A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889 / 22. szám - A mézes hetek
Nyolcadik évfolyam. 22. szám. Budapest, 1889. június 2. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. vz. Kéziratok visszanem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) ü IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A IAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre 6 frt — kr. fél * .. 3 » — » negyed » 1 » 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A mézes hetek. Irta: dr. Révai Lajos, ügyvéd Budapesten.— A magyar bűnvádi eljárás tervezete. Irta : dr. Mayer Salamon, jogtanár a bécsi egyetemen és a keleti akadémián. — Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e újból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégítési végrehajtás szindékoltatik vezettetni? Irta: Zeke Kálmán, kir. járásbiró Balassa-Gyarmaton — A »tőzsdejáték» jelentősége a magyar bűnvádi törvénykönyvben. Irta: dr. Gruber Lajos, budapesti ügyvéd. — Nyilt kérdések és feleletek. (A hagyatéki eljárás köréből. Irta: dr. Neumann József, ügyvéd Pozsonyban.) — Sérelem. (Tagositási miseriák Erdélyben és még valami. Irta: Csávássy József, ügyvéd NagyEnyeden.) — Irodalom (A magyar bűnvádi eljárás javaslata. Irta : dr Mayer S. tanár Bécsben.) Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. FeKőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a » Budapesti Közlöny •-bői. (Csődök. — Pályázatok.) A ..•/<></ Törrént/ttíra1-' iSSg. évfolyamának tisztelt előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a folyó évi igazságügyministeri rendeletek j. és 4. ivét (33—64. lap.) Az esetleges reklamációkat kérjük 8 napon belül hozzánk intézni, A mézes hetek. Az igazságügyi vita végét érte, még mielőtt tulajdonképeni kezdetét vette volna. Szilágyi Dezső oly parlamenti diadalban részesült, minőben eddig előtte igazságügyéi" részes nem vala, minőben utánna aligha lesz még egyszer alkalma bárkinek is részesülnie. A kormánypárt által dédelgetve, minden, még oly messzemenő reformtörekvéseiben feltétlenül támogattatva, a morosus és pénz dolgában tréfát nem értő pénzügyminister által kedvenc tervei megvalósításához szükséges pénzbeli dotatióval ellátva, — mind a két ellenzék által ujjongó lelkesedéssel vállon hordva és azok föltétlen bizalmáról és támogatásáról biztosítva, — van-e, létezhetik-e boldogabb ember a világon Szilágyi Dezsőnél, létezhetnek-e szerencsésebb auspiciumok az igazságügyi tárca vezetésére és az igazságügyi reformok inaugurálására, mint a minők Szilágyi Dezsőnek érett gyümölcs gyanánt ölébe hullanak ? Honnét e lelkesedés ? Honnét e bizalom ? Mi indítja a bizalmukban különben annyira takarékos honatyákat — kormánypártot és ellenzéket egyaránt — arra, hogy teli marokkal szórják Szilágyira mindazon elismerést és bizalmat, melylyel elődeivel szemben eddig oly feltűnő módon fukarkodtak ? Mi birta rá a »Tisztelt Ház«-at arra, hogy a tropicus hőség dacára, feszült figyelemmel, telt padok előtt hallgassa végig az igazságügyérnek több órára terjedő, sokféle részletre kiható szakbeszédét, holott azelőtt sem a minister, sem pedig az igazságügyi költségvetés nem birták a képviselőház jogászain kivül a ház figyelmét csak pillanatnyira is lekötni, holott azelőtt a jogászok kis seregén kivül nem akadt a házban senki, a ki az igazságügy iránt bármi érdeklődést tanúsított, a ki csak felfogni is képes lett volna azt, hogy menynyire függ össze egy jó igazságszolgáltatás az állami közigazgatás többi ágaival, az ország vagyonának emelésével, iparának és kereskedésének fejlesztésével, hitelének megszilárdításával. És ime a helyzet mintegy varázsütéssel megváltozott. Az igazságügyi tárca, mely eddig a hamupipőke szerepére volt kárhoztatva, eddig ismeretlen ovátiók tárgyává lőn s azon polcra emeltetett, mely azt hivatásánál fogva megilleti. Ma már nem beszélnek csupán arról, hogy az igazságügyér óriási keretű programmját megvalósítsa, ma már nem érik be az igazságügy terén elérendő reformokkal; ma már — és nézetünk szerint egész helyesen — azt követelik, hogy az igazságügyér irányadó befolyását az államigazgatás többi szakmáiban is érvényesítse, azokban is az észszerű egységes törvényalkotást, a céltudatos, biztos alapra fektetett kormányzást, az eddigi céltalan kapkodás helyébe megvalósítani segítsen. A mig eddig a pénzügyér szava volt az egyedüli irányadó és döntő, ezentúl az igazságügyér szava is fog minden jövendőbeli törvényalkotásnál nehezen a latban nyomni. Nem elég egy névnek hangoztatása arra, hogy a közvéleménynek ezen meglepő fordulatát megmagyarázza. Még Szilágyi Dezsőnek nagyszabású programmbeszéde sem elegendő az új helyzet kellő megértésére. Végtére az eddigi ministerek is többé-kevésbé jeles szónokok "voltak.; ők is értettek szép programmot adni; ők sem fukarkodtak ígéretekben, — és mégis mily óriási a különbség. Hiszen tudjuk mindannyian, hogy azon megragadó képből, mely Szilágyi nagy beszédében élénkbe tárul, a legközelebbi években csak a legkisebb rész lesz megvalósítható. Tudjuk, hogy egy emberöltőnél több kell hozzá, hogy a legszorgosabb munkálkodás mellett is, a legjobb politikai és pénzügyi constellatiók esetére is, a kül- és belbékének egyaránti megóvása esetére is, csak nagyobb része is legyen megvalósítható azon óriási keretű képnek, melyet Szilágyi programmbeszéde nyújt. Tudjuk, hogy Szilágyi Dezsőnek hosszú vagy rövid tartamú ministersége is számos kivüle álló feltételtől függ, ugy hogy merészség volna azt állítani, hogy ő bársonyszékét megtartandja mindaddig, mig programmjából az utolsó részlet is megvalósítva lesz. És mégis, a »Tisztelt Ház«-zal együtt mi is örömérzet.ünket nyilvánítjuk a mondottakon és hallottakon, mi is meg vagyunk győződve, hogy a liberális reform korszaka megkezdődött és hogy egy új, egy jobb kor küszöbén állunk. Mi az oka ezen nézetváltozásnak, mi az oka annak, hogy Szilágyi szavait nem puszta szóvirágoknak tekintjük, hanem férfias tett gyanánt üdvözöljük? Számot kell adnunk ugy magunknak, mint olvasóinknak erről, hogy a távolabb álló és Szilágyi egyénisége által nem befolyásolt szakember előtt is indokoltnak lássék az, hogy Szilágyi működésének támogatása nem csak az egyesült országgyűlési pártok, hanem minden magyar jogász feladata.