A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 17. szám - Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e újból lefoglalni ha ugyanazokra a kielégitési végrehajtás szándékoltatik vezettetni? - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizenkilencedik közlemény)

6fi A JOG mint azzal a körülménynyel szemben, hogy a szeszégetők az egész égetési idényre szoktak felvétetni, alperest terheli annak a bizonyítása, hogy felperessel nem az egész szeszégetési idényre szerződött, alperes azonban ezt nem bizonyította s azt, hogy mennyi időre szerződött, elő sem adta, de sőt a felperes által neki kínált azt a főesküt, hogy a felfogadás az 1882/3. évi idényre történt, el nem fogadván, a felperesnek ez iránt tett állítását kell bizonyítottnak venni. E szerint felperes szolgálati ideje egy szeszégetési idényre terjedvén, alperes az ez időre járó javadalmazást felperesnek megfizetni tartozik, mert azt, hogy felperes a szerződött időre más egyénnél működött, vagy hogy máshoz saját hibája miatt nem szerződhetett, alperes nem bizonyította. A szeszégetési idény 3 hóval számíttatott, mert szakértői vélemény szerint ennyi idő esik középszámitás szerint egy idényre, továbbá, mert P. Mór vallomása szerint alperesnél a szeszégetési idény 3 hóig szokott tartani. Ezek szerint felperesnek keresete három havi fizetés iránt jogosult lévén s alperes fizetési kötelezettsége az előadottak szerint feltétlenül megállapittathatván, alperest a főeskü mellőzésével a három hóra 180 forintfizetés, 15 frt tehéntartás és 12 hétre járó 4 frt 32 kr. kenyérilletmény, vagyis összesen 199 frt 32 kr. megfizetésében marasztalni kellett. A in. kir. Curia (1889. február 15-én 6,408/p. 1888.): A másodbiróság ítélete indokainál fogva helyben hagyatik. A járda elkészítésének költsége a telek tulajdonosát terheli. A telek tehermentesen történt eladásakor már meglévő járda után eső költségnek megfizetése Tevőket csak az esetben terheli, ha a szerződésben annak fizetését kifejezetten elvállalták. (M. kir. Curia 1889. márc. 7. 7,287. sz.) Az aláírás valódiságának tagadása esetén a szakértők véleménye bizonyítékul nem fogadható el az esetben, ha az aláírás valódiságának megállapítása céljából felperes alperest a föesküvel megkínálta s ez azt elfogadta. (M. kir. Curia 1889. márc. 8. 7,800. sz.) Ha a hitelező a bár elkésetten teljesített részletfizetéseket minden jogfentartás nélkül elfogadja, a csak pontos fizetés esetére elengedett kamatot és perköltséget nem követelheti. A m. kir. Curia : A másodbiróság neheztelt ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben indokolása alapján és még azért is, mert alperes a részlettörlesztéseket minden jogfentartás nélkül elfogadta és igy a fizetés esetére elengedett kamat- és perköltséget már nem követelheti. (1889. márc. 7. 1,606. sz.) Kereskedelmi, csőd" és váltó^ügyekben. Életbiztosítási ügyletből folyólag a biztositási díj megfizetésére irányuló kereset, tekintet nélkül az 50 frtot meg nem haladó összegre a sommás bíróság hatásköréhez tartozik. — Harmadfokú határozat a birói hatáskör kérdésében. * Az ipolysági kir. járásbiróság (1887. augusztus 16-án, 2,7i)t>/p. 1887.) : S. Fülöp, minta cs. kir. szabadalmazott »Riimione adriatica« biztositó-társaság főügynöke felperesnek, Sz. Márkus alperes elleni 30 frt 40 kr. iránti perében végzett: Ezen kir. járásbíróság illetőségének leszállításával felperes keresetével az illetékes kir. törvényszék mint kereskedelmi bírósághoz utasittatik. Indokok: Az 1875. évi XXXVII. t.-c. 258. §-nak 4. pontjára alapitott kereset elbírálása a keresk. eljárási szabályzat 7. §-a értelmében a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozván, ezen bíróság illetékessége leszállítandó s felperes keresetével az illetékes keresk. bírósághoz utasítandó volt. A budapesti kir. itélö tábla (1888. évi május hó 2-án, 56,02l/p. 1887.): a kir. járásbíróság végzését ama részében, mely szerint magát birói hatáskör hiányában a jelen keresetre nézve illetéktelennek mondotta ki, helybenhagyja, ellenben ama részében, mely szerint felperest keresetével a kir. kereskedelmi törvényszékhez utasította, megváltoztatja s jelen keresetet az 1877. évi XXII. t.-c. által szabályozott eljárás alá tartozónak mondja ki s a keresetet felperesnek visszaadatni rendeli. Indokok: Habár a jelen kereseti követelés az 1875. évi XXXII. t.-c. 25S. §-ának 4. pontja szerint kereskedelmi ügyletet - Felhívjuk a szakkörök figyelmét a Curiának utóbbi időben állandóvá vált azon gyakorlatára, hogy a novella 45. §-ának világos intézkedése dacára is harmadfokúing határoz érdemileg az illetékesség és hatáskör tárgyában oly esetekben is, melyek a perrendt. 