A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 16. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizennyolcadik közlemény)

140 különbség vau az olyan ügyvéd és a feddhetlen, tiszta jellemű és megbízható ügyvéd között, ezen indokból is, ugy hiszem, a kivétel oly könnyen el nem vethető. Az 1. pontban felhozott óvintézkedésekre és pedig az első elitélési esetre a csődtömeggondnoki kinevezés egyszeri, a második esetre szinte egyszeri, de a harmadszori elitélés esetére mindenkori mellőzésének javaslatba hozatalára, pedig ugy is lehetett mondani, hogy az első esetben az elitélés jogerőre emelkedésétől számitondó egy év, a második esetben két év alatt mellőzendő a csődtömeggondnoki kinevezéstől, de utóbbi intézkedés javaslalának^mellőzésére kényszeritett különösen azon körülmény, hogy kisebb forgalmú városok és nagyobb falukban a bukás ritkábban fordulván elő, a tömeggondnoki kinevezés is ritkább, ugy, hogy egy év, vagy talán még két év alatt sem jővén a sor az elitélt ügyvédre, tettének következményét megérezni még alkalma sincsen s az első mellőzés által az elitélt ügyvéddel megéreztetvén tettének következményét, javulásra indul s ha még egyszer vétkezett, utoljára próbálandó s ha ez sem használ, harmadszori esetnél a mindenkori mellőzés jogosan mondható ki, mert az olyan ügyvéd könnyen vetemedhetnék a csődhitelezők rövidítésére és igazságszolgáltatásunk kompromittálására szolgáló tettekre is. A 2. pontban felhozott esetek az elsőben foglaltaknál súlyosabb tettek lévén, elég, ha a vétkes ügyvéd csak egyszer tétetnék próbára s ha az nem használ, mindenkor megtagadandó tőle a különben igen kényes csődtömeggondnoki kinevezés. Végül a vizsgálat alatt lévő ügyvédekre is alkalmazandónak vélem a fenti két pont szigorát annál inkább, miután ha a vizsgálat befejezése folytán az ügyvéd terhére felhozott tett bebizonyul és azért elitéltetik, egy kategóriába esik az első és második pontokban emiitett ügyvédekkel ; ha azonban ártatlansága bizonyul be, vesztesége a legközelebbi alkalommal helyrehozandó. Ezen három pontnak pontos betartására és illetve a csődbiróságnak az illető ügyvédek szigorú nyilvántartása végett az adatokra okvetlenül szüksége lévén, feladatává teendő a btő bíróságoknak és az ügyvédi kamaráknak, hogy az általuk hozott vád alá helyezési és a fegyelmi vizsgálatot elrendelő határozatokat és az Ítéleteket a csődbíróságokkal közöljék. Midőn e kiegészítésemet elfogadásra újból ajánlani bátorkodnám, egyúttal el nem mulaszthatom annak kijelentését is, hogy a csödhitelezők érdekeit már a magyarországi ügyvédi kar a külső világgal szemben érvényesített reputatiojának épségben tartása és az igazságszolgáltatásunk tekintélyének fentartása indokából mindenkor figyelembe ajánlani kötelességünknek kell tartani. ^ Az elidegenítési és terhelési tilalom, * Irta: LÁNYI BERTALAN rimaszombati kir. törvényszéki biró. j( (Tizennyolcadik közlemény.) 11. §. Az absolutjoghatály feltételei. Ama feltételek előadásánál, melyektől a tilalom absolut joghatálya függ, különbséget kell tennünk az ingók és az ingatla nok közt. I. Az ingóknál a forgalom igényei fokozottabb mértékben lépnek előtérbe s ezért a modern jogfelfogás a tulajdon feltétlen védelmét csak annyiban valósítja meg, a mennyiben az harmadik személvek jóhiszemüleg szerzett jogainak sérelme nélkül eszközölhető, 210 Az általános szabály, mely szerint a származékos dologi jogszerzés lényeges kellékei közé a tulajdonos akara kijelentése és a traditiót jelző külső jogcselekmény tartozik, az ingóknál is alkalmazandó, csakhogy a forgalom biztossága érdekében kivételesen meg kell engedni, hogy a harmadik jogszerző jóhiszeműsége a jogelőd tulajdonjogában rejlő hiányt pótolja.