A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 15. szám - Nagy öröm ugy a kormány és az országgyülési többség körében - A Magyar Tudományos Akadémia

126 a JOG pendített, immár olyan hatalmas folyammá dagadt, hogy már is sokan találtak enyhülést annak meleg árnyékában.« Szilágyi Dezső már ekkor nem volt jogász. Ügyvéd volt s különösen a literátus társaságnak fölötte kedvelt tagja. Csengeryék házánál, a hol az akkori tudományos és politikai világ előkelőségei nagy számmal szoktak megfordulni, csaknem mindennapos vala. Nagyon természetes tehát, hogy az ö szellemi gyertyája nem [ maradt véka alá rejtve. Mint rendkívüli elmeélü, s már akkor is | bámulatos olvasottságú jogászt Horvát Boldizsár akkori igazságügyminiszter nyerte meg minisztériuma száraára, melyben osztálytanácsos lett csakhamar. S miután az idegen nyelveket is rendkívül könnyűséggel tanulta meg, kiküldte Angliába, hogy tanulmányozza az ottani büntetőjogi intézményeket s a parlamenti életet. Szilágyi félesztendőt töltött Angliában s hogy nem hiába, az kitűnik beszédeinek nemcsak tartalmából, hanem előadási modorából is, mely minden izében magyar ugyan, de a legkitüuőbb angol szónoki minták köszörűkövén csiszolt. Mikor 1871-ben a miniszterelnökség mellett egy törvényelőkészítő bizottságot szerveztek, annak minisztertanácsosi ranggal Szilágyi Dezső is tagja lett. E bizottság elég jó szándékkal volt tervezve. E bizottság föladata lett volna kellő sorban, egységes tervek szerint, egymással szervi összefüggésben szövegezni a parlament elé szánt törvényjavaslatokat. Dolgozott is sokat. De javas latainak nagy része soha nem került a parlament elé. Ellenben sok oly javaslat került a ház asztalára, melyet nem ő csinált. Ily módon természetesen vége volt a szerves összefüggésnek s a főcél el lön tévesztve. Különben is a bizottság ellen nem csekély averzió mutatkozott ugy a kormánypárton, mint az ellenzéken. Végre is föloszlatták három évi fönnállása után. Szilágyinak most módjában lesz elővenni s kritikai szemmel tekinteni meg akkori dolgozatait. A parlamentbe Szilágyi Dezső 1871. őszén került bele s első fölszólalása óta, melynek sikere minden fölcsigázott várakozást meghaladt s a legzajosabb parlamenti diadalt szerezte meg neki, évről-évre láttuk nőni erőben, tekintélyben. Életének ez a szakasza már nagyobb nyilvánosság alatt folyt le s nem is olyan régi, nem is olyan elmosódó, hogy még emlékezetében ne lenne a közönségnek. A Deák-párthoz tartozott s tagja maradt a fuzionált pártnak is, ebből azonban több disszidens társával kivált s 1878-ban a volt jobboldali és a független szabadelvű ellenzékkel megalakították az egyesült ellenzéki pártot, melyből utóbb a mérsékelt ellenzék lett s melynek Szilágyi Dezső Apponyi Albert gróffal vezére volt, legközelebbi kilépéséig, midőn pártonkívüli állást foglalt el. ^ Az új törvényjavaslatok sorsa. Szilágyi ministersége szükségkép napirendre hozta a képviselőházhoz benyújtott igazságügyi törvényjavaslatok sorsa feletti intézkedést is. Legilletékesebb forrásból nyert értesülésünk alapján Szilágyi a benyújtott törvényjavaslatokat — a bűnvádi eljárásra vonatkozó törvényjavaslatot kivéve — mind magáévá teszi és igyazok országgyűlési tárgyalása semmi késedelmet sem fog szenvedni. A bűnvádi eljárás javaslatát ellenben még érettebb megfontolása tárgyává fogja tenni és igy ma nem is lehet tudni, vájjon az visszavonva, átdolgozva, részben módosítva vagy pedig változatlanul elfogadva lesz-e vagy semni. ){ Az örökösödési javaslat az igazságügyi bizottság által elfogadott alakban már legközelebb, a mint t. i. a képviselőház munkaideje azt megengedi, lesz napirendre tehető, azaz, ha a budgetvita erre még a jelen ülésszak alatt tért és időt enged. Remélhető, hogy a rainister elhatározása a bűnvádi javaslat tárgyában is elég gyors lesz, ugy hogy ezen óriási anyagnak feldolgozása az igazságügyi bizottságban még a jelen ülésszakban