A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 15. szám - A bűnjelek kérdéséhez

131 az 1880. évi raagy. bííuv. elj. javaslat fonalán megvilágítani, tehát nem de lege lata, a mi nincs, hanem de lege ferenda, a mi tán lesz, szempontjából kívánok szólani. Mielőtt azonban a kérdést felvetném, könnyebb tájékozhatás czéljából következőkben ismertetem, a kérdés megvilági- | tására alkalmat szolgáltatott concret esetet? # A,. . .. A ... a p . . .. i gőzmalom részvénytársaság igazgatósági tagja és pénztárnoka volt, ebbeli minőségében kezelte a malomtársulat váltótárcáját és pénztárát, sajnosán azonban, a kellő ellenőrzés nélkül, ugy hogy képes volt ezerekre és ezerekre menő minősített magánokinUhamisitást (váltóhamisítást) oly módon elkövetni, hogy általa hamisított váltókra a malom giróját is hamisította, mely hamisított váltókat egytől-egyig az osztrák-magyar nemzeti bank sz i fiókjánál leszámitoltatta. A . ... A .. . . a váltóhamisításokat ily módon éveken át szakadatlanul folytatta, a régibb lejárt váltókat folyton újabb és újabb hamisítványokkal fedezte, minek természetes következménye az volt — hisz a kamat, az escompt, a provisio, a portó, a bélyeg folyton folyva nagyobb és nagyobb összegeket emésztett — hogy a sürü folyton növekedő váltóforgalom végre a bankfiók intézőjében gyanút keltett, ki a malom telepére kiszállva, a malom könyveit beható vizsgálat alá vette. Az évek hosszú során át űzött hamisítás legott kiderült, a malom 17,000 frt értékű kétségtelenül hamis Váltót nyomban kifizetve visszaváltott és ezen visszaváltott váltók alapján megtette a bűnvádi feljelentést. A bankfiók tárcájában maradt ezen visszaváltott váltókon felfii még vagy 35,000 frt értékű váltó, mely váltókról a malom azt állította, hogy azok egytől-egyig hamisak, hamisított giróját pedig nem honorálja, a bankfiók viszont azt vitatta, hogy azok mind kivétel nélkül valódi forgatmánynyal el vannak látva, miért is ezen váltókat lejáratkor megóvatoltatta és polgári perutra lépve, a váltókat egytől-egyig beperesitette. A folyamatba tett váltóperek jelenleg is folyamatban vannak, részben első, részben másod, részben már harmadbirósági ellátás alatt állanak. A malom által visszaváltott hamisítványok alapján a vizsgálati fogságba ejtett A . ... A ellen az eljárás folyamatba tétetett és miután a vádhatóság csakis azon váltókat incriminálta, melyek mint visszaváltottak, mint bűnjelek beügyelhetök voltak és a bankfiók által peresített váltók alapján senki magáninditványt vagy feljelentést nem tett, hisz azoknak hamis valódi volta még polgári peruton megvitatandó és eldöntendő volt, A . . .. A , . . . vád alá lőn helyezve a 17,000 frt erejéig elkövetett váltóhamisítás miatt. A vádhatározat jogerőre emelkedvén, az .. .. i kir. törvényszék előtt a mult hónapban a végtárgyalás megtartatott. Ezen végtárgyalás tárgyát képezte tehát azon bűnös cselekmény, hogy A . .. . A ... . 30 és egynéhány darab 17,000 frt értékű váltót hamisított, más váltót, más hamisítást senki nem incriminált, sem az ügyész, sem a tanú minőségben kihallgatott bankfiók főnöke, sem a károsként megjelent gőzmalom képviselője. A kir. ügyész A .. . . A .... elitéltetesét kérte, kérve itéletileg kimondani azt, hogy a törvényszék asztalán elfekvő 30 és i gynéhány váltó, illetve az azokon levő forgatmány hamis és hogy ezen hamisításokat A . . .. A . . . . követte el. A kir. törvényszék az ügyész inditványa ellenére a végtárgyalást elnapolta és inter alios elrendelte, a nélkül, mint mondám, hogy ebbeli indítványt vagy kérelmet bárki is előterjesztett volna, hogy az osztrák-magyar nemzeti bank .... fiókjáná elfekvő váltók is beszereztessenek és a vizsgálat azokra is kiterjesztessék. Hogy a bűnvádi eljárási gyakorlatunkat nagyban és egészben domináló vádelvvel, mennyiben hozható összhangba a kir. törvényszék fenti határozata, hogy mennyiben mutatkoznak benne a hivatalbóli eljárásnak, az inquisitorius pernek a jogállam szervezet-ben meg nem tűrhető undok formái ismét feléledve, ezt e helyütt csak ugy per tangentem említem, a kérdés azonban immár az, hogy mily kényszereszközök alkalmazásával kényszeríthető a bankfiók az általa valódiaknak tartott és ez alapon peresített váltókat kiadni? Már mondám, hogy a bűnvádi eljárási gyakorlat hasisán a kérdés igen controvers lehet; lehetséges, hogy a kir. törvényszék