A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 17. szám - Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e újból lefoglalni ha ugyanazokra a kielégitési végrehajtás szándékoltatik vezettetni? - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizenkilencedik közlemény)

148 A JOG. — a nélkül, hogy a fentebbbi jogelv alterálását célozná — már kimondja miszerint minden egyes esetben fontolóra veendő, vájjon a fenforgó konkrét eset nem-e azon eredményre vezet, hogy a rendes, józan kereskedő jóhiszemííleg az árú végrehajtási eladásának helye gyanánt nem-e egy m á s helyet találhatott inkább alkalmasnak?0 A mi a rendes árfolyammal biró nem fixügyl eteknél az árkülönbözeten kivül szintén előfordulható egyéb kár- és illetve elégtételi jogigényeket illeti, azok lényegileg egyazonosak azon jogigényekkel, melyeket VIII. 1. és 2. alatt fentebb már felsoroltunk. Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e újból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégítési végrehajtás szándékoltatik vezettetni ? Irta : FEKETE ISTVÁN, ügyvéd Báltfán. Ezen kérdés több szakember által vitattatván, a vélemények kétfelé ágaztak: a) az egyik rész azon nézetben van, hogy kétszer egvet foglalni szükségtelen s hogy a biztositásilag már lefoglalt ingókat a kielégítési végrehajtás elrendelése után el lehet árverelni, épen ugy, mint a kielégítési végrehajtás utján lefoglalt ingókat. Ezen nézetet — véleményem szerint látszólag — támogatja az 1881 : LX. t.-c. 230. §-ának első pontja, mely szerint: »a biztosítási végrehajtás ingóságokra foglalás és bécslés által a jelen törvényben megállapított szabályok szerint . . . foganatosittatik«, továbbá ugyanezen §. harmadik bekezdése: »a biztosítási végrehajtási zálogolás és becslés joghatálya a kielégítési végrehajtási zálogolás és becslés joghatályával azonos.« b) Azon nézetet, hogy a biztositásilag lefoglalt ingók a kielégítési végrehajtás alkalmával az árverés foganatosítása előtt újból lefoglalandók és megbecsülendök, támogatja a v. t. 234. §-a, mely kimondja, hogy: »ha a követelés iránt per van folyamatban, a megrendelt és foganatosított biztosítás a pernek jogerejü birói határozattal való eldöntéséig hatályban marad«; támogatja továbbá a végr. törv. 134. §-a is, mely akként rendelkezik: »H a a biztosítási végrehajtás utján lefoglalt ingóságokra szándékoltatik vezettetni a kielégítési végrehajtás, azt a 2. §. szerint illetékes bíróság rendeli el«. Ezen biróság, ha egyszersmind a végrehajtás foganatosítására is illetékes, a 89. §. szerinti felhívást kibocsátani s a kielégítési végrehajtás foganatosítására kiküldöttet rendelni, ellenesetben pedig e végből a 18. §. szerint illetékes bíróságot megkeresni köteles. A halasztó hatálylyal biró igénvkereset beadására szolgáló 15 napi határidő ezen esetekben a felhivásnak a bíróságnál való kifüggesztésének napjától számíttatik. A felhívás kibocsátása előtt netalán beadott igénykeresetek szintén halasztó hatálvlval bírnak, azonban ha az igénvkeresetben az ellenkező kérelem kifejezetten nem adatik elő, csak a felhívási határidő eltelte után. a netalán beadott többi igénykeresettel együtt tárgyaltatnak és döntetnek el. Egyébként a kielégítési végrehajtásra nézve fentebb megállapított szabályok alkalmazandók akkor is, ba a kielégítési végrehajtás előbb már biztositásilag lefoglalt ingóságokra vezettetik. 9 »Es sei in jedem einzelnen Falle zu erwagen, ob nicht die concreten Umstande zu den Ergebnisse führen, dass ein ordentlicher veriiünftiger Kaufmann im guten Glauben den Verkauf an einem anderen Orte als dem geeigneten ansehen durfte?« (1 »Köln. Zeitung* 85. novemb. 11. sz.) Szerzü megjegyzendőnek tartja, miszerint hazai judicaturánknak ezen imént emiitett jogelvet illetőleg, bár concrét esetben még nem nyilt is alkalma, határozottan állást foglalni, mindazáltal kétségtelen, hogy a német judicaturával szemben elvi ellentét ez irányban nem fog keletkezni. Ezt tanúsítja az — egy analóg esetben 1887. június hó 27-én 519 sz. a. hozott Curiai ítélet ama indokolása, miszerint az eladó a kesesk. törvény 351. §. biztosított alternatív jogáról »r e n d.s z e r i n t« csak a szerződés teljesítés helyén s nem más helyen élhet. (»Ugyv, L.