A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 11. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizenhatodik közlemény) 9.§

A JOG. 43 adásvételi ügylel csupán színlelt volt. mely nem irányult másra, mint tőzsdejátékra és az ennél előálló árúkülönbözetekre. Külföldön létrejött és ugyanott teljesítendő jogügylet az Ületü külföldi anyagi joc szerint bírálandó el. A in. kir. Gliría : A budapesti kir. Ítélőtábla ittléte helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy a kereset alapját képező jogügylet Párisban — mint a hol felperes alperesnek megbízását elfogadta — jött létre és hogy ugyanaz szintén ott volt teljesítendő és teljesíttetett is : jelen ügy a francia anyagi jog szerint bírálandó el. Ennélfogva és minthogy a kérdésbeni jogügylet kétségtelt rui bizományi ügyletnek minősül is, alperesnek azon kifogása, mintha fogadásszerü szerencsejáték forogna fenn, a kir. ítélőtábla ítéletének ir.dokaiban helyesen kifejtett érvekhez képest, figyelembe nem jöhet: felperes a prdts 157. §-ához képest mindenekelőtt azt tartozott bizonyítani: hogy a francia jog szerint jogosítva volt azon értékpapírokat, melyek megvétele az E), F), G), H) alatti levelekkel igazolva van, szabad kézből -- ugy a mint azt tette — eladni. E bizonyítás azonban felperesnek nem sikerült, az S) alatt csatolt bizonyítván) bizonyítékul elfogadható nem lévén azért, mert nem lett kimutatva, hogy a párisi tőzsde-ügynökök egyletének elnöke olyan bizonyítvány kiállítására jogosultsággal bir; de mert különben is az abban foglalt kifejezés végrehajtás utján több értelmű és mert a bizonyítvány nincs is a prdts 545. §. rendeletéhez képest az osztrák-magyar követség hitelesítésével ellátva. Minthogy pedig a vonatkozó értékpapíroknak csak törvényesen eszközlött eladásából felmerülhető hátrányok eshetnének az alperes, mint megbízó rovására: az e tekintetben bizonyítás hiánya már magában is elegendő okot képez felperes elutasítására és pedig annyival inkább, minthogy a kérdéses elárúsitás módja a hazai kereskedelmi törvénynyel éppen ellenkezik, a mennyiben ennek 380. S-a azt rendeli, hogy a bizományos, midőn magát a zálogtárgyakból kielégíteni kívánja, a ker. törv 305. §-a értelmében bírói segélyt tartozott igénybe venni, a kir. Ítélőtáblának azon nézete pedig, mintha felperes a ker. törv. 372. §-a alapján jogosítva lett volna azon értékpapírokat szabad kézből eladni, tévedésen alapul, miután e szakasz csak arra az esetre szorítkozik, midőn a/, árú materialis romlásnak van kitéve, következőleg arra az esetre nem terjed ki, midőn az árúnak az ára más okoknál fogva csökken. Ilv körülmények közt annak elbírálása, hogy a kereseti követelés van-e mennyiségileg bizonyítva? szükségfelettivé vált. A felebbezésben előterjesztett azon kérelem végre, hogy esetleg az alsóbb bírósági ítéletek feloldassanak és további bizonyítási eljárás rendeltessék el, tekintetbe nem vehető, minthogy a prdts 108. §-a értelmében feloldásnak és további tárgyalásnak a ténykörülmények bővebb kifejtése, de nem oly bizonyítékok pótlása végett van helye, melyeknek szabályszerű szolgáltatására a prdts 152. §-a a feléket kötelezi. (1889. január 30-án, 1,070. sz.) Bűnügyekben. Adalék a loi>ás fogalom-meghatározásához. — „Jogtalan" a dolog (pénz) eltulajdonítása tilos önsegély esetén is, ha az eltulajdonítás tettest sértett ellen megillető követelés kielégítése céljából történt. A szolnoki kir. törvényszék (1887. augusztus 3-án 4,352/B. 1887.): Lopás büntette és sikkasztás vétsége miatt vádolt D. Mihály és bűnpártolás vétsége miatt vádolt D. Julianna férj. Sz. Gáspárné ellni bűnügyben ítélt; I. r, vádlott a btk. 335. §-ába ütköző s a 336. 4-ik pontja szerint minősülő lopás bűntettében és a btk. 355. §. alá eső és a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségében vétkesnek mondatik ki s ezért a btk. 340., 341. 358. §. rendelkezései értelmében a btk. 96. §. alapján a btk. 92. §. alkalmazásával egy évi börtönre Ítéltetik ; II. r. vádlott a btk. 374. §-ába. ütköző bűnpártolás vétségének vádja és következményének terhe alól felmentetik. Indokok: II. r. vádlott ugy a vizsgálat, mint a tárgyalás során (inként beismerte, hogy K. József lakásának J. Ferenc házánál levő kulcsát ellopta s azzal K. József lakába behatolván, annak pénzéből 8 frtot olykép lopott el, hogy 2 db. 5 forintos bankjegy helyett 2 db. 1 forintos bankjegyet hagyott; 1. r. vádlott ténye a btk. 333. §-ába ütköző s a 336. §. 