A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 16. szám - A csődtömeggondnokok kinevezése körüli visszásságok

138 fi JOG. betartása mellett el ne birtokolhassa. Az elbirtokolt hányadrész természetesen szintén közös tulajdon lesz, mely azonban minden elbirtokló társt nem tettleg birt közös tulajdona részének arányában, hanem egyenlő arányban illetend, vagy helyesebben szólva, egyenlő arányban növelendi közös tulajdoni részét. 28 A mi pedig a nemközbirtokosokat, idegeneket illeti, hogy ezek nem birtokolhatnak el egyes közbirtokossági hányadrészeket, annak oka az, hogy az eszményi hányadrészek idegenek által egyáltalán el nem birtokolhatok ; mert ha egy vagy több közbirtokos felhagy is a maga illetőségével, az elhagyottá, uratlanná még nem válik, minthogy a közbirtok osztatlanságánál, egységénél fogva a jogukkal fel nem hagyott közbirtokosok maradnak az egész közbirtokossági vagyonra nézve birtokban s igy idegenek egyátalán nem jöhetnek abba a helyzetbe, hogy valamely közbirtokossági hányadrészt mint uratlaut ebirtokolhassanak. Hogy pedig idegenek nem birtokolhatnak el egy e ^ é s /, közbirtokot, mint ilyent, annak oka az, hogy ha nincs is kizárva, miszerint valamely közbirtok egészen uratlanná váljék, mégis képzelhetlen az, hogy többen egyszerre és a régi közbirtokosok jogarányában vegyék birtokba az elhagyott közbirtokot; már pedig annak hiányában megszűnik a régi jogviszony, helyébe egy új lép, vagyis az ily esetben beállható elbirtoklás nem közbirtokot, hanem többek egyenlő arányú közös tulajdonát fogja eredményezni. Hasonlóképen egyéni tulajdon fog szülni, ha egy idegen birtokol el egy egész közbirtokot; mert a közbirtok, fogalmánál fogva, alanytöbbséget, közbirtokosokat feltételez s következve, ha az, akár elbirtoklás utján, akar másként, egy egyén kezébe jut. megszűnik közbirtok lenni és kizárólagos egyéni tulajdonná válik. A mondottakból következik, hogy a közbirtok csak idegenek által és pedig vagy mint kizárólagos egyéni tulajdon (ha egy az elbirtokló), vagy pedig mint közös tulajdon (ha több az elbirtokló) birtokolható el;29 még pedig nemcsak egészben, hanem bizonyos részekben is. Bármiként jutott légyen is azonban a közbirtokossági vagyon az egyes közbirtokosok tulajdonába, annyi kétségtelen, hogy a közbirtokosság alanyait az egyes physikai személyek, az 28 A közös tulajdonra nem áll jogunknak az a tétele, hogy az ^osztály az osztatlanokban < el nem birtokolható ; mert ez csak a közbirtokosságra és a névrokonok között való van megállapítva. V. ö. Z 1 i n s z k y id. m. 2fi2. 1. >9 Érdekes polémia folyt egyrészt dr. Mohay Sándor ( Nemzet« 1888. évi 300. és 304. sz., ..Jogtudományi Közlöny. 1888. évi 48. és 49. szám), másrészt pedig dr Jellinek Arthur (Jogt. Közl.« 1888. évi 45. száegy e s k ö z b i r to k o s o k képezik, nem pedig valamely tőlük külön álló, elvont, képzeleti személyiség. 30 A közbirtokosság jogalanyaira vonatkozó fentebb irt tételben egyúttal adva van a válasz arra a gyakran felmerülő kérdésre is: vájjon a közbirtokosság jogi személyt képez-e?31 A csődtömeggondnokok kinevezése körüli visszásságok. Irta: AUKUDÁN ISTVÁN, buziási kir. járásbirósági albiró. E cím alatt Szendrey Gerzson székesfehérvári ügyvéd és orsz.-gy. képviselő ur által, a »Jog« 9. számában közzétett és a sértett igazság követelményeinek is megfelelő cikkre legyen megengedve röviil megjegyzésemet tenni, hogy előfordult esetekben az ügyvédek egyes feleiknek, tárgyi tekintetből, sokkal csekélyebb bizalmával visszaélve, annak megfenyitése céljából megindított különféle eljárásokra magok adván okot, az által a hozzájok való bizalmat önmaguk tették kétségessé, olyannyira, hogy az emiitett cikkben foglalt javaslat már a közönség érdekeinek megóvása és az ügyvédi kar tekintélyének és tiszteletének épségben tartása céljából kivétel nélkül nem hagyható. Annak figyelembe vételét indokolja azon körülmény is, hogy miután az illető fél jövőre más ügyeiben bizalmával már visszaélt ügyvédet képviseltetésével megbízni őrizkedni fog, szerény nézetem szerint több vagyonkezeléssel és nagyobb felelősséggel járó csödügyekben nagyobb szigort kell alkalmazni és a csődbíróságnak alkalmat kell nyújtani arra nézve, hogy kit nevezzen ki mához csatolt rendkívüli melléklet) között arra a kérdésre nézve : elbirtokolható volt-e az italmérési jog? 81 A közbirtokosság jogintézményének helyes felfogásán nyugszik az »utasitás* ama rendelkezése, a mely szerint a közbirtokosságok tulajdonát képező italmérési jogért járó kártalanítási ősszegből a minden egyes közbirtokosra eső összeg külön állapítandó meg, ha a közbirtokosok azt kívánják. Utasítás : 46. §. 