A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 16. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizennyolcadik közlemény)

A J Ha a nemtulajdonostól derivált jogszerzésre vonatkozó s az imént felállított elvből levonható szabályokat az elidegenítési jogosultság elvonása által korlátozott tulajdonos jogátruházó cselekményeire alkalmazzuk, 213 ugy fogjuk találni, hogy a tilalom által oltalmazott jog absolut érvényesítésének is az annak ellenére jogokat szerzett harmadiknak jóhiszeműsége szab határt;214 a jóhiszeműség eriteriumát pedig abban kell keresnünk, vájjon a felmerült concret esetben a valódi joghelyzet felismerésének lehetősége fenforgott-e vagy sem?216 A nyilvánosság elve, melynek az ingó dolgok forgalmáuak szabályozásánál is a kiindulási pontot kell szolgáltatnia, magával hozza, hogy attól, a ki az ingó dolog vagy arra vonatkozólag valamely dologi jog megszerzése iránt ügyletre lép, csakis az kivántassék meg, miszerint a valódi joghelyzet felöli tuiiomását külsó jelenségekből merítse. Ha a tilalmi rendelkezés által jogosított fél akár a tilalmat megalapító ügylet megkötése alkalmával, akár 3 törvényben erre nézve biztosított jog egyébkéuti igénybevétele folytán gondoskodott arról, hogy a dolog lekötöttsége külsőleg felismerhető legyen (a mi — p. o. utóöröklés esetében vagy pendente conditione — bemutatóra szóló értékpapírok kötményezése, értéktárgyak bírói letétbe helyezése, vagy lefoglalt, illetve zárlattal terhelt ingók zárgondnoki kezelés alá vétele által történhetik: akkor a tulajdon korlátlanságának feltevése helyt nem foghat s a tilalom absolut hatályával szemben a tilalom céljába ütköző jogszerzés jóhiszeműségére hivatkozni nem lehet; ha azonban ily eset fenn nem forog, — a mint hogv az ingó vagyonnak imént jelzett tényleges lekötése csak kivételesen eszközölhető — az ingó dolog felett gyakorolt tényleges hatalom, mely az elidegenítőt a dologi jogátruházás iránt létrejött ügyletnek a tényleges átadás általi teljesítésére is képetessék, mi is helyeseljük s teljesen osztjuk azt az aggodalmat, hogy a kereskedelmi és az általános polgári törvény közötti eltérés a gyakorlatban szükség nélküli bonyodalmakat okozhat. (V. ö. Motive III. köt. 314 1.: »Ein Auseinandergehen des bürgerlichen Rechtes und des Handelsrechtes würde zu der Unzutráglichkeit führen, dass die Entscheidung der Frage des Eigenthumserwerbes in vielen Fállen von der schwierigen Fesstellung abhüngen würde, ob die bewegliche Sache von einem Kaufmanne in dessen Handelsbetriebe veráussert und übergeben worden ist.) Éppen azért indokolatlannak tarjuk, hogy a magyar magánjogi törvénykönyv tervezete (Dologijog 120. §. Indokok 155 1 ) a tárgyalt kérdés szabályozásánál retrográd irányt kevet, a mennyiben a zürichi és szász törvénykönyv nyomán a tulajdoni keresetnek a harmadik szerző ellen is helyt ád s az utóbbit csak arra jogosítja fel, hogy bizonyos körülmények között a vételár megtéritését követelhesse. Teszi ezt pedig akkor, midőn kereskedelmi törvényünk ide vágó határozmánya oly megoldási módozatot jelöl meg, mely a másra bizott és elveszett vagy ellopott dolgok közti megkülönböztetés elejtése folytán a forgalom biztosságát a legújabb külföldi törvényalkotásoknál sokkal hatályosabban megóvni alkalmas Az az indok, hogy a nemtulajdonos által az ingó dolgok csekély árért szoktak megszereztetni, nem teszi szükségessé a forgalom szabadságának kedvező elv elejtését, mert a megszerzési ár csekélysége legfölebb a jóhiszeműség feltevését [gyengítheti. Követeljük meg szigorúan a kivételes jogszerzést megalapító jóhiszeműség kimutatását, de