A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 19. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Huszadik közlemény)

a JOG. 75 hogy neki alperes ellen bármi követelése lett volna, igazolni meg sem kisérlé, igy a kielégítés elfogadásához joga nem volt; s minthogy végül azon körülményt, hogy közadós fizetéseinek megszüntetéséről tudomással nem birt, mivel stm igazolta, közadósnak azon cselekményét, mely szerint ingatlanait és a felszerelvényeket alpereseknek kielégítésül átadta és az A) alatti szerződésnek közadós eme jogcselekményét magában foglaló részét ugy az ennek alapján a közadós ingatlanaira alperesek javára foganatosított bekebelezését az 1881 ; XVII. t.-cz. 37. §. 2. illetőleg 3. pontja alapján a csödhitelezőkkel szemben hatálytalannak kimondani kellett stb. A budapesti kir. itélö tábla (1888. okt. 8. 51,298 sz. a.): Az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes keresetét a csődtörvény 27. §ára alapítva, azon tények alapján indította, hogy alperesek az A) alatti szerződést közadós fizetései megszüntetésének tudatában a jóhiszemű hitelezők kijátszása céljából kötötték (a csődtörvény 27. §. 1. pontja) és hogy a kérdéses szerződés a csődnyitást (1883. január 13.) megelőző 15 napon belül 1883. január 2-án köttetett (csődtörvény 27. §. 3. pontja). De felperes arra, hogy a közadós a szerződés keletkezésekor fizetéseit már megszüntette s erről alperesek tudomással bírtak, csak azt hozza fel és szándékozik bizonyítani, hogy a szerződés este 7 —8 óra között készíttetett és közadós neje, mint egyik szerződő fél által este 9 órakor Íratott alá. Ezek a körülmények azonban magukban véve azt, hogy közadós akkor fizetéseit már megszüntette s erről alperesek tudomással birtak volna, bizonyítékot általában nem képez. De nem szolgálhat bizonyítékul a fizetéseknek a kérdéses időben való megszüntetésére az a körülmény sem, hogy közadós a 4—8 alatt csatolt váltókat a lejáratkor ki nem fizette, mert a lejárt váltó ki nem fizetése a fizetések megszüntetésének tényét magában véve még nem bizonyítja. Nem lévén tehát bizonyítva, a kereset jogalapjául szolgáló az a körülmény, hogy a szerződés kötésekor közadós fizetéseit már megszüntette s erről alperesek tudomással birtak, felperes keresetének a csődtörvény 27. §. 1. és 2. pontja alapján helyt adni már az oknál fogva sem lehet. De nem lehetett helyt adni felperes keresetének a csődtörvény 27. §. 3. pontja értelmében azon alapon sem, hogy a szerződés a csődnyitást megelőző 15 napon belül jött létre, mert a csődtörvény 27. §. 3. pontja értelmében közadósnak a csődnyitást megelőző 15 napon belül létrejött jogcselekményei csak akkor támadhatók mag, ha a közadós hitelezőjének olyan biztosítást vagy kielégítést ad, melyhez annak általában, vagy akkor még joga nem volt. E törvényhely intézkedésének esete tehát csak akkor állhat elő, ha a hitelezőnek általában nincs vagy nincs lejárt követelése, melynek kielégítését tehát akkor még nem igényelhette. De arra nézve, hogy alpereseknek általában nem állottak fenn azok a követeléseik, melyek az A) alatti szerződés szerint a vételárba való beszámítás által törlesztettek, ugy, hogy ezek a követelések akkor még le nem jártak s alperesek azoknak kielégítéséhez igényt nem tarthattak, a bizonyítás kétségtelenül felperes csődtömeggondnokot terhelte ; mert keresetének jogalapját épen ez a körülmény képezi, s csak ha már ez bizonyítva volna, terhelné a bizonyitás kötelessége alpereseket abban az irányban, hogy a közadósnak a hitelezőket kárositó szándékairól tudomással nem birtak. De felperes azt nem bizonyította, mert arra nézve, hogy B. Jakab II. r. alperesnek az A) alatti szerződésben emiitett 100 írt követelése nem létezett vagy le nem járt volna, felperes bizonyítékot általában fel nem hozott, azt pedig, hogy W. Károlynak az A) alatti szerződésben emiitett s a 4— 8 •/. alatti váltókkal igazolt, a megtámadott szerződés keletkezésekor felperes előadása szerint is már lejárt követelése faanyagokkal kiegyenlittetett, nem bizonyította, mert az általa ennek bizonyítása céljából felhívott W. Lipót és B. Sándor tanuk arról, hogy W. Károly I. r. alperes által közadóstól állítólag vásárolt faanyagok ára más módon lett kiegyenlítve, tudomással nem bírnak. PJzek szerint felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Guria (1889. márcz. 1.3. 