A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 21. szám - Az igazságügyminiszter első tettei

Nyolcadik évfolyam. 21. szám. Budapest, 1889. május 26. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 8. >>/. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok visszanem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) IZ Uim ÉRDEKE1MEK KÉPVISELETÉRE, A RHG1 ÜGYVÉDI, BfflÓI, ÜGYÉSZI S/ámos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLEK MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évro .. 6 frt — kr. fél • 3 > — » negyed » 1 > 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Az igazságügyminiszter első tette. Irta dr. Stiller Mór. — Második ig:iz-.ágügyminiszteri államtitkár. - A telekkönyvi rendtartás 74. §-a. Irta : O c s v a i Árpád, köz- és váltó-ügyvéd Lúgoson. — Az elidegenítési és terhelési tilalom. Irta : Lányi Bertalan, rimaszombati kir. tszéki biró. — A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. Irta : dr. D o b a i Győző, budapesti ügyvéd. — Adalék az országgyűlési képviselők mentelmi jogához. — Nyilt kérdések és feleletek. (A telekkönyvi jogból. Irta: dr. B. L ügyvéd.) — Sérelem. (Az oravicabányai kir. járásbíróság, ívta : dr. M a n i u Aurél, kir. közjegyző Oravicabányán.) — Irodalom. (A magyar adó- és illetékisme. Irta: dr Lehmann Róbert. — A magyar á'.Iam közigazgatási joga. Irta: dr. Csiky Kálmán, műegyetemi tanár. — Beküldettek az 1889. évi országgyűlési törvénycikkek. — Az igazságügyre vonatkozó rendeletek ) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések — Hirdetés. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesli Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A „Jfog Törvénytára" I88Q. évfolyamának tisztelt előfizetői jelen számunkhoz mellékelve z'esaik a folyó évi igazságügyministeri rendeletek i. es 2. ivét (1-32. lap.) Az esetleges reklamációkat kérjük <V napon belül hozzánk intézni. )(. Az igazságügyminiszter első tettei. Az új igazságügyminiszter előterjesztést tett az országgyűlésnek, az 1889. évi igazságügyi költségvetés néhány tételének felemelése végett. Az egyik vonatkozik az igazságügyi kormányzatra, a mennyiben egy új igaz ságügyminiszteri államtitkári állás szervezését célozza. A másik vonatkozik az igazságszolgáltatásra, a mennyiben a kir. tábla hátralékainak apasztását veszi célba 30 új kisegítő biró kinevezése által. Az új államtitkárnak szükségét a miniszteri előterjesztés azzal indokolja, hogy az egyik államtitkár kizárólag törvényelokészitési munkálatokkal és a többi ministeriumok részéről beérkező jogi kérdésekre adandó jogi véleményezések kidolgozásával lévén elfoglalva, okvetlenül szükséges, hogy az igazságügyi közigazgatás sajátlagos tésze kielégítő módon láttassék el egy másik államtitkár által. Indokolja továbbá az új állás szervezését maga a parlamentáris rendszer, mely természetszerűleg a parlamenti pártok uralmának lévén kifolyása, magával hozza, hogy az államtitkár is a kormányon lévő párt tagja lévén, a kormányon lévő miniszterrel áll és bukik. Nehogy tehát az illető kormányzati ágnak egész közigazgatási része az államtitkárságban minden rendszerváltozás által beállandó változása által örökös hullámzásnak ki legyen téve, és hogy igy a közigazgatás folytonossága a közügy érdekében megóvassék, okvetlenül minden más minisztériumban is előbbutóbb egy második államtitkárság szervezésének szükségessége tisztán közigazgatási jelleggel, bizonyára mielőbb bé fog állani. Az igazságügyminiszteriumban e szükség már is beállott. Szerencsés előjelnek tartjuk mi azt, hogy az új igazságügyminiszter az első reformlépéseket az igazságügy mindkét ágában, az igazságügyi közigazgatás és az igazságszolgáltatás terén kezdeményezi. Szerencsés előjelnek azért, mert mutatja, hogy teljes tudatában van egyrészt annak, miszerint egyaránt reformra szükség van ott is, itt is és hogy másrészt párhuzamos tevékenység fejtendő ki ott is, meg itt is. Megvalljuk azonban, hogy mi a törvény-elökészitésn ck nagy munkáját, az államkormányzat minden ágában hozandó törvények és rendeletek összhangba hozatalát sikeresen csak egy helyesen alkotott codificationális bizottságban vagy államtanácsban, vagy bárminek nevezzük is az illető testüleletet, látnók biztosítva, és azért szívesen láttuk volna, hogy az ennek megteremtésére célzó intézkedéseket is egyidejűleg kezdeményezte volna az igazságügyminiszter ur. Aazonban egyelőre megelégszünk ezen részletfizetéssel is, mert kétségtelennek tartjuk, hogy az igazságügyminiszter ur körültekintő, az egészre néző és az egészet átkaroló fölfogása mihamarább egy ilyen intézménynek megteremtésére is rá fog térni. Különös megelégedésünkre szolgál továbbá az igazságügyminiszter urnák azon további intézkedése, melylyel a budapesti kir. tábla hátralékainak apasztására — mert teljes elenyésztetése a törvénykezési hátralékoknak se nálunk, se sehol másutt még el nem éretett — 30 új kisegítő birót szándékozik kinevezni. Mi már akkor, midőn F a b i n y miniszter e célból az 1888. évi IX. t. c. javaslatát terjesztette a törvényhozás elé és annak alapján 15—18 törvényszéki biró behívását a kir. táblához szándékozta, jóslólag kiemeltük, hogy ezen szám elegendő nem lesz, nem lehet. Elleneztük a fél rendszabályt és követeltük a bírák nagyobb számmal való alkalmazását, előrelátván a kudarcot, melyet azon néhány szál kisegítő bíróval szenvedui kell. Mi akkor azt mondtuk : »csak egyre kérjük még az igazságügyminiszter urat, hogy ne kockáztassa ezen egész helyesnek ígérkező gyógymód hatását az által, hogy a gyógyszert fukarul és szűkmarkúan alkalmazza. Mi határozottan keveseljük a kilátásba vett 15—18 kisegítő birót az óriási hátralék-