A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 17. szám - Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e újból lefoglalni ha ugyanazokra a kielégitési végrehajtás szándékoltatik vezettetni? - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizenkilencedik közlemény)

ü JOG 67 Indokok: A kérvényhez A. alatt becsatolt okiratot módosító B. alatti okirat alapján a budapesti kir itélö tábla 7,617/88. v. sz. határozatával kimondotta, hogy a W, Salamon és K. Móric között az emiitett B. alatti szerződés alapján fenálló jogviszony kereskedelmi és pedig betéti társaságot képez ; továbbá, hogy K. Móric az A. alatti okirat szerint kölcsön adott 30,000 frtot, minthogy ez az összeg a B. alatti okirat alapján társasági betétté vált, a szerződési időtartam lejárta, illetve a társaság feloszlása előtt nem követelheti. A betéti társaság időtartama az A. alatti okirat 7. pontja szerint 1889. május 10-ig van meghatározva, ha az időt megelőzőleg két évvel valamelyik szerződő fél felmondással él, a társas viszonynak ilykép szabályozott felmondása K. Móric részéről kellő időben megtörtént, de a betéti társaság az érdekelt felek viszálkodása folytán már hosszabb idő óta tényleg megszűnt, a mi kétségtelenül kitűnik abból, hogy W. Salamon a társa K. Móric ellen a budapesti kir. kereskedelmi és váltótszék előtt 56,332/1887. sz. a. folyamatba tett keresetében a felszámolás elrendelését kérte; K. Móric pedig az E. alatt becsatolt Ítéletből kitetszöleg a felszámolásba beleegyezett s az csupán a kir. tszék illetékességének hiánya miatt nem rendeltetett el. Ezek szerint tekintettel arra, hogy a kérvényhez becsatolt többi okiratoknak is figyelembe vétele mellett a többször emiitett felek közt fenállott, tényleg már hosszú időn át megszűnt társas viszony formai felmondásának célja nincsen; tekintve, hogy az a körülmény, miszerint a betéti társaság, mint olyan, bejegyezve nem lett, minthogy a keresk. törv. 1(5. §. szerint a be nem jegyzés csak a jogokat, de nem a kötelezettségeket korlátolja, a kereskedelmi társaságnak felszámolás utján feloszlását pedig a keresk. törv. 108—120. és 146. §-ai kötelezettség gyanánt rendelik, az I. bíróság végzésének megváltoztatása mellett a W. Salamon cég és K. Móric között fenálló, de be nem jegyzett betéti társaság felszámolását megengedni és a kir. törvényszéket a megfelelő további eljárásra utasitani kellett. A m. kir. Curia (1889. ápr. 3. 246. v. sz. a.): A kir. itélö tábla végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben azért, mert valamely közkereseti vagy betéti társaság feloszlása és a felszámolás elhatározása után a ker. törv. 108., illetve 146. §-ai szerint fontos okokból a társasági tagok egyikének indítványára a bíróság rendelhet ugyan felszámolókat; azonban magát a felszámolást egyik társasági tagnak egyoldalú kérvényére perenkivüli eljárásban bíróilag elrendelni nem lehet; már pedig K. Móric egymaga kért 9,811/1888. sz. kérvényében a felszámolás elrendelését, a nélkül, hogy társa W. Salamon ezen kérvényhez csatlakozott volna, e csatlakozást nem pótolván a kérvényhez, P. alatt mellékelt 56,332. sz. kereset azért, mivel ez külön perutra vonatkozik s már ennélfogva itt tekintetbe nem jöhet, de különben is W. Salamon ama keresetben a felszámolás elrendelését nem feltétlenül, hanem az egyúttal követelt kártérítéssel s ennek megítélésétől függőieg együttesen kérelmezte, stb. Bün^-ügyekben. A jövedéki kihágásokra nézve fenálló eljárási rendeletek az 1S68. évi LIV. t.-e. 208. §-a alapján kiszabott pénzbüntetéseknek szabadság*esztés büntetéssé való átalakítására vonatkozólag nem alkalmazhatók. A budapesti kir. keresk. és váltótszék: Gy. L -né sz. P. R. felperesnek P. A. ellen 4,000 frt tőke és jár. iránt folyamatban volt váltóperében az alólirott kir. törvényszék, mint váltóbiróság, a fővárosi magy. kir. pénzügyigazgatóság 1838. évi dec. hó 9. napján 08,818/11. sz. a. kelt megkeresésében foglalt azon kérelmének, hogy az 1888. évi aug. hó 10. napján 43,973. sz. a. kelt végzésben 50 frt pénzbirságban marasztalt Sch. J. tanúnak az a büntetése, a közlött szegénységi bizonyítvány alapján, az 1868. évi LIV. t.-c. 201. §-a értelmében fogházbüntetésre átváltoztassák; tekintve, hogy a csatolt szegénységi bizonyítvány a végrehajtás megkísérlését és így a teljes fizetésképtelenségét nem igazolta, helyt nem ad. A budapesti kir. itélö tábla: Tekintve, hogy a jövedéki kihágásokra nézve fenálló eljárási rendeletek az 1868. évi LIV. t.