« 1887. aug. 20) Tehát a ->rendszerint« szóból a kivételek engedése önkényt következtethető. Ezen 134-ik §-bnn felsoroltatnak mindazon teendők, melyek teljesitendők akkor, a midőn a biztosítási végrehajtás alkalmával lefoglalt ingókból a végrehajtató magát kielégíttetni kívánja. Ezen 134. §. utolsó pontja világosan azt rendeli: »e g y é b k é n t«, a mi azt jelenti, hogy a 134. íj-b a n f o g 1 a 11 a k o n felül a kielégítési végrehajtásra nézve fentebb, vagyis a 43. §-tól kezdve a 133. §-ig bezárólag megállapított szabályok alkalmazandók akkor is, ha a kielégítési végrehajtás előbb már biztositásilag lefoglalt ingóságokra vezettetik. A 134. §. által emiitett »fentebb megállapított szabályok« közt a 47. §, azt rendeli, hogy: » ingóságok végrehajtási foglalása a kiküldött általa helyszínén teljesitendő összeírás által foganatosít t a t i k«. A 71. §. szerint: »a lefoglalt ingóságok értéke a foglalással egyidejüieg becsű utján állapittatik meg«. A 102. §. szerint: »a lefoglalt ingóságok rendszerint birói árverés utján adatnak el«. Hogy pedig a 43. §-tól a 134. S-ig bezárólag a kielégítési végrehajtásra megállapított szabályok foglaltatnak, világosan kitűnik ezen §-ok rendelkezéseiből s az e:'en §-ok élén álló II. címből, mely a »végrehajtás készpénzbeli követelés behajtására« címet viseli. A v. t. 223—236. §-ai élén álló IV. cím a »biztositási i n t é z k e d é s e k«-et tartalmazza és rendelkezik a készpénzbeli köveleléseknek biztosítási végrehajtás általi biztosításáról. Ezek alapján én is azon jogi mea-győződésben vagyok, hogv azon hitelező, a ki biztosítási végrehajtás utján lefoglalt ingókból kivánja követelését kielégíttetni, az köteles a végr. törv. 134. S-ának rendelkezése folytán az előbb már biztosítási végrehajtásilag lefoglalt ingókat kielégítési végrehajtás utján újból lefoglalni s megbecsülteim és csak ez utóbbi végrehajtás után eszközölheti ki a birói árverést a két izben lefoglalt s megbecsült ingókra. Hogy mi volt a törvényhozás indoka ezen eljárás megállapításánál, azt kutatni s tárgyalni e cikk keretén kivül esőnek tekintem. S^Az elidegenítési és terhelési tilalom. * Irta : LÁNYI BERTALAN rimaszombati kir. törvényszéki biró. V (Tizenkilencedik közlemény.) Az előadottaknál fogva a tilalom hatálytalan az oly jogszerző harmadik ellen, a ki a tilalom által oltalmazott fél, vagv annak nevében az elidegenítő által érvényesített jogigénvnvel szembea kimutatja,219 hogy a tilalom ellenére elidegenített dolognak lekötöttségéről tudomása nem volt és nem lehetett s hogy azt. a kitől jogát származtatja az ingó dolog korlátlan tulajdonosának tartotta és tarthatta. Ahhoz azonban, hogy a tényleges állapotba vetett bizalom a fentebb körvonalozott kivételes jogi oltalomban részesüljön, szükséges: a) hogy a jogszerzés alapját közvetlenül az elidegenítő fél jogcselekvénye, e szerint a felek közt létrejött jogügylet képezze, mert a külsőleg felismerhető tényleges viszonyok és a joghelvzet közti összhang iránti hitet leginkább az képes felébreszteni, ha az, a ki az ingó dolgot tényleges hatalmában tartja, azzal mint kétségtelen sajátjával rendelkezik. A végrehajtató ennélfogva a kifejtett értelemben vett jóhiszemű harmadiknak nem tekinthető, ellene tehát a végrehajtási foglalás által esetleges tulajdoni vagy elsöbb* Előző közlemények a »Jog« 1887 évi 16, 25., 28 , 30. 33., 37., 42., 45 , 47., a m. évi 7., 14., 21., 33., 45., a f. évi 5., 11., 14. és 16. számaiban. 19 A jóhiszeműséget indokoló körülmények bizonyítása azért hárul a jogszerző harmadikra, mert exceptionalis jogszerzésének a bona fides képezi alapját, nem pedig (mint az igatlanoknál) a mala fides annak akadályát. A jóhiszemííség ez esetben a jogkeletkezés p o s i t i v tényezője, a rendszerint feltétlenül érvényesíthető joggal szemben : a joggátló mozzanat, melynek ténybeli el ifeltételeit a kedvezményes jogszerzésre igényt tartó harmadik tartozik kimutatni L. Randa i. m. 326. 1. 73. jegyzet. Die Redlichkeit gehört zum Klage- und Einredefundament«. M o t i v e III. köt. 346. 1 »Eine weitere Erschwerung gegenüber dem Immobibenrechte liegt darin, dass der §. 877 das Vorliegen der bona fides zur Voraussetzung für den Eintritt der Recht=norm macht und nicht für den Fali der entsprechenden mala fides eine Ausnahme von der Rechtsnorm bestimmt ; der Ervverber hat hiernach bei Geltendmachung seines Eigenthums die negatíve Thatsache der Abwesenheit eines bősen Glaubens zu behaupten, naher zu begründen und zu beweisen.« Más véleményben van U n g e r i. m.