-11 Mert a nem tulajdonostól származtatott dologi jogszerzés helytfoghatóságának alapját a szoros jog és a forgalmi * Előző közlemények a »Jog« 1887 évi 16 , 25., 28 , 30 . 33., 37., 42., 45, 47., a m. évi 7., 14., 21., 33., 45., a f. évi 5., 11. és 14. számaiban. *w Ezt konstatálja dr. Schwarz Gusztáv is. (A pactum reservati dominii hatálya. Jogtudományi közlöny 1886. évfolyamának 76. lap.) : »A tulajdon, mely a classieus római jog szerint feltétlenül és mindenkivel szemben védetett (ubi rem meam invenio, ibi vindico) ma már majd az összes jogrendszerekben határát leli, mihelyt a harmadik jóhiszemű szerző jő vele konfliktusba. Nincs modern jogrendszer, mely a tulajdonnak a római reivindicatio módjára való feltétlen és absolut védelmét elismerné*. 811 Hogy az osztr. polg." törvkönyv 367. §-a, mely szerint bizonyos esetekben a jóhiszemű harmadik ellen a tulajdoni kereset ki van zárva, a , érdekek közötti egyensúly helyreállításának szükségessége képezi; I az e tekintétbeni követelményeknek pedig a tulajdonos és a jogszerző harmadik közti viszonynak csakis olyatén rendezése képes megfelelni, mely a tulajdont paralizáló jognak a tulajdonos akaratától független keletkezését főleg a harmadik jogszerző alanyi | magatartásától teszi függővé. 212 442. §-ban felállított általános szabály alóli kivételt állapit meg, hangsúlyozta találjuk Randánál (i. m. 13. §. Eigenthumserwerb trotz Maugels des Eigenthumes des Erwerbers): »Das österreichische Recht steht zwar grundsátzlich auf römischrechtlicher Basis, alléin die absolute Eigenthumsverfolgung, genauer gesagt : die Regei, dass der Tradent Eigenthum gehabt habén muss, ist durch zahlreiche tiefgreifende Ausnahmen durchbrochen « (303. l.j. »Wie bemerkt, steht nur ausnahmsweise der Mangel des Eigenthums auf Seile des Tradenten dem Eigenthumserwerbe nicht im Wege« (301. 1). Szerinte ez a kivételes tulajdonszerzés teljesen független a tulajdonos, vagy a jogelőd jogától : »So habén wir es denn hier mit einer Erwerbsart zu thun, welche in der Thai keine derivative, sondern eine originare ist. Die Tradition ist hier nicht recht übertragender, sondern recht schaffender Akt, nicht Successiou, sondern Kreation. (U. o 15. jegyz.) A szövegben elfoglalt álláspontunknak megfelel a német birodalmi polg. törvkönyv tervezetében nyilvánuló felfogás is, mely szerint a nem jogositott elidegenítő cselekményére visszavezethető jogszerzést kivételesen megengedő szabályok (s ezek közt a tervezet 877 — 879. ij-ai) olyanokul jeleztetnek vyermöge derén der gute Glaube in der Person des Erwerbers eine Lücke des Rechtes in der Person des Vorgangers zu decken geeignet ist, oder doch dem Erwerber den Vortheil gewahrt, zur Herausgabe nur unter gewissen Einschrankungen verpflichtet zu sein«. (Molive I. 213. 1. Schutz Dritter bei relativem Veráusserungsverbote ) 212 E helyütt nem bocsátkozhatunk annak a mindenesetre érdekes kérdésnek behatóbb fejtegetésébe : mily phásisokon kellett a jogfejlődésnek keresztül mennie, mig azt a pontot érte el, a hol a feltétlen jogérvényesítés túlsúlyával szemben a forgalom érdekei jutnak érvényre. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a fenforgó kérdés minden tekintetben kielégitő módon eddig a positiv jogrendszerek egyikében sem lett megoldva. Erre utal Randa is : »Es ist offenbar, dass die Rechtsbildung in diesem Punkte noch heute nicht abgeschlossen ist, und auf den Trümmern römischer und germanischer Auffassung einem den heutigen Verkehrsbedürfnissen entsprechenden Abschlusse entgegengeht« (i. m. 302 1 ) A római jogi absolut reivindicatio elvén a legelső rést a német particularis jogokban több-kevesebb módosítással fentartott amaz ó-germinjogi szabály ütötte, a mely szerint a tulajdonos a másra bizolt ingó dolgot csak az utóbbi ellen érvényesíthető személyes keresettel köve telhette (Hand muss Hand wahren. Wo einer seinen Glauben gelassen, da muss er ihn wieder suchen) ; a dologi keresetnek (die schlichte Ansprache) csak önkénytelen birtokvesztés (a dolog elvesztése vagy ellopatása) esetében volt helye. (V. ö. Blunschli: Deutsches Privatrecht 217. és köv. 1.) A forgalom biztosságát azonban csak az ujabbkori codificatiók részesitik hatályosabb oltalomban. Schwarz Gusztáv (i. h) e tekintetben három főrendszert különböztet meg: 1. A módosított római rendszert (ide sorozhatjuk a szász polg. törvkönyv 295—298. és 315. §-ait, melyek a vindicatiót általában megengedik, a jóhiszemű jogszerzést csak az érc- és papírpénzre és a nyilvános értékpapírokra vonatkozólag védik s a szerzési összeg iránti követelés jogát csak arra az esetre biztosítják, há a dolog árverésen, vásáron, vagy a kereskedői jogosultsággal bíró személytől jóhiszemüleg szereztetett 2. A porosz rendszert, mely a vindicatiót a jóhiszemű harmadik ellen is megengedi, de csak a szerzési költség megtérítése mellett (Porosz Landrecht I 15. cím 42—56. §-ai ; zürichi p. törvénykönyv 651. és 652 §-ai.) 3. A francia rendszert, mely a tulajdonjog érvényesítését harmadik jóhiszemű személyekkel szemben kizárja, s annak kivételesen csak az ellopott vagy elvesztett dolgokra nézve — de itt is csak feltételesen — ád helyet. (Ide tartoznak a francia C o d e civil 2,279. és 2,280. articulusai, melyekben a fősúlyt már a forgalom igényeire találjuk fektetve.) így art. 2,279. : En fait de meubles la possession vaut titre. Néanmoins celui, qui a perdu ou auquel il a été volé une chose, peut la revendiquer pendant trois ans, á compter du jour de la perte ou du vol, contre celui dans les mains duquel il la trouve ; sauf a celui-ci son recours contre celui il la tient • Art. 2,280 ^Si le possesseur actuel de la chose volée ou perdue l'a achetée dans une főire ou dans une marché ou dans une vente publique ou d'un marchand vendant des choses pareilles, le proprietaire originaire ne peut se la fairé rendre qu'en remboursant au possesseur le prix qu'elle lui a coúté». Hasonló az olasz polgári törvénykönyv. (707., 709. és 2,146 §-ai'ban foglalt rendelkezés) Az osztrák polgári törvénykönyv 367 jj-a nem helyezkedik teljesen a francia rendszer álláspontjára, a mennyiben oly esetben, a midőn a tulajdonos a dolog birtokát saját akarata nélkül vesztette el, a harmadik elleni tulajdonkeresetet csak akkor zárja ki, ha a dolgot közárverésen, vagy hasonló dolgok forgalomba hozatalára jogosult iparostól vagy kereskedőiül szerezte. Szerintünk az a kérdés : miként került ki a dolog a tulajdonos tényleges birtoklásából, * valóban jóhiszemű jogszerzőre né/.ve csak másodrendű jelentőséggel birhat s ezt a szempontot nem eléggé domborítja ki a német tervezet sem, mely a német kereskedelmi törvény 306. §-ában kimondott elvet általánosítván, a 877—879. ij-okban a lopott vagy elveszett dolgoknak a harmadik jogszerzőtőli vindicálását — a pénz és értékpapírok, valamint a közárverésen vett dolgok kivételével — megengedi. A XV. nemei jogászgyülés erre vonatkozó enunciáturnában (XV. jogászgyülé-i évkönyv 2 köt. 82., 329. és köv. 1.) kifejezett azt az óhajtást, miszerint a kereskedelmi jognak ezen kérdésbeni dispositiója az általános polgári jogra is kiterjesz-