A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 15. szám - A bűnjelek kérdéséhez

ü JOG 59 s igy a végzésnek felfolyamodással megtámadott része az ő hát­rányára meg nem változtatható : azt ezekből az okokból helyben kellett hagyni. (l889. évi febr. 7. 3,908. sz.) Habár a kt. 347. §-a értelmében a vevő az árút visszaküldeni jogosítva nincs, de ha mégis ezt teszi, az árú kifogásolását kétség­telenül magában foglaló ezen cselekmény mindazonáltal a rendel kezés alá bocsátás joghatályával bir, jogkövetkezménye a vissza­küldésnek tehát nem az, hogy a miatt a vevő az áni hiányos minőségéből eredő jogait elveszítené, hogy tehát azon árúnak, melyet elfogadni egyébként nem köteles, vételárát megfizetni tar­toznék, avasy hosy a bizonyítási teher szabályszerű megosztása ez által a vevő hátrányára módosítást szenvedne, hanem csak az, hogy a törvényellenes visszaküldésből netalán származott kárért felelős. (Kir. Curia 1889. febr. 22. 1,332. sz.) A váltókereset beadása, annak kézbesítése nélkül is, meg­szakítja a váltójogi elévülést. Ezen időtől fogva azonban az el­évülés újra kezdi tét veszi és ha a váltóbirtokos az elfogadó irányú­ban S.év, vairy a kibocsátó irányában 3 hó alatt semmi joglópést nem foganatosít s a sommás keresetet, illetve sommás fizetési meg­hagyást nem kézbesitteti, váltókereseti joga azok irányában elévül. A váltó, ha annak alapján sommás végzés hozalott is, a magánjogi elévülés feltételei alá nem tartozik. (M. kir. Curia 1889. febr. 7. 1,235/888. v. sz.) Egyes hitelezőnek a vagyonbukott meghallgatása nélkül az 1S40: XXII. t.-c. 74. §-a értelmében meghozott valódisági Ítélet alapján saját javára kielégítési >égrehajtá>hoz nincs joga. A budapesti kir itélo tábla: A kir. ítélő tábla az első­biróság végzését megváltoztatja, kérvényezőt kielégítési végrehajtás iránt 64,972/88. szám alatt beadott kérvényével elutasítja. Indokok: Az 1881 : XVII. t.-e. hatályba léptetése tár­gyában 1881. november 4-én 3,328/1. M. E. szám alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet 13. §-ában tüzetesen fel vannak sorolva az 1881 : XVII. t.-cikknek azok a fejezetei és szakaszai, melyek olyan csődpereknél, a hol az 1840 : XXII. t.-cikkben szabályozott valódisági Ítélet már meghozatott, alkalmazandók ; ezek között azonban a hitelezőknek a csőd megszüntetése utáni jogaikat szabályozó 237. és következő szakaszok felvéve nincsenek. Ebből folyólag nem szenved kétséget, hogy annak a kérdésnek elbírálásánál, vájjon az a csődhitelező, kinek követelése az 1840 : XXII. t.-c. hatálya alatt lefolytatott csődperben valódinak Ítéltetett, de a valódinak elismert követelése a felosztáskor a tömeg elégtelensége miatt kielégítést nem nyert, a csőd meg­szüntetése után követeléseinek kielégítését keresendő, minő jog­lépéseket tehet vagy tartozik tenni? az 1840 : XXII. t.-c. szab­ványai az irányadók. A most felhívott t.-c. 117. §-a szerint, ha bukottnak oly vagyona fedeztetik fel, mely a csődtömeghez tartozott volna, avagy ha a csődtömeget cselekvő követelések iránt folyamatba tett, de a csőd megszűntéig be nem fejezett perekből a bukottra valamely vagyon háramlik, joga van azoknak a hitelezőknek, kik a csőd­tömegből teljes kielégítést nem nyertek, az említett természetű vagyonra bírói foglalást intézni, vagyis a vagyonnak, a ki nem elégített hitelezők javára, a valódisági és osztályozási Ítéletek szerint leendő felosztása céljából, zár alá vételét és csődtömeggé alakítását kérni, az 1840 : XXII. t.-c. 118. §-a szerint pedig, ha a bukottra örökség szállott, vagy az bármiképen ismét vagyont szerzett, a csődperben ki nem elégített hitelezők új csődnek meg­rendelését kérhetik. Ezekből kétségtelen, hogy egyes hitelezőnek a vagyonbukott meghallgatása nélkül, az 1840 : XXII. t.-c. 74. §-a értelmében meghozott valódisági ítélet alapján, saját javára, ki­elégítési végrehajtáshoz nincs joga. Minthogy pedig kérvényező végrehajtási jogának megálla­pítását a 7,169, 880. szám alatt kelt valódisági s ennek kapcsán meghozott osztályozási Ítélet alapján kérte, ez alapon azonban a fentebb mondottak szerint végrehajtáshoz nincs joga; minthogy továbbá az 1840 : XXII. t.-c. 117. §-ában felsorolt természetű vagyonok megjelölésének elmulasztása miatt folyamodó hitelező kérelme alapján, a ki nem elégített összes csődhitelezök javára szolgáló bírói foglalás sem rendelhető meg, az elsöbiróság végzésének megváltoztatása mellett, folyamodót kérelmével el­utasítani kellett. (1889. évi febr. hó 18. 