja e a törvény a tőzsdejátékot, avagy csak bizonyos feltételek és feltevések mellett történik-e ez? A magyar 15. T. K. e tekintetben a 416. §. 1. pontjában a következőket rendeli: »A vétkes bukás vétségét követi el és két évig terjedhető fogházzal, valamint hivatalvesztéssel büntetendő azon vagyon bukott, a ki : 1. fizetési képtelenségbe, pazarlása, gondatlan üzletvezetése, tőzsdejáték, vagy olyan merész üzletek által jutott, melyek rendes üzletköréhez nem tartoznak.« Ezen szövegezés alapján a büntetőtörvénykönyv kettős magyarázata foglalhatna helyet; az egyik szerint, bukás esetében minden, tőzsdejáték által okozott fizetési képtelenség lenne büntethető ; a második szerint a tőzsdejáték által okozott fizetésképtelenség csakis akkor lenne büntetendő, ha a tözsdejéték nem tartozott volna a vagyonbukott rendes üzletköréhez. A jelen kérdés vizsgálatának folyamában igyekezni fogok bebizonyítani: melyike a jelzett kettős felfogásnak tekinthető a tulajdonképeni helyesnek. A B. T. K.-re vonatkozó mindkét miniszteri javaslatban ezen szakasz a következő szövegezéssel birt: »A ki fizetési tehetetlenségbe, habár csak részben, pazarlás, gondatlan üzletvezetés, papírokkal vagy árúcikkekkel való tőzsdejáték, vagy árkülönbségi üzlet által jutott.« A képviselőház igazságügyi bizottságában következőképén lett ezen szakasz módosítva: »A ki fizetési képtelenségbe, pazarlása, gondatlan üzletvezetése, papírokkal vagy árúcikkekkel való tőzsdejáték, vagy á r ú különbségi üzlet által jutott«. A képviselőházban az 1. pont ekként módosíttatott: »1. fizetési képtelenségbe pazarlása, gondatlan üzletvezetése, tőzsdejáték, vagy oly merész üzletek által jutott, melyek rendes üzletköréhez nem tartoznak« ; a képviselőház ezen módosításával átment ezen szakasz a törvény szövegébe. A képviselőház tárgyalásánál Wahrraann Mór indítványozta ezen szakasz módosítását és a ház a 416. §-t Wahrmann módosításával fogadta el. (L. Lő w: Anyaggyüjt.. II. köt. 810. s köv. 1.) A képviselőház t'rgyalása (1877. december 18. ülés) alkalmával Wahrmann ugyanis azt mondta: »Lehetnek oly üzletek, a melyek igen merészek, a hol az illető nem azzal a tárgygyal kereskedik, hanem beavatkozikegy másnak az üzletébe, a ki ezzel kereskedik, és pedig teszi ezt erején túl ugy, hogy célja egyedül az, hogy az árkülönbözetet felvegye, a mi aztán vétséget vonhat maga után és megbüntetendő ; hanem hogy általában minden árkülönbségi üzlet megbüntetendő, az felfogásom szerint nem fogadható el. Ép ugy a tőzsdejáték sincs tulajdonképen megállapítva, mert a tőzsdén is az van, hogy tulajdonképen minden adásvevésnek az a célja, hogy az illető árú átadassék és átvétessék ; de megtörténhetik, hogy időközben fluctuatiók állván be. az illető nem jő abba a helyzetbe, hogy tényleg csakugyan szállítsa és átvegye az árút; hanem az eredeti célzata az, hogy szállítás és átvétel történjék.« Miután a kormány képviselője C s e m e gi államtitkár hozzájárult Wahrmann módositványához azon kijelentéssel, hogy az ^üzleti viszonyokat véve tekintetbe, korrektebbnek találja Wahrmannn módositványát«, maga is kérte a házat, hogy a módositványt fogadja el, s ezután a 416. §. Wahrmann módosításával lett elfogadva. A német birodalomban az 1877. február 10-én kelt birodalmi csődtörvény értelmében a következő intézkedés foglalt helyet :»Schuldner, welche ihre Zahlungeneingestellt habén, oder über derén Vermögen das Konkursverfahren eröffhet worden ist, wcrden wegen einfachen Bankerotts, mit Gefangniss bis zu 2 Jahren bestraft, wenn sie 1. durch Aufwand, Spiel oder Differenzhandel mit W a a r e n oder Börsenpapieren übermássige Summen verbraucht habén oder schuldig ge worden sind, stb.