53. szakasza alá épen nem su!'summáihatók. képező biztosítás elvállalásából keletkezett, de alperes nem lévén kereskedő, a jelen peres ügy nem tartozik azok közé, melyeket a kereskedelmi eljárást szabályozó s 1881. évi november hó 1. napján 3,269. szára alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet 5., illetve 6. szakasza a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe utal, minek folytán a jelen peres ügy elbírálására a polgári bíróság tekintettel arra, hogy a követelés összege az 50 frtot meg nem haladja, nem a sommás, de a kisebb polgári peres ügyek bírósága illetékes, I miután az 1877. évi XXII. t.-c. 9. szakaszának második bekezdése a hivatolt szakasz 8 pontjának esetei kivételével csupán a kereskedelmi ügyeket és nem egyszersmind a kereskedelmi ügyletekből származó polgári ügyeket zárja ki ez eljárás alól. A magy. kir. Curia (1889. február hó 15-én, 5,849/p. 1888.): Mindkét alsó bíróság végzése megváltoztatik, az ipolysági kir. járásbíróságnak mint sommás bíróságnak jelen perbeni illetősége megállapíttatik és a nevezett elsőfokú bíróság a további perrendszerü eljárásra utasittatik. Indokolás: Tekintve, hogy a kereset tárgyát életbiztositási jogügylet képezi, a biztosított és biztosító közötti jogviszonyt pedig a kereskedelmi törvény szabályozza, az e jogviszonyból felmerülő vitás kérdések eldöntésénél tehát a kereskedelmi törvény szabványai alkalmazandók, nyilvánvaló, hogy a biztositási díjak iránti perek az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-ának utolsó bekezdéséhez képest a kisebb polgári peres ügyekben eljárásra hivatott bíróság illetékessége alá nem tartozik; továbbá tekintve, hogy felperes az 1881. évi november 1-én 3,269. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 7. szakasza harmadik pontja szerint keresetét, minthogy ennek tárgya 500 frtot meg nem halad, a járásbíróságnál, mint sommás bíróságnál folyamatba tenni jogosítva volt: kétségtelen, hogy ugy a kir. járásbíróság, midőn felperest keresetével a törvényszékhez, valamint a budapesti kir. itélö tábla is, midőn felperest az 1877. évi XXII. t.-cikkben jelzett bíróságához utasította, perrendellenesen határozott, minélfogva mindkét alsó bíróság végzését a fenti móaon megváltoztatni kellett. Habár a bíróság egyik társtag kérelmére fontos okokból rendelhet felszámolókat, magát a felszámolást azonban az egyik tasr egyoldalú kérelmére perenkivflli eljárásban nem rendelheti el a bíróság. Azon körülmény, hogy a társaság, melynek felszámolása kéretett, bejegyzett volt-e vagy nem, a felszámolás elrendeltethetésére befolyással nem bír. A s.-a.-uj helyi kir. törvényszék, mint keresk. biróság (1889. évi ápr. 3. 246. sz. a): Dr. Neumann Ármin ügyvéd által képviselt K. Mór kérvényezőnek, W. Salamon cég ellen felszámolás iránti perenkivüli ügyében következő végzést hozott: Tekintve, hogy a ker. törvény 108 — 120. §-ainak a közkereseti társaság felszámolására vonatkozó s a 146. §. szerint a betéti társaságra nézve is érvényes intézkedései csak oly betéti társaságra alkalmazhatók, mely a keresk. törv. 126. §. rendel kezéséhez képest az üzlet megkezdésekor a kereskedelmi cégjegyzékbe való bevezetés végett az illetékes k;r. törvényszéknél bejelentetett, a folyamodó és W. Salamon közt a B. alatti közjegyzői okiratban létrejött társasüzlet pedig ezen kir. törvényszéknél a kereskedelmi cégjegyzék I. kötet 195. lapján bevezetett egyéni cégénél a felszámolásnak bejegyzése a keresk. törvény 110. §. értelmében nem eszközölhető, de a társascég bejegyzésének hiánya miatt a felszámolóknak a keresk. törv. 114. §. által előirt aláírása sem lenne jegyezhető; tekintve továbbá, hogy a keresk. törv. 108. §-ának második bekezdése szerint a biróság a társasági tagok egyikének indítványára csakis a társaság feloszlása után nevezhet ki felszámolókat, az azonban, hogy a folyamodó és W. Salamon közt fenlevő társas viszony kölcsönös megegyezés, avagy birói határozat folytán megszűnt s ekként a társaság feloszlott volna, a bemutatott okiratokkal kellően igazolva nincs s ennélfogva jelen egyoldalú kérvény alapján a felszámolók kinevezése iránt birói intézkedés nem tehető: folyamodó kérelmével elutasittatik, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1889. évi jan. 14. 8,804. sz. a.): Az I. biróság Ítélete megváltoztattatik, a W. Salamon cég és K. Móric között az 1886. szept. 24-én kelt és a kérvényhez B. alatt becsatolt szerződés szerint létrejött, be nem jegyzett, hanem W. Salamon cég alatt foglalt betéti társaság felszámolásának helye találtatik és az elsőbíróság utasittatik, hogy a felszámolók kirendelése, a fentjelzett betéti társaságnak, mint felszámolásba mentnek s a felszámolóknak bejegyzése iránt saját I hatáskörében intézkedjék, stb.