A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 18. szám - Mikor tartozik a sommás biróság a birói illetékességet hivatalból vizsgálni?

IV JOG 71 lejáratkor a váltók egész összege erejéig eszközölhesse kielégítését. Az 18S6. július -Í2-Ú11 létrejött kötés alapján keletkezett ügylet, a mebből származható különbözet fedezésére felperes azon 1,000 frtos váltóelfogadványt kapta alperestől, melyet 570 frtnyi követelés erejéig érvényesített, mindkét fél beismerése szerint végleges lebonyolítást nyert akkép, hogy alperes az E. alatti könyvkivonat »Soll« rovatában 188G. aug. 6 án terhére irt 307 frt 20 krnyi összeg, mint váltókülönbözeti tartozás fizetésére az illetékes tözsdebiróság által köteleztetett. E marasztalás puszta ténye által a fedezeti váltó nem veszthette el ebbeli minőségét, mert ez csak a követelés kifizetése által szűnik meg s igy a midőn alperes nem is állította, hogy a 3o7 frt 20 kmyi marasztalási összeget felperesnek megfizette, a midőn tehát fizetés hiányában a fedezet még visszakövetelhető nem volt s felperes nem volt köteles a fedezeti váltót kiadni: felperes jogosult volt a bíróilag megítélt árkülönbözeti követelést meghaladó összegre nézve is, mert a váltó fedezeti minőségénél fogva alperes a fedezeti váltó alapján csak annyiban s csak annyival tartozik, a mennyit a kötés foganatosításából eredt árkülönbözet az ö hátrányára eredményezett s mert az ezt meghaladó összegre nézve a váltó már hatályát veszítette. Nem érvelt ennek ellenében felperes sikeresen a kt. 379. §-ából folyólag őt bizományosi minőségében megillető zálogjoggal, mert a fedezeti váltó nem képez oly bizományi árút, a melyre a zálogjog kiterjed. Ezekhez képest a felperes által 929 frt 52 krnyi összegre leszállított követeléséből 666 frt 72 krnyi összeg erejéig a sommás végzést fenn kellett tartani s alperest ez összegben el kellett marasztalni; 262 frt 80 krra nézve azonban felperest el kellett keresetével utasitaui, mert maga sem állította, hogy a tőzsdebiróságilag megítélt 307 frt 20 krt a kereseti, illetőleg a leszállított követelésből már levonásba hozta. (1-887. márc. 24. 1886. évi 59,136. sz.) A budapesti kir. Ltélö tábla: A kir. itélö tábla az elsőbíróság ítéletének nem felebbezett azt a részét, mely által felperes a 929 frt 52 krra leszállított követelésének 660 frt 72 krt meghaladó részével elutasittatott, érintetlenül, a mennyiben pedig a 44,406 I8í<t3. számú sommás végzés 359 frt 57 kr. és ennek 18S6. aug. 25-től számítandó 6% kamata erejéig hatályában fentartatott és alperes ez összegnek megfizetésére köteleztetett, helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja, a 44,406/86. sz. sommás végzésnek az elsöbiróság által fentartott további részét hatályon kivül helyezi; felperest követelésének az elsöbiróság által meg. itéit 307 frt 20 krnyi részével elutasítja. Indokok: Peres felek egyező előadása szerint a keresethez A., B., C. alatt becsatolt váltók a peres felek között fenforgott kereskedelmi ügyletek kapcsán a felperes netáni követelésének biztosítására adattak fedezetül. A C. alatti váltóval kapcsolatos kereskedelmi ügylet nemcsak lebonyolítva, hanem az az összeg, mely felperes, mint megbízottnak, alperes mint megbízótól jár, a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának Ítélete által 307 frt 20 krban meghatározva és alperes ez összegnek megfizetésére itéletileg kötelezve lett. Minthogy pedig felperes a tözsdebiróság Ítélete alapján a netán késedelmes fizető alperes ellen végrehajtást vezethet s ez által követelésének kielégítéséhez juthat, sem célja, sem szüksége nem forog fenn annak, hogy alperes a 307 frt 20 kr. tartozásának megfizetésére a C. alatti váltó alapján váltói uton is köteleztessék, sőt miután a fedezeti váltó az által, hogy annak birtokosa adósát más bíróság által fizetésre köteleztette, érvényét veszítette, meg nem engedhető, hogy ugyanazon 307 frt 20 kr. követelés tekintetében alperes ellen kétrendü elmarasztó Ítélet hozassék. Az elsöbiróságnak azt a rendelkezését tehát, mely szerint felperes követelését 666 frt 72 krban megállapítva, alperest a tözsdebiróság által már megítélt 307 frt 20 kr. erejéig ujolag e perben is elmarasztalta, megváltoztatni és a sommás végzést a most mondott 307 frt 20 krra nézve hatálvon kivül helyezni kellett. A 929 frt 52 krra leszállított követelésből az elsöbiróság által elutasított 262 frt 80 kr. és az imént mondottak szerint meg nem Ítélhetett 307 frt 20 krnak levonása után fenmaradó 359 frt 52 krra nézve azonban helybenhagyandó volt az elsöbiróság Ítelete, mert a fedezeti váltó természetéből következik, hogy a bizonyítás arra nézve, miszerint a fedezeti