A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 14. szám - A legtöbbet igérő vevőnek a birói árverésen megvett ingatlan birtokába való bevezetésének eszközlésére kiküldött végrehajtó által elkövetett azon jogsérelem ellen, mely a birtokba bevezetést rendelő végzés foganatositásának eredményét képezi, mily jogorvo

JOGESETEK TÁRA FELSÜBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest. 1889. április 7-én. Melléklet a »Jog« 14. számához Köztörvényi ügyekben. Házassági per előmozdításáért kötelezeti munkadíj. A perlaszi kir. jbirósájr: Alperesek kötelesek a kereseti egy hiatót és két lovat szerszámmal, esetleg ezen tárgyaknak 480 frt egyenértékét felperesnek egyetemleg kiadni, illetve meg­fizetni. Indokok: Felperes keresetét az A. alatti kötvényre fek­teti, mely szerint alperesek kötelezték magukat felperesnek azon fáradozásaiért, melyeket a néhai S. Markó házassági perében tett, jutalmul a kereseti tárgyakat kiszolgáltatni. Alperesek ez ellenében első sorban tagadják a kereseti követelés fenállását s felperes kereshetőségi jogát; továbbá pedig kifogást tesznek az egyetemleges kötelezettség ellen. A követelés fenállását és felperes kereshetőségi jogát ille­tőleg alperesek azt állítják, hogy felperes a 2'/. alatt csatolt nyilatkozat szerint viszonszolgálat fejében kötelezte magát ki­eszközölni azt, hogy P. Anna néhai S. Markó hagyatékából ki­zárassék, ezt pedig kivirni azért nem tudta, mert néhai S. Markó és neje P. Anna közti házasság érvényesnek kimondatván, P. Anna az örökségből kizárható nem volt s igy be nem állott azon feltétel, a melyhez felperes jutalmazása kötve volt. Vizsgálat tárgyát képezheti tehát azon kérdés, vájjon fel­peres tett-e lépéseket a néh. S. Markó és neje közti házasság felbontására és ebből folyőlag P. Annának az örökségből ki­zárására s ha igen, vájjon a házasság érvényesnek kimondása felperes közbenjárása dacára, vagy attól nem függő okokból történt-e ? Alperesek e helyütt védelmük súlypontját arra fektetik, hogy felperes a házasság érvénytelenítését két hónap alatt tar­tozott volna kieszközölni, a mit azonban kivinni nem tudott; minthogy azonban a viszontszolgálat fejében tett Ígéretről kiállí­tott 2-/. alatti nyilatkozatban felperes működése bizonyos határ­időhöz kötve nincs, alperesek ezen védekezése figyelembe nem vehető. A fenti vitás kérdés két irányban nyerhet megoldást; ugyanis felperes joga a 2/. alatti nyilatkozattól függetlenül képzelhető, vagyis tekintet nélkül az igért ellenszolgáltatásra, az magában érvényes, bíróilag érvényesíthető jogot képezhet; vagy pedig képzelhető oly jognak, mely két oldalú szerződésen alapulván. csak ugy érvényesíthető, ha felperes a szerződés betöltését a maga részéről igazolja. Az eljáró biróság azon nézetben van, hogy felperes joga a viszontszolgálat teljesítésétől függetlenül megáll, azaz nem áll alperesek kötelezése és felperes ígérete közt oly jogi összefüggés, mely szerint felpores csak viszontszolgálatának teljesítése esetében követelhetné a kereseti tárgyakat; ugyanis a kereset alapját képező A. alatti okiratban a kereseti szolgáltatás minden megszorítás nélkül, egyenesen azon célból igértetett s illetve köttetett ki felperes részére, mivel felperes néhai S. Markó házassági perében fáradozott, hogy pedig ezen házassági perben közbenjárt, azt alperesek maguk sem tagadják, sőt inkább meg­erősítik ; de igazolva van a B. alatti bizonyitványnyal is, mely szerint felperes ugyanezen perben a verseci püspöki consis­toriumnál több izben megfordult. Alperesek ugyan azt vetik ellen, hogy felperes magát ügyvédnek adta ki s e minőségben fogadták fel megbízottjuknak ; de ezen ellenvetés, ha valónak bizonyittatnék is, felperesi tagadás ellenében felperes jogára hátrányos annál kevésbé lehet, mivel a jelen esetben munkabéri szerződésről van szó, mely a személy minőségére való tekintet nélkül megállhat. Alperesek tehát ezen indokokból feltétlenül marasztalhatók. De ha alapul fogadtatik el azon másik nézet, mely szerint felperes csak viszonszolgáltatásának teljesítése esetében követelheti a kereseti ingókat, esetleg azok egyenértékét, alperesek ez eset­ben is kötelezettekül ismerendők el; mert a B. alatti bizonyítvány szerint kétségtelen, hogy felperes a házasság érvénytelenítési per­ben közbenjárt, hogy azonban az ügy egyezségileg befejeztetett, mi által elesett annak lehetősége, hogy P. Anna, mint néhai S. Markó neje annak vagyonából kizárassék, ezen egyezséggel szemben tehát alperesek beigazolni tartoztak, hogy azt felperes eljárása okozta, annak létrejöttét ö akarta, a mit azonban be­igazolni meg sem kísértették; már pedig kétségtelen, hogy az által, hogy P. Annával egyezségre léptek, alperesek a felperes jutalmazása alapjául kitűzött feltételt ők maguk tették lehetetlenné s igy maguk lévén oka a feltétel be nem álltának, az által fel­peres irányában elvállalt kötelezettségüktől nem menekedhetnek. Fzekkel meg van állapítva alperesek tartozási viszonya. (1887. dec. 31. 