88. sz. a) a II. bíróság ítéletének megváltoztatása mellett az első bíróság Ítélete hagyatik helyben, mégis oly változtatással, hogy az alperesek az ingatlanokra nézve nem az előbbeni telekkönyvi állapot helyreállítását, hanem azt tartoznak tűrni, hogy K. Márton csődtömegének hitelezői ezen ingatlanok vételárából kielégíttessenek. Indokok: Az A) alatti adásvételi szerződés szerint az eladott ingatlanok és ingók vételárába a hmvásárhelyi árvapénztár részére az ingatlanokra bekeblezett 1,300 frt átvállalása melI lett W. Károly alperesnek 1,850 frt és B. Jakab alperesnek 200 forint pénzkövetelése tudatott be. Első rendű alperesnek a perhez csatolt lejárt váltók alapján joga volt közadóstól készpénz kielégítést követelni; II. r. | alperes követelésének jogalapját nem adta ugyan elő, de az A) i alatti szerint az is pénzkövetelés volt, midőn tehát alperesek a | csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül közadósI tói olynemü kielégítést fogadtak el, mely szennt követeléseik fejében a közadós tulajdonát képezett ingó és ingatlan vagyonok ruháztattak reájuk át, közadós oly cselekvényt vitt véghez, mely a csődtörvény 27. §. 3. pontja értelmében megtámadható. A hitelezőknek megkárosítása jelen esetben abban rejlik, hogy alperesek teljes, esetleg pedig nagyobb százaléki kielégítést nyernének, mint a többi csődhitelezők, kiktől a kielégítési alapot elvonták. Minthogy pedig alperesek oly tényeket a perben nem igazoltak, melyekből jogszerűen következtethető volna, hogy nekik az adósnak a hitelezőket kárositó szándékáról tudomásuk nem lett volna: ennélfogva a másodbirósági ítéletnek megváltoztatása mellett az első bírósági ítéletet kellett lényegileg helybenhagyni, stb. Bűnügyekben. Perojitás csak az anyaperben hozott enriai Ítélet kihirdetése után kérhető. A temesvári kir. törvényszék: Minthogy a vádlott ellen hozott harmadbirósági ítélet még kihirdetve nincs, jelen kérvény, mint időelőtti, figyelemmel a 0,326/1888. ftő. számú elutasító végzésre is, hivatalból visszautasittatik. (1888. évi június 23-án 6,327. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla a kir. törvényszék végzését megváltoztatja, a perújitási kérvényt elfogadja és utasitja a kir. törvényszéket, hogy az érdemben hozzon határozatot. Indokok: A harmadbiróság által hozott ítélet azonnal jogerős s annak jogereje nem függ a kihirdetéstől. Azért a harmadbirósági ítélet hozatala után azonnal lehet a perújítást kérni. A kir. törvényszék végzését tehát megváltoztatni, a perújitási kérvényt elfogadni s a kir. törvényszéket utasítani kellett, hogy a kérelem érdeke felett hozzon határozatot. (1888. évi szeptember hó 25-én 9,766. szám.) A m. kir. Curia: Minthogy a jogerős kir. curiai itélet foganatba vétele csakis annak szabályszerű kihirdetése után esz közölhető ; tehát a bíróság is a végrehajtásnak a perújítással kapcsolatos elhalasztása iránt is alaposan csak a kihirdetés után határozhat ; miután maga vádlott sem tudhatja hitelesen a perorvoslattal megtámadott jogerős itélet tartalmát; és különben is a halasztási kérelemnek ily időelőtti benyújtása ellenkezik a fennálló jogrenddel: ezen okokból a kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával a temesvári kir. törvényszék elutasító végzése hagvatik felhozott indokainál fogva helyben. (1889. március 6-án, 1888. évi 11,049. szám.) Versenyben futó ló által pályából való kitörése folytán okozott testi sértések miatt sem a ló tulajdonosa, sem lovasa büntetőjogilag nem felelős. (B. T. K. 310. §.) A szolnoki kir. törvényszék: A további bűnvádi eljárás megszüntettetik. Indokok: M. K. Ödön pusztalakati lakos ellen özvegy H. Lipótné és leánya K. Hermanné szolnoki lakosok azon panaszt emeltek, miként az 1887. évi április 29-én a szolnoki lóverseny alkalmával nevezett M. K. Ödön »Ebba« nevű versenylova futás közben a pályáról kitörvén, a nézőtéren panaszosokat legázolta 3 rajtuk az orvosi látlelettel igazolt súlyos testi sértéseket ejtette, mely súlyos testi sértések a ló tulajdonosa és akkori lovasa M. K. Ödönnek vétkes gondatlansága által okoztattak, mivel nevezett a ló azon rossz tulajdonságát, mely szerint már előzőleg több verseny alkalmával a ló kitört a pályából, ismerve, a lovat mégis versenyre bocsátotta s az előre látható veszély elháritásáról nem gondoskodott. A vizsgálat folyamán panaszlott M. K. Ödön a ló kitörését véletlen balesetnek állítja és tagadja, hogy lovának jelzett rossz tulajdonságát ismerte volna; nem ismeri el, hogy a kitörést megakadályozni lehetett volna, és hogy e részben a megkívántatott gondosságot elmulasztotta, és pedig annyival kevésbé, mert mint