311. sz.) Bün-ügy ékben. Ugyanazon vádlott által, bár külön alkalommal, de teljesen azonos elkövetési ténykedés mellett véghezvitt lopások folytató­lagos egy rendbeli lopás bűntettének minősitendők, ha c«ak m< g nem állapit tutik, hogy minden eiryes lopás külön akaratelhatáro­zással követtetett el. A kecskeméti kir. törvényszék (1888. évi január 21 én 5,652/1887. B. sz. a.): Lopás bűntettével vádolt Ny. Ágnes és orgazdaság bűntettével,vádolt Ny. Józsefné szül. V. Márta elleni bűnügyben itélt: Xy. Ágnes elsőrendű vádlott egy esetben a btk. 333. §-ába ütköző s a 336. §-nak 3. és 7. pontjai szerint minő­sülő, három esetben pedig a btk, 333. §-ába ütköző s a 336. í. 7. pontja szerint minősülő 4 rendbeli lopás bűntettében; Ny. Józsefné szül. V. Mártha másodrendű vádlott a fent körülirt lopás bűntettéből kifolyólag a btk. 370. §-ába ütköző orgazdaság bűn­tettében mondatnak bűnösöknek s azért Xy. Ágnes elsőrendű vádlott a btk. 340., 341., 96. és 99. §-ai értelmében összbüntetés­kép három évi fegyházra, Ny. Józsefné másodrendű vádlott a btk. 370. és 373. §-ai értelmében nyolc havi börtönre Ítéltetnek stb. Indokolás: Ny. András elsőrendű vádlott, valamint a i félegyházi városi rendőrkapitányi hivatal, ugy a vizsgáló bíró által történt kihallgatása alkalmával önkéntesen beismerte, hogy mult 1887. évi szept. hó 15. napjától azon évi október 15-ig Sz. József panaszlónál cselédi minőségben s rendes kialkudott bér mellett töltött egy havi szolgálati ideje alatt Sz. József panaszostól annak kulcscsal zárt Íróasztala fiókjából négy különböző alkalommal 6, 13, 9 és 4 frtos részletekben, illetve összegekben 32 frtot és pedig a rendőrkapitányi hivatal előtt tett vallomása szerint az iró­j asztal tetejének felemelése és a vizsgálóbíró előtt tett vallomása szerint az Íróasztal tetejének felfeszitése mellett, tehát erőszak alkalmazásával ellopott, azt azonban tagadja, hogy a kérdéses 32 frton felül többet lopott volna, mely körülmény Ny. Ágnes elsőrendű vádlott ellenében igazolva és bizonyítva nincs is. Ny. Józsefné szül. V. Mártha másodrendű vádlott a vizsgáló bíró által történt kihallgatása alkalmával beismerte, hogy leányától Ny. Ágnes elsőrendű vádlottól, mint az által szolgálatadó gazdája Sz. Józseftől tudva lopott pénzeket, ehő izben 6 frtot átvett és azt a leányától nyert utasításához képest annak sparkassájába tette, másod izben pedig, mint szintén tudva lopottat 6 frt 90 krját átvett, azt megtartotta, saját pénzéhez tette, következéskép elrejtette. Ny. Ágnes elsőrendű és Ny. Józsefné másodrendű vád­! lottaknak fent előadott önkéntesen beismerő vallomásaikkal szem­ben a végtárgyalás alkalmával tett tagadásuk és visszavonásuk, tekintettel arra, hogy azokat elfogadhatólag mivel sem indokol­ták és igy beismerő vallomásaikat meg nem cáfolták, bírói figye­lembe vehetők nem voltak, következéskép vádlottak ellenében saját beismerő vallomásaikkal, ugy a vizsgálat és végtárgyalás alkalmával felmerült egyéb adataival és pedig Ny. Ágnes első­rendű vádlott ellenében, tekintettel arra, hogy az első lopást az Íróasztal tetejének felfeszitése, tehát erőszak alkalmazása mellett s azon szolgálatadó gazdája kárára, a többi három lopást pedig szolgálatadó gazdája kárára, tehát mint rendes, kialkrdott bérrel ellátott cseléd követte el, a fenti Ítéletben minősített négy rend­beli lopás bűntette és Ny. Józsefné másodrendű vádlott ellenében, tekintettel arra, hogy lányának elsőrendű vádlottnak szolgálati viszonyát tudta és ismerte, a 6 frt 90 krt illetőleg, miután azt leányától, elsőrendű vádlottól, mint tudva lopottat elfogadta és saját pénzéhez tette, tehát tényleg elrejtette, a fenti ítéletben minősített orgazdaság bűntette kétségen kívül beigazolva és bizo­nyítva lévén, őket ezen bűnös cselekményekben bűnösöknek ki­mondani s ezért, figyelemmel vádlottak eddig büntetlen előéletére, mint enyhítő és mivel sem indokolt konok tagadásaikra, sőt első­rendű vádlottnál még a lopásnak négy különböző alkalommal történt elkövetésére, mint sulyositó körülményekre, a fenti Ítélet­ben rájuk kiszabott büntetéssel fenyíteni kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1888. évi május hó 8-án 5,744/1888. B. sz. a.): Tekintve, miszerint elsőrendű vádlott által szolgálatadó gazdájától különböző alkalommal és időben ellopott­nak bizonyult 32 frt összeg a vádlottaktól lefoglalt pénzből ki­kerülvén, kár fenn nem forog, tekintve, miszerint a tett elköve­tésekor 17 éves korában volt elsőrendű vádlott a lopásokra leg­inkább a kínálkozó alkalom által csábittatott; tekintve ugyanezen vádlottnak az első bíróság által is kiemelt bűntelen előéletét, mindezen nyomatékos enyhítő körülmények fenforgása mellett a kir. tábla elsőrendű vádlottal szemben a btk. 92. §-át alkalmaz­hatónak találván, ez alapon annak büntetését egy és fél évi bör­tönben állapítja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents