A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 18. szám - Mikor tartozik a sommás biróság a birói illetékességet hivatalból vizsgálni?

70 fi JOG. A kamitelévülést csak a beadott kereset szakítja félbe, a megintés és felmondás pedig csak akkor, lia az adói a hitelezőnek kamatkövetelési jogát beismerte. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja és elsőrendű alperest, mint egyenes adóst kötelezi a kereseti 1,911 frt 85 kr. tökének, továbbá 1878. december 11-től járó 6°/0 kamatának megfizetésére. Indokok. A kamatok ellen tett alperesi kifogás nem vétetett figyelembe azért, mert az 1883: XXV. t.-e. 19. §-a értelmében az elévülés e törvény életbeléptetése évének végétől számítandó, felperesek azonban a kereseti követelést még 1886. évi szeptember hó 6-án felmondották és az elévülési időt már e tényükkel is megszakították. (1888. évi június 25-én 256. sz. a.) A m. kir. Curia (1889. január 3. 7,973. sz. a.): Annak előrebocsátása mellett, hogy a másodbiróság ítélete az 1881 : L1X. t.-c. 35. §-a értelmében elsőrendű alperes nevében is felebbezettnek tekintendő ; a másodbiróságnak ítélete a kamatokat tárgyazó rész kivételével a másodrendű alperesre vonatkozólag, kinek védelméhez elsőrendű alperes is csatlakozottnak tekintetik, felhozott indokaiból, elsőrendű alperest illetőleg különösen még azért is helybenhagyatik, mert a kötelezvényem aláírás valódiságára nézve kínált föesküre, részéről a perben nemcsak határozott és világos, hanem egyáltalán semmi nyilatkozat sem történvén, az aláírás valódisága ő irányában is perrendszerűleg igazoltnak tekintendő. A kamatokat tárgyazó részében a másodbiróság Ítélete mindkét rendű alperes ellenében akként változtatik meg, hogy a kamat csak 1884. április hó 6-ától kezdve ítéltetik meg; mert az 1883: XXV t.-c. 19. §-a értelmében a kamatok három év alatt elévülnek s az elévülési határidő az idézett törvényszakasz szerint már 1883. év végétől számitható, ennélfogva jelen esetben a ! kamatok csak a keresetnek 1887. évi április 5-én történt beadását megelőző három évre voltak felperesek részére megítélendők; ezen felüli kamatkövetelésükkel pedig felperesek elutasitandók voltak, mert az elévülést csak a beadott kereset szakasztja félbe, a megintés, akár felmondás által pedig az elévülés megszakitottnak csak az esetben tekintethetnék, ha az adós a hitelezőnek kamatkövetelési jogát nyilván, vagy hallgatag beismerte volna, mi az előadottak szerint jelen esetben nemcsak a kamat, hanem a tőkekövetelésre nézve sem történt meg. Hozliat-c a felsőbíróság érdemleges Ítéletet oly esetben, a midőn az alsúbiróság a keresetet csakis elévülés okából utasította el, a felsőbíróság azonban az elévülést fenforogni nem látja? A kassai kir. tszék: Felperes az 1884. évi 1,565. sz. alatt alperes cégtől vásárolt 21/2 lóerejű cséplőgépnek visszavétele, nemkülönben 106 frt kárösszeg és 817 frt elvont haszonnak megfizetése iránt indított keresetével elutasittatik. Indokok: A felperesi kereset elutasítandó volt azon okból, mert felperes keresetét az árúnak átvétele, vagyis 1883. évi július hó 13-tól számított hat hó alatt nem érvényesítette, miután keresetét csak 1884. évi március hó 1-én adta be, és mert a Kt. 349. §-a alapján a kereseti jog az árúnak rendelkezésre bocsátására nézve, a belső és azonnal fel nem ismerhető hiányok miatt, is hat hó alatt elévül. Miután felperes keresetének főérdemére nézve elutasítandó volt, ugyanazon okból a rendelkezésre bocsátás megállapítása által feltételezett folyamodványoknak a felmerült kár és elvont hasznok megtérítése iránti keresetnek elutasítása elévülés alapján szintén kimondandó volt. (1887. március 18-án 99. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének indokolásából kitűnik, hogy az elsőbiróság felperest keresetével csupán csak elévülés okából utasította el. Habár a kir. itélő tábla ezt az indokot magáévá nem teszi, mert a periratok szerint alperes a perben elévülési kifogást nem tett, az elévülés pedig az ezt tárgyazó magánjogi elvek szerint hivatalból nem észlelhető ; mégis az elsőbiróság Ítéletét, a mennyiben felperest keresetével elutasította, helyben kellett hagyni; mert bármilyen felelősséget vállalt is alperes magára a kérdéses vételügyletből kifolyólag, miután felperes a valódiság tekintetében nem kifogásolt 2. sz. a. levélben a próbacséplés után kijelentette, hogy a vett gép jó; s miután alperes a próbacséplések megtörténte s az érintett kijelentés után a gép vételárának fizetésére halasztást kért, sőt alperesnek kétségbe nem vont állítása szerint felperes a kereset