kezdetét vehesse. Szilágyi bizonyára nem fog temporizálni, hanem tenni és évtizedek mulasztásait pótolni sietni. / v Nagy az öröm ugy a kormány és az országgyűlési többség körében, mint magában az igazságügyministeriumban is Szilágyi kinevezése felett. Érzik és tudják, hogy ez eddigi hamupipőke: az igazságügyi tárca most kellő érvényre fog jutni és hogy Szilágyi ezen ressort életbevágó érdekeit ugy a kabinetben, mint a parlamentben is szokott erélylyel megóvni fogja tudni és hogy a szükséges és raellőzhetlen kiadásokra a kellő pénzeszközök is rendelkezésére fognak állani. Szóval az igazságügynek Phönixként való feltámadását várják e körökben, a mi a munkakedvre is rendkívül élesztőleg hat. y' A Magyar Tudományos Akadémia. Irta : Dr. MÁRKUS DEZSŐ, budapesti ügyvéd. Jogi szaklapnak csak nagy ritkán nyilik alkalma a magyar tudós társasággal foglalkozni. Es ha ez néha-néha mégis megesik, rendesen nem dicséret okából vggy céljával történik. Nem tartozom azok közé, a kik akadémiánkban csak ócsárolni valót találnak. Nem helyeslem, hogy szemére vetik, miszerint nincsen eléggé közel érintkezésben a nagy közön séggel, hogy ez alig élvezheti az akadémikusok munkásságát, hogy e munkálkodás alig érezteti üdvös hatását. E vádak az akadémia hivatásának félreismerésében lelik alapjukat. Mert az oly munkásság támogatására, oly művek kiadására, melyek közvetlenül csak igen szűk kört érdekelnek, egyedül az ilyen elsőrangú tudományos intézet vállalkozhatik ; és nem szabad soha szem elől tévesztenünk, hogy valamely egész alkotásához tökéletes részekre van szükségünk s hogy maguk e részek szintén számtalan nagyfontosságú elemből állíthatók csak össze. Mert azzal tisztában kell lennünk, hogy az akadémiának fő- vagy egyedüli célja nem lehet a tudománynak u. n. népszerűsítése, hanem első sorban a magyar tudományos irodalom megteremtése és fejlesztése s a magyar tudományosság eszközeinek előállítása. A népszerűsítés lehet és legyen is következmény, de nem lehet kiindulási pont akkor, midőn az akadémiának számos téren kitűnő működését akarjuk megbírálni. De miért vált időszerűvé mindeme igazságokat e helyütt ismételni ? fogják sokan kérdezni. A válasz egyszerű. Mult héten járt le az osztályok tagajánlási jogának határideje és mert új tagok választásáról van szó a második osztályban is, mely a jogtudományt is felöleli a társadalmi tudományok tág fogalmában, érdemes szemügyre venni, hogy az akadémia mit tett eddigelé a magyar jogtudomány elöbbrevitelére és kiket tartott méltóknak arra, miszerint az e körül szerzett érdemeikért a legkiválóbb magyar tudósok társaságába soroztassanak. E vizsgálódásunk eredménye megszomoritó. A jogtudomány mostoha gyermeke a jogász nemzet akadémiájának. Kiadványainak, pályakérdéseinek nemcsak aránylagosan legkisebb része való a jogtudomány köréből és ha az akadémia tagjai közé sorozott jogtudósok számából akarnók megítélni a magyar jogtudomány állapotát, kétségbe kellene esnünk, látva, hogy Horváth Boldizsár tiszteletbeli tagon kivül a második osztály 21 rendes tagjából 5 (Tóth Lőrincz, Wenzel Gusztáv, Hajnik Imre, Apáthy István, Nagy Imre) képviseli a jogot, a 60 levelező tag közt pedig csak 7 jogász van (Szűcs István debreczeni ügyvéd, Hoffmann Pál, Vécsey Tamás, Kovács Gyula, Wlassics Gyula, Pulszky Ágost és Plósz Sándor). Van tehát Magyarországon a M. T. Akadémia bizonyítványa szerint 13 jogtudós ama 7000 jogász közt, a kiknek a jogtudomány egyetlen foglalkozásuk Tudjuk, és fájdalom volna, ha ezt nem constatálhatnók, hogy sokan vannak, a kik az akadémia jogtudós tagjai közt díszes helyet foglalhatnának el és csodálkozunk, hogy ezekre még nem is gondolnak. Elhiszszük, hogy a második osztály helytelen szervezése, mely 1870-ben megszüntette az addig létezett külön törvénytudományi osztályt és melynek következtében a régészet képviselői lettek ez osztály uralkodóivá, gyakran bizonyul hátrányosnak egy egészséges