ne sújtsuk a harmadik jogszerzőt oly körülmények miatt, melyek az ö ténykedésével összefüggésbe nem hozhatók. A jelzett előfeltétel mellett nem ütközhetik akadályokba az 1875. évi XXXVII. törvénycikk 209-dik §-ának általánosítása, mely szerint »azon árúk vagy egyéb ingóságok, melyeket a kereskedő üzleti körében elárusított és átadott, az esetben is a jóhiszemű vevő tulajdonába mennek át, ha az eladó tulajdonos nem volt. A korábban szerzett tulajdon megszűnik; megszűnik továbbá a korábban szerzett zálog és más dologi jog is, ha a vevő az elárusitás alkalmával arról tudomással nem birt. Ha a kereskedő üzleti körében árúkat vagy egyéb ingóságokat elzálogosított és átadott, e tárgyakra a korábban szerzett tulajdon — zálog vagy más dologi jogot — jóhiszemű zálogbirtokos vagy ennek utódai hátrányára érvényesíteni nem lehet . Ez megfelelne judicaturánk irányának is, mely az osztrák polg. törvénykönyv újabban pedig a kereskedelmi törvény nyomán indulva, a jóhiszemű jogszerzésnek kedvez, s e szerint a feltétlen jogérvényesítésnek csakis a forgalom érdekeinek sérelme nélkül ád helyet. (1875. évi 1,199. sz. lf. itélőszéki és 1887. évi 4,509. sz. curiai ítélet). nt Hogy ennek helye van, azt már a 8. és 9. §-ban mutattuk ki. 2U "Stefit der ganzliche Mangel des Rechtes in der Person des Vorgángers dem Rechtserwerbe nicht im Wege, so kann auch ein theilvveiser Mangel nicht hinderlich sein«. Motive I 213 és 261. 1., valamint III. k. 347. 1 Ugyanígy Randa i. m 321. 1. 58 jegyzet, a hol hivatkozással Schiffner (Handbuch 130. §.) véleményére Goldschmidt (Handelsrecht 80. §. 25 jegyz.) és Endemann (Handbuch II. 61. 1. 70. jegyzet) ellenkező nézetének cáfolatával találkozunk. *15 Motive I. 214 • Die entsprechende Anwendung dieser Vorschriften Entwurf 107. §. utolsó bekezdés, 1. fentebb a 196. jegyzetet) schliesst in sich, dass der Erwerber das Veráusserungsverbot nicht gekannt habén, und soweit auf das Kennenmüssen Gewicht gelegt ist, seine Unkenntnis^ des Verbotes auch nicht auf Fahrlássigkeit beruhen <tarf.« U. o. I. k. 261. 1 »Das Nichtkennen und Xichtkennenmüssen hat sich auf die Gebundenheit des Auctors zu bezichen. V. ö. Randa i. m. 322. és köv. 1. OG. Hl siti, rendes körülmények közt elfogadható indokul szolgál arra a következtetésre, hogy az, a ki a dolgot birtokában vagy birlalatában tartja, a dologgal jogszerűen is rendelkezik. 216 Mind a mellett a jogelőd tényleges birtoklása csak akkor alapítja meg a jogutód jóhiszemének vélelmét, ha a fenforgó egyéb körülmények figyelembe vétele mellett az utóbbi alanyilag is meg volt győződve, miszerint a célba vett elidegenítés a dologi hatálvlyal rendelt elidegenítési tilalmat, jelesül az oltalmazott félnek a tilalmi rendelkezés által fedezett jogi érdekét nem sérti. Mert az elidegenítő félnek a dolog felett gyakorolt tényleges uralma tárgyi szempontból valószínűvé teszi ugyan, hogy az, a ki a dologgal disponál, annak csakugyan valóságos tulajdonosa is; azonban az imént jelzett feltevés csak addig szolgál a harmadik jogszerző javára, a míg az ez utóbbinak más módon szerzett vagy szerezhetett tudomásával ellentétben nincsen.217 Jelesül pedig a jogelőd tényleges birtoklásának ténye nem menti fel a jogszerzőt attól, hogy a mennyiben a szerzési ügylet egyéb körülményei (mint pl. az eladási ár feltűnően csekély volta, vagy annak felismerése, hogy az ingók idegen név kezdőbetűivel, vagy birói pecséttel — végr. törv. 75. §-a — vannak ellátva) benne a tényleges birtokban lévő elidegenítő korlátlau tulajdonjogát illetőleg kételyt támasztani alkalmasak, a való jogállást illetőleg a megfelelő