6. p. : ..Közbirtokosság italmérési jogánál a kártalanítási összeg rendesen az egész közbirtokosság részére együtt, egy összegben állapittatik meg ; csak ha a közbirtokosság tagjai határozottan azt k ivánják, hogy a minden egyes tagra eső összeg külön állapíttassák meg, állapítandó az meg külön, ugyanazok szerint a szabályok szerint, mint a többi jogosultaknál, de az egész közbirtokosságra egy egyezségi okiratban.* 81 Z 1 i n s z k y jogi személynek tartja a közbirtokosságot, következőleg nyilatkozván (id. m. 57. 1. 8. jegyz.) : »A közbirtokosságokat egyik irónk sem sorozza a jogi személyek közé, de én, miután azokban feltalálni vélem mindazon kritériumokat, melyek a jogi személyekre átalában felállitvák, nem kételkedhetem azokat is ezek közé sorozni'. Ha meg a most előadott okból nagyon is rövid ideig ügyészkednék egy-egy gyakornok vagy jegyző, akkor megint illusoriussá válnék a javaslat azon helyes indoka, hogy hát az ügymenet érdekében kívánatos, miszerint lehetőleg egy és ugyanazon személy végezze az ügyészségi megbízott teendőit, minthogy ez által ügykörében tájékozottságot nyer és ugy a járásbíróság, mint az ügyfelek tudják, hogy megkereséseikkel kihez forduljanak. Aztán a kincstári érdek is ezek ellen szól. A hivatalnok ugyanis, ha székhelyén kivül foglalkoztatik, napidíjakban, vagy napi átalányban részesül rendes fizetésén felül. Az összes jelöltek között tehát csak a nyugdíjazott bíró és a tényleges szolgálatban levő szolgabíró jöhet komoly számba. Igen ám, de ezekből nem fog kikerülni a létszám ; mivel kötve hiszem, hogy nyugalmazott biró vállalkoznék olyan munkára, a melytől már aljárásbiró korában megcsömörlött. Fiatal, jó gyomor kell ahoz a »járásbirósági praxis criminálishoz.« Aztán a járásbirósági székhelyek sem alkalmasak arra, hogy nyug. birák megtelepedési helyéül szolgáljanak. Szóval, ezekből a kiérdemült s vagy önként ment, avagy »menesztelt« és a mi szolgálati viszonyaink közepette valóban nyugalomra vágyó öreg urakból nagyon-nagyon kevés, az »ügyészség irányában feltétlen engedelmességgel tartozó fiatal kir. ügyészi helyettes ur« fog kikerülni. Maradna e szerint a szolgabíró az egyedüli jelölt. Hát ez, szerény nézetem szerint, csak maradjon a maga helyén, a meiyet bizonyára jobban betölt. Mert abból, hogy néhány kihágási esetben, a főszolgabíró megbizásából bíráskodik, még nem lehet ráfogni és ö sem vindicálja magának, hogy olyan eriminalis praxisa van, a mely elegendő volna ügyészi teendők vitelére. Nem minden szolgabíró olyan önérzetes, mint az a kir. táblához jutott egyszeri alispán, a ki midőn az elnök által megkérdeztetett, hogy minő szakmához ért legtöbbet ? azt felelte, hogy bűnvádi referádát szeretne, mert hát előbbi állásában a mezei rendőri és erdei kihágások másodfokú ellátásával foglalkozván, »nagyszerü eriminalis praxisa van.« De eltekintve a praxis hiányától, máskülönben is végkép el kell tekinteni a szolgabiráktól. Hiszen ezek nem azért szerveztettek, hogy munkára az igazságügyhöz adassanak kölcsönbe. Van Ott most már annyi mindenféle dolog, hogy holmi tiszteletbeli kisegítő foglalkozásra valóban nem érnek rá. És azután kár is volna még inkább fejleszteni azon nem épen szerencsés újabb áramlatot, a mely az 1869. évi IV. t.-c. által nagy nehezen elkülönitett birói és közigazgatási hatalomkört mindinkább egyesíti s összezavarja. Igénytelen nézetem szerint tehát a javaslatba hozott ügyészi megbízotti candidátusok egyike sem alkalmas arra, hogy a szervezendő külön járásbirósági vádközeg általuk felvirágoztassak. Hogyan töltessék hát be ezen állás azon nagymérvű s valóban szemet szúró megtakarítási rendszer keretében, a mely az egész bűnvádi eljárási javaslaton veres fonalként s annak nagy hátrányára keresztül húzódik ? Erre nézve van egy igen egyszerű ajánlatom. Tagadhatlan az, hogy az újabb törvényhozások erősen belemarkoltak az ügyvédek zsebébe, a nélkül, hogy az adófelügyelők velük szemben enyhébb eljárásra utasíttattak volna. Nos ? nem-e lenne méltányos a kimarkolt forintokból egy pár garast visszaadni nekik.