-c. 206. §-a alapján kiszabott pénzbüntetéseknek szabadságvesztés büntetéssé való átalakítására vonatkozólag épen azért nem alkalmazhatók, mivel a kérdéses rendeletek csak a jövedéki kihágási eljárásra nézve tartalmaznak intézkedést s mivel a kivételes eljárási szabályoknak a más esetekre való kiterjesztése meg nem engedhető : a kir. itélö tábla az elsőbirósági végzést az abban felhozott s a fenti indokok alapján helybenhagyja. (1889. febr. 19. 8»9. sz.) Zsinagóga és temetöhely elárverezése. — Végrehajtatok az ingatlanoknak elárverezését — a mennyiben azokra a végrehajtási jog javukra már előzőleg fel van jegyezve — a végrehajtási törv. 144. §-a alapján jogosultak kérelmezni, tekintet nélkül arra, hogy azok időközben mily célra használtattak vagy használtatnak. Az újvidéki kir. tszék: Az árverési kérelemnek a végr. törv. 144 és 145. §-ai alapján helyt adván, az árverési hirdetményt kibocsátotta. A budapesti kir. itélö tábla: A felfolyamodásnak helyt nem ad ; mert a kikiáltási ár megállapításának alapjául szolgáló becslést a bíróság részéről kiküldött szakértő teljesítvén, e szakértő oly tekintet alá esik, mintha állandóan alkalmazott volna, az általa kiállított becslevél tehát a kikiáltási ár megállapítására a végr. törv. 148. §. második bekezdése értelmében törvényes alapul szolgál; mert az újvidéki X. számú tjkönyvben foglalt ingatlanokra nézve a végrehajtási jog végrehajtatok javára fel van jegyezve, ugyanők e jogukból kifolyólag az eme tjkönyvben foglalt ingatlanok elárverezését, tehát tekintet nélkül arra, hogy azok időközben mily célra használtattak vagy használtatnak, a végr. törv. 144. §-a értelmében jogosultak kérelmezni; mert az a kérdés, hogy végrehajtatok kamatkövetelése állítólagos elévülés vagy más okból mennyiben tekinthető elenyészettnek, ez útra nem tartozik; mert ezek sz-;rint a felfolyamodásban felhozottak részint alappal nem birnak, részint figyelembe nem vehetők. (1888. 356/89. sz.) Nem követ el gondatlanságot azon vádlott, ki lovait a tanyán dívó szokás szerint itatás végett szabadon ereszti a kúthoz; tehát az igyen eleresztett ló véletlen rúgása által okozott testi sértésért a ló felügyeletével megbízott egyén büntető utón feleletre nem vonható. A debreczeni kir. törvényszék (1837. június 13-áu 7,607/B. 1887.) : Gondatlanság által okozott emberölés vétségével vádolt F. József elleni bűnügyben itélt: Vádlott a btk. 290. §-ába ütköző gondatlanságból okozott emberölés vétségében bűnösnek kimondatik stb. A budapesi kir. itélö tábla (1888. évi március 6-án 26,076/B. 1887.): Az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1889. február 21-én 5,074/B. 1888.): A kihallgatott tanuk vallomása alapján megállapítható ugyan, hogy vádlottnak a kérdéses kúthoz szabadon eresztett lovai a Sz. Mihály sértett által szintén a kúthoz vezetett és sértett fél kezéből kiszabadult csődörrel összerugtak, de még az sem volt megállapítható, melyik ló rúgta meg a közben Sz. Mihályt. Tekintve már most, hogy vádlott csupán azért, mert lovait a tanyán divó szokás szerint szabadon eresztette a kúthoz itatás végett, büntető uton feleletre nem vonható; tekintve továbbá, hogy a szerencsétlenség főleg azért történt, mert a 13 éves sértett nem birt a csődörrel és így büntető beszámítás alá eső gondatlanság inkább azt látszik terhelni, ki a gyermek gyenge kezére bizta a csődört, ezen okokból mindkét alsóbb fokú biróság ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik. Ha a sértett fél indítványára üldözendő cselekményre vonatkozólag a sértett kijelentette, hogy vádlott megbüntetését nem kivánja, ugyanannak az előbbivel ellenkező nyilatkozata, hogy vádlott megbüntetését kéri, a már elejtett s igy jogilag megszűnt vádat újra föl nem élesztheti. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy II. r. vádlott T. J. ellen a btkv. 121. §. 2. bekezdése alapján az okból emeltetett a vád, mert K. M.-nek az ablakait éjnek idején beverte; tekintve, hogy ezen a sértett fél indítványára üldözendő cselekményre vonatkozólag a sértett K. M. az 1887. jun. 14-én tartott végtárgyaláson kijelentette, hogy vádlott megbüntetését nem kivánja, a mi által a vádat jogérvényesen elejtette; tekintve, hogy ugyanannak a második végtárgyaláson az előbbivel ellenkező azon nyilatkozata, hogy vádlott megbüntetését kéri, a már elejtett s igy jogilag megszűnt vádat újra fel nem élesztheti; mindkét alsóbiróság ítélete II. r. vádlottat illetőleg megváltoztatik s vádlott ellen a további eljárás megszűntnek mondatik ki. Egyebekben a kir. tábla ítélete indokaiból helvbenhagyatik. (1889. febr. 15. 6,664. sz.)