a vonakodó bankfiók ellen a kérdéses váltók kiadatása céljából zárlatot fog elrendelni; lehet, hogy pénzbirsággal fogja határozatát sanctionálni; lehet, hogy elkobzási eljárást fog folyamatba tenni, hisz ily csodabogár is létezik, — ámde mindezekről nem szólok, előttünk fekszik az 1889. évi magy. bűnv. elj. javaslata, nézzük, mily rendelkezéseket tartalmaz annak XII. fejezete a concret esetre vonatkozólag. A 18.3. §. azt rendeli, hogy büntetendő cselekményekből származó vagy annak bizonyítékául szolgáló tárgyak lefoglalanciók és birói őrizet alá veendők, vagy megszerzésük máskép biztosítandó. Helyes! Ezen processualis dispositiohoz, mely különben az osztr. Str. P. O. 143. §-ának, az A. D. Str. P. O. 216. §-ának rendelkezéseivel közel szószerint megegyez, szó sem férhet, helyes pedig ezen imperativ rendelkezés azért, mert az állam a büntető jogszolgáltatást a társadalmi rend megóvása és fentartása érdekében közjogi alapon gyakorolja, bárki is köteles ezen legfontosabb állami cél megközelítését előmozdítani, szóval az általános editionalis kötelességnek ugyanaz a jogalapja, ugyanaz a jogcíme, mint az általános tanuzási kötelességnek. Ha tehát az általános editionalis kötelesség a büntető jogszolgáltatás természetéből ered, kétségtelen, hogy ezen köteles séget sanctioval is kellett ellátni; a javaslat 1^6. ij-a tartalmazza ezen sanctiót, rendelve, hogy mindenki (kivéve a terhelt és a tanukötelesség alól mentes személyek) köteles az előző §-ban megjelölt tárgyakat a lefoglalásra illetékes hatósági közeg felhívására a 128. §-ban emiitett büntetés terhe mellett (2 hónapig terjedhető elzárás) kiadni. No ez már nem olyan simán folyna le, megeshetnék, hogy a renitens bankfiók főnök két hónapra hűvösre kerülne. Ez pedig az, a mi engemet és lehetséges, hogy mást is gondolkozóba ejt. Hogyan, egy bankfiók főnökét elzárni azért, mert általa, illetve a bank által jóhiszeműleg szerzett, általa valódiaknak tartott és ez alapon polgári peruton perelt váltókat kiadni vonakodik, mert kötelességszerűen megakadályozni törekszik, hogy e bank ezerekre és ezerekre menő összegekben károsodjék? Ez lehetetlen, ilyen modern jogállamban nem történhetik és hogy állana a dolog, ha a bankfőnök, hivatkozva a kormányzóság utasítására, tagadná meg a váltók kiadatását, vájjon ez esetben ki ellen hajtatnék végre a két havi elzárás ? vájjon a kormányzóság azon tagjain, kik a megtagadó utasítást adták ? Kétlem és az az általam felvetett kérdések egyike, melyre feleletet a javaslat rendelkezéseiben nem találok, következményeiben végtelen igazságtalanságokra, végnélküli bonyodalmakra szolgáltatna alkalmat. Concedálom különben, hogy mindenki köteles az állam igazságszolgáltatási céljait előmozdítani; köteles oly tárgyakat, melyek büntetendő cselekményből származnak, vagy annak bizonyítékául szolgálnak, kiadni; ámde a bűnv elj. javaslat XII. fejezete egy árva szóval sem említi, hogy és mikép, mily módon kártalanittassék az editionalis kötelesség által vagyonjogaiban károsított azon harmadik jóhiszemű állampolgár, ki sem nem terhelt, sem nem káros, kinek érdeké a büntető peren kivül áll! Kérdem immár, ki térítené meg a bank kárát, melyet az által szenved, hogy váltóit, mert elkoboztattak, nem perelheti ? A javaslat rendelkezései szerint senki. Itt rejlik a roppant igazságtalanság, melyet ezennel a törvényhozó figyelmébe ajánlok. Az általános editionalis kötelesség utolsó elemeiben a tulajdonnak, a birtoknak, a használati jognak korlátozása, ha tehát az általános editionalis kötelességnek ugyanaz a jogalapja és jogcíme, mint az általános tanuzási kötelességnek és általános elismert, senki által kétségbe nem vont tétel az, miszerint a tanuzással felmerült költségek és kiadások, az időveszteség stb. a lanunak megtérítendők, — mi sem természetesebb, mint az, hogy az editionalis kötelesség által tulajdon, birtok vagy használati jogában korlátolt, tehát károsított fél kártalanittassék. Nézetem szerint tehát ez a javaslat Xll-ik fejezetében határozottan kimondandó volna. Sérelem.* I. Felsőbb bíróságok által helybenlmgyatott nem azt teszi, hogy jogerős. Pétert és Pált a 1—i kir. törvényszék lopás bűntette miatt 1882-ben elitéli s 86 frt o. é. kárnak egyetemleges megfizetésére kötelezi. A káros 1889-ben, tehát a 7-ik évben kielégi* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.