indítása után a vételárra 600 frtot fizetett; végre miután felperes a kérdéses géppel nemcsak saját, hanem ezen felül mások termésének is jó részét elcsépeltette s így a kérdéses gépet hosszabb időn át, s még a próba-cséplés után is tényleg használta: ily körülmények közt, még ha lett volna is oka felperesnek a gépet alperes rendelkezésére bocsátani, tekintve, hogy az 1883. évi december hó 21-én s igy az ugyanazon évi szeptember hóban történt rendelkezésre bocsátás után jóval később kelt 3. sz. a. levele szerint a kérdéses gép hátralékos vételárának kifizetését ígérte, a rendelkezésre bocsátástól elállottnak, s a kérdéses gépet nem kifogásoknak tekintendő. Felperes tehát a gép visszavétele és a vételár visszafizetése iránt követelési joggal nem birván, önként elesik az elmaradt haszon, kár és költség megtérítése iránti követelési joga is, és igy nem forog fenn szüksége annak, hogy az ezeket tárgyazó kérdés fejtegetés tárgyává tétessék. (1888. április 2 5-én 4,544. sz. a.) A in. kir. Curia: A budapesti kir. itélő táblának ítélete az abban felhozott okoknál fogva helybenhagyatik. 1888. október 31. 863. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Meg van engedve a fedezeti váltók beperlése az alapügylet érvényesítése nélkül is 5 és az alperest terheli annak bizonyítása, hogy az alapügyletből kifolyólag felperesnek nincsen annyi követelése, a mennyit a fedezeti váltó alapján igényel. Ha azonban valaki az alapügyletet már bíróság előtt érvényesítette és végrehajtható ítélete van, az nem érvényesítheti már a fedezeti váltót. A budapesti keresk. és váltótszék: Az 1886. évi dec. 10-én 44,406. szám alatt ke't sommás végzés a felperes által 929 frt. 52 krra leszállított tőkeösszegből 666 frt 72 kr. erejéig fentartatik, 262 frt 80 krnyi összegre nézve azonban hatályon kívül helyeztetik s ennélfogva tartozik alperes a Budapesten 1886. május 25-én egyenként 1,000 — 1,000 frtról kiállított három váltó alapján, mint elfogadó 666 frt 72 kr. váltóösszeget és ennek 1886. aug. 25-től járó 6% kamatát felperesnek 3 nap alatt s végrehajtás terhe mellett megfizetni. A marasztalási összeget meghaladó 262 frt 80 krnyi követelésre nézve felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az 1886. július hó 7-én és 14-én kelt s •/. és 2'/. alatt csatolt okiratokban körülirt azon jogügyletek, a melyekből származható árkülönbözetek fedezésére felperes a kereseti váltók közül egyenként 1,000 frtról szóló két váltóforgatmányt kapott alperestől, mindkét fél előadása szerint már befejezést nyertek ugyan, az árkülönbözet mennyiségének kérdése azonban még függőben és' vitás lévén, az ügyletek végleg lebonyolítottak nak nem vétethetnek. Ekkép tekintve azt, hogy a fedezeti váltónak célja és rendeltetése abban áll, hogy a hitelező lejáratkor készpénzbeli biztosítékot nyerjen, nem egyeztethető össze a váltóügylet természetével, hogy a fedezeti váltónak alapjául szolgáló jogviszony a váltóperben tétessék elbírálás tárgyává ; nem tartozik tehát a váltóper keretébe annak megvitatása, jár-e a hitelezőnek árkülönbözet és mennyire rug az s ez iránt csak az az ügybiróság van hivatva határozni, melynek hatáskörébe azon ügylet elbírálása tartozik, a melynek fedezésére a váltó adatott. Egyáltalán nem ellenkezik ezen felfogás a vt. 92. §-a azon rendelkezésével, mely a váltóadósnak megengedi, hogy a mindenkori felperes elleni közvetlen viszonyból eredő kifogásait hatályosan érvényesíthesse, mert e kifogások okszerűen csak oly természetűek lehetnek, a melyeknek bizonyítása a váltóper keretében váltói uton érvényesíthető, de nem foghat helyt oly bizonyítás, mely a váltóper természetével össze nem fér s melynek megoldása a bizonyítás tárgyául szolgáló ügylet minőségénél fogva külön ügybiróság hatáskörébe tartozik s ez által ki van zárva az, hogy a fenforgó esetben az alapügylet iránti vita a váltóperbe bevonassék s ebben nyerjen megoldást, mivel a fedezeti váltónak célja épen az, hogy a hitelező ugy kerüljön a váltóösszeg birtokába, mintha készpénzt kapott volna fedezetül. A midőn tehát alperes nem igazolta, hogy a kereseti váltók a fizetési időre nézve szerződés- és jogellenesen töltettek volna ki, sőt nem is állította, hogy oly megállapodás jött volna létre, 1 mely szerint a váltók lejárata csak akkor állott volna be, midőn j az azoknak alapjául szolgáló ügyletek végleg lebonyolittattak, de a lejáratra nézve történt megállapodást nem is vitatta : felperes I épen azért, mivel a fentérintett két váltó neki fedezetül adatott, I a fedezeti minőségüknél fogva teljes jogot nyert arra nézve, hogy