váltó birtokosának v'agy épen nincs, vagy nem oly összegű követelése van, a mily összeg erejéig a váltót érvényesítette, a váltókötelezett alperest terheli. Jelen perben alperes bizonyítani kívánta azt, hogy felperes nem járt el az alperes által adott megbízások szerint s hogy neki felperes ez által kárt okozott, mely az alperes által vitatott eladási idő és az ügyleteknek felperes által történt tényleges lebonyolítása idejében jegyzett gabonaárak közötti különbségben kifejezve, felperes követelését teljesen elenyészteti. A kereskedelmi ügyletnek ily körülményei a gyors eljárású váltóperben bizonyítás tárgyává nem tehetők, arra nézve pedig, a mi a váltóperben is bizonyítható volna, hogy tudniillik peres felek a fedezeti váltókkal kapcsolatos ügyletek tekintetében már elszámoltak s a követelés vagy tartozás összege meghatároztatott, alperes bizonyítékot nem is ajánlott és igy az A. és B. alatti váltók 359 frt 52 kr. erejéig érvényben levőknek tekintendők. (1888. jan. 19. 1887. évi 2,734. váltószám.) A m. kir. Guria : A kir. itélő táblának Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1888. máj. 29. 412. váltószám.) Bün-ügyekben. A büntető bíróság csak büntetendő cselekmény által elvont vagyonra rendelhet zárlatot; kárkövetelés biztosítása oéljiibni fenyítő zárlat nem rendelhető. A budapesti kir. törvényszék : Ezen, a magánpanaszos R.-St. Antal báró által a kaptoli birtok és jövedelmének zár alá vétele iránt előterjesztett kérelemnek, a kir. ügyészség 21,911/87. számú indítványától eltérőleg hely nem adatik. Indokok: Báró R.-St. Antal csalás miatt tett pauaszáuak lényegét az képezi, miszerint báró P. Lászlóué született S. Malvina, leányával, báró P. Arankával, jelenleg férjezett gróf R. Pálnéval, összejátszva, panaszost színlelt jóindulatukkal magukhoz édesgetvén, s elsőrendű vádlott báró P. Lászlóné magát, mint a panaszos báró jóakaróját s olyan praktikus nőt tüntetvén fel, ki képes lesz az öreg s adósságaiban elmerült báró anyagi viszonyait rendezni, reábeszélés és befolyása által egy szerződést hozott létre, a vádlottnőben magas társadalmi összeköttetéseinél fogva feltétlenül megbízó panaszos és saját leánya Aranka közt, mely szerint R.-St. Antal báró eladta Szlavóniában fekvő kaptoli birtokát báró P. Arankának 220,000 frt vételárért oly módon, hogy az írásbeli adásvevési szerződésben a vételár csakis 180,000 frtban, mely legnagyobbrészt a birtokot terhelő adósságok átvállalása által kimerittttik, tüntettetett fel, a többi 40,000 frtról pedig a vevőnő egy kötelezvényt állított ki, melynek a nevére irt martfűi ingatlanban kellett volna biztosítását nyerni, de mely kötelezvényre a zálogjogbekebelezési engedély reá nem vezettetett azon okból, mely egyátalán a vételárnak az adásvevési szerződésben csekélyebb összegben való felvételének indokát is képezte, hogy t. i. a báró hitelezői azt, hogy ő készpénzzel rendelkezik, meg ne tudják, s igy őt abban, hogy azon összegből becsületbeli tartozásait fizethesse ki, meg ne akadályozhassák. Báró I'. Lászlóné kilátásba helyezte, hogy a követelés betáblázása később, midőn a hitelezők figyelme ezen adásvevésre irányulni megszűnik, meg fog történni. Panaszos ez intézkedést saját érdekében levőnek vélvén s vádlottnőben teljesen megbizván, a vádlottnő előadásában megnyugodott; midőn azonban a kérdéses 40,000 frtnyi kölcsönösszeg kamatjának esedékességekor a kamatot meg nem kapta és sürgetésére P. Aranka bárónőtől azon értesítést nyerte, hogy ő fizetni nem képes, mert adósságokban el van merülve, s mert martfűi birtoka már nem áll rendelkezésére, mert az anyjának már eladta, reájött panaszos, miszerint a kérdéses martfűi birtokot, melynek az ő követelése biztosítására kellett volna szolgálnia, P. Aranka bárónő, pár nappal a kaptoli birtokra vonatkozó szerződés megkötése után, anyjának elsőrendű vádlottnönek eladta, miből panaszos azon következtetést vonja, hogy vádlottak egész eljárása az ő tervszerű kizsákmányolására volt irányozva, annál is inkább, mert P. Aranka bárónő még a kaptoli birtok feletti rendelkezési jogáról is anyja javára lemondott, s igy ö 40,000 frtnyi követelésével, mely 1888. évi július hótól kezdve részleteukint lenne fizetendő, semminemű biztosítékkal nem bír, sőt még a kaptoli birtok bérbeadása folytán azon tartási és ellátási igényét sem érvényesítheti, mely részére a kaptoli birtokra bekebelezett, s vevők által átvállalt hitbizományi tőke öt illető kamatjai elengedése ellenében megállapittatott, s igy vádlottak fondorlatai által tetemesen megkárosittatott Panaszos állításai A. István vallomásával támogattatuak ugyan; minthogy azonban a most nevezett tanúnak azon leg-