1,701. sz.) A budapesti Uir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja és felperest keresetével eluta­sítja. Indokok: Felperes beismerte, hogy az A. alatti kötelező okirat létrejötte idejében ügyvédi jogosultsággal még nem birt, miből önként következik, hogy az 1874: XXXIV. t.-c. 39. §-ára tekintettel, peres feleket hatóságok vagy bíróságok előtt képviselni és peres ügyeket előmozditani jogosítva nem volt. Tekintve tehát, hogy az alperesek érdekében a S. Márk és S. Anna közötti házasság megsemmisítése iránt a verseci szentszék előtt folyamat­ban volt pernek sikeres előmozdítása -az ügyvédi teendők közé tartozik és tekintve, hogy a jelzett pernek előmozdítása képezte felperes fáradozásainak tárgyát, ezt pedig csakis mint a felek törvényes képviselője tehette, erre azonban a fentebb előadottak szerint jogosultsággal nem birt; ennélfogva az A. alatti törvény által tiltott alapra fektetett kötelezés jogérvényesnek tekinthető és biróság előtt érvényesíthető nem lévén : az elsöbirósági ítélet megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett. (1887. jun. 3. 1886. évi 35,651. sz.) A Hl. kir. Curia : A kir. itélő tábla Ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és azért, rnert a felperes által a S. Márk és neje közti házassági ügyben a verseci püspöki szentszéknél és bíróságon kivül alperesek érdekében teljesített közbenjárás oly teendőnek, melylyel csak ügyvéd bizható meg, nem tekintethetvén, jelen esetre az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-a nem alkalmazható. (1889. jan. hó 24. 1888. évi 6,051. sz.) A nö hozományát és özvegységére biztosított baszouélvezeté­uek kielégítését mindaddig:, mig a házasság fenáll, követelni joiro­sitva nincsen. Külön tartóst a nö, ha a válóper még folyamatban nincsen, csak akkor követeibet, ha az elhagyást a férj eszközölte, vagy az elhagyásra a férj szolgáltatott okot. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megvá'.toz­talásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. 0 kok: A másodbiróság Ítélete megváltoztatandó és az elsőbiróságnak Ítélete volt helybenhagyandó; mert felperes női hozományát és özvegységére biztositott haszonélvezetének kiegyenlí­tését mindaddig, mig alperestől törvényesen elválasztalak, illetőleg mig a házasság fenáll, a fenálló törvényes gyakorlat szerint köve­telni jogosítva nincs. Alperes tehát a fentebbi cimen követelt 120 frt töke s jár. iránti keresetével, mint idő előtt indítottal, helyesen utasíttatott el és pedig annyival inkább, mert az A. a. szerződés 6-ik pont­jának már csak erkölcsi szempontból sem tulajdonitható oly értelem, hogy felperes házastársát tetszése szerint elhagyhassa és ez alapon a kötelezett összeget követelhesse. De felperes külön tartás iránti követelésével is helyesen utasittatott el, mert azt, hogy alperes ellen a válópert megindította, vagy hogy külön lak­hatásra engedélyt nyert volna, felperes nem bizonyította, mint­hogy pedig felperes a házassági köteléket önhatalmúlag törvény­szerűen nem bonthatja lel, külön tartást tehát annál kevésbé követelhet, mivel felperes azt, hogy az elhagyásra alperes szol­gáltatott volna okot, a felhívott és kihallgatott tanúival nem volt képes bebizonyítani, mert B. Géza és Sch. Károly csak annyit bizonyítottak, hogy felperes a község elöljárói előtt véres fővel panaszkodott alperes ellen, hogy öt bántalmazta, azt azonban, hogy tényleg alperes bántalmazta volna felperest, nem bizonyí­tották, de közvetlen tapasztalat alapján nem is bizonyíthatták, miután a bántalmazásnál jelen nem voltak, '/.s. Zsiva bizonyítja ugyan, hogy alperes felperest egy alkalommal azért verte meg, mivel felperes az összes kulcsokat eldugta, ámde valamint azon,

Next

/
Thumbnails
Contents