értesülést megszerezni igyekezzék. Ennek elmulasztása által a vétkes gondatlanság vádját vonja magára s ily esetben a fenforgó jogi akadály nem tudása a jóhiszeműséget meg nem alapítja.218 Nyilt kérdések és feleletek. Letehető-e az elhalt férj neje mint jogutód által a férjnek megítélt póteskü oly körülmény tekintetében, melyre nézve a nő előzőleg mar tanuként kihallgatva lett ? A »Jog« m. évi 48. számában dr. W. J. által 1. és 2. alatt a címben foglalt nyilt kérdés vettetett fel, melyre következőkben felelek : Nézetem szerint ugy az 1., mint a 2. alatti esetben mindenek előtt az itéiet jogerőre emelkedése várandó be. Felperesnek időközben történt elhalálozása nem akadályozhatja, hogv a póteskü — ha az ügy esetleg; felebbezés alat áll -részére a felsőbb bíróságok által is megítéltessék, illetve az első 110 Randa i. m. 301. 1 : »An die Stelle des absolut verfogbarendinglichen Rechts tritt der durch RUcksichten auf die Verkehrstreue beschrankte Rechtschutz des erkennbaren Eigenthums, und die Erkennbarkeit knüpft sich regelmassig an das aussere Factum des Besitzes « Motive III. 344. 1.: »Bei beweglichen Sachen bildet an Stelle des Grundbuches die Inhabung und der Besitz des Verausseres, welche denselben befahigen, den Erfordernissen des dinglichen Vertrages in der Uebergabe zu genügen, die Grundlage des zu schützenden guten Glaubens«. A nyilvánkönyvi bejegyzés és az ingó dolog tényleges birtoklása közötti különbség kifejtését 1. u o. a 345. lapon. 217 A szövegben jelzett anyagi kellékre talán kelleténél nagyobb súlyt fektet Randa, midőn a jóhiszeműség definitióját következőleg konstruálja : i Die positive Ueberzeugung durch die Aneignung kein Recht (fremdes Eigenthum) zu verletzen ; alsó regelmassig die Meinung Eigenthum erworben zu habén, und nicht etwa blos die Xichtkenntniss, der dem Erwerbe entgegenstehenden Hindernisset. (i. m. 327. 1.) A német tervezet indokolása a bona fidest ekként értelmezi : Die negatíve Thatsache der nicht auf grober Fahrlássigkeit beruhenden Unkenntniss des Ervverbers in Ansehung des Nichteigenthumes (illetőleg Gebundenheit) des Verausserers. Az alanyi jóhiszeműség azonban itt is megkívántatik. Motive ITI köt 346. és 347. 1. V. ö. Windscheid i. m. 176. § 3.: »Es ist gleich, ob man die Definit'on des guten Glaubens auf die Ueberzeugung von der Abwesenheit des Unrechts oder auf die Ueberzeugung von dem Vorhandensein des Rechtes stellt, denn jene ist dies e«. Randának erre vonatkozó megjegyzéseit lásd i. h. 59 jegyzet alatt. 218 A nemtudás alapját képező ténybeli és jogi tévedésnek menthetőnek kell lennie. L. Randi i m. 323. 1 és O. P. Tvkv. 326., 368., 1,324. és 1,331. §-ait. Hogy pedig oly esetben, midőn azt a körülményc-k indokolják, a jogszerző a valódi tényállást behatóbban kutatni köteles, az azért van, mert a tényleges birtoklás ténye csak következtetési alapul szolgálhat, de a jogállás törvényes ismérvül nem tekinthető. Erre vonatkozólag helyesen mondja a német tervezet indokolása: »Hierin liegt eine Abweichung vom Immobilienrechte, welche sich dadurch rechtfertigt, dass das Grundbuch den Zweck hat, die gesammten Rechtsverháltnisse zur Kundé zu bringen, wahtend bei beweglichen Sachen der Besitzstand einen weit unsichereren Schluss auf den Rechtsbestand zulasst. Eine strenge Diligenzpflicht darf man zwar, um den Zweck der Vorschrift nicht zu beeintrachtigen, dem Erw erber nicht auferlegen ; wohl aber kann man verlangen. dass derselbe, wenn Anlass zu weiteren Xachforschungen vorliegt, einen solchen Anlass nicht grob fahrlássiger Weise nicht unberücksichtig lásstc. Motive III. 346. 1.