A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 14. szám - A legtöbbet igérő vevőnek a birói árverésen megvett ingatlan birtokába való bevezetésének eszközlésére kiküldött végrehajtó által elkövetett azon jogsérelem ellen, mely a birtokba bevezetést rendelő végzés foganatositásának eredményét képezi, mily jogorvo

54 A JOG. ugy L. Miláu tanúnak vallomása szerint is a peres felek közötti civakodásra többnyire felperesnek részegsége szolgáltatván okot, alperesnek vétkessége a felhozott adatok alapján törvényszerűen meg nem állapitható. (1889. febr. 13. 10,087. sz.) Esővíznek más telekre eresztése iránti szolgalmi jog gyakorlásának bebizonyítására nem szolgálhat a víznek egyes esetekben megtörtént odafolyása, hanem csak az, hogy a jog gyakorlatát feltételező csatornák és készületek, melyek a vizet levezetik, tényleg létezuek, vagy léteztek és elpusztíttattak. Azon kérdés, hogy árvíz Idején a szomszéd telek tulajdonosa tartozik-e és pedig hol s mennyiben a valamely telekre tóduló víznek lefolyást engedni, — nem bírói, hanem vízrendészeti ntra tartozik. (M. kii. Curia 1889. febr. 14. 628. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A szállítmányozó romlás veszélyének kitett árúk továbbításánál, külön utasítás nélkül is, a rövidebb és gyorsaid) fuvarozást lehetővé tevő útvonalat tartozik választani. Ellenkező eljárása a rendes kereskedő gondossága ellen vét s az árú megromlása esetében felelősségét állapítja meg. ha csak igazolni nem képes, hogy a kár a rövidebb útvonalon is felmerült volna. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság': Ha felperes M. Károly személyében föesküt tesz arra, hogy alperes cég Sch. tagjának meghagyta, hogy a P. Károly részére Aradra szállítandó hús a magyar állami központi pályaudvarról küldessék el: az esetre felperes kereshetőségi joga megállapíttatik. A fenti eskü letétele esetén köteles még felperes ugyancsak M. Károly személyében becslő esküt tenni arra, hogy felperesnek alperes eljárása folytán 172 frt 80 kr. kára támadt és ezen eskü letétele esetére köteles alperes felperesnek 162 frt 77 kr. tőkét megfizetni. Alperes viszonkövetelése 10 frt 3 krban állapittatik meg feltétlenül. Indokok: Alperesnek a felperesség ellen tett kifogása mellőzendő volt, mert tény az, hogy azon üzlet, a mely a húst P.-nak szállította, felperes nevére szól és igy még ha a cég bejegyezve nincsen, mégis — a mennyiben azon cégnek követelési joga van — az más neve alatt — mint a milyen alatt az üzlet vezettetik — nem érvényesíthető, különösen mikor a felperes által F. K. alatt bemellékelt okmányokkal kétségtelenül igazolva van, hogy a hússzállitási ügylet felperes és P. között jött létre. Nemcsak E. Ferenc tanú vallomásával, hanem alperes saját előadásával be van igazolva, hogy a felperes cég alatt folytatott mészárszékben M. és E. együttesen olykép vannak alkalmazva, hogy azon üzlettel kötött ügyleteket ők kötik meg és ők effectuálják ; miből következik, hogy R. Károly saját személyében az üzletben történtekről tudomással nem bírhat és ezért a felperesi cégnek megítélt eskü is M.-nek, mint a felperes neve alatt levő üzlet főnökének volt megítélendő, a felperességnek pedig feltétlenül hely adandó volt. Az érdemben mindenekelőtt az állapítandó meg, hogy felperes meghagyta-e alperes szállítónak, hogy a húst Budapestről melv vonalon küldje Aradra, mert ha nem lett külön megmondva, az esetre alperes kellő kereskedői gondossággal járt el, a mennyiben még az nap, a melyen a hús feladás végett neki átadatott, tényleg vasútra fel is adta és pedig oly vonatra, a melyen a hús még oly időben érkezhetett volna Aradra, a mely alatt — a szakértők véleménye szerint — még jó állapotban érkezhetett volna meg; de miután az később érkezett, kétségtelen, hogy az a vasúton valahol elfeküdt, a mi a magyar államvasutnál is megtörténhetett volna. Ezért a halasztásért pedig alperes nem lehet felelős. A mennyiben pedig meghagyatott alperesnek, hogy melyik vonalon adassék fel a hús, az esetre alperes ezen meghagyástól nem volt jogosítva eltérni; a mennyiben azonban ezt mégis tette : szerződésszegést követett el és az ez által okozott kárért felelős. Miután azonban ezen meghagyás megtétele csupán állíttatott és tagadtatott; más bizonyíték hiányában az ez irányban alkalmazni kért eskü megítélendő volt. A szállítási 10 frt 3 kr. felszámított összeg — minden körülmények között — megítélendő volt, mert ha alperes megfizeti a húst: jogosan követelheti a szállítási díjat; ha pedig alperes állítása bizonyittatik valónak, nincs ok arra, hogy a szállítási díjat ne követelhesse. (1888. évi február 1-én, 10,385. sz.) A budapesti kir itélü tábla: A kir. itélö tábla az első bíróság ítéletének alperes viszonkövetelésére vonatkozó nem neheztelt részét