« (210. §. első bekezdés.) Itt meg kell jegyeznem, hogy Németországban a német birodalmi büntető törvénykönyvnek a csalárd és vétkes bukás f»Bankerott«) eseteire vonatkozó szakaszai (281 — 283. §.) határoI zottan hatályon kivül lettek helyezve és hogy a hatályon kívül helyezett intézkedések a birodalmi csődtörvényszakaszaival (209 — 214. § ) lettek helyettesítve, melyek egyaránt vonatkoznak ugy kereskedőkre, valamint olyanokra is, a kik nem kereskedők. Első tekintetre feltűnik bizonyára az olvasónak, hogy a német törvény abban különbözik előnyösen a miénktől, hogy a német birodalomban oly adósok is, kik csak fizetéseiket megszüntették, a nélkül, hogy vagyonukra csőd nyittatott volna, büntethetők már, ha pazarlás, játék sbt. által lettek túlságos összegekkel adósokká. A fizetésképtelenség magában véve, a fizetések megszüntetése nélkül, azonban büntetés nélkül marad. Ha nálunk a tékozló vagy a játékos vagyonára akár azért nem nyitható csőd, mert vagy csak egy hitelezője van, vagy — ha több hitelezője lenne — akár azért, mert vagyona a csőd költségeinek fedezésére elégtelen és a hitelezők vonakodnak a csődeljárás költségeit viselni és az ezeknek fedezésére bíróilag meghatározott összeget letétbe helyezni, akkor nálunk az adós teljesen ment mindennemű büntetéstől, tartozzék bármekkora túlságos összegekkel is. Ez különben jeles büntetőtörvényünknek határozott hiányát képezi, melyen annak esetleges revisiója alkalmával az oltalomra szoruló hitelezők érdekében biztosan segíteni kellene és ily esetben a büntető eljárásnak megindítását a nem vagyonbukott, azonban fizetéseit megszüntetett adós ellen mindenesetre akár csak egy hitelező indítványától is kellene függővé tenni. E lapok olvasói igen jól ismerik azon hatalmas különbséget, mely a fizetések megszüntetése és a fizetésképtelenség között fenforog. Ezen megkülönböztetés azonban nagy gyakorlati jelentőséggel is bir, mert azon vagyonbukottat is büntetik a vétkes bukás vétsége miatt, ki »miután fizetési képtelenségét tudta, vagy tudnia kellett, új adósságokat csinált« stb. (B. T. K. 416. §. 4. pont.) A törvény eme szövegezését nem lehet szerencsésnek tekinteni, mert fel kell tételezni, hogy a törvényhozó szándéka arra irányult, hogy csak akkor büntesse az adósságcsinálást, ha az adós fizetéseit már megszüntette. Mert fizetésképtelen lehet valaki, a nélkül, hogy e miatt fizetéseit meg kellene szüntetni és a pillanatnyilag fizetésképtelen kereskedőt bizonyára arra is kell feljogosítottnak tekinteni, hogy szükség esetére még új adósságokat is csináljon, ha ez által egy nehéz helyzetből menekülhet, hacsak különben utóbb képes lesz átvállalt újabb fizetési kötelezettségeinek is teljesen eleget tenni. E tekintetben Schwarze az elhunyt szász főállamügyész már 36 évvel ezelőtt igen helyesen megjegyezte : »A törvény fizetésképtelenségiről szól ugyan. Ez azonban csak muló, és gyakran inkább károsítaná a hitelezőket, ha a kereskedő azért, mert tartozásai vagyonát néhány tallérral meghaladják, fizetésképtelenségét bejelenteni és üzletét bezárni akarná. Gyakran meglehetős biztossággal már a legközelebbi hetekben várható ezen viszonynak megszüntetése és a vagyonnak lényeges emelkedése«. Lényegesen megfogja könnyíteni az itt tárgyalt kérdésnek jobb megértését, ha figyelmünket azon körülmény felé is fordítjuk : mi módon lett vizsgálódásunk tárgya a külföldi törvényhozásban szabályozva ? Itt mindenek előtt feltűnő, hogy az uj németalföldi büntető törvénykönyv (1881. március 3-ról) a XXVI. fejezetben, mely »a hitelezők vagy az érdeltek megkárosításáról« intézkedik, egy határozatban sem emliti fel az árkülönbözeti üzlet büntetését, melyet egy csődbe került kereskedő folytatott volt. (L. Teichmanu tanár német fordítását. Az 1852'. május 27-ről kelt osztrák büntetőtörvény azonban 486. §-ban lit. f) három hótól egy évig terjedhető súlyos fogházzal, mely a körülményekhez képest még szigorítandó, bünteti azon kereskedőt, ki ellen a csőd kimondatott: »wenn er sicli in verstellte, ihrer wahren Beschaffenheit nach auf bloíse Wetten gerichtete Lie ferungsvertr'áge über Creditspapiere oder Waaren, oder in andere gewagte, mit seinen Vermögenskráften in keinem Verháltnisse stehende Geschafte eingelassen hat«. (Verg. u. Uebertr. geg. d. Sicherh. d. Eigenthums.) Ezen törvényes intézkedés tekintetében azt tanítja H e r b s t, hogy ez alatt nem a szállítási szerződések megkötését magában véve kell érteni, mert a szállítási szerződések egyáltalában ép oly szolidak lehetnek, mint a napi ügyletek; hogy a törvény tehát csalds színlelt szállítási szerződéseket tilt meg büntetés alatt, melyek valódi mivoltukhoz képest csakis tiszta fogadásokra irányulnak az árkülönbség tekintetében. (L, Handbuch d. allgem. österr. Strafrechtes. 3. kiad. (1865.) 219. 1. s köv.) (Folyt, köv.)