4-ik pontja szerint minősülő lopás bűntettét képezvén, ezen bűntett miatt; továbbá szintén önként beismerte, hogy a K. József heti bérét, 3 frtot, a L. Mihály ispánjától azon ürügy alatt, hogy azt K. Józsefnek átadja, szintén felvett és saját céljaira fordított, vádlott ezen ténye a btk. 355. §. alá eső s a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségét képezvén, ezen vétség miatt is bűnösnek kimondandó s a megfelelő összbüntetéssel sújtandó volt. A btk. 92. §. alkalmazását indokolják I. r. vádlott fiatal kora, büntetlen előélete, őszinte beismerése, az összeg, illetve az okozott kár csekélysége és azon vélelem, mely szerint vádlott a tettet vélt joga orvoslása iránti tekintetből követte el. II. r. vádlott ellenében a vádbeli cselekmény elkövetését illetőleg a tárgyalás során bizonyíték nem I merülvén fel, ennek hiányában a kir. ügyész vádinditványát elejtette, ennek következtében a vád és következmények terhe alól felmentendő volt. A budapesti kir. ítélő tábla (1888. évi január hó 10-én 33,273/p. 1887.): Az elsőbiróság itétetét indokainál fogva anynyival is inkább helybenhagyja, mert a felhozott enyhítő körülményeken kívül tekintetbe veendő még az is, hogy káros igazolta vádlott azon állítását, mikép utóbbinak előbbi ellenében bizonyos követelése állott fenn s vádlott a 3 frt heti bérnek az ispántól káros részére leendő átadását megfizetés kötelezése mellett csakugyan azonnal tudatta, továbbá, hogy vádlottat a lopás elkövetésére inkább az önkielégitési vágy vezette, igazolja azon körülmény mikép káros pénzéből csak a követelésnek megfelelő összeget lopta el, ellenben az azt meghaladó összeget ott hagyta, végül a fenforgó körülmények közt, midőn a lopás bűntettének bizonyítására különben a bizonyíték összeállítható sem lett volna, vádlott őszinte beismerése önmagában is nagy nyomatékkal biró enyhítő körülmény gyanánt veendő figyelembe; mindezeknél fogva a btk. 92-ik §-ának alkalmazása teljesen indokolt. A m. kir. Curia(1888. november hó 15-én 4,165/B. 1888.): Minthogy K. József panaszos a vizsgálóbíró előtt beismerte, hogy D. Mihály vádlottnak 6 frttal tartozván, ennek folytán beleegyezett abba, hogy vádlott azt a három forintot, melyet helyette L. Mihály ispánjától munkabér fejében felvett, hadmentességi díjának törlesztésére fordítsa; minthogy e szerint vádlott érintett összeggel panaszos meghatalmazása szerint rendelkezett, az a körülmény pedig, hogy vádlott neki állítólag lakbérrel tartozik, a három frt megtartását még büntetendő cselekménynyé nem minősiti, hanem legfeljebb kölcsönös elszámolásra jogosít: ezen okoknál fogva D. Mihály vádlott mindkét alsó fokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a sikkasztás vétségének vádja és következményei terhe alól felmentetik. A mennyiben azonban D. Mihály vádlott a lopás bűntettében bűnösnek mondatott ki s egy évi börtönre Ítéltetett, a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Ha a községi elöljárók valamely hamis tartalmú okiratot aláírnak, nem menthetik magukat azzal, hogy ők azt el nem olvasták, hanem jóhiszemüleg azért aláírták, mert azon már a biró, a jegyző és a plébános alá voltak írva. Ellenben, ha az elöljáróság egyik tagja azt állítja, hogy ö a bizonyítványban felhozott tényeket nem ismerte és ezt, valamint egyébként jóhiszemű eljárását valószínűvé teszi, a büntetőjogi felelősség alól menekül, azonban fegyelmi vétség ellene megállapítható. (B. T. K. 393. §.) A komáromi kir. törvényszék: Vádlott M. Vendel és idősb M József a B. T. K. 400. § ába ütköző és annak 2. bekezdése szerint minősülő közokirathamisitás bűntette miatt, mint tettestársak vád alá helyeztetnek. Ellenben F. Flórián, R. János, Fr. József, M. István és Sz. Mihály ellen a B. T. K. 393. §-ába ütköző közokirathamisitás miatt folyamatba tett fenyítő eljárás megszüntettetik. Indokok: Vádlott M. Vendel és M. József a vizsgálat során beismertek, miszerint 1885. évi február 6-án Feszly Lajos komáromi ügyvédnél pénzszerzés végett megjelentek és egybehangzólag azt adták elő, hogy az 1886. évi június hó 1-én végrendelet hátrahagyása nélkül Uj-Gyallán elhalt M. Józsefné született N. Borbálának egyedüli leszármazó örököse és jogutóda M. Vendel; ezen előadás folytán F. Lajos ügyvéd 1885. február 6-iki kelettel egy közeégi bizonyítványt fogalmazott és irt meg, melyet a községi elöljárók által leendő aláírás végett vádlottaknak átadott, mondván, hogy ha előadásuk való és a bizonyítvány alá lesz írva, a hagyatéki eljárást folyamatba teszi és annak befejezte után pénzt fog szerezni. Vádlottak a nekik átadott községi bizonyítványt elébb Szentpéterre vitték s ott F. Flórián római katholikus plébánossal, kinek Uj-Gyallán fiókja volt és Fr. József körjegyzővel, ki Szentpéteren lakik, elhallgatva a valót, aláíratták s ennek megtörténte után a