érintetlenül, felebbezett egyéb részét pedig helybenhagyja. Indokok: Alperes elismeri, hogy felperestől 216 kiló fris marhahúsnak sürgős és közvetlen gyoisárúként Budapestről Aradra P. Károly ottani vendéglős részére való szállítmányozását 1886 évi május hó 31-én elvállalta: elismeri továbbá, hogy a hús június hó 2-áu teljesen elromolva érkezett Aradra, ugy hogy ott a húst hatósági rendelkezésre meg kellett semmisíteni; nem vonja végül I kétségbe, hogy a kérdéses húsért P. Károly felperesnek 172 frt 8(> kr. vételárt lett volna köteles fizetni s felperes kártérítési kö| vetélését csak azért vitatja jogosulatlannak ; mivel alperes a hús i tovább-küldése körül kellő gondossággal járt el s hogy igy a ! húsnak elromlása, vagy a csomagolás hibás voltának, vagy annak tulaj donitható, hogy a hús már elküldéskor nem volt friss. Tekintve azonban, hogy a keresk. törv. 385. §-a értelmében a szállítmányozó a szállítmányozás eszközlésénél előforduló károkért felelős, ha nem a rendes kereskedő gondosságával járt el, a szállítmányozó tartozik igazolni; tekintve, hogy alperes nem is kísérletté meg annak bizonyítását, hogy a hús romlása a csomagolás hiányosságának lenne eredménye, vagy hogy az az átvételkor nem lett volna friss ; tekintve, hogy ezzel ellenkezőleg a kihallgatott szakértők igazolták, miként a friss hús, ha kellően jég j közzé is van csomagolva, május hó végén és június hó elején 24 | órán túli szállítási időt nem igen bir meg, két szakértő a hús romlását határozottan a hosszú, 36 óráig tartó szállítási időnek tulajdonították s maga az e részben külön véleményt nyilványitó alperesi szakértő is megengedi, hogy a nyers hús kellő frisseség és csomagolás mellett május-júniusban 36 órai fuvarozásnak kitéve, legalább külső részein megromlik. Tekintve, hogy alperes nem az Araddal közvetlen összeköttetésben fuvarozó magy. kir. államvasutakra bizta a hús továbbfuvarozását, hanem azt az osztrákmagyar államvaspálya-társulat vonalaira adta fel, ezzel a hússzállitmányt átrakodás és veszteglés szükségességnek tette ki, mely a szakértők nyilatkozata szerint a romlás veszélyét fokozta; tekintve, hogy alperes nem igazolta, hogy a szállítmány a magyar királyi államvasutakra feladva, nem érkezett volna meg előbb Aradra : mint az osztrák-magyar államvasút közvetítésével, sőt nem vonta kétségbe felperesnek azt az állítását, hogy a magyar kir. államvasutak vonatai Budapestről Aradra egy éj alatt teszik meg az útat; tekintve, hogy alperesnek mint szállítmányozónak tudnia kellett, melyik a rövidebb s előreláthatólag biztosabb fuvarozási vonal s figyelemmel a friss hús romlaudóságára, különös utasítás nélkül is a rövidebb és gyorsabb fuvarozást lehetővé tevő vonalat kellett volna választani; tekintve, hogy ezek szerint felperes nem igazolta, hogy a szállítmányban felmerült kárt a rendes kereskedő gondosságával eljárva sem háríthatta volna el: felperes keresetileg követelt és összegére nézve kifogással meg nem támai dott kárának, továbbá a külön szintén nem kifogásolt kamatoknak s az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a alapján a perköltségnek megtérítésében feltétlenül el lett volna marasztalandó. Minthogy azonban felperes a miatt, hogy kereseti követelését az első biróság csak fő- és becslőeskütől feltételezetten Ítélte meg, nem felebbezett, az 1881. évi LIX. t.-c. 42. §-a alapján helyben kellett hagyni. (1838. április 5-én, 1,215. sz.) A magy. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1888. augusztus 31-én, 636. váltószám.) Bün-ügy ékben. Az ölési szándék hiányát nem bizonyítja a tettlegeskedésuél használt eszköznek (vékony scprönyél) viszonylagos alkalmatlan volta, mely eszköz rendszerint halált eredményezni nem szokott. Sőt az eszköz mikénti használatából (ismételt ütés a koponyára) alapos következtetés vonható az ölési szándék fenforgásám. A besztercebányai kir. tszék (1888. ápr. 10. 1,541/1888. B. sz. a.) : Szándékos emberölés büntette miatt vádolt N. János elleni bűnügyben itélt: Vádlott a btk. 279. §-ába ütköző s a 281. §. utolsó pontja szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének vádja alól felmentetik, ellenben a btk. 301. §-ába ütköző s a 306. és 307. §. 1-sö pontja szerint minősülő erős fe'indulásban halált okozott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek mondja ki s ezért a btk. 91. §-a alkalmazása mellett két és félévi börtönre ítéltetik. Indokok: A büntető eljárás folyamán meg lett állapítva, hogy vádlott N. Annával házasságra lépvén, vele mintegy öt év óta nyersen bánt, sőt olykor el is verte azért, mivel a mértéktelen szeszitalnak hódolt, ily állapotában a házból egyetmást elhordott, elzálogosított, sőt még az élelemre kapott pénzt is gyakran elitta, I minek folytán az egész család éhezni kényszerült.